2017. június 6., kedd

1.évad 20.rész Vámpír vagy nem vámpír

-Mégis milyen baba?-kérdezte Victoria és megpofozott.
-Babát várok Jorgetol és könyörgöm várd meg amíg megszülök....utána csak a tied vagyok...azt teszel velem amit akarsz.-sírtam egyre jobban.
-Nem, nem így legalább 2 legyet ütök egy csapásra.-mosolygott és a körmét végighúzta az államon.
-Victoria! Eről egyáltalán nem volt szó....úgy volt, hogy Tini csak egy csali.-ragadta meg a torkát Jack.
-Attól, hogy te szerelmes vagy én nem halasztok el egy ilyen lehetőséget. Térj már észhez...ha ez a fruska meghal Jorge sebezhetővé válik.-oktatta ki mire a srác rámnézett és láttam, hogy sajnálja, de félreállt.
-Rendben, de ha megtalál az öccse és a bolhás falkája én nem védelek meg.-jelentette ki.
-Nem is kell.-vicsorgott és a nyakamba harapott. Én felkiáltottam és ekkor betoppant a barátom is farkasként. Victoria elengedett én pedig azon kaptam magam, hogy kezd minden elsötétülni. Ha most nem halok meg a méreg hatni fog és én is olyan leszek mint ők. Ezen már nem tudtam gondolkozni mivel minden elsötétült. A halál nyugodt és csendes.....sőt szinte már melengető. Emlékek törnek rám és látom anyukámat ahogy rámmosolyog, aztán aput amikor felemel, hogy a karácsonyfára helyezzem a csillagot. Érzem a bátyám ölelését pont úgy mint a kishugom apró kezeit. Látom a barátnőimet ahogy boldogan nevetnek. Végül pedig látom a világ legjobb emberét, Jorget. Ahogy átölel én pedig a mellkasába fúrom a fejem mert mégjobban be akarom szívni az illatát. Ez miatt a közelség miatt hallom és érzem a szívverését ami nyugtató. Látom a mogyoróbarna szemeit, kócós, kisfiús haját, édes mosolyoát és érzem a meleget az ajkamon.....azt a meleget amikor megcsókol. Vajon létezik ennél jobb halál?
***Jorge***
Victoria hiába küzdött....darabjaira szaggattam, de Jack meglépett. Martinát nagy nehézségek árán a hátamra raktam és hazáig meg sem álltam. Addigra pont fel is jötta nap így visszaváltoztam.
-Gyorsan hozzatok fájdalomcsillapítót, kötszert és a vámpírméreg ellenszerét.-üvöltöttem miközben az asztalról lesöpörve a dolgokat ráfektettem a barátnőmet.
-Mi történt öcsi?-jött oda Ru.
-A vörös megmarta.-mondtam miközben elszorítottam a nyakán lévő vérzést.
-Mikor történt ez kb.?-kérdezte az apám és letette a cuccokat Tini mellé.
-Fél órája talán. Még meg lehet menteni csak csináljuk.-idegeskedtem, de láttam apám szomórú arcát.
-Fiam én minden megteszek, de nem hiszem, hogy ez menthető. Életben marad, de ez nem menthető.
-Csak csináld!-üvöltöttem rá Ő pedig azonnal a nyakába szúrta az érzéstelenítőt majd egyből az ellenszert is. Összevartuk rajta a hegeket, megmosdattuk és vártuk a csodát.
-Jorge itt gáz van.-jött oda Brady és Collin.
-Mi az?-álltam fel a fotleból aggódva.
-Hát az elöbb vizsgálgattuk Tinit és....-kezdett bele Collin.
-Hát terhes....éreztük és tudod, hogy mi általaban mindent megérzünk.-vázolta a helyzetet Brady én pedig felüvöltöttem és a fotelt egy kézzel felemelve a falnak csaptam.
-Haver, nyugi...még a telihold hatása alatt állsz.-nyugtatott Derek.
-Szedjétek ki belőle azt a szörnyet, a végén még megöli!-utasítottam őket.
-Ezt már nem tehetjük meg, túllépte azt az időt.-vakargatták a tarkójuk.
***Ruggerro***
A bátyám borzasztóan ki van borulva és ezt meg is értem. A barátnőjéből több mint valószínű, hogy vámpír lesz és egy farkas gyereket vár. Segíteni szerettem volna neki valahogy, de ötletem sem volt mit tehetnék. Addig törtem az agyam, hogy eszembe jutott Scatt. Átváltozva az udvarra mentem és egy hatalmasat vonyítottam....alig telt el pár másodperc hallottam az Ő üvöltését is. Izgatottan vártam őt míg végre befutott.
-Mi a gáz haver?-öklözött le velem.
-Hát Tinit megmarta egy vámpír és nem biztos, hogy kijött a szervezetéből a mérge, de ez még nem elég, várandos Jorgetol.
-Basszus, na és mi van az öcséddel?
-Az örület határán áll.
-Oké, a tesódat ki tudom ütni egy teljes napra csupán egy érintéssel. A kiscsaj az már teljesen más. A vámpírméreg ellen nem tehetek semmit, de ha ezt túléli és szülni fog elintézem, hogy zökkenőmentesen menjenek a dolgok. Csupán az én véremre van szüksége plussz egy kis vámpír vér meg farkasfű....
-Ez még annyira nem is nehéz.-legyintettem, de intett a kezével, hogy még nem felejezte be.
-Kéne még egy olyan embernek a vére aki már szült halandóként farkast plussz Jorgeé vagy a tied mivel  titeket nem egy farkas szült hanem ember.
-Oké, mégis honnan a francból szerezzek olyantól vért aki már....fuuuuu....-túrtam bele a hajamba.
-Nyugi...van még kb. 7 hónapod kitalálni, de én is segítek. Én itt az országba próbálkozok te viszont indítsd neki a csapatot a nagyvilágnak ugyanis mindannyian elrepültök valahova ahol élnek farkasok. Oké?-közölte egyszerűen.
-Figyelj, adj annyi időt, hogy Martina felébredjen addig megbeszélem a srácokkal is. Amúgy az országon belül azt is tudod, hogy melyik városban élnek?-érdeklődtem.
-Persze, hogy tudom.-mosolygott önelégülten.
-Oké akkor most rendezd le az öcsköst mert attól félek, hogy szétveri a házat.-indítottam meg a ház fele.
-Jorge!-kiáltotta el magát amire majdnem, de csak majdnem a tesókám is összerezzent.
-Mi van már?-lépett oda elé mire azonnal megragadta a srácot a nyakánál és a homlokára tapasztotta a tenyerét. A srác ordított és már majdnem leállítottam Scattot, de akkor Jorge összeesett és nem mozdult.
-Te totálisan hülye vagy?-kérdeztem majd az egész falka összegyült és ellenségesen méregették a választ várva.
-Ha azt akarod, hogy ne egy agyhalott tesód legyen akkor ezt kell csinálni.-világosított fel és Yoyit felvéve a földről lefektette a kanapéra.
-Oké srácok, amig a kistesó ki van ütve addig találjuk ki kiket küldünk el különböző országokba. Kérlek, kérlek, ne kérdezzétek, hogy miért. Collin, Brady ti válaljátok?-néztem az ikrekre.

-Persze ha együtt mehetünk.-válaszoltak tökéltesen egyszerre.
-Akkor ezt megdumáltuk.-kacsinottam.
-Paul te velem jössz mert téged nem hagylak egyedül császkálni.
-Tudok magamra vigyázni bazdmeg!-szólt be.
-Én is attól félek.-zártam le ennyivel.
-Én megyek Leahval ha úgy van.-szólalt meg Seth.
-Naná, ez tök jó.-veregettem meg a hátát.
-Akkor én Sam-el megyek.-jegyezte meg Quil.
-Oké, az nincs ellenemre. Na jó a többit had ossszam már én ki.-kértem mire ők bólintottak.
-Embry és Jared megy még el Derek pedig itthon marad Erősítésnek.-zártam le gyorsan és senki nem vitatkozott.
-Skacok elmondom most, hogy melyik 5 ország azon belül város lesz ahova menni kell.-jött ki Scatt.-Na szóval Spanyolország - Sevilla,  Mexikó - Acapulco, Nagy - Britannia - London, El salvador - San salvador, Venezuela - Caracas. Annyit tudnotok kell, hogy Caracas, San salvador és Acapulco a 3 legveszélyesebb város mivel rengetegen haltak meg ott és nem a farkasok miatt hanem a vámpírok miatt. A másik kettő helyen nem hinném, hogy találkoznátok vérszívokkal, de a többiben igen.
-Oké, akkor én és Paul megyünk Acapulcoba, Collin és Brady San salavdor-ba, Sam és Quil pedig Caracas-ba. A többiek meg döntsék el hova szeretnének menni.-mondtam és elmentem megnézni Tinit, de semmi. Egyszer csak csörögni kezdett a telefonja. Valamilyen Candelaria kereste. Gondoltam egyet és felvettem.
-Haló.-szóltam bele.
-Szia, te ki vagy? Nem Martina telefonját hívtam?-kérdezte egy kellemes, lágy hang. Azonnal szerelmes lettem. Tudni akartam kié lehet ez a gyönyőrű hang.
-Igen az Ő telefonja csak Tini balesetet szenvedett és most kórházba van. Én a párjának a bátyja vagyok.-mondtam, de kár volt.
-Tessék? Mercedessel azonnal oda repülünk.-jelentette ki és lecsapta a telefont.
-Srácok!-kiáltottam el magam mire mindenki megjelent.-Van egy kis gáz....ha minden igaz ma érkezik Tinunak 2 barátnője szóval az itt fekvő lány be kéne vinni a kórhazba. Ne aggódjatok, ismernek ott minket és simán beengednek plussz el is helyezik a lányt úgy, hogy senki nem fogja zavarni. Nem a nagykórházba viszitek hanem a kicsibe, ott van pár farkas ismerősöm meg a legtöbbje boszi. Akár varázs kórhaznak is nevezhetném.-vázoltam a helyzetet. Scatt te maradj itt velem és kicsit szedjük össze a dolgokat.-kértem a barátomat mire Ő bólintott. A fiúk elmentek, én megcsináltam a szobát a lányoknak, Scatt pedig eltűntette a nyomokat.
-Haver ugye azt tudod, hogy ha ez az egész mindennek vége és megmentettem a kislányt nekem vissza kell mennem a természetes élőhelyemre. Így is már túl sok ideje, hogy ember vagyok. Hát még az a 9 hónap ami visszavan.
-Nem tudnál sehogysem ittmaradni?-kérdeztem őt.
-Az a gáz, hogy nem. Vannak befejezetlen ügyeim, de ígérem mindig visszalátogatok és ha gáz van ott egy üvegcse az asztalodon abból kortyolsz egy nagyon kicsit és üvöltesz egyet én pedig tudni fogom, hogy engem keresel.-mutogatott közben.
-Hát jó.-sóhajtottam.-Viszont most készüljünk mert ez a csaj nem viccelt, szerintem estére itt lesznek.
-Oké, hozzunk kaját meg ilyeneket aztán meglátjuk.-indultunk meg.
***Este***
Amikor elindultunk a reptérre az öcsém még ki volt ütve, de minden esetre a srácokat megkértem, hogy figyeljenek oda rá. Ha estleg felkelne nem biztos, hogy jó vége lenne. Amikor leparkoltam a terepjárommal kipatattunk belőle és elindultunk befele. Körbe, körbe nézelődtünk, de egyszerűen nem tudtam, hogy merre lehetnek. Egyik lányt sem tudtam ahoz a lágy hanghoz hasonlítani.
Láttam ott egy szőke lányt, de még őt sem, Ő olyan divatbarbinak tűnt.....
aztán, aztán megpillantottam mellette egy vörös hajú, zöld szemü gyönyörűséget.
 Ahogy mosolygott meg magyarázott, egyszerűen elkábultam és csak Scatt oldalát tudta lökdösni.
-Ott.-mutattam előre.
-A szöszke meg a vörös?-nézett furán.
-Ésszel, hogy beszélsz arról a szépségről!-figyelmeztettem.
-Ugye nem szerelem első látásra?-kérdezte a fejét fogva előre.
-Nem, első hallásra.-mondtam megbabonázva.
-Na akkor nyomás segítaeni csomagot pakolni te barna lovag.-adott egy tockost és megindultunk feléjük.
-Candelaria és Mercedes?-mentem oda hozzájuk zavartan.
-Neked csak Mechi.-nyújtotta a kezét a szőke.
-Viselkedj Mercedes kérlek.-szólalt meg megint én meg már a fellegek közt jártam.
-Segítek vinni a cuccokat. Nálunk fogtok aludni ameddig csak akartok.-magyaráztam, de csak Cande szemeibe tudtam nézni.
-Rendben, köszönjük.-mosolyodott el én pedig elolvadtam. Együtt beültünk a kocsiba, én elindítottam egy zenét és amíg haza nem értünk a lányok hátul nyomkodták a telefonjukat mi meg a zenét énekeltük. Ahogy felhajtottam a bejáróra és leállítottam a motort egyszerre szálltunk ki a járműből. Bementünk a lakásba ahol a fiúk már vártak....
-Hol van Jorge?-suttoggtam Derek fülébe.
-Levittük a bunekrbe és bezártuk. Felébredt és nem akartuk, hogy mire megérkeztek itt őrültek háza legyen.-ismertette a helyzetet.
-Sziasztok....-lépett be az ajtón az öcsém(!?)...mivan, az öcsém? Egyszerűen köpni, nyelni nem tudtam.
-Hát te?-kérdeztem kicsit félve.
-Gondoltam üdvözlöm Tini barátait. Nemsokára kijöhet a kórházból ha minden igaz.-mesélte nekik ők meg figyelmesen hallgatták.
-Addig nem is láthatjuk?-kérdezték egyszerre.
-Nem, sajnos nem mehet be hozzá senki.
***Jorge***
Nagyon nehéz volt visszatartanom a dühömet, de itt voltak Martina barátai és tudom, hogy a szerelmem dühös lenne ha kikelnék magamból.
-Öcsi szerintem kéne váltanunk pár szót.-karolt át Ru és éreztem, hogy feszült.
-Majd este beszélünk, a srácok is már készültek haza menni...igaz?-néztem a nappaliba ülő fiúkra és megvillantottam feléjük a vörös szemem.
-Aha, nekünk is dolgunk van.-pattantak fel és hamar távoztak Scatt kivételével. Ő nem hatódik meg a piros szemeimtől, de vele amúgy is van beszélnivalóm.
***Ruggerro***
Tartok az öcskös kirohanásától, de eléggé jól kezeli a dolgokat. Mindenki el volt bent foglalva valamivel ám Candenak hatalmas szomorúság ült ki az arcára és éreztem, hogy mindjárt sírni fog. Minden úgy történt ahogy sejtettem....elindultak az első könnycseppek majd elnézést kérve kiment a hátsókertbe. Nem hagytam, hogy egyedül mászkáljon így utánamentem.
-Candelaria!-érintettem meg a vállát és hirtelen megcspott az illata. Az a csodálatos vanilia illat.
-Hagyj magamra, kérlek.-szólt remegő hangon.
-Nem akarlak, nem vagy jól.-álltam elé mire felnézett rám, de dühöt láttam a szemében.
-Alig ismersz fél órája. Csak nem várod el, hogy mindent elmondok neked. Nehogy azt gondold, hogy bedölök a kisfiús mosolyodnak. Az összes fiú így indít és amikor megkap akkor otthagy. Köszönöm, de nem kérek ebből.-emelte meg a hangját és befutott a házba. Akkor az volt minden kívánságom, hogy az Ő gondolatainban is tudjak olvasni. Biztosan megbántotta valaki és nem tud többet bízni, de ha tudná, hogy én egyáltalán nem vagyok ilyen. Én aki alig volt 3-szor szerelmes én aki úgy érzi, hogy Ő a tökéltes és a csillagokig lehoznám ha attól boldog lenne. Soha nem fogok már megfordulni mert ez az álom örök és megszerzem Candelari Molfest.

