1.évad 20.rész Vámpír vagy nem vámpír

-Mégis milyen baba?-kérdezte Victoria és megpofozott.
-Babát várok Jorgetol és könyörgöm várd meg amíg megszülök....utána csak a tied vagyok...azt teszel velem amit akarsz.-sírtam egyre jobban.
-Nem, nem így legalább 2 legyet ütök egy csapásra.-mosolygott és a körmét végighúzta az államon.
-Victoria! Eről egyáltalán nem volt szó....úgy volt, hogy Tini csak egy csali.-ragadta meg a torkát Jack.
-Attól, hogy te szerelmes vagy én nem halasztok el egy ilyen lehetőséget. Térj már észhez...ha ez a fruska meghal Jorge sebezhetővé válik.-oktatta ki mire a srác rámnézett és láttam, hogy sajnálja, de félreállt.
-Rendben, de ha megtalál az öccse és a bolhás falkája én nem védelek meg.-jelentette ki.
-Nem is kell.-vicsorgott és a nyakamba harapott. Én felkiáltottam és ekkor betoppant a barátom is farkasként. Victoria elengedett én pedig azon kaptam magam, hogy kezd minden elsötétülni. Ha most nem halok meg a méreg hatni fog és én is olyan leszek mint ők. Ezen már nem tudtam gondolkozni mivel minden elsötétült. A halál nyugodt és csendes.....sőt szinte már melengető. Emlékek törnek rám és látom anyukámat ahogy rámmosolyog, aztán aput amikor felemel, hogy a karácsonyfára helyezzem a csillagot. Érzem a bátyám ölelését pont úgy mint a kishugom apró kezeit. Látom a barátnőimet ahogy boldogan nevetnek. Végül pedig látom a világ legjobb emberét, Jorget. Ahogy átölel én pedig a mellkasába fúrom a fejem mert mégjobban be akarom szívni az illatát. Ez miatt a közelség miatt hallom és érzem a szívverését ami nyugtató. Látom a mogyoróbarna szemeit, kócós, kisfiús haját, édes mosolyoát és érzem a meleget az ajkamon.....azt a meleget amikor megcsókol. Vajon létezik ennél jobb halál?
***Jorge***
Victoria hiába küzdött....darabjaira szaggattam, de Jack meglépett. Martinát nagy nehézségek árán a hátamra raktam és hazáig meg sem álltam. Addigra pont fel is jötta nap így visszaváltoztam.
-Gyorsan hozzatok fájdalomcsillapítót, kötszert és a vámpírméreg ellenszerét.-üvöltöttem miközben az asztalról lesöpörve a dolgokat ráfektettem a barátnőmet.
-Mi történt öcsi?-jött oda Ru.
-A vörös megmarta.-mondtam miközben elszorítottam a nyakán lévő vérzést.
-Mikor történt ez kb.?-kérdezte az apám és letette a cuccokat Tini mellé.
-Fél órája talán. Még meg lehet menteni csak csináljuk.-idegeskedtem, de láttam apám szomórú arcát.
-Fiam én minden megteszek, de nem hiszem, hogy ez menthető. Életben marad, de ez nem menthető.
-Csak csináld!-üvöltöttem rá Ő pedig azonnal a nyakába szúrta az érzéstelenítőt majd egyből az ellenszert is. Összevartuk rajta a hegeket, megmosdattuk és vártuk a csodát.
-Jorge itt gáz van.-jött oda Brady és Collin.
-Mi az?-álltam fel a fotleból aggódva.
-Hát az elöbb vizsgálgattuk Tinit és....-kezdett bele Collin.
-Hát terhes....éreztük és tudod, hogy mi általaban mindent megérzünk.-vázolta a helyzetet Brady én pedig felüvöltöttem és a fotelt egy kézzel felemelve a falnak csaptam.
-Haver, nyugi...még a telihold hatása alatt állsz.-nyugtatott Derek.
-Szedjétek ki belőle azt a szörnyet, a végén még megöli!-utasítottam őket.
-Ezt már nem tehetjük meg, túllépte azt az időt.-vakargatták a tarkójuk.
