1.évad 6.rész (Szeretem Tinit)

Újabb két hét telt el. Még mindig kerülöm Tinit. Egyszerüen nem tudom beismerni, hogy beleszerettem. Elhatároztam, hogy  beszélek vele és elmomdom neki, hogy szeretem. El is indultam be a munkahelyemre, de Tinit nem találtam sehol.
-Facu nem láttad Martinat?-kérdeztem.
-Én ugyan nem. Csak nem benőtt a fejed lágya?-nevetett hangosan.
-Talán! Még nem vagyok benne teljesen biztos.-mentem tovább és kutakodtam. Egyszer csak Sthepi jelent meg a laborból.
-Szia Yoyi. Mit szolnál ha ma elmennénk valahova?-kérdezte én meg elnevettem magam.
-Ez azt akarja jelenteni, hogy szia Jorge ha gondolod ma szívesen szétteszem neked a lábam?-mondtam gúnyosan.
-Ez nagyon szemét volt, de jössz te még az én utcámba.-dobta hátra a haját és elment. Én meg őt utánozva tovább mentem amin Diego jót nevetett. Ahogy mentem tovább Horatio irodája felé megpillantottam Tinit és Ruggerrot csókolózni.
-Khhm.-utaltam arra, hogy én is itt vagyok.
-Hallod öcsi ez nem az aminek látszik.-mentegetőzött a báttyám.
-Hagyd csak Rugg nem kell ez az álca. Legyetek boldogok én is az leszek.-mondtam és elindultam volna, de Martina visszarántott.
-Tudod Jorge Blanco boldog is leszek. Nem fogok rád várni egész életemben. Azt mondtad, hogy nem akkor nem. Mostanában is csak kerülsz nem érdekelsz.-emelte fel a hangját.
-Jajj a kis hercegnő megszólalt. 17 éves vagy mit akarsz te a 27 éves báttyámtól? Játszadozni jó vagy neki semmi több. Szerintem ha meglátja a szobád hanyat dobja magát. Menj csak miss tökély. Én vagyok az Martina Stoessel és imádom a kiscicákat, a fagyit és a hercegnőket.-utánoztam az ő hangján. "Hátra dobtam a hajam" és elmentem a lábaimat dobálva és ugrándozva. Megfogtam magam és megkerestem Horatiot majd elkértem tőle az új ügyet. El kell mennem és vásárolnom kell az új drogból. Ki kell deritenünk, hogy miből van, mert egyre többen halnak meg. Átöltöztem egy elég furcsa ruhába,de hát ezt kellett felhúznom, hogy ne gyanakodjanak. El is indultam. Egy zárt boltnak a raktárában árulták a cuccot. Bementem és egy kigyúrt csávót  azaz gyereket pillantottam meg. Ahogy közelebről megnéztem azonnal megismertem. Ez Leon Tininek a báttya.
-Jorge?
-Leon?-néztünk egymásra értetlenül.
-Te meg mit keresel itt?
-Hát a dillert és az árulót.
-Ez nem az aminek látszik.-mentegetőzött.
-Ááááá, hogy nem? Ha ezt megtudja a hugod vagy az anyukád.-mondtam és azonnal megbilincseltem.
-Muszáj volt megtennem.-mondta kétségbe esve.
-Majd bent elmesélsz mindent. Ne aggódj ki fogsz jutni.-veregettem meg a hátát és kivittem a kocsihoz. Azonnal riasztottam a többieket, hogy pakolják ki a helyiséget. Az örsig Leo nagyon csendbe volt. Mintha nem is érdekelné, hogy mi lesz vele. Egy kérdése volt, de az se az ügyével kapcsolatban.
-Na és összejöttél a hugommal.-hajolt előre.
-Hallod haver lehet, hogy lecsuknak és neked ez a legfontosabb?-kérdeztem mérgesen.
-Igen, mert tudom, hogy mi megy most közetetek olvastam Tinu naplójába.-nevetett.
-Ha tudni akarod nem vagyunk együtt Tinivel. Ja és nem szép dolog a testvéred cucca közt kutakodni. Pláne nem a naplójába. Amúgy mit írt bele?-kezdtem kíváncsiskodni.
-Na megszólalt. Amúgy azt, hogy a természeted ellenére is szeret és nem tud kiverni a fejéből.
-A természetem ellenére? Nézzen magába!-kezdtem mondani a magamét.
-Nyugi azt is leírta a naplójába, hogy mindennap elképzeli milyen lenne az első csókotok.-kezdett ő is sziveket mutogatni és szerelmes dalokat énekelni.
-Na jó fejezd be. múgy is Martina most együtt van a báttyámmal mivel ma láttam őket csókolózni.-csuklott el a hangom a mondat végén.
-Jajj összetört a hősszerelmesnek a kicsi szive.-kezdett műsírni.
-Leon fejezd be!-kiáltottam rá mire ő befogta. Esküszöm olyan mintha magammal próbálnék veszekedni. Érdekesen néz ki.