2017. január 10., kedd

1.évad 19.rész Telihold

1.évad 19.rész

Annyira szeretnék megbocsájtani apámnak, de érzem belül azt a maró fájdalmat ami az anyám elvesztését érezteti velem. Mindig elgondolkozom azon, hogy mi lett volna ha..... Különböző elméletek gyártok, de tudom az időt már nem lehet visszapörgetni. Újra talpra kell állnom, megbocsájtani apának és nem utolsó sorban megmentenem a szerelmem a biztos öngyilkosságtól. Beszélnem kell Scattal is, hogy mi lesz Jackékkel mert ez így nem mehet tovább. Meg kell ölni őket. Ezek a gondolatok jártak a fejemben amíg az erdőben sétálgattam. Hazaérve beléptem a szobámba ahol Martina pihent az ágyon. Leültem mellé és csak néztem őt. Hosszú szőkésbaran fürtjei az arcába lógtak. Vékony karja a feje mellett pihent néha néha meg meg mozdulva. Ahogy őt fürkésztem rájöttem, hogy el sem tudnám már az életem nélküle képzelni. Azt mondta ha lenne gyermekünk túlélheti úgy a szülést mint édesanyám hisz Ő is halandó maradt. Tudtam mennyire szeretné ezt az egészet és minden erőmmel azon voltam, hogy valami megoldást erre az egészre. A gondolataomból a telefonom csörgése zökkentett ki. Mielött még felébredt volna a szerelmem kimentem a nappaliba majd a kijelzőre pillantottam. Marco neve állt rajta.
-Szia Marc.-vettem fel a telót.
-Szia Jorge. Mikor jöttök vissza?-tért a lényegre.
-Tudod haver....az az igazság, hogy....hát nem hiszem, hogy......-makogtam össze vissza.
-Nyögd már ki.-förmedt rám.
-Na jó. Nemt tudunk visszamenni. Súlyos családi problémák merültek fel. Nem megy.
-Jó akkor ezennel felbontom a szerődésetek. Nekem a szemem elé ne kerüljetek.-csapta le a telefont.
-Hú hát ez könnyen ment.-vágtam zsebre a készüléket és éppen indulni akartam a báttyám szobájához amikor ajtónyitódást hallottam. Mosolyogva fordultam meg és öleltem át Tinit.
-Jó reggelt szerelmem.-fonta karját a nyakam köré.
-Neked is kicsim.-kulcsoltam össza kezem dereka körül.
-Kivel beszéltél?-érdeklődött kedvesen.
-Marcoval.
-Mondtad neki mikorra terveztük a visszautat?
-Hát igazság szerint lemondtam a lemezfelvételt. Nem tudunk sokáig visszamenni és ők meg már nem tudnak várni.-húztam el a számat. Láttam a szemeiben a csalódottságot. Annyira sajnáltam, hogy engem is elöntött a szomórúság. Hirtelen sóhajtott egyet majd így szólt.
-Semmi baj. Tudom min mentél te is keresztül és sokkal több, fontosabb megoldatlan problémánk van mint a lemez.-mondta és megcsókolt. Hosszú hajába túrtam és nem engedtem, hogy elszakadjon tőlem.
-Martina Stoessel el sem tudod hinni, hogy mennyire szeretlek.-néztem nagy zöld szemeibe.
-Én téged még annál is jobban és készen vagyok a közös gyermekünket halandóként a világra hozni.
-Nem Martina ezt feljtsd el.-szakadtam el tőle azonnal.
-Jorge kibírom.-erősködött tovább.
-Nem. Ahoz, hogy megvédjelek képes vagyok elengedni téged.-ejtettem ki a nehéz szavakat.
-Mi? Jorge? Miről beszélsz?-kérdezgetett kétségbe esve.
-Nyugalom. Azt mondom, hogy ha tőlem akarsz gyereket akár el is válok tőled, mert nem bírnám elviselni ha bajod esne.
-Azt sem bánnám ha nem lenne gyerek csak had legyek veled.-csókolt meg. Annyira fájt ezt hallani tőle. Vajon tényleg ennyire szeret? Képes lenne lemondani egy kis lurkóról? A csókunkat a testvérem szakította meg.
-Bocsi drága gerlécskéim, hogy megszakítom ezt a édes szerelmeskedést, de ha nem rémlene egy csapatnyi vámpír szomjazik a kiscsaj vérére.-mutatott a barátnőmre majd a husosszendvicsébe beleharpva továbbsétált. Igaza volt. Ha nem is az összes vámpírt, de Jack-et meg kell ölni. Ehez viszont apa is kell. Fogtam magam és amíg Tini elment zuhanyozni én kimentem a nappaliba. Apa a tévé elött ült ezért én is arra vettem az irányt.
-Nemsokára telihold és utána lesz a csata, rád is szükség lesz szóval ami történt, megtörtént, de nem hagyhatjuk ennyibe. Rendezzük le férfiak módjára.-vettem le a pólóm és a földre dobtam.
-Fiam te megőrűltél? Tudod, hogy miért nem változtam át már évek óta.
-Nem érdekel!-ordítottam és fellöktem a fotellal együtt.
-Öcsi mi a francot művelsz?-jött ki a tesóm.
-Ezt egyszer és mindenkorra le kell zárnunk.-mondtam és rávetettem magam az apámra.
-Fiam te teljesen bolond vagy. Ha átváltozom akár meg is ölhetlek főleg így pár órával telihold elött.
-Miattad halt meg anya! A te hibád!-ordítottam aztán már csak annyit vettem észre, hogy apám átváltozik.
-Jézusom!-hallottam kedvesem hangját.
-Martina menj innen, menekülj!-kiabálta Ruggerro és pedig átváltoztam. Apa az udvarra rohant én pedig utána. Abban a pillantban nem számított semmi, rávetettem magam és megharptam a nyakát, de Ő elfeküdt és végiggurult a földön így én távolabb kerültem tőle. Éreztem ahogy az oldalamba kap és nem ereszt. Elkezdtem hátrafele menni majd kitéptem magam a fogai közül és a földre szorítottam. Morogtam, haraptam és ordítottam, de még mindig alig volt rajta pár seb, ellenben én televoltam hegekkel és a bundám tiszta vér volt. Aztán éreztem ahogy én kerülök alulra és már teljesen kezdtem elveszíteni az eszméletem amikor Tini jelent meg az ajtóban és ordítozni kezdett, hogy elég. Apa megindult felé vicsorogva én nekem pedig össze kellett szednem minden erőm, hogy nehogy megölje őt. Feltápászkodtam a földröl és épp az utolsó pillanatban odaértem és lecsaptam rá, de a barátnőm túl közel volt és az oldalába karmoltam. Megijedtem, de elösszőr más dolgom volt. Újra támadásba lendültem és addig szorítottam apa nyakát míg vissza nem változott. Én is követtem majd azonnal szerelmemhez szaladtam.
-Kicsim annyira sajnálom!-öleltem át.
-Mond te teljesen megőrűltél?-förmedt rám.
-Én csak....
-Te csak kishíjján megöltél engem és az apádat is. Ez a seb örökre megmarad.-mutatott a mély karmolásra. Erősnek kellett lennem és visszatartani a könnyeim. Amíg a báttyám bevitte Tinit a lakásba én felhívtam Dereket mivel Ő ért az ilyen sebekhez és kértem, hogy varja neki össze. Pár perc múlva már ott is volt és munkának látott. Martina elküldött engem maga melől ezért jobbnak éreztem ha távozom a házból. Arra a helyre igyekeztem ahol kiskoromban a legtöbbet játszottam, a kuckómba a fa tetejére. Épp próbáltam bebújni amikor megpillantottam a fa alatt egy idegen srácot. Nem gondolkoztam azonnal leugrottam egyenesen a hátára.
-Ki a franc vagy?-kérdeztem miközben karom a nyakát ölelte körbe.
-Scatt, Scatt vagyok, esküszöm!-mondta folytott hangon.
-Te át tudsz változni emberré?-néztem rá értetlenül.
-Egy időben én is az voltam dinka.-lökött oldalba én meg neki nevetve vissza.
-Te ma hol húzod meg magad teliholdkor?-tértem a komolyabb részre.
-Hát a srácaid felajánlották az egyik boxot lent a pincében ahol mind szoktatok lenni.
-Várj ott csak egy üres box van és az az enyém.-néztem rá értetlenül.
-Akkor ne haragudj majd keresek valami mást.-nevette el magát kínosan.
-Maradj ott nyugodtan, igazság szerint már nekem is van egy másik helyem a házban.-kacsintottam.
-Ki csinálta?
-Anyukám, nem sokkal a halála elött csinálta apuval együtt.-mondtam a hajamba túrva.
-Értem, hát akkor szép éjszakát meg minden. Én lépek mert nemsokára feljön a hold.-jelentette ki és miután adtunk egymásnak egy-két tockost távozott. Igaza volt alig fél óra kellett, hogy feljöjjön a hold. Az irányt egyenesen a házba vettem ahol összefutottam Ru-val.
-Mész a pincébe?-kérdeztem tőle.
-Hagyj békén, nem ismerlek. Derek jössz?
-Tudod mit? Akkor ne beszéljünk többet.-löktem neki az ajtónak és bementem a szobámba és becsaptam az ajtóm. Alig telt el 10 másodperc a bolond testvérem már ott volt.
-Jorge nem úgy gondoltam. Nem akarom, hogy haragba váljunk el, az öcsém vagy és bármit megtennék érted.-ült oda mellém és átkarolta a vállam.
-Fordított esetben ugyan ez báttyus.-öleltem át és nevetve megveregedtük egymás hátát.
-Na megyek mert nem érek oda időben. Vígyázz magadra lökött!-borzolta össze a hajam és már ott sem volt. Én fogtam magam és bementem az acélajtós szobába amit anyu készített apuval. Bezárkoztam és vártam a holdtöltét. Ilyenkor nem tudunk akkor átváltozni amikor akarunk csak a megfelelő időben. A fejemet a falnak támasztva újra belemerültem a gondolataimba. Minden hónapban egyszer vérengző vadállatokká válunk és le akarjuk mészárolni egymást és a várost. Ezt tudjuk kezelni ha elzárjuk magunkat. Persze így mi sérülünk hisz kárt teszünk magunkba, de inkább így legyen minthogy ártatlan embereket öljünk meg. Az viszont az előnyünkre válna ha tudnánk ezt az egészet irányítani mert ilyenkor vagyunk a legerősebbek a vámpírok meg ebben az időszakban a legsebezhetőbbek. Most rájuk tudnánk támadni és megölnénk őket. Ezen méláztam amikor elkezdődött az átváltozás. Éreztem ahogy a fogamból agyarak lesznek és a körmeim késekké válnak majd erős szőrzet jelent meg az arcomon és egész testemen. Már majdnem megtörtént a teljes átváltozás amikor valaki eszeveszetten ütni kezdte az ajtót.
-Jorge segíts!!! Itt van Victoria!-kiabálta én nekem pedig azonnal félelem villant meg a szememben.
-Ne aggódj megkereslek!-hörögtem hangosan. Minden erőmmel azon voltam, hogy ki tudjm törni az ajtót. Tudtam mekkora veszélyel járt mert ha nem tudom kontrolálni magam akkor mindenki meghal, de nem akartam Martinát is elveszíteni. Összeszedtem minden energiám és nekifutásból kitörtem az acél ajtón. Láttam ahogy apukám rémülten áll a konyhaasztal mellett és várja mi fog történni.
-Jorge nyugodj meg. Tinivel minden rendben lesz.-emelte fel a kezét. Én csak morogtam egyet és kirontottam az ajtón. Egy nagyot üvöltöttem, hogy a srácok is tudják mi van és azonnal elindultam a szag alapján.
***Tini***
Victoria elragadott és elvitt valami furcsa helyre. Annyira féltem, tudták, hogy telihold lesz és ilyenkor nem tud senki megvédeni. Annyira csalódott voltam, azt tudtam, hogy a többiek rosszak, de Jack-ben valamiért megbíztam. Ő soha nem próbált meg úgy bántani erre elraboltatott. Egy székre voltam kikötözve ami elött az a ribanc fel-alá járkált.
-Nem tudom hogyan is kezdjem elösszőr szét vagdossalak vagy akasszak beléd kicsi kanpókat míg el nem vérzel. A lényeg a lényeg, hogy lassú és fájdalmas legyen.-mosolygott és a hosszú körmét végig húzta az államon.
-Te mocskos ribanc!-köptem őt szembe amit utána meg is bántam. Akkorát behúzott nekem, hogy úgy éreztem kilökte a fogamat. Erősebben meghúzta a szíjjakat a kezemen, lábamon is. Annyira, hogy már véreztem is ezáltal pedig felordítottam.
-Szóval akkor tudunk egyezkedni?-kérdezte miközben elővett egy kis szikét.
-Egyezkedhetünk ha nem bántod Jorget.-adtam be a derekamat.
-Édesem én Jorget nem is tudnám bántani, őt maximum Jack sebesítheti meg csak a drága exem ezt nem teszi meg mivel teljesen belédzúgott.-kelt ki magából és újra erősen megpofozott.
-Akkor azt mondod, hogy neki ehez az egészhez semmi köze?-kérdeztem teljesen lefagyva.
-Pontosan ezt mondom, de lássunk is hozzá a munkálatokhoz.-nevetett és a számat egy erős, széles bőrszíjjal letapasztotta. A kis szikét felvéve a nyakamhoz tartotta és szép lassan végighúzta rajta. Éreztem az első fájdalmat és tudtam, hogy ez még csak a kezdet. Egyre lassaban csináltam és egyre mélyebben vágta belém a kést különböző helyeken, aztán egy idő után kezdett minden halványulni. Talán a sok vérveszteség miatt vagy csak szimplán leküzdötte a fájdalmat, de lehetett száz másik oka másra nem tudtam gondolni csak arra, hogy Jorge halálra aggódja magát és, hogy Jacknek ehez semmi köze. Egy kis idő után teljesen elvesztettem az eszémeletem és már csak arra emlékszem, hogy Jack áll velem szemben.
-Istenem Martina jól vagy?-kérdezte miközben kioldozott a székből. Amint jobban szemügyre vettem őt teljesen megrémültem. A szeme alatt fekete erek futottak és a szemei könnyektől csillogtak.
A látvány hatására azonnal hátrahőköltem.
-Megijesztelek igaz? Bocsáss meg.-lépett hátra pár lépést.
-Jajj nem csak tudod nekem még furcsák ezek a dolgok.-mentegetőztem.
-Tudom, de nem mindig ilyen a szemem csak ha érezem a vér illatát és ilyenkor vissza kell fognom magam, de már egész jól megy.-mosolygott kedvesen.
-El kell tünnöm innen mielött Victoria visszatér.-akartam felállni a székből, de visszaestem.
-Óvatosan, sok vért veszítettél.-kapta el a derekam és maga mellé állítva erősen megtartott.
-Miért csinálja ezt velem?-kérdeztem a fájdalommal küszködve.
-Nagyon egyszerű a válasz. Az én hibám. Mielött megkérdeznéd, hogy miért elmondom, beléd szerettem és igy elhagytam őt. Nem bírja elviselni, hogy létezik nekem más rajta kívűl, ráadásul, hogy halandó is vagy.-magyarázta el az egészet.
-Mi az amit szeretsz bennem?
-Inkább mi az amit nem? Nekem te egyszerűen annyira varázsos vagy. Nem véletlenül csavartad el az én vámpírjaim meg Jorge farkasai fejét is. Nem vetted észre, hogy mindenki a tenyeredből eszik? Csak azért nem öltem meg a pasid apját is mert te ott voltál és sajnáltalak.-simította meg az arcom, de én elhúztam a fejem.
-Jack én kedvellek, de semmi több. Nekem Jorge az igazi, mindig is Ő volt és Ő lesz.-hajtottam le a fejem szomorúan.
-Nem tudom mit eszel rajta. Mond elmondod mi az?-nézett rám könyörgőn.
-Magam sem tudom. Ez egy megmagyarázhatatlan dolog amit én érzek iránta. Olyan mintha egy fontos részem lenne, mondjuk a szívem és a szívem nélkül nem tudok élni. Ha Ő nincs akkor én sem tudok létezni. Szeretem őt. Érted már?-kérdeztem miközben megpróbáltam egyedül tenni pár lépést.
-Hidd el Jorge nagyon szerencsés srác és bármennyire gyűlölöm és akármennyire kinyírnám valamit jól csinál ha te ennyire szereted.-jelentette ki és abban a pillanatban Victoria jött vissza és a nyakamnál fogva megragadott.
-Ne gyere közelebb vagy kitöröm a nyakát.-kiabált rá Jackre.
-Ne kérlek ne bánts, ha nem is miattam a baba miatt...........................................

