1.évad 16.rész Egy rémes nap

Egy hét teltel a temetés óta. Tini még mindig nem tudja az igazat, de ma mindent el fogok neki mondani. Reggel amikor felkeltem már nem volt mellettem. Gondoltam már biztos elment megint focizni. Hát eltaláltam. Az asztalon volt hagyva egy cetli, hogy a pályán van és ha felkeltem menjek én is oda. Felöltöztem és miután belőttem az így is tökéletes hajamat az asztalról felvéve a slusszkulcsot kimentem a kocsimhoz. Beültem és már indultam is a pályára. Nagyon ideges vagyok mostanában, mert Martina egyre jobban kedveli Jackat és félek, hogy elveszítem. Útközben csak ezen kattogott az agyam. Mikor megérkeztem azonnal a kapun belülre mentem és intettem a barátnőmnek mire leállt a foci.
-Te már megint itt vagy?-kérdezte a kis vámpírtöltelék.
-Naná. Ahol a csajom van ott vagyok én is. Különben is ő hívott.-kacsintottam jelezve, hogy Tini az enyém és száljon le róla.
-Ja ismerjük a témát. Elhívom a barátom, mert már utálom a folytonos féltékenykedéseit ami miatt állandóan veszekszünk.-mondta unottan.
-Mi?-akadtam ki és láttam, hogy a barátnőm zavartan kapkodja köztünk a fejét.
-Ez nem egészen igaz. Basszus Jack ezt nem kellett volna.-akadt ki.
-Te komolyan megbeszélted a mi problémáinkat ezekkel a.......-szorult ökölbe a kezem és a testem felforrósodott.
-A kikkel?-nevetett Jack.
-Vámpírokkal.-húztam gúnyos mosolyra a szám. A kijelentésem hallatán meghült bennük a vér ha egyáltalán lehet ilyet mondani egy vámpírról.
-Ezt most nem értem.-kezdett könnyezni Tini. Hirtelen csak annyit láttam, hogy a fiúk a fogukat kiöltve közeldnek mire Martina elkezdett felém menekülni. Én hirtelen átugrottam felette és még a levegőben átváltoztam.

Mivel röptében változtam át nagyobb esélyem volt életben maradni. Egy nagyot ordítottam ami annyit jelentett, hogy most tünjenek el.
-Még nem végeztünk.-emelte fel az ujját Jack és e lsuhantak vagy mi. Azonnal vissza változtam és a barátnőm felé indultam.
-Ne gyere közelebb.-sírt.
-Martina ezt én nem így akartam.-hajtottam le a fejem.

-Mit? Meddig akartál nekem hazudni? Ráadásul ilyen történhet? Ez normális dolog?-potyogtak a könnyei.
-Csak hagyd, hogy megmagyarázzam.-nyúltam felé, de elütötte a kezem.
-Nem nincs mit emegyarázz. Elmegyek méghozzá most.-jelentette ki mire bennem egy világ dőlt össze.
-Nem nem mehetsz el! Még csak most kaptalak vissza. Nem fogom kibírni nélküled.-mentem oda hozzá.
-Nem Jorge ennek itt a vége. Ha esetleg az elején tudom akkor talán meghallgatnálak és veled maradnék, de én mindvégig bíztam benned. Azt hittem mindent elmondasz. Én szeretlek nagyon és nem hiszem, hogy valah elfelejtelek vagy tovább lépek, de nem tudom így folytatni veled.-mondta remegő kezekkel és térdel.
-Hazaviszlek, hogy összeszedd a cuccod.-indultam el a kocsihoz.
-Köszönöm!-mondta erőtlen hangon. Beültünk az autóba, de egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. A ház elé érve a báttyám dühös tekintete fogadott plussz apukám aggódó arca. Tini félve szállt ki a kocsiból és ahogy én is kiszálltam Ru azonnal átváltozott és morogni kezdett. Erre követtem én is és átváltoztam. Apu hirtelen félrehúzta Tinit aki szinte levegőt venni se mert nem, hogy megmozdulni.
-Mi a szart képzelsz?-morogta és felém hajolt miközben én egyre lejebb vittem a fejem.
-Semmi közöd hozzá! Itt minden az én döntésem.-dobbantottam és fölékerekedtem.

 
 A báttyám alkalmak adtán képes olyanra, hogy alfa stílusba menjen, de én ezt nem sokáig hagytam.
-Fiúk elég.-ordította a apám miközben a zokogó Tinit ölelte. Nem hallgattunk rá és egymásnak mentünk. Téptük, haraptuk egymást. Szinte vérbe úsztunk amikor meghallottam egy hangot.
-Jorge elég! Így teljesen el fogsz veszíteni.-szólt a bártnőm\volt barátnőm. Én azonnal visszaváltoztam és nem érdekelt, hogy a báttyám mindjárt megöl én ott álltam véresen lehajtott fejjel.
-Én szeretlek.-nyögtem ki a szavakat, de a tekintetem még mindig a földre szegeztem. Egyszer csak azt éreztem, hogy megfogja a vállam és megcsókól.