Olyan tipikus minden lány álma. Emlékeztet valakire. Ja persze rám! Én nézek ki ilyen jól. Sőt én sokkal szexibb vagyok. Elmélkedtem magamba, de nem sokáig, mert megérkeztünk. Leot szépen bevittem kihallgatni majd át vittem a pszichológushoz. A drogot pedig bedobtam Albanak, hogy vizsgálja meg a laborba.
-Kopp-kopp.-mondtam miközbe benyitottam Tinihez.
-Huzz innen Blanco.-mondta idegesen.
-Nyugi nem jó kedvemből jöttem ide vagy azért, hogy lássalak.-mondtam miközben a báttyát beiinvitáltam e helyiségbe.
-Szia hugi.-nevetett kínosan.
-Leon te meg mi a francot keresel itt? Ráadásul bilincsbe.-fogta a fejét. Mindent elmeséltünk neki töviről hegyire és én azt is megemlítettem, hogy elintéztem neki, hogy kiengedjék.
-Mit fog szólni anya és apa?-sírt Tini megállás nélkül.
-Hé nyugi nem lesz szólva neki ha a báttyád többet nem csinál ilyet.-simogattam a hátát.
-Oké köszi Yoyi, de én most mennék, mert nem akarok élő porno szemtanúja lenni. Hugi te meg na parázz ennyit. Eddig se érdekeltelek akkor most se ha lehet köszi.-mondta és becsapva maga után az ajtót elsétált.
-Hát asszem most én is mennék.-mondtam és indultam is volna, de ő megfogta a kezem.
-Maradj itt kérlek! Szükségem van valakire.
-Őőőő szólok Ruggerronak ő majd megvigasztal.-pukkadoztam.
-Nem már Jorge az ami reggel volt az nem volt semmi. A tesód csak meg akarta tudni, hogy tényleg szeretsz-e.
-Na és ő mit mondott?-kérdeztem.
-Azt, hogy szerinte igen, de szerintem......
-Szerinted?-léptem hozzá közel.
-Nem tudom! Nem hiszek a csodában. Ráadásul ha közel vagy hozzám nem tudok gondolkodni.-momdta elcsukló hangon.
-Akkor most megtudod. A báttyád szerint elképzelted, hogy milyen lenne az első csókunk.-mondtam és rácuppantam az ajkaira. Szó szerint felfaltuk egymást. Szeretem Tinit. E felől nincs kétségem, de nem biztos, hogy tartós lenne a kapcsolatunk. Túl fiatal hozzám. Idővel minden kiderül. Addig is élevezem, hogy van nekem.