2016. november 12., szombat

1.évad 18.rész A fehér farkas

***Tini***
Már két napja kutyagoltunk az erdőben, de Jorge még sehol. A srácok teljesen levoltak gyengűlve, mert nem vadásztak. Úgy döntöttem, hogy amíg mindenki alszik én fogok valamit nekik. A dobócsillagokat kivéve a táskámból felakasztottam az övemre és felmásztam egy fára. Onnan ugrándozva lestem, hogy mit találok. Miután a 12.-nyulat öltem meg végre találtam egy óriási szarvast. Komolyan akkora volt, hogy nyugodtan ehetett volna belőle akár 15 farkas is. Megfogtam magam és leugrottam a fárol egyenesen a szarvas hátára ahol a nyakába szúrtam a késemet. Azonnal meghalt. Annyira büszke voltam magamra, hogy azonnal meg akartam mutatni a többieknek. Tudtam, hogy nekik ilyen szuper hallásuk, látásuk és szaglásuk van ezért eszeveszetten kezdtem kiabálni.
-Ruggerro, Seth, Derek, Paul.-ordítoztam amikor Rugg ugrott mellém farkasként. Visszaváltozott és riadtan nézett rám.
-Te teljesen meghibbantál Martina? Azt hittem Victoria visszajött és elkapott. Komolyan nem értem Jorget....-folytatta volna, de nekivágtam egy nyulat.
-Jó étvágyat!
-Ezt komolyan te fogtad?-kerekedett el a szeme.
-Igen. Ha így folytattátok volna tovább akkor én is megtudnám védeni magam + titeket is.-ültem rá a szarvasra.
-Tini fogtál egy szarvast?-lépett elő Leah.
-Igen.-kacsintottam és odadobtam neki egy nyulat. Mindenki farkasként ott volt és ették a nyulukat én meg a szarvason ülve mosolyogva meg egy kicsit undorodva figyeltem őket. Hirtelen egy ordítást hallottam és egy puma terített le. Akkor azt hittem, hogy ott fogok meghalni, de ekkor Seth ráugrott a vadállatra én meg egy pillanat alatt kiszedtem a bicskát az övemből és ezt a fenvadat is nyakonszúrtam.
-Jól vagy?-sietett oda hozzám Seth.
-Persze. Bocsi srácok asszem lehet repetázni aki nagyon éhes.-nevettem zavartan és a fa tövébe leülve elővettem a táskámból a naplóm meg egy tollat. Elkezdtem bele írni az elmúlt 2 nap történéseit és azt, hogy mennyire hiányzik Jorge. Nélküle elveszettnek érzem magam. Alig kaptam vissza és máris elveszítettem.
-Mit csinálsz?-ült mellém Sam.
-A naplómba írok.-mutattam fel mosolyogva.
-Kitalálhatom, hogy kiről?-nevetett fel.
-Nem nagyon kell találgatnod.-csuktam be a lila fekete mintás könyvem aminek az elejébe bele volt gravírozva a nevem.
-Hiányzik?-húzódott hozzám közelebb.
-El sem tudod képzelni mennyire. Nektek milyen most alfa nélkül?-érdeklődtem.
-Már fel sem tűnik. Amikor Jorge és Ruggerro itt hagyták Mistic Falls-t Miamiért muszály volt nélkülük boldogulnunk. Mint látod megvagyunk.-lökött oldalba.
Azt elhiszem. Ahogy ez a két dilibogyó visszajött megint a feje tetejére állt minden.
-Ááááá dehogy. Itt azzal volt a baj, hogy akkor jöttek vissza amikor Jackék is. Egyébként miért mondtad azt Victoriának, hogy gondolod hova ment Jorge?
-Az csak egy hülye gondolat volt. Felejtsd el.-legyintettem.
-Na mond. Hátha még is van értelme.
-Hallottál már a fehérfarkas legendájáról?-kérdeztem.
-Nem. Miért te igen?-csodálkozott.
-Hát mondjuk inkább úgy, hogy amíg Jorget vártam, hogy visszajöjjön nem nagyon aludtam ezért kutakodni kezdtem anyukája szakácskönyvei között és ezt találtam.-húztam elő egy elég méretes, elnyűtt könyvet.
-Ezt komolyan elhoztad?
-Igen amíg ti aludtatok addig én olvastam, de most nem ez a lényeg. Azt mondják, hogy itt a Mistic Falls-i erdő egy pontjába van egy hely ahol él ez a fehérfarkas. Na Ő neki akkora hatalma van, hogy képes egy egész hadsereg vámpírt megölni egyedül, na és most jön a lényeg, képes bármely halandót átváltoztatni annélkül, hogy bármi baja esne.
-Nem értelek.-rázta a fejét.
-Figyelj megmutatom.-lapoztam tovább a könyvet.
-Mit keresel?
-Ezt. Itt pontosan az áll hogy: Bármely vérfarkasnál akinek halandó párja lesz és szeretnének gyereket a nem farkas vérűt át kell változtatni különben belehalhat a szülésbe.-mutattam neki.
-Akkor most miattunk, anyukája miatt és miattad ment el?-kerekedett el a szeme.
Pontosan. Sam mi van ha valami baja esik vagy ha már valhol ott fekszik sérülten?-estem teljesen kétségbe.
-Nyugi jó? Jorge erős, nagyon erős, ravasz és akaratos is. Nem lesz baja. Csak találjuk meg mielött.....
-Mielött mi?-kezdtem jobban aggódni.
-Mielött telihold nem lesz.-lépett oda Paul.
-Miért mi van akkor?
-Ránk is hat a telihold és mi akkor vadabbak leszünk és elvesztjük a fejünket, egymásnak akarunk majd menni, de ezt általában megoldottuk otthon, mert mindenki bezárkózott a saját kamrájába. Meg ha a fehér farkas létezik akkor.....-akadt meg Sam.
-Akkor ő is be fog vadulni és bánthatja Jorget.-esett le nekem is.
-Mi milyen farkas?-kapcsolt Paul is.
-Ezt a könyvet vidd oda Ruggerronak és ezt meg ezt az oldalt mutasd meg neki.-nyomtam a kezébe a könyvet.
-Mi ez?
-Ő tudni fogja és nektek is elmagyarázza majd.
Oké.-ment el.
-Tini nézd megnyúztam és megsütöttem neked az egyik nyulat. Biztos te is éhes vagy már.-üllt a másik oldalamra Brady.
-Ez igazán kedves tőled, de most egy falat sem menne le a torkomon.
-Jorge miatt?
-Naná, hogy miatta.-hajtottam a fejem a vállára.
-Biztos nincsen semmi baja. Ha jól hallottam most Ruggerro új irányba terel minket.
-Komolyan?
-Igen állítólag te adtál neki egy könyvet és az alapján fogunk menni.-mondta mire én felpattantam és odasiettem hozzá.
-Szerinted is a fehérfarkashoz ment?
-Nem tudom, de egy próbát megét. Jobb mintha mennénk a semmibe.-karolta át a vállam én meg szorosan átöleltem.
-Indulhatunk tovább?-mosolyogtam rá kedvesen.
-Ettél?-tért rá a szerinte fontosabb dologra.
-Persze.-bólogattam.
-Akkor indulás srácok!-kiáltotta el magát mire mindenki átváltozott és várták, hogy én most kinek a hátára ülök. Fogtam magam és oldalba löktem Ru-t aki vette a lapot és lefeküdt a földre. Mikor már teljesen biztos volt abban, hogy stabilan ülök felállt és utnak is indultunk. Útközbn eszembe jutott pár sor dalszövegnek. Gondoltam egyet és énekelni kezdtem.