***Ruggerro***
A bátyám borzasztóan ki van borulva és ezt meg is értem. A barátnőjéből több mint valószínű, hogy vámpír lesz és egy farkas gyereket vár. Segíteni szerettem volna neki valahogy, de ötletem sem volt mit tehetnék. Addig törtem az agyam, hogy eszembe jutott Scatt. Átváltozva az udvarra mentem és egy hatalmasat vonyítottam....alig telt el pár másodperc hallottam az Ő üvöltését is. Izgatottan vártam őt míg végre befutott.
-Mi a gáz haver?-öklözött le velem.
-Hát Tinit megmarta egy vámpír és nem biztos, hogy kijött a szervezetéből a mérge, de ez még nem elég, várandos Jorgetol.
-Basszus, na és mi van az öcséddel?
-Az örület határán áll.
-Oké, a tesódat ki tudom ütni egy teljes napra csupán egy érintéssel. A kiscsaj az már teljesen más. A vámpírméreg ellen nem tehetek semmit, de ha ezt túléli és szülni fog elintézem, hogy zökkenőmentesen menjenek a dolgok. Csupán az én véremre van szüksége plussz egy kis vámpír vér meg farkasfű....
-Ez még annyira nem is nehéz.-legyintettem, de intett a kezével, hogy még nem felejezte be.
-Kéne még egy olyan embernek a vére aki már szült halandóként farkast plussz Jorgeé vagy a tied mivel  titeket nem egy farkas szült hanem ember.
-Oké, mégis honnan a francból szerezzek olyantól vért aki már....fuuuuu....-túrtam bele a hajamba.
-Nyugi...van még kb. 7 hónapod kitalálni, de én is segítek. Én itt az országba próbálkozok te viszont indítsd neki a csapatot a nagyvilágnak ugyanis mindannyian elrepültök valahova ahol élnek farkasok. Oké?-közölte egyszerűen.
-Figyelj, adj annyi időt, hogy Martina felébredjen addig megbeszélem a srácokkal is. Amúgy az országon belül azt is tudod, hogy melyik városban élnek?-érdeklődtem.
-Persze, hogy tudom.-mosolygott önelégülten.
-Oké akkor most rendezd le az öcsköst mert attól félek, hogy szétveri a házat.-indítottam meg a ház fele.
-Jorge!-kiáltotta el magát amire majdnem, de csak majdnem a tesókám is összerezzent.
-Mi van már?-lépett oda elé mire azonnal megragadta a srácot a nyakánál és a homlokára tapasztotta a tenyerét. A srác ordított és már majdnem leállítottam Scattot, de akkor Jorge összeesett és nem mozdult.
-Te totálisan hülye vagy?-kérdeztem majd az egész falka összegyült és ellenségesen méregették a választ várva.
-Ha azt akarod, hogy ne egy agyhalott tesód legyen akkor ezt kell csinálni.-világosított fel és Yoyit felvéve a földről lefektette a kanapéra.
-Oké srácok, amig a kistesó ki van ütve addig találjuk ki kiket küldünk el különböző országokba. Kérlek, kérlek, ne kérdezzétek, hogy miért. Collin, Brady ti válaljátok?-néztem az ikrekre.

-Persze ha együtt mehetünk.-válaszoltak tökéltesen egyszerre.
-Akkor ezt megdumáltuk.-kacsinottam.
-Paul te velem jössz mert téged nem hagylak egyedül császkálni.
-Tudok magamra vigyázni bazdmeg!-szólt be.
-Én is attól félek.-zártam le ennyivel.
-Én megyek Leahval ha úgy van.-szólalt meg Seth.
-Naná, ez tök jó.-veregettem meg a hátát.
-Akkor én Sam-el megyek.-jegyezte meg Quil.
-Oké, az nincs ellenemre. Na jó a többit had ossszam már én ki.-kértem mire ők bólintottak.
-Embry és Jared megy még el Derek pedig itthon marad Erősítésnek.-zártam le gyorsan és senki nem vitatkozott.
-Skacok elmondom most, hogy melyik 5 ország azon belül város lesz ahova menni kell.-jött ki Scatt.-Na szóval Spanyolország - Sevilla,  Mexikó - Acapulco, Nagy - Britannia - London, El salvador - San salvador, Venezuela - Caracas. Annyit tudnotok kell, hogy Caracas, San salvador és Acapulco a 3 legveszélyesebb város mivel rengetegen haltak meg ott és nem a farkasok miatt hanem a vámpírok miatt. A másik kettő helyen nem hinném, hogy találkoznátok vérszívokkal, de a többiben igen.