(Igen vagy nem?) 1.évad 5.rész

2 hét telt el és azóta nem beszéltem Tinivel. A kishugát én megtaláltam. Elkóbrorólt, mert az anyukájával összeveszett otthon és ezért elment ,,világot látni," hogy őt idézzem. Megkérdezte a nevem és miután elmondtam neki azt mondta, hogy:-Jaj te vagy az? Én meg mondom, hogy ki vagyok? Erre ő:-Hát Jorge Blanco a nővérem szerelme. Rólad írt a báttyám szerint a naplójába. Erre én:-Hát ez kedves tőle. Muszáj lesz vele beszélnem! Nem akarom a barátságát elveszteni. Úgy döntöttem, hogy elmegyek hozzá. Beültem a kocsimba és a házukigmeg sem álltam. Amikor bekopogtam az ajtón pont ő nyitotta ki.
-Tünj innen!-csapta volna be, de oda raktam a lábam.
-Beszélnünk kell!-mentem be.
-Egyedül vagyok itthon és idegeneknek nem nyithatok ajtót.-indult fel a lépcsőn, de én utána mentem.
-Jajj állj már meg annyira gyerekes vagy.-dühödtem fel.
-Lehet, hogy gyerekes vagyok, de engem így szeretnek. Nem úgy mint téged Mr.Egó Blanco. Senkit nem láttam nálad soha. Nem törődnek veled, mert akaratos vagy.-grimaszolt.
-Na megszolalt a kis álomvilágban élek hercegnő! Elveszel a rózsaszín ködbe. Talán még barbizol is.-húztam az agyát, de már ideges voltam.
-Na megszólalt. Te akinek soha nem számít másnak az érzése. Utállak Jorge Blanco! Gyűlőllek!-kiabált és könnyek gyűltek a szemébe.
-Én nekem nem számít senki? Megmentettelek és a barátnőm élete bánta. A saját kis mesédbe élsz. A báttyád is utál! Bár soha ne mentettelek volna meg!-Ordítottam és belecsaptam a falba. Ő megfogta magát és sírva beszaladt a szobájába. Ezt nem kellett volna. Azonnal utána mentem. Amikor beléptem a szobába épp egy dobozba tépkedte bele a cuccait. Oda mentem hozzá és lefogtam.
-Enged el!-sikított.
-Hagyd abba! Nem gondoltam komolyan egy szvamat sem. Pont ez tesz téged különlegessé. Azt se gondiltam komolyan, hogy bár ne mentettelek volna meg. Örülök, hogy egy ilyen csodálatos és különleges barátot szereztem.-öleltem át mosolyogva mire ő csak sírt. Beszélgettünk egy kicsit majd megláttam nála a szintetizátort és megkérdeztem, hogy tud-e rajta játszani.
-Igen most is egy új dalon dolgozom.-mosolyodott el.
-Megmuatnád?-kíváncsiskodtam.
-Hát persze!-nevetett és oda állt a zongorához.

Mit kell tennem, hogy szeress
mit kell tennem, hogy törődj velem
mit tegyek, ha villám csap belém
és arra ébredek, hogy nem vagy ott

Mit tegyek, hogy akarj engem
mit kell tennem, hogy meghallgass
mit mondok én, ha minden odavan
és a sajnálom látszik a legnehezebb szónak?!