Azonnal megamhoz szorítottam és én mégjobban csókoltam.
-Én is szeretlek.-motyogta két csók között. Amikor elváltunk egymástol már az egész falka dühös tekintete fogadott amitől Martina megijedt és a hátam mögé bújt.
-Ez a lány miatt kockáztatod az életünket?-kiabált Sam.
-Ő érte oda adnám az életem is.-emeltem fel a hangom.
-Mi még nem állunk készen a harcara, de azzal, hogy ma ott elöttük átváltoztál és ezzel őket is leleplezted lehúztad a fehér zászlót. Elkezdődik a harc.-üvöltötte a képembe.
-Most azonnal fejezzétek ezt be!-mordultam rájuk mire mindenki hátrébb lépett egyszerre.
-Jorge a srácoknak igaza van. Ez az én hibám. Megyek és beszélek a fiúkkal.-tette a vállamra a kezét.
-Felfogtad, hogy most mit mondtál?-fordultam meg.
-Igen,fel.
-Be akarsz menni egy vámpírokkal hemzsegő házba?-akadtam ki.
-Igen.
-Nem mehetsz oda! Bajod esik és én ezt nem akarom.-fogtam az arcát két kezem közé.
-Engem soha nem bántanának.-mondtam határozottan.
-Miért?-érdeklődtem.
-Mert Jack szerelmes belém.-vette lejebb a hangját.
-Mi van?-akadtam ki.
-Ez igaz. Múltkor meg akart csókolni, de én nem hagytam.
-Na jólvan én személyesen fogom kinyírni ezt a buzigyereket.-indultam meg, de Tini elkapta a vállam.
-Könyörgöm ne menj.-kérlelt.
-De elmegyek és megölöm ezt a vámpírpojácát.-kezdtem dühöngeni.
-Ha elmész én is elmegyek, de örökre.-csuklott el a hangja. Én visszafordúltam megcsókoltam majd átváltoztam persze tőle távolabb.
-Jorge ne csináld ezt. Bajod esik.-szóltak a srácok, de én rájuk üvöltöttem és elmentem. Abban a pillanatban nem érdekel semmi és senki csak az, hogy holtan lássam azt az izét. Útközben hallottam egy vonyítást. Ezt csak akkor használjuk ha vámpírok vannak a területünkön. Tudtam, hogy ezzel a fiúk nem viccelnének ezért azonnal visszafordultam. A ház hátsó területére érve megpillantottam őt és azonnal megtámadtam. Azaz csak meg akartam, de ő elkapta Satt nyakát és bennem akkor meghült a vér.
-Változz vissza és elengedem.-mosolyodott el ravaszul. Én engedelmeskedtem neki és azonnal visszaváltoztam mire ő is elengedte a falkánk legfiatabb, de majdnem legerősebb tagját.
-Meg akartad csókolni a barátnőmet!-rohamoztam le.
-Hidd el ő is akarta.-nevetett.
-Fiúk elég!-rontott közénk Tini aminek az eredménye az lett, hogy a nekem szánt pofon őt találta el.

-Te rohadék!-változtam át és beleharaptam Jackbe. Azonnal nagy harc tört ki. Szó szerint hemperegtünk a földön nekem pedig véres volt a bundám mivel rendesen megsebzett. Kizártam mindent a külvilágból és csak arra koncetráltam, hogy megöljem őt. Végig gurultunk a sárban miközben ő mégegyszer beleharapott a nyakamba. A fájdalomtól felemeltem a fejem és a többi vámpírt pillantottam meg. Döntenem kellett. Meg volt a lehetőségem, hogy leherapjam Jack fejét, de ha ezt megteszem a falkám egy része meghal. Talán még Tini és apám is. Leszálltam az ellenségemről és hátravonultam a falkámhoz akik addigra már át voltak változva. Tini mögénk jött és hozzámbújva figyelte az eseményeket.
-Helyesen döntöttél.-szólalt meg az egyik mire én csak morogtam egyet.
-Menjetek el és ne is gyertek vissza.-szólalt meg édesapám mire Jack odament elé és elkapta az állánál fogva. Oda a akartam menni, de apu felemelte a kézét, hogy hagyjam.
-Mond milyen érzés volt amikor meghalt a feleséged? Amikor darabokra szedtem? Milyen volt végignézni ahogy el kell hamvaszd, hogy a fiai ne lássák mi történt vele?-kérdezte majd mosolyogva rámnézett és kacsintott egyet. Én a könnyeimtől és a dühtől nem láttam semmit. Ruggerroval egyszerre rontottunk neki és kezdtük szétmarcangolni. Tini csak sikított, mert elkpaták őt. A falka többi tagja is vonyított, mert megsebződtek. Mi tudtuk mit kell tennünk ezért leálltunk ezáltal a többi kis pojáca is visszavonult. Sőt azonnal elmentek. Mindenki visszaváltozott csak én nem. Mindent lassítva láttam. Azt ahogy Ruggerro sírva rogy a földre, ahogy apám lehajtja a fejét a fiúkkal együtt és amikor Tini szomórúan néz rám. Annyira haragudtam apámra, a falkára és magamra. Fogtam magam és rohanni kezdtem. Nem tudtam hova csak el a többiek elöl. Nem akartam senkiről tudni. Nem akartam emberként itt lenni. Pár napig csak farkas akartam lenni.