-Oké, akkor én és Paul megyünk Acapulcoba, Collin és Brady San salavdor-ba, Sam és Quil pedig Caracas-ba. A többiek meg döntsék el hova szeretnének menni.-mondtam és elmentem megnézni Tinit, de semmi. Egyszer csak csörögni kezdett a telefonja. Valamilyen Candelaria kereste. Gondoltam egyet és felvettem.
-Haló.-szóltam bele.
-Szia, te ki vagy? Nem Martina telefonját hívtam?-kérdezte egy kellemes, lágy hang. Azonnal szerelmes lettem. Tudni akartam kié lehet ez a gyönyőrű hang.
-Igen az Ő telefonja csak Tini balesetet szenvedett és most kórházba van. Én a párjának a bátyja vagyok.-mondtam, de kár volt.
-Tessék? Mercedessel azonnal oda repülünk.-jelentette ki és lecsapta a telefont.
-Srácok!-kiáltottam el magam mire mindenki megjelent.-Van egy kis gáz....ha minden igaz ma érkezik Tinunak 2 barátnője szóval az itt fekvő lány be kéne vinni a kórhazba. Ne aggódjatok, ismernek ott minket és simán beengednek plussz el is helyezik a lányt úgy, hogy senki nem fogja zavarni. Nem a nagykórházba viszitek hanem a kicsibe, ott van pár farkas ismerősöm meg a legtöbbje boszi. Akár varázs kórhaznak is nevezhetném.-vázoltam a helyzetet. Scatt te maradj itt velem és kicsit szedjük össze a dolgokat.-kértem a barátomat mire Ő bólintott. A fiúk elmentek, én megcsináltam a szobát a lányoknak, Scatt pedig eltűntette a nyomokat.
-Haver ugye azt tudod, hogy ha ez az egész mindennek vége és megmentettem a kislányt nekem vissza kell mennem a természetes élőhelyemre. Így is már túl sok ideje, hogy ember vagyok. Hát még az a 9 hónap ami visszavan.
-Nem tudnál sehogysem ittmaradni?-kérdeztem őt.
-Az a gáz, hogy nem. Vannak befejezetlen ügyeim, de ígérem mindig visszalátogatok és ha gáz van ott egy üvegcse az asztalodon abból kortyolsz egy nagyon kicsit és üvöltesz egyet én pedig tudni fogom, hogy engem keresel.-mutogatott közben.
-Hát jó.-sóhajtottam.-Viszont most készüljünk mert ez a csaj nem viccelt, szerintem estére itt lesznek.
-Oké, hozzunk kaját meg ilyeneket aztán meglátjuk.-indultunk meg.
***Este***
Amikor elindultunk a reptérre az öcsém még ki volt ütve, de minden esetre a srácokat megkértem, hogy figyeljenek oda rá. Ha estleg felkelne nem biztos, hogy jó vége lenne. Amikor leparkoltam a terepjárommal kipatattunk belőle és elindultunk befele. Körbe, körbe nézelődtünk, de egyszerűen nem tudtam, hogy merre lehetnek. Egyik lányt sem tudtam ahoz a lágy hanghoz hasonlítani.
Láttam ott egy szőke lányt, de még őt sem, Ő olyan divatbarbinak tűnt.....

aztán, aztán megpillantottam mellette egy vörös hajú, zöld szemü gyönyörűséget.

 Ahogy mosolygott meg magyarázott, egyszerűen elkábultam és csak Scatt oldalát tudta lökdösni.
-Ott.-mutattam előre.
-A szöszke meg a vörös?-nézett furán.
-Ésszel, hogy beszélsz arról a szépségről!-figyelmeztettem.
-Ugye nem szerelem első látásra?-kérdezte a fejét fogva előre.
-Nem, első hallásra.-mondtam megbabonázva.
-Na akkor nyomás segítaeni csomagot pakolni te barna lovag.-adott egy tockost és megindultunk feléjük.