Nincs más út: ki az éjből a fénybe,
minket korlát mögé senki nem zár.
Tisztán látjuk a célt, a régi módszer bevált:
élőholtaknak létet a véretek ád.
Így lépünk tovább!
Így lesz miénk a világ!-fejeztem be mire Ruggerro visszaváltozott ezáltal én a földre zuhantam.
-Ez meg mi volt?
-Nyugi csak halálra untam magam és ez jutott az eszembe. Ez csak egy dalszöveg amit most találtam ki.
-Kérdezhetek valamit?-váltott komoly témára.
-Persze.
-Őszinte leszel?
-Ruggerro komolyan ne csináld már. Bökd már ki.-oltottam le.
-Bejött Jack?
-Őszintén mondom, hogy igen. Tartottam olyan jónak mint Jorget és még most is azt gondolom, hogy néz olyan jól ki mint Ő, de gyűlölöm azért amit tett és tesz.-jelentettem ki kissé idegesen és gyorsra vettem a tempót. Mindenkit félrelökve mármint amennyire félre lehet lökni egy farkast előrehaladtam, de nem figyeltem a lábam elé és leléptem egy szakadékba.
-Tini!!!-kiáltott Rugg.
-Áhhh.-ordítottam miközben egy szikladrabba kapaszkodtam. Ruggerro azonnal ott termett és elkapta a karom majd könnyedén felhúzott. Milyen jó, hogy ilyen szupererős.
-Köszönöm!-öleltem át szorosan.
-Ne köszönd. Jól látom, hogy igen nehezen bírod már Jorge nélkül.-vette észre egyből a bajt mire belőlem kitört a sírás.
-I...ig...igen. Na...nagy...nagyon hi...ány...zik.-mondtam szaggatottan, mert nem bírtam visszatartani a sírást. Amikor kellőképp megynugodtam beszélgetni kezdtünk, de a menetelés továbbra sem állt le.
-Most jött ki rajtad minden?-kérdezte az arcom fürkészve.
-Igen. Eddig nagyon jól tartottam magam, de nem bírom tovább. Hiányzik az ölelése, az illata és Ő maga. Egyszrűen nem tudok az öcséd nélkül élni. Belebolondulnék ha bármi baja esne.-öntöttem ki a szívem.
-Hidd el, hogy nem hagyom. Tudod azt hittem, hogy olyan vagy mint Rosali, de te tényleg feltétel nélkül szereted az öcsköst és elfogadod, hogy Ő más. Bármi lennél Ő érte. Ezt nagyon tiszetlem benned.
-Nem csak Ő érte. Értetek is bármit megtennék, mert ti vagytok a családom. Nem érdekel, hogy mik vagytok. Sőt ti ugyan olyan emberek vagytok mint én csak egy kicsit felturbózva.-löktem oldalba mir Ő is engem vissza.
-Asszem hallom Jorget.-szólalt meg Seth. Igen Seth képes meghallani Jorge gondolatait ha a közelben van. Ilyen erős kapocs fűzi hozzá.
-Jézusom jól van?-szaladtam oda hozzá.
-Nem.-változott vissza és rohanni kezdett mi pedig utána. Én Ru hátán foglaltam helyet. A hely ahova érkeztünk egy barlang volt mellette egy óriási fával aminek nekifeküdve a párom volt. Próbált felállni farkas alakban, de nem ment neki, mert megsérült.
Odaszaladtam hozzá és szorsan hozzábújva puszit nyomta a fejére mire Ő visszaváltozott és mégjobban magához húzva megcsókolt. Akkor és ott én voltam a világ legboldogabb embere.
-Istenem kicsim. ilyet többet nekem ne csinálj, mert esküszöm meghalok.-türtem el a kósza tincseket a homlokából.
-Csak is miattad tettem. Azt akarom, hogy teljes életet élj és lehessenek gyerekeid.-kezdte, de én félbe szakítottam.
-Jorge én nem akarok farkas lenni. Annélkül is lehetnek gyermekeink.
-Hisz abba belehalhatsz.-makacskodott.
-Nem. Anyukád sem halt bele ezért én sem fogok.-jelentettem ki.
-Könyörgöm Tini ne tedd ezt. Nem veszíthetlek el. Soesem tudnám elfogadni ha miattam halnál meg. Szeretlek!-hajtotta le a fejét.
-Én is, de hagyd, hogy én döntsek. Gyere menjünk haza.-kérleltem kedvesen.
-Nem! Nem akarom látni az apámat!-emelte fel a hangját.
-Jorge majdnem meghalátál. Haza kell jönnöd.
-A fehér farkas nélkül nem fog elmenni sehova.-mondta Seth. Ekkor megjelent a farkas és Sethre nézett.
-Mondott valamit?-kérdeztem azonnal.
-Azt mondja, hogy velünk jön, mert még szükségünk lesz rá és nem akarja, hogy vagy te vagy mi sérüljünk.-vázolta a helyzetet mire én bólintottam. Összetákoltunk fából egy nagyobb fekvőhelyet és ráfektettük a szerelmem majd egy madzaggal Sethez és Ru-hoz kötöztük.
-Egyedül nem tudja valamelyikőtök elhuzni?-csodálkoztam.
-Veled együtt már nehezebb lenne.-értette meg velem Derek.
-Mi? én nem fogok ráfeküdni.-jelentettem ki határozottan.
-Már pedig akkor én is sétálni fogok veled.-próbált felkelni Jorge. Tudtam, hogy arra megy ki az egész, hogy végre megpihenhessek.
-Gyere!-nyújtottam a kezem, de ő nem tudott felkelni.
-Tini könyörgöm. Neked is pihenned kell.-kérlelt.
-Ahogy a többieknek is.-háborodtam fel.
-Mi farkasok vagyunk. Akár hetekig is elvándorlunk és miután minden este megálltunk pihenni meg ma reggel nagy lakomát rendeztél nekünk ezért fel sem tűnik, hogy már napok óta megyünk.-jelentette ki Derek mire én sóhajtva a párom mellé feküdtem és már indultunk is.
-Martina Stoessel Alehandra Muzlera nem vagy egy könnyű eset. Ugye tudod?-mosolygott rám kedvesem mire én csak megcsókoltam.
-Hiányoztál.-bújtam hozzá mire ő felszisszent, de átkarolt.
-Sajnálom!-akartam elhúzódni, de nem hagyta. Még jobban szorított magához míg végül elaludt. Én még nem tudtam pihenni ezért csak őt tanulmányoztam miközben alszik. Sötétbarna tincsei szemébe lógtak, az arca piros volt, a teste pedig tűzforró. Izmos testén feszült a póló és szaporán vette a levegőt. Homloka verejtékezett. Na itt ijedtem meg. A homlokához nyúltam ami lángolt, de nem tudtam eldönteni, hogy mitől.
-Nincs semmi baj.-fogta meg a kezem Yoyi.
-Lázas vagy. Érzem.-pusziltam meg homlokát.
-Ilyen a testhőmérsékletem.-próbált megnyugtatni.
-Hidd el elég ideje vagyok veled ahoz, hogy tudjam milyen a testhőmérsékleted. Pláne akkor ha ideges vagy. Ez még annál is forróbb.
-Jó, de meggyógyulok csak pihennem kell.-próbálkozott tovább.
-Nem, én most szólok valakinek. Ruggerro állj meg Jorge nincs jól!-kiáltotam mire leállt a menet. Sam odajött és megnézte.
-Baj van. Nem maradsz életben mire hazaérünk ha csak nincs itt az a csepp amit anyukád készített mindig nekünk az ilyenekre.-jelentette ki idegesen én meg a számhoz kapva a kezem könnyezni kezdtem.
-Nem az nem lehet. Még csak most kaptam őt vissza. Mentsétek meg!-kiabáltam sírva.
-Kicsim nyugodj meg.-fogta meg a kezem a barátom és magához húzva megcsókolt.
-Nem hallhatsz meg.-suttogtam.
-Nem is fogok. Kibírom hazáig.-mondta, de ekkor odalépett a fehér farkas. Valószínűleg kommunikált Jorgeval, mert a következő pillanatban beleharapott egy akkorát a páromba, hogy Ő azon nyomban felordított.
-Mit csinál?-néztem elképedve.
-A harapása beindította a gyógyulásom.-nyögte fájdalmasan.
-Ki bántott téged?-kérdeztem mikor újra elindultunk.
-Nem fontos.-simogatta a kézfejem.
-Jack volt az ugye?-akadtam ki azonnal.-Meg Victoria is?-hajoltam hozzá közelebb.
-Igen, de én akkor is megvédtem Scatt-ot.-mondta.
-Ő a fehér farkas?-érdeklődtem kedvesen.
-Igen.-ölelt újra magához.
***Jorge***
Az út további része csendben telt. Csak néztem a fákat a fejem fölött és a lehulló színes leveleket. Végig azon gondolkoztam, hogy mi lesz ha Tini elhagy, mert nem lehet gyermekünk. Muszáj rávegyem, hogy Ő is olyan legyen mint mi. Persze nem kényszeríthetem rá, de nem akarom elveszíteni. Ahogy hazaértünk felálltam a fekvőhelyről és a karomba véve az alvó Tinit bevittem a szobába és betakargattam. Amint megbizonyosodtam róla, hogy már nyugodtan tud aludni visszamentem a többiekhez.
-Alszik?-kérdezték egyszerre.
-Igen.-mosolyodtam el halványan.
-Most mit tervezel öcsi?-lépett oda Ru.
-Elösszőr is kinyírom Victoriát és Jack-et aztán megszeretném győzni a barátnőmet, hogy változzon farkassá, mert belehalna ha gyermeke születik.-kezdtem bele a terveimbe.
-Martina soha nem akar farkas lenni. Ezt hidd el nekem.-tette a vállamra a kezét Collin.
-Ez a pár nap alatt eleget beszélgettünk vele mindannyian, hogy tudjuk.-szólalt meg Brady is.
-Teljesen fura neki ez a fraksosdni és egy napig emberként sétáltunk, mert teljesen furán érezte magát a látványunk miatt.-mesélte Leah.
-Én viszont nem tudok nélküle élni, de Ő egyszer biztos akar majd gyereket.-túrtam bele a hajamba idegesen.
-Ő viszont annyira szeret téged, hogy kockáztatna és halandóként szülné meg a gyereketek.-mondta Derek.
-Jó én ezt nem bírom. Mindenki menjen haza pihenni!-utasítottam őket.
-Csak akkor ha nem szöksz meg.-jelentették ki egyszerre.
-Ne aggódjatok srácok kezeskedem érte.-lépett mellém a báttyám.
-Rendeben.-mondták és elmentek. Scatt azt mondta, hogy addig Ő is meghuzza magát valahol a közelben mármint inkább a gondolataiban hallottam. Mondtam neki, hogy rendben és mi is bementünk a házba. A nappalinkban apu ült a fotelben és ahogy beléptünk odajött hozzánk.
-Fiaim sajnálom, hogy nem mondtam el mindent, de tudtam, hogy ez lesz a vége és ezt nem akartam.
-Semmi baj apu. Mármint baja az van, de nem haragszunk rád, mert te megint csak meg akartál minket védeni.-ölelte őt át Rugg, de én nem tettem.
-Jorge én nagyon sajnálom!-kezdte lehajtott fejjel, de én közbe vágtam.
-Nem! Meg tudtad volna ezt az egészet akadályozni ha időben szólsz, hogy ezek a pojácák visszajöttek. Nem érdekel a mondandód. Jelen pillanatban nem vagyok rád kíváncsi.-zártam le a témát és beviharzottam a szobába.


