-Nem mert már megvannak a repjegyek és már szállunk is át a másik gépre.-mondtam és felvettem a bőröndjeinket.
-Akkor indulás.
-Indulás.-nyeltem le a gombócot a torkomba. Beültünk a taxiba és mentünk is a reptérre. Rugg már ott várakozott. Ahogy kiszálltam a karomat ölelésre tártam mire ő sírva a vállamra borult.
-Nem történhetett ez meg.
-Ruggerro figyelj rám! Semmi baj. Ezt is átvészeljük mint minden mást oké?-támasztottam a homlokom az övének.
-Oké.-szipogott. Megfogtuk a bőröndjeinket és már mentünk is a gépünkhöz.
-Jorge én külön ülök, hogy tudjatok a báttyáddal beszélgetni.-jelentette ki Tinu.
-Ne Tini nem kell. Szeretnék egy kicsit egyedül lenni, de azért köszi.-mosolygott Rugg, de nem tudott úgy igazán mosolyogni.
-Rendben akkor üljünk ide hátra.-mondtam a szerelmemnek mire mindketten lehuppantunk a leghátsó székekre. Az út egyik fele csendben telt, de láttam, hogy Tininek csak úgy gyülnek a könnyei. Hirtelen letörölte majd felém fordult és mellkasomra hajtotta fejét.
-Szeretlek!-suttogta.
-Én is, de mi a baj?-emeltem fel a fejét, hogy szemeibe tudjak nézni.
-Csak meghatott ez az egész, mert apu halálára emlékeztet.
-Neked meghalt az édesapád?-csodálkoztam.
-Igen.-bólogatott.
-Őszinte részvétem.-öleltem magamhoz. Pár perc múlva addig sírt, hogy elaludt. Egészen addig pihent míg le nem szállt a repülő. El sem tudom képzelni, hogy min mehetett keresztül ez a kislány. Bár az éltkorához képest egy felelőségteljes felnőtt nő.
-Megérkeztünk?-nézett körbe kisírt szemeivel.
-Igen.-pusziltam meg a fejét. Ahogy leszálltunk apukánk már ott várt minket.
-Apa!-szaladt oda a báttyám sírva. Ő átölelte és magához szorította mintha soha nem akarná elengedni.
-Szia.-mentem oda én is és engem is magához húzott. Így álltunk pár percig, de aztán apu megszólalt.
-Na és ő kicsoda?-nézett a páromra.
-Martina Stoessel.-nyujtotta a kezét.
-Fernandes Blanco. Na és melyik fiamnak hódítottad meg a szívét?-nevetett.
-Az enyémet édesapám.-léptem oda Tini mellé.
-Hát igazán szerencsések lehettek egymással. Ugyan Martinát nem ismerem, de ha őt választottad biztos olyan aranyos lány mint Rosalin volt.-mondta apu lelkesen.
-Köszönöm apa.
-Na, de menjünk, mert az élet nem állhat meg Mystic Falls-ban.-jegyezte meg apa és elindultunk. Hazaérve megpillantottam a szép faházunkat és rögtön elöntöttek az emlékek.
-Végre itthon.-szólaltunk meg egyszerre a tesómmal.
-Pontosan, de anyátok a halála elött befejeztette a szobákat amit mindig is akartatok és az volt a kérése, hogy amikor idejöttök azt nézzétek meg elösször.-kezdte a mondandóját az apánk.
-Rendben.-bólintottunk és elindultunk befele. Ahogy beértem a régi hálomba egyszerüen csodás volt. Nem olyan mint régen. Felkavarta az érzéseim és sírva a benti kanapémra ültem.
Egyszer csak Tini lépett be és ő is elsírta magát majd mellém ült.
-Nyugodj meg kérlek. Hallod?-puszilta meg a vállam.
-Nincs baj.-eröltettem egy vigyort az arcomra.
-Én itt leszek és segítek neked.-simogatta a hátam.
-Tudom.-csókoltam meg gyengéden.
-Elnézést fiatalok nem szeretnék zavarni, de Tini nem lenne baj ha váltanék pár szót a fiammal?-jött be apu.
-Persze.-állt fel a barátnőm és kiment.
-Valami baj van?-álltam fel.
-Nem. Vagyis igen, de....
-Ugye nem az a dolog?
-Sajnos, de fiam.
-Apa én már megmondtam, hogy felhagytam a farkasosdival.-fogtam a fejem.
-Igen, de újra itt van.
-Ki Jack?-csodálkoztam.
-Igen.-hajtotta le a fejét.
-És hozta a többi vérszívó haverját is?-vettem halkabbra a hangom.
-Vannak vagy 8-an.-számolgatott az újján.
-Nem és nem és nem! Szerinted mit gondolna a barátnőm ha megtudná, hogy vérfarkas vér csordogál az ereimben?
-Csak addig maradj itt amíg ezek el nem tűnnek. Jorge a falkának szüksége van rád!
-Jó, de Martinának egy szót se!-emeltem fel a mutató újjam.
-Ez csak természetes. Akkor szólok is a báttyádnak, hogy te is benne vagy.-ment ki.
***Martina***
Ahogy Fernandes úr távozott rögtön visszamentem kedvesemhez. Igen feszültnek látszott ezért rá is kérdeztem, hogy mi történ.
-Semmi szerelmem csak családi dolgok. Meg tudsz érteni igaz?-húzott magához a derekamnál fogva.