-Eddig jutottam!-csavargatta a haját.
-Érdekes, de ez szól valakinek?-kérdeztem, de tudtam, hogy rólam van szó.
-Nem ez csak egy dal.-mondta zavartan.
-Értem viszont most nekem mennem kell.-nyomtam egy puszit az arcára és el is tüntem. Lehet, hoyg érzek valamit iránta, de nem akarok. Nekem Ros a mindenem és kész. Úgy döntöttem, hogy elmegyek a srácokkal egyet bulizni, mert mindent el akarok felejteni. Nem sokan mentünk csak az FBI-os srácok. Ruggerro, Facu, Samu, Nico, Diego és én. Kezdtünk egyre jobban belemerülni a dolgokba. Egyszer csak Rugg és Diego termett mellettem.
-Hogy vagy öcskös?
-Minden rendben báttyókám!-nevettem
-Mi van ezzel a Tinivel? Hallottam, hogy szerelmet vallot neked.
-Igen, de hát csak egy kislány. Nem akarok tőle semmit.-lötyköltem a piámat.
-Akkor jó, mert ott van az a csaj és azt mondja akar veled egy menetet.-mutatott Diego egy olyan csajra aki Rosali hasonmása volt kb.
-Hát csak egyszer élünk.-mondtam és odamentem a friss húshoz.
-Szia örülök, hogy idejöttél. A nevem Mira.-csókolt meg.
-Hűha haladunk! Az enyém Jorge. Van kedved táncolni cica?-ragadtam meg a csípőjét és a formáss seggét magam fele fordítottam és úgy táncoltunk. Nem bírtam a véremmel és bevíttem a mosdóba. Letéptem róla a ruhát és csókolgatni kezdtem össze vissza. Ő benyult a nadrágomba és húzta az agyam. Annyira beindultam, hogy nem bírtam tovább és mindent levetve magamról neki estem.
***Diego***
-Szerintetek az öcsém már el is vitte a csajt?
-Tuti haver és idézem is a csajozós dumáját:-Van kedved táncolni cica? Akkor kacsint egyet megragadja a csípőjét a csajnak. Táncolnak és csókolóznak majd irány a mosdó.-nevettem mire a többiek is röhögésbe törtek ki.
***Jorge***
Neki estem a csjanak, de beugrott Tini arca és nem tudtam megtenni. Ha őt is visszautasítottam akkor ezt az ismeretlen csajt pláne. Meg beugrott Ros és akkor elvesztettem az agyam. Idegesen mentem haza. Bedőltem az ágyba és nem akartam tudni semmiről. Másnap reggel lezuhanyoztam, fogat mostam és megcsináltam a hihetetlen szexi hajam. Lementem és chocapic müzlivel kezdtem a reggelt. Fájt a fejem ezért bevettem egy gyógyszert és mehettem is dolgozni. Ma egy dorogos bandát kell lebuktassunk. Ha sikerül akkor az egyik legnagyobb drogdiller bandát csukhatjuk le. Horatio szerint én nekem még szabin kéne maradnom, de az akciókkal legalább elterelem a gondolataim. Amint mentem be a főni irodájába szembe futott velem Tini.
-Hát te itt?-kérdeztük egyszerre.
-Én itt dolgozom, de te?
-Hát én is mától már igen mivel én leszek a rendőrök Pszichológusa.
-Te jelentkeztél ide?-nevettem.
-Nem a báttyád ajánlott ide.-mosolygott zavartan.
-Nem mintha baj lenne, de nekem mennem kel.-nyomtam egy puszit az arcára és azonnal bementem Hori irodájába az ajtónak dőlve végig csúsztam egészen le a földig.
-Csak nem szerelmes vagy?-kérdezte bent mindenki egyszerre.
-Nem ezt meg honnan veszitek?-nevettem kínosan.
-Hát onnan, hogy amikor idekerült Rosalia pont ugyan így csináltál.-mondta a főnököm! A Főnököm értitek?
-Nem én nem vagyok szerelmes főleg nem Tinibe hisz még csak gyerek.
-Senki nem mondta egy szóval sem, hogy Martináról van szó, de akkor már mindent értünk.-nevetett Nico.
-Na jó le lehet rólam szállni csak az aktáimért jöttem.-vettem el az asztalról a nagy mappákat.
-Rendben Yoyi, de gondolkozz el egy kicsit, mert hamar a felhők felett leszel három méterrel.-muatta a szíveket Samu és ugrándozni kezdett majd a kezével csapkodot mintha egy madár lenne. Erre mindenki nevetni kezdett még Horatio is.
-Hagyjatok békén. Nincs időm ilyen Infatibilis bohócokra.-túrtam bele idegesen a hajamba.
-Jujj ha Yoyi a hajához nyúla kkor baj van, de még inkább akkor ha magához nyúl.-cukkolt Rugg.
-Fogd be te barom!-nevttem és becsaptam magam után az ajtót. Ezt nem hiszem el. Annyira fel tudnak idegesíteni. Egyszer csak Alba jelent meg a laborból.
-Na mi van Blanco csak nem rád talált a szerelem.-mosolygott.
-Na te meg honnan veszed?-kérdeztem érdeklődve.
-Ház az elöbb láttalak Tinivel kint dumálni a folyosón és beletúrtál a hajadba, elvörösödtél, kerülted a szemkontaktust és hadartál. Össze vissza akadozott a nyelved.-jelentette ki határozottan.
-Nem az nem lehet! Ez nem igaz! Tényleg szerelmes lennék Martina Stoesselbe?-huppantam le a fotelba és csak bámúltam magam elé............ A reklám után folytatjuk. Kérjük vásárolja meg a legujabb cipőnket ami jól szellőző és akár 1 évig is kibírja akkor is ha mindig használjuk. Csupán csak 39999ft az ára. Ha most rendeli meg és két párt vesz ingyen házhoz szállítjuk. Kérem hívja a 0690-555-78-89-es telefonszámon. Vanda voltam sziasztok!
-Hát lehet Blancito lehet.-nevettett Alba és elment. Azonnal vissza kell menjek szabira. Én nem vagyok szerelmes, de nem akarok találkozni Tinivel. Én nem vagyok szerelmes. Vagy mégis?😂😂😂💗💋💋
 

1.évad 4.rész (a vallomás)