-Candelaria és Mercedes?-mentem oda hozzájuk zavartan.
-Neked csak Mechi.-nyújtotta a kezét a szőke.
-Viselkedj Mercedes kérlek.-szólalt meg megint én meg már a fellegek közt jártam.
-Segítek vinni a cuccokat. Nálunk fogtok aludni ameddig csak akartok.-magyaráztam, de csak Cande szemeibe tudtam nézni.
-Rendben, köszönjük.-mosolyodott el én pedig elolvadtam. Együtt beültünk a kocsiba, én elindítottam egy zenét és amíg haza nem értünk a lányok hátul nyomkodták a telefonjukat mi meg a zenét énekeltük. Ahogy felhajtottam a bejáróra és leállítottam a motort egyszerre szálltunk ki a járműből. Bementünk a lakásba ahol a fiúk már vártak....
-Hol van Jorge?-suttoggtam Derek fülébe.
-Levittük a bunekrbe és bezártuk. Felébredt és nem akartuk, hogy mire megérkeztek itt őrültek háza legyen.-ismertette a helyzetet.
-Sziasztok....-lépett be az ajtón az öcsém(!?)...mivan, az öcsém? Egyszerűen köpni, nyelni nem tudtam.
-Hát te?-kérdeztem kicsit félve.
-Gondoltam üdvözlöm Tini barátait. Nemsokára kijöhet a kórházból ha minden igaz.-mesélte nekik ők meg figyelmesen hallgatták.
-Addig nem is láthatjuk?-kérdezték egyszerre.
-Nem, sajnos nem mehet be hozzá senki.
***Jorge***
Nagyon nehéz volt visszatartanom a dühömet, de itt voltak Martina barátai és tudom, hogy a szerelmem dühös lenne ha kikelnék magamból.
-Öcsi szerintem kéne váltanunk pár szót.-karolt át Ru és éreztem, hogy feszült.
-Majd este beszélünk, a srácok is már készültek haza menni...igaz?-néztem a nappaliba ülő fiúkra és megvillantottam feléjük a vörös szemem.
-Aha, nekünk is dolgunk van.-pattantak fel és hamar távoztak Scatt kivételével. Ő nem hatódik meg a piros szemeimtől, de vele amúgy is van beszélnivalóm.
***Ruggerro***
Tartok az öcskös kirohanásától, de eléggé jól kezeli a dolgokat. Mindenki el volt bent foglalva valamivel ám Candenak hatalmas szomorúság ült ki az arcára és éreztem, hogy mindjárt sírni fog. Minden úgy történt ahogy sejtettem....elindultak az első könnycseppek majd elnézést kérve kiment a hátsókertbe. Nem hagytam, hogy egyedül mászkáljon így utánamentem.
-Candelaria!-érintettem meg a vállát és hirtelen megcspott az illata. Az a csodálatos vanilia illat.
-Hagyj magamra, kérlek.-szólt remegő hangon.
-Nem akarlak, nem vagy jól.-álltam elé mire felnézett rám, de dühöt láttam a szemében.
-Alig ismersz fél órája. Csak nem várod el, hogy mindent elmondok neked. Nehogy azt gondold, hogy bedölök a kisfiús mosolyodnak. Az összes fiú így indít és amikor megkap akkor otthagy. Köszönöm, de nem kérek ebből.-emelte meg a hangját és befutott a házba. Akkor az volt minden kívánságom, hogy az Ő gondolatainban is tudjak olvasni. Biztosan megbántotta valaki és nem tud többet bízni, de ha tudná, hogy én egyáltalán nem vagyok ilyen. Én aki alig volt 3-szor szerelmes én aki úgy érzi, hogy Ő a tökéltes és a csillagokig lehoznám ha attól boldog lenne. Soha nem fogok már megfordulni mert ez az álom örök és megszerzem Candelari Molfest.