2016. október 30., vasárnap

1.évad 17.rész Vajon soha nem látom már?

***Tini***
Már 4 napja nem hallottam semmit se Jorgeról se pedig Jackről. Ruggerro nem jön ki a szobájából. Fernandes úr pedig alkoholhoz nyúlt és amióta Jorge elment azóta a fotlejában ül és iszik. Én meg halálra aggódom magam mindenkiért. Elhatároztam, hogy ma kihúzom Ru-t a szobájából. Egy nagy tálca kajával kopogtattam be az ajtaján.
-Bárki vagy húzz el innen.-hallottam erőtlen hangját.
-Márpedig én most bemegyek ide.-próbáltam benyitni, de nem sok sikerrel jártam mivel zárva volt az ajtó.
-Menj már el Tini.-dobta meg az ajtót valamivel.
-Figyelj ha az ajtó közelébe vagy menj el onnan.-szóltam meg sem várva a válaszát és egy sikítással berugtam az ajtót.
-Basszus mi vagy te?-pattant fel hirtelen az ágyról.
-Semmi csak amikor Jorgeval szétváltunk 1 évig jártam karatézni. Nem csak a vérfarkasok lehetnek szupererősek.-nevettem és a tálcát a kezébenyomva leültem az ágyra.
-Annyira aranyos vagy! Honnan tudod, hogy ez a kedvencem?-harapott bele a gyrosába.
-Csak tudom.-legyintettem és tovább nézelődtem a szobába. Aztán egyszer csak a párnája alatt találtam egy gyűrött fecnit. Kivettem és belenéztem. Egy dal volt.
-Azt ne.-akarta elvenni, de én nem hagytam.
-Ezt te írtad?-mosolyogtam.
-Igen, de nagyon rossz lett. Meg a hangom se jó.-mondta és lehuppant a fotelba.
-Mindenkinek van hangja. Na gyerünk már.-nevettem és elkezdtem a dalt énekelni amit írt.

Quiero que sepas que podrás hacerlo
Ahora o nunca a vivir lo intenso
Saca tu estrella este es el momento
Hoy lo vas a alcanzar hoy vamos a cantar.-énekeltem mire ő is bekapcsolódott. Nagyon meglepődtem. Tök jó hangja van neki.

Grita fuerte que tienes el talento
Canta vas a brillar
Abre tu corazón al universo
Animate a soñar
Hoy no te detendras

Vamos tu puedes
Mira el show comienza
Tu corazíon palpita com más fuerza
Solo animate a vivir la fiesta
La luz te seguira tu sueño es real

Grita fuerte que tienes el talento
Canta vas a brillar
Abre tu corazón al universo
Animate a soñar
Hoy no te detendras

Grita fuerte que tienes el talento
Canta vas a brillar
Abre tu corazón al universo
Animate a soñar
Hoy no te detendras
Animate a soñar tu sueño es real.-fejeztük be a dalt mire én szorosan átöleltem.
-Köszönöm Tini.-puszilta meg a fejem.
-Ugyan nincs mit, de neked nagyon jó a hangod. Ez nálatok tuti családban marad.
-Igen anyu azért énekelt nekünk mindig annyit, mert az egész környéken neki volt a legszebb hangja.
-Elhiszem. Viszont most öltözz, mert megyünk és megkeressük Jorget.-dobtam oda neki a székről a ruháit majd kimentem.
-Jó reggelt, jó reggelt ki a fotelből, el a sört csodás napunk van ma.-mentem oda Fernandes úrhoz és elvettem az üveget a kezéből.
-Mi csodás ezen a napon? Mi értelme van élni ha már nincs senkim?-meredt maga elé.
-Na elég volt az önsajnálatnól. Meddig akar még itt siránkozni amikor maga hazudott a fiainak? Hagyja, hogy eltávolodjanak öntől? Az alkohol nem megoldás a problémákra. Ma elmegyünk megkeresni Jorget maga pedig Fernandes úr addigra kijózanodik, hogy tudjon beszélni a gyerekeivel. Nem minden magáról szól.-mondtam kissé kiabálva majd a piákat a mosogatóba öntöttem.
-Tini kész vagyok. Szólok a falkának és mehetünk is.-jött ki Rugg mosolyogva.
-Rendben. Fernandesúr amíg távol vagyunk legyenszíves kimenni az udvarra, mert azt hiszem valami baj van a kocsival.-kacsintottam mire ő egyből felkapta a fejét.
-Rendben és meddig lesztek el?-állt fel a fotelból.
-Nem tudom! Addig amíg meg nem találjuk a másik fiát.-ragadtam meg Ruggerro kezét és kézenfogva kisétáltunk.
-Valamit nem gondoltunk át teljesen.-vakargatta a fejét Ru miközben nézegette a hátsó udvarban áló farkasokat és engem.
-Mit?-néztem rá értetlenül.
-Hát te nem tudsz átváltozni.-jelentette ki mire én felnevettem.
-Nem gondolod, hogy csak egy farkas képes terepen menni napokig ugye?
-De pont így gondolom.
-Nem, nem ha néha tartunk egy kis pihenőt akkor én tök jól megleszek.-túrtam bele a hajába.
-Azt már nem. Jorge tuti kinyír ha valami bajod esik így.
-Akkor mit javasolsz okoskám?-tártam szét a karom mire ő ravaszul elmosolyodott.
***10percel késöbb***
-Én biztos nem ülök rá egyikőtökre sem.-tiltakoztam.
-Ugyan már Tini. Seth az egyik legkisebb mégis az egyik legyorsabb és erősebb farkas.-veszkedett velem továbbra is Rugg.
-Nem!-indultam el az erdő fele.
-Most meg hova mész?
-Megkeresem Jorget. Ha jöttök, jöttök ha nem akkor meg vakargassátok a seggetek itt nyugodtan.
-Most már értem Jorget.-mondta és mire én visszafordulhattam volnana ő már át is változott. Amikor elindultunk kicsit nehezen tartottam velük lépést ezért Ru hátulról piszkált, hogy szálljak fel rá, de én nemet intettem neki és felmásztam az egyik fára. Onnan ugráltam az egyik fáról a másikra mire ők csak hitetlenül megrázták a fejüket. Fentről a magasból csodálatos volt minden. Szinte az egész napot végigkutyagoltuk személy szerint én ugráltam míg be nem sötétedett.
-Figyelj még mehetnénk nyugodtan tovább nem fáradtam el.-másztam le és a sebes kezem a hátam mögé rejtettem.
-Nem, látom, hogy már hulla vagy.-jelentette ki Ruggerro.
-Ez nem is igaz.-emeltem fel a kezem mire ő hirtelen megragadta a levegőben.
-Milyen a kezed? Tiszta seb. Ez biztos a fáktól van.-matatott a táskámban kötszerért.
-Hol van a géz?-kérdezte.
-Útközben elhajítottam mivel tudtam, hogy el akarod majd látni a sebeim és utálom ha valaki apáskodni próbál. Komolyan 12 vérfarkassal táboroztam le az erdő közepén.-nevettem fel és leültem az egyik fa tövébe. Sam és Derek két oldalról odafeküdtek mellém farkasként, hogy melegen tartsanak a hidegben. Én kedvesen rájukmosolyogtam majd lehunytam szemem. Na jó igazság szerint amíg ők aludtak addig én gondolkoztam. Memorizáltam mindenki nevét. Sam, Quil, Derek, Liam, Embry a szürke bundájú akinek fekete foltok vannak a hátán, Paul a kezelhetetlen akinek sötétszürke a bundája, Jared, Leah, Seth Leah öccse aki az én páromat tartja példaképének, végül pedig Collin és Brady az ikrek. Miután végigmentem mindegyiken eszembe jutott Jorge. Folyamatosan az járt a fejembe, hogy ő is egy közüllük meg az, hogy az életemnél is jobban szeretem és ha nem jön vissza vagy nem találjuk meg akkor én megsemmisülök. Nem is tudtam sokáig pihenni. Hajnalban felkeltem és felébresztettem Dereket. Ő emberré változott és beszélgetni kezdtünk.
-Baj van Tini?-érdeklődött.
-Induljunk el, mert már nem bírok tovább várni. A többiek majd utolérnek.-kérleltem.
-Jó, de csak akkor ha vihetlek a hátamon. Így egyedül már nem vagy annyira biztonságban mint mikor mind együtt vagyunk.
-Jó legyen, de akkor gyorsak legyünk.-kértem mire ő bólintott egyet és átváltozott. Lefeküdt én gyorsan ráültem majd mikor felállt majdnem szívrohamot kaptam, de kibírtam Yoyi miatt. Ez az érzés nem olyan mintha lovon ülnél. Sokkal durvább. Amint ezen gondolkoztam egyszer csak azt vettem észre, hogy borulunk és Derek visszaváltozik. Láttam, hogy véres az oldala majd azt ahogy felordít.
-Szaladj!-nézett rám és meglökött, hogy induljak.
-Nem hagylak itt.-mentem vissza hozzá.
-Megfogank ölni!-kiáltotta, de már késő volt. Itt volt az a valami. Valószínűleg ez is egy vámpír. Hát eltaláltam. Azonnal letörtem egy faágat és azt vettem a kezembe.
-Micsoda meglepetés!-lépett oda hozzánk egy vöröshajú nő.
-Victoria.-mordult fel Derek és azonnal átváltozott.
-Nyugalom nincs semmi baj. Bizonyára Jorget keresitek.-mosolyodott el.
-Holvan. Mit tettél vele?-indultam felé dühösen, de Derek elém állt.
-Nyugalom picinyem. Az a baj, hogy nincs annyi erőm, hogy elkapjam a pasid, mert Ő egyedül olyan erős mint az egész falka együttvéve. Bár te nem vagy erős és ha téged elkapnálak a kis Yoyika bármit megtenne, hogy visszaszerezzen.-húzta ravasz mosolyra a száját mire Derek elémugorva elordította magát. Én elkezdtem hátrálni majd egy fának ütköztem. Victoria nekiugrott Dereknek én nekem meg fogalmam nem volt, hogy mit tehetnék. Csak arra tudtam gondolni, hogy sokkal nagyobb biztonságban érezném magam ha itt lenne Jorge. Ahogy ez eszembejutott a fák mögül kiugrott egy csapat farkas és ráugrottak a vörös szörnyetegre. Úgy éreztem, hogy nekem is tennem kell valamit. Elindultam fel a fára és a kést a csizmámból elővéve végigmásztam az egyik ágon ahol pont Victoria fölé kerültem. Gondolkodás nélkül leugrottam és a nyakába szúrtam a kést. Arra viszont már nem gondoltam, hogy ő vámpír és a késszúrás annyira nem fáj neki. A földre rogyva kihúzta magából és ahogy a seb összefort engem elkapott.
-Nem félek tőled!-kiabáltam rá.
-Óóóó nem?-szorította meg a nyakam.
-Nem, mert úgy sincs már itt akit szeretek és ha nem kapom vissza nincs értelme élni.-mondtam alig hallhatóan.
-Honnan tudod, hogy nem látod viszont?
-Onnan, hogy ha azért ment el amiért én gondolom akkor nem marad életben.-jelentettem ki könnyekkel a szememben.
-Na mit tudsz kismadárka? Csiripelj csak nekem.-fordított maga felé kíváncsian.
-Nem mondok neked semmit. Ölj csak meg nyugodtam.-vágtam hozzá nyugodtan.
-Na jó ennek így nincs értelme.-lökött el magától én meg azonnal a torkomhoz kapva köhögni kezdtem. Ruggerro odajött hozzám és segített felálni. Megkapaszkodtam a szőrében mire ő felhúzott. Belefúrtam a fejem a nyakába és onnan kukucskáltam kifele. Annyit láttam, hogy Collin és Brady visszaváltoztak és odamentek a vámpírcsajhoz.
-Figyelj menj el ha jót akarsz magadnak.-szólalt meg Collin.
-Nem, nem, ragadta meg őt és a körmeivel belevályt a nyakába.
-Ereszd el!-futottam oda.
-Na őt már félted?-nevette el magát.
-Ölj meg csak ne bántsd őt kérlek.-mondtam elfolytott hangon.
-Hihetetlen vagy. Fontosabb egy ilyen kis senki élete mint a sajátod. Nem is ismered.-nevetett fel.
-Igazad van nem ismerjük közelről egymást, de szó nélkül kockáztatta értem az életét és eljött velem, hogy megkeressük a szerelmem.
-Te teljesen hibbant vagy.
-Nem! Csak tiszta a szíve és feltétel nélkül tud szeretni.-lépett ki a fák mögül egy olyan személy akire egyáltalán nem számítottam. Jack volt az.
-Na ne már szivi. Azt ne mond, hogy ez az ártatlan pofika így elvette az eszed.-nézett rá hitetlenül Victoria majd amint kihúzta a körmét Coll-ból ő a földre rogyott. Én odarohantam és elkpatam.
-Jól vagy?-simítottam a hajába erre ő elmosolyodott és bólintott egyet én meg csak átöleltem.
-Látod? Nem érdekli, hogy kiről van szó. Ő mindenkit szeret és ezt imádom benne én is. Bárkinek megbocsájt kivéve nekem, mert amit én tettem az tényleg elfogadhatatlan.
-Ne játszd itt meg magad. Nem zavarod össze ezzel Tinit.-változott vissza Rugg.
-Nem is akarom csak a drága Vikit jöttem leállítani, mert lemészárol nekem itt mindenkit és nem akarom, hogy Martinát bántsa. Ti már nem érdekltek.-mondta majd a lány kezét megragadva eltűntek.
-Martina mégis mi a francot képzelsz magadról? Meg te is Derek mit csinálsz? Ha nem szakadtok el tőlünk akkor nem történik ez.-mutatott körbe Ruggerro mire én lehajtottam a fejem és bűntudatot éreztem.
-Ne bántsd őt! Érthető, hogy meg akarta keresni a báttyádat hisz szereti.-szólalt meg Collin.
-Nem hagyd csak. Igaza van. Már az hülyeség volt, hogy elindultunk. Nem is tudom mit képzeltem. Hogy majd magammal rángatlak titeket csak, mert eszembe jutott valami? Menjetek vissza és majd én megkeresem Jorget. Nem akarom, hogy bajotok legyen.-mondtam és elindultam.
-Raplis csaj állj meg! Mi egy falka vagyunk aminek te is a része vagy. Mindig arra megyünk amerre a másik. Mindannyiunknak vannak hülyeségei és mi ezt a hülyeséget akartuk. Mi is bennevoltunk. Ha már együtt kezdtünk bele akkor együtt hajtsuk is végre.-hallottam meg Brady hangját.
-Igaza van a tesómnak.-szólalt meg Collin is majd a többiek visszaváltozva mind helyeseltek én meg könnyekkel a szememben csak mosolyogtam.
-Köszönöm, de még egy kérésem lenne.-nevettem fel.
-Na mond.-mondták egyszerre.
-Mehetnénk mindannyian emberi alakban, mert kicsit feszélyezve érzem magam.-kértem őket mire mind felnevettek és bólogattak, hogy rendben. Így folytattuk tovább utunkat.