Két nap múlva.........
Ma van Rosa temetése. El sem hiszem, hogy soha többé nem láthatom őt. Tini sem keresett azóta amióta elösször volt itt. Remélem a temetésre eljön azért. Meghívtam őt is, hogy utána ne érezzem magam annyira egyedül. Felvettem a zakómat és a nyakkendőm, belőttem a hajam és lementem a nappaliba. Ott megláttam egy közös képünk amin épp csókolózunk Spanyol országban. Oda vittem el tavaj nyaralni. Még pár percig néztem a képet majd kimentem a garázsba és beültem a kocsiba. Elindultam a báttyám háza felé, hogy felvegyem őt és együtt menjünk, de ő már nem volt otthon. Nem akartam egyedül menni ezért elmentem Tiniékhez. Ahogy csöngettem már nyitották is ki az ajtót. Martina anyukája volt az.
-Jó napot! Tini itthon van?-kérdeztem.
-Jaj Jorge ön az? De jó, hogy jött.
-Tálán valami baj van?-érdeklődtem.
-Martina kishuga eltünt tegnap este és még nem kezdték el a nyomozást, mert nem telt el annyi idő és Tini azóta ki se jön a szobájából. Kérem beszéljen vele, hogy minden rendben lesz!
-Persze természetesen, de legyen szíves adjon egy tálca ételt, mert ennie kell.-mondtam és bementem a házba. 2 óra volt vissza a temetésig szóval volt még időm. Tini báttya útba igazított és megmutatta a szobályát.
-Tessék itt a hugom kis palotája. Ha belépsz ne képedj el. Még mindig egy álomvilágban él.-nevetett és bement a szembe lévő hálóba. Én bekopogtam és vártam a választ.
-Nem anya nem vagyok éhes, ha apa vagy nem beszélek és ha Leon vagy huzz a francba.-kiabált én meg a végére elnevettem magam.
-Egyik sem talált.-léptem be röhögcsélve. Körbe néztem a szobába és érdekes volt, de különleges. Minden tele rajzal és rózsaszín meg lila cuccokkal. Mégis varázslatos volt, mert mintha őt láttam volna. Ő maga volt a szoba. Az érzései és a megjelenése. Ez a szoba testesítette meg őt.
-Jorge te meg mit keresel itt?-kérdezte a kezeslábas pizsiében.
-Hát azt mondtad, hogy jössz a temetésre, de most anyukád meséli, hogy mi van. Minden rendben?
-Nem Jorge semmi sincs rendben.-kezdett sírni mire én átöleltem.
-Tudod mit?-mosolyogtam.
-Mit?-szipogott.
-Most pihenj! Én elmegyek a temetésre és utána azonnal szólók a kollégáknak és nyomozásba kezdenek. Ígérem visszahozzuk a hugod.
-Soha nem fogom őt látni!-kiabált és elkezdett mindent felborogatni a szobályában.
-Helo, helo, helo nyugodj le.-fogtam le, de ő csak kapálózott.
-Menj el! Tünj innen!.-kezdett ütlegelni.
-Hát ilyen egy jó gyerek pszichológus?-nevettem el magam mire ő is lenyugodott. Pár perc múlva sírva aludt el a kezemben. Leraktam az ágyra és mentem is tovább, mert most lesz az a része a napomnak ami egy életre megmarad. Szép lassan megérkeztem a helyszínre. Bementünk a halottas házba. Rosalin hamvasztva volt. A pap elmondta a beszédjét és aztán következett az a rész amikor azt mondta hogy:-Kísérjük el Rosalint az utolsó útjára. Na én ott nem bírtam tovább és bömbölni kezdtem. Végig sírtam egészen addig amíg be nem temették földel. Miután mindenki elment én letérdeltem a sírjához mivel a földbe rakták az urnáját vagy miét.
-Drága egyetlen szerelmem annyira hiányzol. Hiányzik az ölelésed, a csókod és az együtt töltött éjszakák. Veled terveztem el a gyerek vállalást és a szülinapodon meg akartam kérni a kezed. Most meg minden összedőlt. Nincs senkim. Vissza akarlak kapni. Nem is tudod mit én is megakarok halni.-mondtam és beültem sírva a kocsiba majd egészen hazáig hajtottam. Eszembe jutott, hogy van a kocsimba egy üveg pia. Azt kivettem és úgy mentem be a házba. Nagy meglepetésemre Tini ült a kanapén.
-Jorge nem ihatsz.-jött oda és kivette a vodkát a kezemből.
-Azt nem te mondod meg.-förmedtem rá, de ő megfogta az üveget és kiborította a mosogatóba az italt.
-Miért ilyen az élet?-öleltem meg mire ő simogatni kezdte a hátam.
-Nem tudom, de mindenkit el vesz tőlünk akit szeretünk.-mondta.
-Soha, de soha nem akarok szerelmes lenni. Nekem Ros volt az igazi.-bömböltem tovább.
-Shhh nyugodj meg!-túrt bele a hajmba majd egy puszit adott a fejemre.
-Köszönöm!-pusziltam meg én is mire ő elpirosodott.
-Tudod, hogy beszéltem a kollegáimmal és már rajta vannak a hugod keresésén?-mosolyodtam el.
-Tényleg?-ugrott a nyakamba.
-Igen!-nevettem.
-Jaj de jó végre előkerülhet Noa.-örvendezett.
-Noa? Így hívják a hugod?-kérdeztem miközben leültünk a kanapéra.
-Igen. Elbűvölő egy kislány, de te túl tudod tenni magad Rosalinon?