1.évad 19.rész Telihold

1.évad 19.rész

Annyira szeretnék megbocsájtani apámnak, de érzem belül azt a maró fájdalmat ami az anyám elvesztését érezteti velem. Mindig elgondolkozom azon, hogy mi lett volna ha..... Különböző elméletek gyártok, de tudom az időt már nem lehet visszapörgetni. Újra talpra kell állnom, megbocsájtani apának és nem utolsó sorban megmentenem a szerelmem a biztos öngyilkosságtól. Beszélnem kell Scattal is, hogy mi lesz Jackékkel mert ez így nem mehet tovább. Meg kell ölni őket. Ezek a gondolatok jártak a fejemben amíg az erdőben sétálgattam. Hazaérve beléptem a szobámba ahol Martina pihent az ágyon. Leültem mellé és csak néztem őt. Hosszú szőkésbaran fürtjei az arcába lógtak. Vékony karja a feje mellett pihent néha néha meg meg mozdulva. Ahogy őt fürkésztem rájöttem, hogy el sem tudnám már az életem nélküle képzelni. Azt mondta ha lenne gyermekünk túlélheti úgy a szülést mint édesanyám hisz Ő is halandó maradt. Tudtam mennyire szeretné ezt az egészet és minden erőmmel azon voltam, hogy valami megoldást erre az egészre. A gondolataomból a telefonom csörgése zökkentett ki. Mielött még felébredt volna a szerelmem kimentem a nappaliba majd a kijelzőre pillantottam. Marco neve állt rajta.
-Szia Marc.-vettem fel a telót.
-Szia Jorge. Mikor jöttök vissza?-tért a lényegre.
-Tudod haver....az az igazság, hogy....hát nem hiszem, hogy......-makogtam össze vissza.
-Nyögd már ki.-förmedt rám.
-Na jó. Nemt tudunk visszamenni. Súlyos családi problémák merültek fel. Nem megy.
-Jó akkor ezennel felbontom a szerődésetek. Nekem a szemem elé ne kerüljetek.-csapta le a telefont.
-Hú hát ez könnyen ment.-vágtam zsebre a készüléket és éppen indulni akartam a báttyám szobájához amikor ajtónyitódást hallottam. Mosolyogva fordultam meg és öleltem át Tinit.
-Jó reggelt szerelmem.-fonta karját a nyakam köré.
-Neked is kicsim.-kulcsoltam össza kezem dereka körül.
-Kivel beszéltél?-érdeklődött kedvesen.
-Marcoval.
-Mondtad neki mikorra terveztük a visszautat?
-Hát igazság szerint lemondtam a lemezfelvételt. Nem tudunk sokáig visszamenni és ők meg már nem tudnak várni.-húztam el a számat. Láttam a szemeiben a csalódottságot. Annyira sajnáltam, hogy engem is elöntött a szomórúság. Hirtelen sóhajtott egyet majd így szólt.
-Semmi baj. Tudom min mentél te is keresztül és sokkal több, fontosabb megoldatlan problémánk van mint a lemez.-mondta és megcsókolt. Hosszú hajába túrtam és nem engedtem, hogy elszakadjon tőlem.
-Martina Stoessel el sem tudod hinni, hogy mennyire szeretlek.-néztem nagy zöld szemeibe.
-Én téged még annál is jobban és készen vagyok a közös gyermekünket halandóként a világra hozni.
-Nem Martina ezt feljtsd el.-szakadtam el tőle azonnal.
-Jorge kibírom.-erősködött tovább.
-Nem. Ahoz, hogy megvédjelek képes vagyok elengedni téged.-ejtettem ki a nehéz szavakat.
-Mi? Jorge? Miről beszélsz?-kérdezgetett kétségbe esve.
-Nyugalom. Azt mondom, hogy ha tőlem akarsz gyereket akár el is válok tőled, mert nem bírnám elviselni ha bajod esne.
-Azt sem bánnám ha nem lenne gyerek csak had legyek veled.-csókolt meg. Annyira fájt ezt hallani tőle. Vajon tényleg ennyire szeret? Képes lenne lemondani egy kis lurkóról? A csókunkat a testvérem szakította meg.
-Bocsi drága gerlécskéim, hogy megszakítom ezt a édes szerelmeskedést, de ha nem rémlene egy csapatnyi vámpír szomjazik a kiscsaj vérére.-mutatott a barátnőmre majd a husosszendvicsébe beleharpva továbbsétált. Igaza volt. Ha nem is az összes vámpírt, de Jack-et meg kell ölni. Ehez viszont apa is kell. Fogtam magam és amíg Tini elment zuhanyozni én kimentem a nappaliba. Apa a tévé elött ült ezért én is arra vettem az irányt.