-Hát persze.-mosolyodtam el.
-Köszönöm.-csókolt meg.
-Most ahogy így megfogtam a hátad és a vállad borzasztó erős lehetsz. Olyan izmos vagy mint egy farkas.-nevettem.
-Nem ez nem igaz. Pont olyan vagyok mint egy normális ember.-mondta én meg nem szóltam semmit csak hozzá bújtam.
-Kicsim amíg te elintézed itthon a dolgaid én elmennék pár dologért a városba meg kicsit körülnéznék.
-Persze menj csak.
-Oké egy óra múlva itthon vagyok.-pusziltam meg és elmentem. Nagyon szerettem volna körbenézni a városba meg egy két dolgot is kellett vegyek ezért elmentem. Ahogy sétáltam az utcákban elöntött a nyugodság. Minden annyira csendes és szép volt. A házak után az út egyik oldalán volt egy játszótér a másikon pedig egy focipálya ahol volt pár srác. 8-an vagy 10-en játszottak. Egy ideig néztem őket amíg az egyik srác meg nem szólított.
-Hé te ott.-kiabálta.
-Ki én?-néztem értetlenül.
-Igen te, gyere.-intett mire odamentem hozzájuk.
-Hello.-intettem.
-Új vagy itt?-kezdett kérdezősködni.
-A párommal jöttünk ide egy kis időre, mert itt élnek a szülei és nem rég halt meg az édesanyja.
-Ki a barátod?
-Jorge Blanco.
-Értem és te ki vagy?
-Martina Stoessel.-nyújtottam a kezem.
-Jack Pasquarelli.-mosolygott. Igazán helyes srác.
-Szoktál focizni?
-Igen régen rengeteget. Már egészen kicsi korom óta focizok.
-Akkor azért néztél minket ennyire.
-Bevallom igen, mert már nagyon rég játszottam és már magát a focit nézni is jó.-ábrándoztam.
-Van kedved játszani? Kilencen vagyunk és kéne egy plussz ember amúgy is.
-Persze.-nevettem.
-Jó akkor velem leszel. Gyerünk.-passzolta le a labdát és kezdődhetett is a játék. Szerintem több mint egy órán keresztül játszottunk és mi nyertünk 4-1-re.
-Ez szép volt Tina. Igazán jól játszól.-dícsért meg Josh.
-Köszi.-pacsiztam le vele.
-Még egy menet?-kérdezték.
-Van még időm szóval mehet.-jelentettem ki és már kezdtük is. Pár perc elteltével Jorget pillantottam meg a pálya szélén egy csapat sráccal mögötte.
-Állj!-intettek a fiúk.
-Ti meg mit csináltok itt?-lépett oda Jack.
-A barátnőmért jöttem.-nézett dühösen.
-Itt játszott csak velünk.
-Oké, de én most elkérném ha lehet.
-Csak tessék.-mutatott felém.
-Kicsim mi a baj?-mentem oda hozzá.
-Talán csak annyi, hogy azt montad egy órára mész el ehelyett már 3 órája sehol sem vagy.
-Ne haragudj, de találkoztam velük és tök jó fejek voltak meg már rég fociztam úgyhogy itt maradtam egy kicsit.
-Nem baj, de máskor kérlek szólj, mert egy kicsit megijedtem.-karolt át.
-Rendben.-pusziltam meg.
-Akkor szia Tinu.-kántálták egyszerre.
-Sziasztok.-integettem és leléptem a többiekkel. Útközben láttam, hogy Jorge igen ideges ezért meg is kérdeztem, hogy történt-e valami vagy haragszik-e rám.
-Nem haragszok csak akikkel most voltál nem jó emberek.-mérgelődött.
-Te ismered őket vagy mi? Nem ártottak nekem semmit.
-Még nem. Martina egy idegen helyen vagy, nem ismersz senkit velem ellentétben. Halgass rám.-állt meg és maga felé fordított.-Ők nem jók ezt jegyezd meg.-indult el én meg utána sietve megfogtam a kezét. Haza érve ledobtam a cipőmet és már indultam is fürdeni. Szépen lezuhanyoztam, hajat mostam és felöltöztem pizsomába. Yoyi elmondta Ruggerroéknak is, hogy merre voltam és ők is rosszul fogadták. Vacsora közben tapintható volt a feszültség ami engem igazán zavart.
-Na jó elmondaná valaki, hogy mi rossz van Jackben és a többiekben?-idegeskedtem.
-Rossz emberek és kész. Főleg Jack.-csapott az asztalra Rugg.
-Ezt úgy mondjátok mintha egy kicsikével beszélnétek. Nem adtok rá indokot.
-Egyszer majd rájössz.-mondta az apjuk.
-Na jó én elmentem lefeküdni.-álltam fel és elmentem fogat mosni majd be a szobába ahol már várt a pasim.
-Ne legyél ilyen. Mi csak jót akarunk neked.-jött oda hozzám.
-Akkor hagyjátok, hogy találkozzak velük.
-Rendben, de csak akkor ha veled mehetek.
-Gyere nyugodtan.-húztam vigyorra a szám.
-Oké, de most ne veszekedjünk. Van jobb ötletem is.-csókolgatta a nyakam. Akkor már tudtam mi következik ezért azonnal levettem a pólóját ő meg letépte rólam. Mire minden ruha lekerült rólunk már égtem a vágytól. Csókolózva az ágyra döltünk és egymást kényeztettük.
