1.évad 10.rész (vele biztos nem! Vagy még is?)

-Van nevem is bunkókám!-flegmázott.
-Tudom Martina nyávogó hercegnő Stoessel aki még mindig álomvilágban él!-grimaszoltam.
-Jaj te meg a Mr.tökély Jorge Blanco aki nem tud betelni magával és a szarul bezselézett hajával.
-Oké, oké elég! Azt hiszem ti már ismeritek egymást.-állt közénk Sam. Marco csak mérgesen rámnézett és intett  a fejével.
-Mi van?-mentem oda hozzá.
-Ekkora lehetőséget kapsz itt Rioban és máris el akarod rontani?-modta dühösen én meg csak lehajtottam a fejem.
-Bocsánat, de nincsenek jó emlékeim Martinaról.
-Jó hadjuk, de igyekezz normális lenni.
-Redben!-puffogtam.
-Na jó srácok, hogy egy kicsit oldjuk a feszültséget két hétig ti ketten otthon lesztek úgy, hogy a kapunk kívűl sehova nem mehettek! Értietek?-mutogatott Sam mire én a fejemet a falba vertem.
-Jorge, Tini mondjatok már valamit.-mosolygott Marco miközben magához szorított minekt. Mi csak egy vigyort erőltettünk magunkra és ekkor én így szóltam.
-Rendben főni. Ez remek alkalom lesz, hogy egy időre félretegyük a nézeteltéréseinket. Nem Martina?-nevettem kínomban.
-De Jorge ez remek ötlet.-nevetett és kiment velem együtt az ajtón.
-Jaj ne aggódj Sam biztos jól kifognak jönni egymással.-hallottam Marc hangját.
-Én is attól félek.-szólalt meg a nagyfőnök. Hát rosszul érzi Marco, mert ezzel a csajjal én többet soha! Ahogy az új házhoz értünk a kapunk bezáródtak mögöttünk és minden kijárathoz két őr állt. Hát ez remek. Remélem van videójáték ebben a házban. Mindkettőnk akart keresni magának egy szobát csak volt egy kis bibi. Ugyan azt a hálót akartuk mindketten.
-Na jó akkor legyen ez a szoba a tiéd én majd megyek a harmadik emeletre.-nevettem és otthagytam. Megláttam a legfelső szobát és azonnal szerelmes lettem. Vízágy, Xbox, zongora, gitár meg minden. Már is imádtam. Berendezkedtem elhelyeztem a barátnőmről egy képet az éjjeliszekrényen majd leültem Xboxozni. Épp Fifáztam amikor kopogást hallottam. Tinin kívűl más nem lehetett.
-Gyere!-ordítottam mire ő benyitott.
-Szia....-kezdett bele, de hirtelen megállt.
-Mi van?-kérdeztem miközben a képernyőt bámultam.
-Neked van Xboxod és rajta van a Fifa16?-huppant le mellém mire én nevetni kezdtem.
-Te szereted?
-Ez hülye kérdés volt. Naná, hogy szeretem sőt imádom.-vett fel egy konzolt és beállitott egy meccset. Látszik, hogy ért hozzá mivel pár perc alatt beállított mindent. Nem mellesleg nekem a Real Madridot állította be ő meg a Barcaval volt.
-Honnan tudod, hogy Realos vagyok.-néztem rá kérdőn.
-Hát még is csak együtt voltunk egy kis ideig és pár hónapja ismertelek szóval tudok egy két dolot.
-Ja értem.-meredtem újra a tévére és elkezdtem játszani. Majdnem le is győztem, de egyenlített így hát döntetlen lett.
-Ezaz!-kiáltott fel és ugrándozni kezdett, de közben leverete Naty képét.
-Most nézd meg mit csináltál!-emeltem fel a hangom.
-Ne haragudj! Nem direkt volt.-hajolt le és felvette a képet ami be volt törve. Láttam, hogy elsápadt az arca, de hírtelen egy erőltetett mosoly jelent meg az arcán.
-Ő a barátnőd?