-Nemsokára telihold és utána lesz a csata, rád is szükség lesz szóval ami történt, megtörtént, de nem hagyhatjuk ennyibe. Rendezzük le férfiak módjára.-vettem le a pólóm és a földre dobtam.
-Fiam te megőrűltél? Tudod, hogy miért nem változtam át már évek óta.
-Nem érdekel!-ordítottam és fellöktem a fotellal együtt.
-Öcsi mi a francot művelsz?-jött ki a tesóm.
-Ezt egyszer és mindenkorra le kell zárnunk.-mondtam és rávetettem magam az apámra.
-Fiam te teljesen bolond vagy. Ha átváltozom akár meg is ölhetlek főleg így pár órával telihold elött.
-Miattad halt meg anya! A te hibád!-ordítottam aztán már csak annyit vettem észre, hogy apám átváltozik.
-Jézusom!-hallottam kedvesem hangját.
-Martina menj innen, menekülj!-kiabálta Ruggerro és pedig átváltoztam. Apa az udvarra rohant én pedig utána. Abban a pillantban nem számított semmi, rávetettem magam és megharptam a nyakát, de Ő elfeküdt és végiggurult a földön így én távolabb kerültem tőle. Éreztem ahogy az oldalamba kap és nem ereszt. Elkezdtem hátrafele menni majd kitéptem magam a fogai közül és a földre szorítottam. Morogtam, haraptam és ordítottam, de még mindig alig volt rajta pár seb, ellenben én televoltam hegekkel és a bundám tiszta vér volt. Aztán éreztem ahogy én kerülök alulra és már teljesen kezdtem elveszíteni az eszméletem amikor Tini jelent meg az ajtóban és ordítozni kezdett, hogy elég. Apa megindult felé vicsorogva én nekem pedig össze kellett szednem minden erőm, hogy nehogy megölje őt. Feltápászkodtam a földröl és épp az utolsó pillanatban odaértem és lecsaptam rá, de a barátnőm túl közel volt és az oldalába karmoltam. Megijedtem, de elösszőr más dolgom volt. Újra támadásba lendültem és addig szorítottam apa nyakát míg vissza nem változott. Én is követtem majd azonnal szerelmemhez szaladtam.
-Kicsim annyira sajnálom!-öleltem át.
-Mond te teljesen megőrűltél?-förmedt rám.
-Én csak....
-Te csak kishíjján megöltél engem és az apádat is. Ez a seb örökre megmarad.-mutatott a mély karmolásra. Erősnek kellett lennem és visszatartani a könnyeim. Amíg a báttyám bevitte Tinit a lakásba én felhívtam Dereket mivel Ő ért az ilyen sebekhez és kértem, hogy varja neki össze. Pár perc múlva már ott is volt és munkának látott. Martina elküldött engem maga melől ezért jobbnak éreztem ha távozom a házból. Arra a helyre igyekeztem ahol kiskoromban a legtöbbet játszottam, a kuckómba a fa tetejére. Épp próbáltam bebújni amikor megpillantottam a fa alatt egy idegen srácot. Nem gondolkoztam azonnal leugrottam egyenesen a hátára.
-Ki a franc vagy?-kérdeztem miközben karom a nyakát ölelte körbe.
-Scatt, Scatt vagyok, esküszöm!-mondta folytott hangon.
-Te át tudsz változni emberré?-néztem rá értetlenül.
-Egy időben én is az voltam dinka.-lökött oldalba én meg neki nevetve vissza.
-Te ma hol húzod meg magad teliholdkor?-tértem a komolyabb részre.
-Hát a srácaid felajánlották az egyik boxot lent a pincében ahol mind szoktatok lenni.
-Várj ott csak egy üres box van és az az enyém.-néztem rá értetlenül.
-Akkor ne haragudj majd keresek valami mást.-nevette el magát kínosan.
-Maradj ott nyugodtan, igazság szerint már nekem is van egy másik helyem a házban.-kacsintottam.
-Ki csinálta?
-Anyukám, nem sokkal a halála elött csinálta apuval együtt.-mondtam a hajamba túrva.