2016. október 3., hétfő

1.évad 16.rész Egy rémes nap

Egy hét teltel a temetés óta. Tini még mindig nem tudja az igazat, de ma mindent el fogok neki mondani. Reggel amikor felkeltem már nem volt mellettem. Gondoltam már biztos elment megint focizni. Hát eltaláltam. Az asztalon volt hagyva egy cetli, hogy a pályán van és ha felkeltem menjek én is oda. Felöltöztem és miután belőttem az így is tökéletes hajamat az asztalról felvéve a slusszkulcsot kimentem a kocsimhoz. Beültem és már indultam is a pályára. Nagyon ideges vagyok mostanában, mert Martina egyre jobban kedveli Jackat és félek, hogy elveszítem. Útközben csak ezen kattogott az agyam. Mikor megérkeztem azonnal a kapun belülre mentem és intettem a barátnőmnek mire leállt a foci.
-Te már megint itt vagy?-kérdezte a kis vámpírtöltelék.
-Naná. Ahol a csajom van ott vagyok én is. Különben is ő hívott.-kacsintottam jelezve, hogy Tini az enyém és száljon le róla.
-Ja ismerjük a témát. Elhívom a barátom, mert már utálom a folytonos féltékenykedéseit ami miatt állandóan veszekszünk.-mondta unottan.
-Mi?-akadtam ki és láttam, hogy a barátnőm zavartan kapkodja köztünk a fejét.
-Ez nem egészen igaz. Basszus Jack ezt nem kellett volna.-akadt ki.
-Te komolyan megbeszélted a mi problémáinkat ezekkel a.......-szorult ökölbe a kezem és a testem felforrósodott.
-A kikkel?-nevetett Jack.
-Vámpírokkal.-húztam gúnyos mosolyra a szám. A kijelentésem hallatán meghült bennük a vér ha egyáltalán lehet ilyet mondani egy vámpírról.
-Ezt most nem értem.-kezdett könnyezni Tini. Hirtelen csak annyit láttam, hogy a fiúk a fogukat kiöltve közeldnek mire Martina elkezdett felém menekülni. Én hirtelen átugrottam felette és még a levegőben átváltoztam.
Mivel röptében változtam át nagyobb esélyem volt életben maradni. Egy nagyot ordítottam ami annyit jelentett, hogy most tünjenek el.
-Még nem végeztünk.-emelte fel az ujját Jack és e lsuhantak vagy mi. Azonnal vissza változtam és a barátnőm felé indultam.
-Ne gyere közelebb.-sírt.
-Martina ezt én nem így akartam.-hajtottam le a fejem.
-Mit? Meddig akartál nekem hazudni? Ráadásul ilyen történhet? Ez normális dolog?-potyogtak a könnyei.
-Csak hagyd, hogy megmagyarázzam.-nyúltam felé, de elütötte a kezem.
-Nem nincs mit emegyarázz. Elmegyek méghozzá most.-jelentette ki mire bennem egy világ dőlt össze.
-Nem nem mehetsz el! Még csak most kaptalak vissza. Nem fogom kibírni nélküled.-mentem oda hozzá.
-Nem Jorge ennek itt a vége. Ha esetleg az elején tudom akkor talán meghallgatnálak és veled maradnék, de én mindvégig bíztam benned. Azt hittem mindent elmondasz. Én szeretlek nagyon és nem hiszem, hogy valah elfelejtelek vagy tovább lépek, de nem tudom így folytatni veled.-mondta remegő kezekkel és térdel.
-Hazaviszlek, hogy összeszedd a cuccod.-indultam el a kocsihoz.
-Köszönöm!-mondta erőtlen hangon. Beültünk az autóba, de egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. A ház elé érve a báttyám dühös tekintete fogadott plussz apukám aggódó arca. Tini félve szállt ki a kocsiból és ahogy én is kiszálltam Ru azonnal átváltozott és morogni kezdett. Erre követtem én is és átváltoztam. Apu hirtelen félrehúzta Tinit aki szinte levegőt venni se mert nem, hogy megmozdulni.
-Mi a szart képzelsz?-morogta és felém hajolt miközben én egyre lejebb vittem a fejem.
-Semmi közöd hozzá! Itt minden az én döntésem.-dobbantottam és fölékerekedtem.

 
 A báttyám alkalmak adtán képes olyanra, hogy alfa stílusba menjen, de én ezt nem sokáig hagytam.
-Fiúk elég.-ordította a apám miközben a zokogó Tinit ölelte. Nem hallgattunk rá és egymásnak mentünk. Téptük, haraptuk egymást. Szinte vérbe úsztunk amikor meghallottam egy hangot.
-Jorge elég! Így teljesen el fogsz veszíteni.-szólt a bártnőm\volt barátnőm. Én azonnal visszaváltoztam és nem érdekelt, hogy a báttyám mindjárt megöl én ott álltam véresen lehajtott fejjel.
-Én szeretlek.-nyögtem ki a szavakat, de a tekintetem még mindig a földre szegeztem. Egyszer csak azt éreztem, hogy megfogja a vállam és megcsókól.
Azonnal megamhoz szorítottam és én mégjobban csókoltam.
-Én is szeretlek.-motyogta két csók között. Amikor elváltunk egymástol már az egész falka dühös tekintete fogadott amitől Martina megijedt és a hátam mögé bújt.
-Ez a lány miatt kockáztatod az életünket?-kiabált Sam.
-Ő érte oda adnám az életem is.-emeltem fel a hangom.
-Mi még nem állunk készen a harcara, de azzal, hogy ma ott elöttük átváltoztál és ezzel őket is leleplezted lehúztad a fehér zászlót. Elkezdődik a harc.-üvöltötte a képembe.
-Most azonnal fejezzétek ezt be!-mordultam rájuk mire mindenki hátrébb lépett egyszerre.
-Jorge a srácoknak igaza van. Ez az én hibám. Megyek és beszélek a fiúkkal.-tette a vállamra a kezét.
-Felfogtad, hogy most mit mondtál?-fordultam meg.
-Igen,fel.
-Be akarsz menni egy vámpírokkal hemzsegő házba?-akadtam ki.
-Igen.
-Nem mehetsz oda! Bajod esik és én ezt nem akarom.-fogtam az arcát két kezem közé.
-Engem soha nem bántanának.-mondtam határozottan.
-Miért?-érdeklődtem.
-Mert Jack szerelmes belém.-vette lejebb a hangját.
-Mi van?-akadtam ki.
-Ez igaz. Múltkor meg akart csókolni, de én nem hagytam.
-Na jólvan én személyesen fogom kinyírni ezt a buzigyereket.-indultam meg, de Tini elkapta a vállam.
-Könyörgöm ne menj.-kérlelt.
-De elmegyek és megölöm ezt a vámpírpojácát.-kezdtem dühöngeni.
-Ha elmész én is elmegyek, de örökre.-csuklott el a hangja. Én visszafordúltam megcsókoltam majd átváltoztam persze tőle távolabb.
-Jorge ne csináld ezt. Bajod esik.-szóltak a srácok, de én rájuk üvöltöttem és elmentem. Abban a pillanatban nem érdekel semmi és senki csak az, hogy holtan lássam azt az izét. Útközben hallottam egy vonyítást. Ezt csak akkor használjuk ha vámpírok vannak a területünkön. Tudtam, hogy ezzel a fiúk nem viccelnének ezért azonnal visszafordultam. A ház hátsó területére érve megpillantottam őt és azonnal megtámadtam. Azaz csak meg akartam, de ő elkapta Satt nyakát és bennem akkor meghült a vér.
-Változz vissza és elengedem.-mosolyodott el ravaszul. Én engedelmeskedtem neki és azonnal visszaváltoztam mire ő is elengedte a falkánk legfiatabb, de majdnem legerősebb tagját.
-Meg akartad csókolni a barátnőmet!-rohamoztam le.
-Hidd el ő is akarta.-nevetett.
-Fiúk elég!-rontott közénk Tini aminek az eredménye az lett, hogy a nekem szánt pofon őt találta el.
-Te rohadék!-változtam át és beleharaptam Jackbe. Azonnal nagy harc tört ki. Szó szerint hemperegtünk a földön nekem pedig véres volt a bundám mivel rendesen megsebzett. Kizártam mindent a külvilágból és csak arra koncetráltam, hogy megöljem őt. Végig gurultunk a sárban miközben ő mégegyszer beleharapott a nyakamba. A fájdalomtól felemeltem a fejem és a többi vámpírt pillantottam meg. Döntenem kellett. Meg volt a lehetőségem, hogy leherapjam Jack fejét, de ha ezt megteszem a falkám egy része meghal. Talán még Tini és apám is. Leszálltam az ellenségemről és hátravonultam a falkámhoz akik addigra már át voltak változva. Tini mögénk jött és hozzámbújva figyelte az eseményeket.
-Helyesen döntöttél.-szólalt meg az egyik mire én csak morogtam egyet.
-Menjetek el és ne is gyertek vissza.-szólalt meg édesapám mire Jack odament elé és elkapta az állánál fogva. Oda a akartam menni, de apu felemelte a kézét, hogy hagyjam.
-Mond milyen érzés volt amikor meghalt a feleséged? Amikor darabokra szedtem? Milyen volt végignézni ahogy el kell hamvaszd, hogy a fiai ne lássák mi történt vele?-kérdezte majd mosolyogva rámnézett és kacsintott egyet. Én a könnyeimtől és a dühtől nem láttam semmit. Ruggerroval egyszerre rontottunk neki és kezdtük szétmarcangolni. Tini csak sikított, mert elkpaták őt. A falka többi tagja is vonyított, mert megsebződtek. Mi tudtuk mit kell tennünk ezért leálltunk ezáltal a többi kis pojáca is visszavonult. Sőt azonnal elmentek. Mindenki visszaváltozott csak én nem. Mindent lassítva láttam. Azt ahogy Ruggerro sírva rogy a földre, ahogy apám lehajtja a fejét a fiúkkal együtt és amikor Tini szomórúan néz rám. Annyira haragudtam apámra, a falkára és magamra. Fogtam magam és rohanni kezdtem. Nem tudtam hova csak el a többiek elöl. Nem akartam senkiről tudni. Nem akartam emberként itt lenni. Pár napig csak farkas akartam lenni.