-Igen Natalianak hívják.-mondtam dühösen és kitépetem a kezéből a fotót.
-Szép! Nagyon hasonlít valakire.-kuncogott halkan.
-Hát rád biztos nem! Ő nem egy kis ribi.-jelentettem ki flegmán.
-Ribi az idióta testvéred bár ő jobban csókol mint te sőt mindenben jobb nálad. Te mire megtaláltál egy eltüntet halott volt ő meg még élve visszahozta őket.-gúnyolódott.
-Tényleg? Akkor te is halott vagy? Mivel ha rajta múlik meg is rohadhatsz ott ahol vagy. Én voltam az egyetlen aki elindult megkeresni. Nekem volt eszem és meg is találtalak.
-Ó valoban? Nem inkább a farkad vezetett?-kezdett el ordítozni.
-Na hagyjuk már. Egy újjal sem érnék hozzád nem, hogy mással. Még a végén lerohad.-kezdtem egyre hangosabban kiabálni.
-Na menj ahova én gondolom.
-Jó menj te is ki a szobámból te büdös kurva!-toltam ki az ajtón mire ő elrohant. Lehet, hogy messzire mentem, de nehogy már azt hidje, hogy körülötte forog a világ. Gyorsan felhívtam Facut mivel ez a két hét alatt neki szállodába kell mennie.
-Szia Jorge na mizu.?
-Hát az elöbb majdnem kinyírtuk egymást, de minden rendben.-nevettem kínomban.
-Na miért?-kíváncsiskodott.
-Ja csak leverte Nat képét és utána megnézte és elkezdte, hogy ugyan úgy néz ki mint ő és úgy állított be mindent mintha körülötte forogna a világ.-meséltem miközben idegesen fel alá járkáltam a szobában.
-Ja értem. Akkor gondolom te meg elhortad minden kurvának.
-Hát igen.-vakartam a fejem.
-Szerintem menj és beszélj vele. Azért elég durva lehettél. Már ahogy ismerlek tuti.-hallottam a hangján az aggódást.
-Igazad lehet. Inkább megyek és dumálok vele. Szia.-jelentettem ki, mert most már tényleg bánom.
-Menj csak! Szia!-mondta és lerakta. Én azonnal elindultam Tini szobája felé. Kopogtam, de semmi válasz. Elkezdtem kiabálni, de még mindig semmi.
-Jolvan ha így nam akkor berugom az ajtót.-kiabáltam választ nem várva és kidöntöttem az bejáratot. Amikor beléptem a háloba Martina egy vodkásüveg mellett feküdt kiütve. Odarohantam hozzá és felvettem a kezembe. Be mentem vele a fürdőbe és ruhástól beraktam a kádba. Megfogtam a zuhanyzót elindítottam a hideg vizet és azonnal a fejéhez irányítottam a zuhanyfejet. Hirtelen felugrott és menekülni akart, de én visszaszorítottam. Addig engedtem rá a vizet míg úgy nem éreztem, hogy most már mondjuk kijózanodott. Megfogtam átöltöztettem pizsibe majd 2,5 liter vizet itattam meg vele.
-Mond Jorge miért csinálod ezt?-nézett rám kérdőn.
-Azért, mert bármi történt én szeretlek és nem akarom elveszíteni a barátságod.-hajtottam le a fejem mire ő  megölelt és az ölembe feküdt majd így aludtunk el. Közben énekeltem neki az új dalunkat. Az éjszakánk nem volt valami fényes, mert valami Javier nevét kiabálva ugrott fel.
-Jorge én ezt nem bírom.-bújt hozzám sírva.
-Mi a baj? Ki az a Javier?-simogattam a hátát miközben a fejét puszilgattam.
-Javier a barátom, de folyton bánt engem. Teljesen olyan mint Adrian volt. Nem akarok élni.-zokogott tovább.

-Nyugodj meg jó?-csitítgattam és el kezdtem énekelni a Te Creo-t. Szép lassan álomra hajtotta fejét és kisebb mocorgásokkal átvészeltük az estét.