-Értem, hát akkor szép éjszakát meg minden. Én lépek mert nemsokára feljön a hold.-jelentette ki és miután adtunk egymásnak egy-két tockost távozott. Igaza volt alig fél óra kellett, hogy feljöjjön a hold. Az irányt egyenesen a házba vettem ahol összefutottam Ru-val.
-Mész a pincébe?-kérdeztem tőle.
-Hagyj békén, nem ismerlek. Derek jössz?
-Tudod mit? Akkor ne beszéljünk többet.-löktem neki az ajtónak és bementem a szobámba és becsaptam az ajtóm. Alig telt el 10 másodperc a bolond testvérem már ott volt.
-Jorge nem úgy gondoltam. Nem akarom, hogy haragba váljunk el, az öcsém vagy és bármit megtennék érted.-ült oda mellém és átkarolta a vállam.
-Fordított esetben ugyan ez báttyus.-öleltem át és nevetve megveregedtük egymás hátát.
-Na megyek mert nem érek oda időben. Vígyázz magadra lökött!-borzolta össze a hajam és már ott sem volt. Én fogtam magam és bementem az acélajtós szobába amit anyu készített apuval. Bezárkoztam és vártam a holdtöltét. Ilyenkor nem tudunk akkor átváltozni amikor akarunk csak a megfelelő időben. A fejemet a falnak támasztva újra belemerültem a gondolataimba. Minden hónapban egyszer vérengző vadállatokká válunk és le akarjuk mészárolni egymást és a várost. Ezt tudjuk kezelni ha elzárjuk magunkat. Persze így mi sérülünk hisz kárt teszünk magunkba, de inkább így legyen minthogy ártatlan embereket öljünk meg. Az viszont az előnyünkre válna ha tudnánk ezt az egészet irányítani mert ilyenkor vagyunk a legerősebbek a vámpírok meg ebben az időszakban a legsebezhetőbbek. Most rájuk tudnánk támadni és megölnénk őket. Ezen méláztam amikor elkezdődött az átváltozás. Éreztem ahogy a fogamból agyarak lesznek és a körmeim késekké válnak majd erős szőrzet jelent meg az arcomon és egész testemen. Már majdnem megtörtént a teljes átváltozás amikor valaki eszeveszetten ütni kezdte az ajtót.
-Jorge segíts!!! Itt van Victoria!-kiabálta én nekem pedig azonnal félelem villant meg a szememben.
-Ne aggódj megkereslek!-hörögtem hangosan. Minden erőmmel azon voltam, hogy ki tudjm törni az ajtót. Tudtam mekkora veszélyel járt mert ha nem tudom kontrolálni magam akkor mindenki meghal, de nem akartam Martinát is elveszíteni. Összeszedtem minden energiám és nekifutásból kitörtem az acél ajtón. Láttam ahogy apukám rémülten áll a konyhaasztal mellett és várja mi fog történni.
-Jorge nyugodj meg. Tinivel minden rendben lesz.-emelte fel a kezét. Én csak morogtam egyet és kirontottam az ajtón. Egy nagyot üvöltöttem, hogy a srácok is tudják mi van és azonnal elindultam a szag alapján.
***Tini***
Victoria elragadott és elvitt valami furcsa helyre. Annyira féltem, tudták, hogy telihold lesz és ilyenkor nem tud senki megvédeni. Annyira csalódott voltam, azt tudtam, hogy a többiek rosszak, de Jack-ben valamiért megbíztam. Ő soha nem próbált meg úgy bántani erre elraboltatott. Egy székre voltam kikötözve ami elött az a ribanc fel-alá járkált.
-Nem tudom hogyan is kezdjem elösszőr szét vagdossalak vagy akasszak beléd kicsi kanpókat míg el nem vérzel. A lényeg a lényeg, hogy lassú és fájdalmas legyen.-mosolygott és a hosszú körmét végig húzta az államon.
-Te mocskos ribanc!-köptem őt szembe amit utána meg is bántam. Akkorát behúzott nekem, hogy úgy éreztem kilökte a fogamat. Erősebben meghúzta a szíjjakat a kezemen, lábamon is. Annyira, hogy már véreztem is ezáltal pedig felordítottam.