2016. augusztus 10., szerda

1.évad 15.rész Elöbb utobb el kell mondanom

3 nap múlva...
Már egy jó ideje nem találkoztam a srácokkal, de ma délelött kaptam egy üzit Jacktől. Figyu másolom.
Jack: Szia focis csajszi. Jössz ma is? ;)
Én: Hali hát nem tudom. :\
Jack: Na ne kéresd már magad. :*
Én: Jó figyu 10 perc múlva a pályán vagyok. Oki?
Jack: Várunk. <3
Annyira aranyos ez a srác. Figyelmes és szívdöglesztő. Persze Yoyi is az, de szerintem most elösször gondolom azt egy csávóról, hogy ugyan olyan jól néz ki mint ő. Megígértem neki, hogy ő is velem jöhet, de most nincs itthon ezért íratm neki egy sms-t, hogy hol leszek. Gyorsan felhúztam egy rövidnadrágot, Jorge egyik pólóját, azt egy kicsit betürtem a nacimba nem teljesen csak egy kicsit na és belebújtam a tornacipőmbe is. Amikor elkészültem ki akartam surranni a házból, mert Rugg és az apjuk itthon van. Nem jártam sikerrel mivel Ruggerro pont az ajtóban kapott el.
-Hova lesz a menet?-érdeklődött.
-A srácokhoz a pályára. Már Jorgenak is írtam.
-Oké akkor jövök én is.-vette le a kabátját.
-Na idefigyelj. Nem kell nekem felügyelő. Felnőtt nő vagyok és én is el tudom dönteni, hogy nekem mi a jó.-keltem ki magamból és elmentem. Nem jött utánam szóval gondolom megértett. Amikor megérkeztem már mindenki ott volt. Köszöntöttem mindenkit egy pacsival, de Jack puszit akart így hát azt adtam neki.
-Na akkor kezdjüka játékot.-kiáltotta el magát. Most olyan meccset játszottunk ami 90 perces volt. Én a vége fele megbotlottam és ráestem Jack-re. Az arcunkat alig pár centi választott el, de egy ismerős hang felébresztett.
-Te meg mi a francot csinálsz a barátnőmmel?-kiabált a párom.
-Nyugi már megbotlott és rámesett, de te mi a francot keresel itt?-állt fel vele szembe.
-Jöttem a barátnőmhöz.-léptek kicsit közelebb egymáshoz.
-Kicsim ne csináld.-tettem a kezem a mellkasára, de ő elhúzódott.
-Jézusom te tűzforró vagy.-kaptam a szám elé a kezem.
-Nincs semmi bajom.-nyugtatgatott.
-Ez biztos?-érdeklődött.
-Hát persze a pasidnak mindig ilyen a testhőmérséklete ha nagyon ideges.
***Jorge***
Most aztán kurvára felhúzt az agyamat ez a srác, de majd én megmutatom neki.
-Fiúk ti miért vagytok ennyire rosszban?-kérdezte Tini.
-Ezt egyszer elmesélem, de ennek nem most van itt az ideje.-néztem rá komolyan.
-Na jó én szeretném folytatni a játékot. Tini ha akarsz maradsz, ha nem akkor mész.-kacsintott rá Jack.
-Én inkább hazamennék. Túl sok volt ez nekem mára és túl sok mindent nem értek.-fordult meg és elindult.
-Kicsim várj már meg.-szaladtam oda hozzá.
-Most hagyj békén.-mérgelődött.
-Nem hagylak, mert szertlek és nem akarom, hogy megint miattuk vitázzunk.-fordítottam magam felé még a pálya elött.
-Ugye tudod mennyire szeretlek?
-Nem mennyire?-mosolyodtam el.
-Nagyon, nagyon, nagyon.-simítottam meg az arcom.
-Én még annál is jobban.-csókoltam meg. Amikor a nyelvünk találkozott éreztem, hogy a teste kicsit beleremeg.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Mehetünk, de még nem haza.-mosolyogtam sejetelmesen.
-Hova megyünk?
-Meglepi.-nevettem majd beszálltunk a kocsiba. Tini egész úton a vállamnak volt dőlve és a kezemet simogatta ami a lábamon pihent. Én néha néha pár csókot leheltem az ajkaira meg szorosan magamhoz húztam. Persze amikor váltani kellett akkor elhajolt. Nagyon szeretem őt, de félek, hogy ha megtudja rólam az igazat nem bocsát majd meg és azt nem élem túl. Bár annak a gondoltától, hogy beleszerethet abba a kis vámpírpojácába na attól rettegek. Amikor megérkeztünk már nem volt semmi feszültség köztünk. Boldogan kulcsoltam újjaimat az övére és így mentünk be abba a házba. A srácok már bent ültek és tévéztek.
-Szevasztok.-pacsiztam le mindegyikkel majd üdvözölték a szerelmem.
-Sokat hallottunk rólad csajszi.-kacsintott Liam.
-Hé haver.-néztem rá komolyan mire ő mint egy kiskutya elslisszolt erre persze mindenki nevetni kezdett. Igazság szerint én vagyok a falkavezér ezért már a nézésem is tekintélyt parancsoló.
-Na szóval a haverunkat már hallottuk énekelni, de téged még nem.-jelentette ki Sat.
-Mi most azt akarjátok, hogy énekljek?-pirult el.
-Naná. Hé nyugi itt nincs mitől félned.-mosolygott Sam.
-Hát jó.- állt fel mire mindenki vele szembe leült. Én bátorítóan rámosolygtam mire elkezdett énekelni.

Heart beats fast
Colors and promises
How to be brave?
How can I love when I'm afraid to fall?
But watching you stand alone,
All of my doubt suddenly goes away somehow.

One step closer

[Chorus:]
I have died every day waiting for you
Darling, don't be afraid I have loved you
For a thousand years
I'll love you for a thousand more

Time stands still
Beauty in all she is
I will be brave
I will not let anything take away
What's standing in front of me
Every breath
Every hour has come to this

One step closer

[Chorus:]
I have died every day waiting for you
Darling, don't be afraid I have loved you
For a thousand years
I'll love you for a thousand more

And all along I believed I would find you
Time has brought your heart to me
I have loved you for a thousand years
I'll love you for a thousand more

One step closer
One step closer

[Chorus:]
I have died every day waiting for you
Darling don't be afraid I have loved you
For a thousand years
I'll love you for a thousand more

And all along I believed I would find you
Time has brought your heart to me
I have loved you for a thousand years
I'll love you for a thousand more

Miközben énekelt én visszaemlékeztem a megismerkedésünktől az összejövetelünkig. Első csók, veszekedés, nevetés, sírás, dalok megszületése. A mai napig amikor rámnéz elönt a melegség. Imádom minden mozdulatát és érintését. Nem hazudhatok neki tovább. El kell mondanom az igazságot. A dal végén mindenki állva tapsolt.
-Csodálatos voltál kicsim.-csókoltam meg.
-Köszönöm.-fúrta fejét a vállamba.
-Basszus ti mind a ketten másnak tanultatok, de ugyan az lett a hivatásotok. Jorge az FBI-nál volt, te pszichológus voltál erre miután megismertétek egymást egy évre rá mind a ketten énekesek lettetek.
-Hát én igazság szerint azért lettem énekes, mert miután apám meghalt és odaköltözött hozzánk nagybáttyám aki egy producer és egyszer a szobámba énekelve meghallotta a hangom ezért beajánlott Rioba.-mondta aranyosan Martina.
-Én meg azért, mert miután már nem találkoztunk túl akartam tenni magam rajtad. Lett is egy barátnőm aki a hasonmásod volt, de én nem tudtam otthon maradni, mert minden percben te jártál a fejemben. Elkezdtem dalokat gyártani amiket felraktam a youtube csatornámra. Ezáltal megtalált egy producer és így kerültem én is Rioba.
-Lattam ám az összes dalod.-mosolyodott el aranyosan mire elvesztünk egymás tekintetében.
-Jaj ez annyira romi, de ne itt essetek egymásnak ha lehet.
-Nyugi már megyünk is haza ugye Jorge?-fordult felém a barátnőm.
-Persze.-pusziltam meg a homlokát. Már tudtam előre, hogy a mai este más lesz mint a többi. Ma csak élvezzük egymás közelségét, ölelését esetleg csókjait, de semmi több. Amikor hazaértünk leültünk vacsizni.
-Gyerekek holnap reggel temetés.-szólt apám mire mindannyian elszomrodtunk.
-Tini vacsora után beszélhetnénk?-kérdezte Ruggerro.
-Persze.-kortyolt a vizébe. Ezután a vacsora további része szótlanúl telt. Kaja után elmentem zuhanyozni amig Tina beszél a báttyámmal. Pont amikor belépett  a szobába akkor csörrent meg a telefonom. Nat hívott amitől kicsit megriadtam.
-Szia kicsim.-vettem fel a telefont rémülten.
-...........
-Igen értem.
-.........
-Nem már apámnál vagyok.
-...........
-Köszönöm és igen egyedül, viszont most nekem mennem kell, mert nincs nagyon jó hangulat és holnap temetés.-mondtam és egy gombóc keletkezett a torkomba
-..........
-Én is szeretlek.-tettem le a telefont, de Tini már könnyezett.
-Natalia volt az?-érdeklődött.
-Hé, hé nyugi.-türtem egy tincset a füle mögé és megcsókoltam.
-Szereted őt?-szipogott
-Persze, hogy nem, de nem tudnék vele telefonon keresztül szakítani. Az nem én vagyok.-húztam magamhoz a derekánál fogva.
-Tudod ez az egyik ok amiért ennyire szeretlek.-kúszott egy mosoly az arcára.
-Pontosabban?
-Azért, mert ennyire tisztességes és korrekt vagy.-furta fejét a vállamba.
-És mi a másik?-érdeklődtem.
-Még nagyon sok van, de az is, hogy mindig őszinte vagy. Tudom, hogy soha nem hazudnál pláne nekem nem.-kezdett átöltözni pizsomába én meg csak azon agyaltam, hogy most is hazudok. Aztán amikor jött egy sms éjjel, hogy szükségük van a srácoknak rám és Rugg-ra. Kiosontam a barátnőm melől és farkas alakot öltve útnak indultunk.
Az én szőröm rozsdabarna színű a báttyámé viszont gyönyőrű fekte.
Mindig irigykedem rá, de ő aztmondta, hogy ez semmi az én 2m 38cm-hez hasonlítva. Arra gondoltam, hogy itt vannak a vámpírok, de nem. Ők ott voltak farkas alakba és valakik verekedtek. Ahogy közelebb mentem megpillanottam, hogy kik is azok. Sam és Liam. Azonnal közéük rontottam és morogva csattogtattam a fogaimat míg nem sikerült szétválasztanom őket.
 Fülüket, farkukat behúzva mentek el. Visszaváltozott mindenki én meg belekeztem a lecseszésbe.
-Nem hiszem el, hogy folyton csak verekeni tudtok. Régen is mindig én szedtelek szét titeket. El sem tudom képzelni mi volt amikor én nem voltam itt. Komolyan mint a dedóban. Ahelyett, hogy egymást ölnétek felkészülhetnétek. Az, hogy én hazajöttem annyit jelent, hogy Jackékenk hadat üzentem. Nemsokára eljönnek és akkor szembe kell néznünk velük.
-Na és mi lesz Martinával?-érdeklődött Tayler.
-Azt még sajnos én sem tudom, de meg kell védenem etől az egésztől, mert már Jack megpróbálta behálózni.-fogtam a fejemt.
-Hé tesó nyugi.-fogta meg a vállam Ru.
-Nincs nyugi. Ma azaz tegnap majdnem csókolóztak.-keltem ki magamból mire mindenki döbbenten nézett rám.
-Ezt miért nem mondtad?-szólaltak meg egyszerre.
-Azért, mert ő állította, hogy mennyire szeret és szerintem észre se vette, hogy mit csinál.-tűnödtem el.
-Jorge figyelj oda, mert tudod van ez az izé a vámpíroknál.
-Igen tudom. Az illatuk, a nézésúk sőt még az érintésük is elbűvől mindenkit.
-Öcsi én nem akarok ilyet mondani, de szerintem a csajodnak tetszik Jack.-mondta Ruggerro elszontyolodva.
-Ne csak őt ne.-néztem a többiekre aggódva.
-Mondj el neki mindent hátha majd más szemmel látja a dolgot.-kántálták egyszerre.
-Értsétek meg nem akarom, hogy belekeveredjen ebbe az egészbe.-emeltem fel a hangom mire a többiek elhallgattak.
-Akkor meg ne vágj ilyen bánatos bébifóka képet hanem csinálj valamit.-förmedt rám a testvérem. Igen nála nem hat ez a farkasosdi.
-Elmondok neki mindet. Nem inkább megmutatok neki mindet.-határoztam el magam és visszaváltoztam majd egy nagy morgással "ami annyirt jelentett, hogy mégegyszer ne forduljon elő ilyen" elmentem. Hazaérve besomfordáltam Tini mellé és szorosan hozzá bújtam.
-Kicsim.-fordult felém?
-Igen?
-Jack hívott, hogy elmegyek-e ma délelött focizni?
-És?
-Hát igent mondtam, de csak akkorha te is belegyezel és eljössz velem.
-Oké.-eröltettem az arcomra egy vigyort.
-Tudod mit? A mai napot inkább veled töltöm.-mosolyodott el aranyosan.
-Akkor majd este mutatnék neked valamit.-türtem egy kósza tincset a füle mögé.
-De miért csak este?
-Hát, mert csak.-nevettem fel.
-Redben, de aludjunk különben még este se kelünk fel.-bújt oda hozzám én meg a fejebúbjára nyomtam egy puszit és visszaaludtunk.