-Szóval akkor tudunk egyezkedni?-kérdezte miközben elővett egy kis szikét.
-Egyezkedhetünk ha nem bántod Jorget.-adtam be a derekamat.
-Édesem én Jorget nem is tudnám bántani, őt maximum Jack sebesítheti meg csak a drága exem ezt nem teszi meg mivel teljesen belédzúgott.-kelt ki magából és újra erősen megpofozott.
-Akkor azt mondod, hogy neki ehez az egészhez semmi köze?-kérdeztem teljesen lefagyva.
-Pontosan ezt mondom, de lássunk is hozzá a munkálatokhoz.-nevetett és a számat egy erős, széles bőrszíjjal letapasztotta. A kis szikét felvéve a nyakamhoz tartotta és szép lassan végighúzta rajta. Éreztem az első fájdalmat és tudtam, hogy ez még csak a kezdet. Egyre lassaban csináltam és egyre mélyebben vágta belém a kést különböző helyeken, aztán egy idő után kezdett minden halványulni. Talán a sok vérveszteség miatt vagy csak szimplán leküzdötte a fájdalmat, de lehetett száz másik oka másra nem tudtam gondolni csak arra, hogy Jorge halálra aggódja magát és, hogy Jacknek ehez semmi köze. Egy kis idő után teljesen elvesztettem az eszémeletem és már csak arra emlékszem, hogy Jack áll velem szemben.
-Istenem Martina jól vagy?-kérdezte miközben kioldozott a székből. Amint jobban szemügyre vettem őt teljesen megrémültem. A szeme alatt fekete erek futottak és a szemei könnyektől csillogtak.

A látvány hatására azonnal hátrahőköltem.
-Megijesztelek igaz? Bocsáss meg.-lépett hátra pár lépést.
-Jajj nem csak tudod nekem még furcsák ezek a dolgok.-mentegetőztem.
-Tudom, de nem mindig ilyen a szemem csak ha érezem a vér illatát és ilyenkor vissza kell fognom magam, de már egész jól megy.-mosolygott kedvesen.
-El kell tünnöm innen mielött Victoria visszatér.-akartam felállni a székből, de visszaestem.
-Óvatosan, sok vért veszítettél.-kapta el a derekam és maga mellé állítva erősen megtartott.
-Miért csinálja ezt velem?-kérdeztem a fájdalommal küszködve.
-Nagyon egyszerű a válasz. Az én hibám. Mielött megkérdeznéd, hogy miért elmondom, beléd szerettem és igy elhagytam őt. Nem bírja elviselni, hogy létezik nekem más rajta kívűl, ráadásul, hogy halandó is vagy.-magyarázta el az egészet.
-Mi az amit szeretsz bennem?
-Inkább mi az amit nem? Nekem te egyszerűen annyira varázsos vagy. Nem véletlenül csavartad el az én vámpírjaim meg Jorge farkasai fejét is. Nem vetted észre, hogy mindenki a tenyeredből eszik? Csak azért nem öltem meg a pasid apját is mert te ott voltál és sajnáltalak.-simította meg az arcom, de én elhúztam a fejem.
-Jack én kedvellek, de semmi több. Nekem Jorge az igazi, mindig is Ő volt és Ő lesz.-hajtottam le a fejem szomorúan.
-Nem tudom mit eszel rajta. Mond elmondod mi az?-nézett rám könyörgőn.
-Magam sem tudom. Ez egy megmagyarázhatatlan dolog amit én érzek iránta. Olyan mintha egy fontos részem lenne, mondjuk a szívem és a szívem nélkül nem tudok élni. Ha Ő nincs akkor én sem tudok létezni. Szeretem őt. Érted már?-kérdeztem miközben megpróbáltam egyedül tenni pár lépést.
-Hidd el Jorge nagyon szerencsés srác és bármennyire gyűlölöm és akármennyire kinyírnám valamit jól csinál ha te ennyire szereted.-jelentette ki és abban a pillanatban Victoria jött vissza és a nyakamnál fogva megragadott.
-Ne gyere közelebb vagy kitöröm a nyakát.-kiabált rá Jackre.
-Ne kérlek ne bánts, ha nem is miattam a baba miatt...........................................