2016. július 31., vasárnap

1.évad 14.rész (régi ellenség)

-Figyu kicsim én majd elmegyek a báttyádért addig te nyugodtan pihenj.-jött be a szobába Martina.
-Nem mert már megvannak a repjegyek és már szállunk is át a másik gépre.-mondtam és felvettem a bőröndjeinket.
-Akkor indulás.
-Indulás.-nyeltem le a gombócot a torkomba. Beültünk a taxiba és mentünk is a reptérre. Rugg már ott várakozott. Ahogy kiszálltam a karomat ölelésre tártam mire ő sírva a vállamra borult.
-Nem történhetett ez meg.
-Ruggerro figyelj rám! Semmi baj. Ezt is átvészeljük mint minden mást oké?-támasztottam a homlokom az övének.
-Oké.-szipogott. Megfogtuk a bőröndjeinket és már mentünk is a gépünkhöz.
-Jorge én külön ülök, hogy tudjatok a báttyáddal beszélgetni.-jelentette ki Tinu.
-Ne Tini nem kell. Szeretnék egy kicsit egyedül lenni, de azért köszi.-mosolygott Rugg, de nem tudott úgy igazán mosolyogni.
-Rendben akkor üljünk ide hátra.-mondtam a szerelmemnek mire mindketten lehuppantunk a leghátsó székekre. Az út egyik fele csendben telt, de láttam, hogy Tininek csak úgy gyülnek a könnyei. Hirtelen letörölte majd felém fordult és mellkasomra hajtotta fejét.
-Szeretlek!-suttogta.
-Én is, de mi a baj?-emeltem fel a fejét, hogy szemeibe tudjak nézni.
-Csak meghatott ez az egész, mert apu halálára emlékeztet.
-Neked meghalt az édesapád?-csodálkoztam.
-Igen.-bólogatott.
-Őszinte részvétem.-öleltem magamhoz. Pár perc múlva addig sírt, hogy elaludt. Egészen addig pihent míg le nem szállt a repülő. El sem tudom képzelni, hogy min mehetett keresztül ez a kislány. Bár az éltkorához képest egy felelőségteljes felnőtt nő.
-Megérkeztünk?-nézett körbe kisírt szemeivel.
-Igen.-pusziltam meg a fejét. Ahogy leszálltunk apukánk már ott várt minket.
-Apa!-szaladt oda a báttyám sírva. Ő átölelte és magához szorította mintha soha nem akarná elengedni.
-Szia.-mentem oda én is és engem is magához húzott. Így álltunk pár percig, de aztán apu megszólalt.
-Na és ő kicsoda?-nézett a páromra.
-Martina Stoessel.-nyujtotta a kezét.
-Fernandes Blanco. Na és melyik fiamnak hódítottad meg a szívét?-nevetett.
-Az enyémet édesapám.-léptem oda Tini mellé.
-Hát igazán szerencsések lehettek egymással. Ugyan Martinát nem ismerem, de ha őt választottad biztos olyan aranyos lány mint Rosalin volt.-mondta apu lelkesen.
-Köszönöm apa.
-Na, de menjünk, mert az élet nem állhat meg Mystic Falls-ban.-jegyezte meg apa és elindultunk. Hazaérve megpillantottam a szép faházunkat és rögtön elöntöttek az emlékek.
-Végre itthon.-szólaltunk meg egyszerre a tesómmal.
-Pontosan, de anyátok a halála elött befejeztette a szobákat amit mindig is akartatok és az volt a kérése, hogy amikor idejöttök azt nézzétek meg elösször.-kezdte a mondandóját az apánk.
-Rendben.-bólintottunk és elindultunk befele. Ahogy beértem a régi hálomba egyszerüen csodás volt. Nem olyan mint régen. Felkavarta az érzéseim és sírva a benti kanapémra ültem.
Egyszer csak Tini lépett be és ő is elsírta magát majd mellém ült.
-Nyugodj meg kérlek. Hallod?-puszilta meg a vállam.
-Nincs baj.-eröltettem egy vigyort az arcomra.
-Én itt leszek és segítek neked.-simogatta a hátam.
-Tudom.-csókoltam meg gyengéden.
-Elnézést fiatalok nem szeretnék zavarni, de Tini nem lenne baj ha váltanék pár szót a fiammal?-jött be  apu.
-Persze.-állt fel a barátnőm és kiment.
-Valami baj van?-álltam fel.
-Nem. Vagyis igen, de....
-Ugye nem az a dolog?
-Sajnos, de fiam.
-Apa én már megmondtam, hogy felhagytam a farkasosdival.-fogtam a fejem.
-Igen, de újra itt van.
-Ki Jack?-csodálkoztam.
-Igen.-hajtotta le a fejét.
-És hozta a többi vérszívó haverját is?-vettem halkabbra a hangom.
-Vannak vagy 8-an.-számolgatott az újján.
-Nem és nem és nem! Szerinted mit gondolna a barátnőm ha megtudná, hogy vérfarkas vér csordogál az ereimben?
-Csak addig maradj itt amíg ezek el nem tűnnek. Jorge a falkának szüksége van rád!
-Jó, de Martinának egy szót se!-emeltem fel a mutató újjam.
-Ez csak természetes. Akkor szólok is a báttyádnak, hogy te is benne vagy.-ment ki.
***Martina***
Ahogy Fernandes úr távozott rögtön visszamentem kedvesemhez. Igen feszültnek látszott ezért rá is kérdeztem, hogy mi történ.
-Semmi szerelmem csak családi dolgok. Meg tudsz érteni igaz?-húzott magához a derekamnál fogva.
-Hát persze.-mosolyodtam el.
-Köszönöm.-csókolt meg.
-Most ahogy így megfogtam a hátad és a vállad borzasztó erős lehetsz. Olyan izmos vagy mint egy farkas.-nevettem.
-Nem ez nem igaz. Pont olyan vagyok mint egy normális ember.-mondta én meg nem szóltam semmit csak hozzá bújtam.
-Kicsim amíg te elintézed itthon a dolgaid én elmennék pár dologért a városba meg kicsit körülnéznék.
-Persze menj csak.
-Oké egy óra múlva itthon vagyok.-pusziltam meg és elmentem. Nagyon szerettem volna körbenézni a városba meg egy két dolgot is kellett vegyek ezért elmentem. Ahogy sétáltam az utcákban elöntött a nyugodság. Minden annyira csendes és szép volt. A házak után az út egyik oldalán volt egy játszótér a másikon pedig egy focipálya ahol volt pár srác. 8-an vagy 10-en játszottak. Egy ideig néztem őket amíg az egyik srác meg nem szólított.
-Hé te ott.-kiabálta.
-Ki én?-néztem értetlenül.
-Igen te, gyere.-intett mire odamentem hozzájuk.
-Hello.-intettem.
-Új vagy itt?-kezdett kérdezősködni.
-A párommal jöttünk ide egy kis időre, mert itt élnek a szülei és nem rég halt meg az édesanyja.
-Ki a barátod?
-Jorge Blanco.
-Értem és te ki vagy?
-Martina Stoessel.-nyújtottam a kezem.
-Jack Pasquarelli.-mosolygott. Igazán helyes srác.
-Hát örültem a találkozásnak én mos inkább.....-indultam volna el, de közbe szólt.
-Szoktál focizni?
-Igen régen rengeteget. Már egészen kicsi korom óta focizok.
-Akkor azért néztél minket ennyire.
-Bevallom igen, mert már nagyon rég játszottam és már magát a focit nézni is jó.-ábrándoztam.
-Van kedved játszani? Kilencen vagyunk és kéne egy plussz ember amúgy is.
-Persze.-nevettem.
-Jó akkor velem leszel. Gyerünk.-passzolta le a labdát és kezdődhetett is a játék. Szerintem több mint egy órán keresztül játszottunk és mi nyertünk 4-1-re.
-Ez szép volt Tina. Igazán jól játszól.-dícsért meg Josh.
-Köszi.-pacsiztam le vele.
-Még egy menet?-kérdezték.
-Van még időm szóval mehet.-jelentettem ki és már kezdtük is. Pár perc elteltével Jorget pillantottam meg a pálya szélén egy csapat sráccal mögötte.
-Állj!-intettek a fiúk.
-Ti meg mit csináltok itt?-lépett oda Jack.
-A barátnőmért jöttem.-nézett dühösen.
-Itt játszott csak velünk.
-Oké, de én most elkérném ha lehet.
-Csak tessék.-mutatott felém.
-Kicsim mi a baj?-mentem oda hozzá.
-Talán csak annyi, hogy azt montad egy órára mész el ehelyett már 3 órája sehol sem vagy.
-Ne haragudj, de találkoztam velük és tök jó fejek voltak meg már rég fociztam úgyhogy itt maradtam egy kicsit.
-Nem baj, de máskor kérlek szólj, mert egy kicsit megijedtem.-karolt át.
-Rendben.-pusziltam meg.
-Akkor szia Tinu.-kántálták egyszerre.
-Sziasztok.-integettem és leléptem a többiekkel. Útközben láttam, hogy Jorge igen ideges ezért meg is kérdeztem, hogy történt-e valami vagy haragszik-e rám.
-Nem haragszok csak akikkel most voltál nem jó emberek.-mérgelődött.
-Te ismered őket vagy mi? Nem ártottak nekem semmit.
-Még nem. Martina egy idegen helyen vagy, nem ismersz senkit velem ellentétben. Halgass rám.-állt meg és maga felé fordított.-Ők nem jók ezt jegyezd meg.-indult el én meg utána sietve megfogtam a kezét. Haza érve ledobtam a cipőmet és már indultam is fürdeni. Szépen lezuhanyoztam, hajat mostam és felöltöztem pizsomába. Yoyi elmondta Ruggerroéknak is, hogy merre voltam és ők is rosszul fogadták. Vacsora közben tapintható volt a feszültség ami engem igazán zavart.
-Na jó elmondaná valaki, hogy mi rossz van Jackben és a többiekben?-idegeskedtem.
-Rossz emberek és kész. Főleg Jack.-csapott az asztalra Rugg.
-Ezt úgy mondjátok mintha egy kicsikével beszélnétek. Nem adtok rá indokot.
-Egyszer majd rájössz.-mondta az apjuk.
-Na jó én elmentem lefeküdni.-álltam fel és elmentem fogat mosni majd be a szobába ahol már várt a pasim.
-Ne legyél ilyen. Mi csak jót akarunk neked.-jött oda hozzám.
-Akkor hagyjátok, hogy találkozzak velük.
-Rendben, de csak akkor ha veled mehetek.
-Gyere nyugodtan.-húztam vigyorra a szám.
-Oké, de most ne veszekedjünk. Van jobb ötletem is.-csókolgatta a nyakam. Akkor már tudtam mi következik ezért azonnal levettem a pólóját ő meg letépte rólam. Mire minden ruha lekerült rólunk már égtem a vágytól. Csókolózva az ágyra döltünk és egymást kényeztettük.
Úgy gondoltam erre az egészre mint egy békülős este ami csodálatos.