-Azt hiszem igen, de nem fogok rajta kívűl mást szeretni soha!-hajtottam le a fejem.
-Bárcsak nekem ilyen pasim lett volna mint amilyen te vagy.
-Volt neked már barátod?-kérdeztem.
-Igen, de folyton megvert és azután lett vége a kapcsolatunknak miután annyira megvert, hogy kórházba kerültem.-folyt végig egy könnycsepp az arcán, de én letöröltem.
-Ha akkor is a barátom lettél volna tuti agyon vertem volna.-szorítottam ökölbeva kezem.
-Adriant senki nem tudta megverni. Ő volt az egyik legnagyobb boxoló.-mondta.
-Jorge Balnconak semmi nem akadály. Ő a mindenség.-villogtattam magam nevetve.
-Jaj a kis szerény Yoyi.-ezt a becenevet utáltam kicsi korom óta.
-Többet ne mond ki ezt a becenevet. Utálom!-durciztam be mire ő nevetve nekem vágott egy párnát. Nagy párnacsata tört ki majd rohangáltunk a lakásba egészen addig amíg Tini le nem vert egy képet.
-Annyira sajnálom!-kezdett sírni miközben felvette a képet és sikerült neki elvágnia a kezét.
-Semmi baj ez csak egy kép.-mosolyogtam.
-De a barátnődről.-szipogott.
-Ne rontsuk el ezzel azt a boldog pillanatot. Hogy van a kezed?-fogtam meg a karját.
-Semmi baja.-rántotta el mintha valamit titkolna.
-Tini mutasd mi van a kezeden!-fogtam meg a KEZÉT hangsújozom a kezét szót mielött valaki félre érti. Na szóval a keze tele volt vágással.
-Ezt miért csináltad?-komolyodtam el.
-Mert nem akarok élni. Apámnak nem is létezek a báttyám Leon pedig ki nem állhat és piszkál.-nézett rám nagy barna szemeivel.
-Ilyet akkor sem csinálhatsz! Nekem fontos vagy!-öleltem meg.
-Köszönöm Jorge! Te annyira más vagy mint a többi fiú. Megértő és kedves vagy! Szöges ellentéte a volt barátomnak.
-Hát ilyet még senki nem mondott nekem.-mosolyogtam.
-Figyelj el kell mondanom valamit! Amióta megmentettél érzek valamit ami kimondhatatlan. Megszerettelek és nem csak mint barátot.-lépett hozzám közelebb.
-Ne, ne haragudj, de én csak barátként szeretlek! Nem érzek többet! Sajnálom.-fordítottam el a fejem.
-Semmi baj! Tudom, hogy én nem érdemlek meg senkit, mert én magam is egy senki vagyok.-szaladt el sírva. Nagyon sajnálom őt, de nem tudom úgy szeretni ahogy ő engem. Ha egy másik életben találkoztunk volna még feleségül is vettem volna, de itt nem. Nem hozzám való! Elképesztő barát, de semmi más! Lehet, hogy túl közvetlen voltam hozzá és hagytam, hogy többet gondoljon bele ebbe az egészbe. Különleges egy lány az biztos, de én Rosalint szeretem.

1.évad 3.rész (leszek a piszichológusod)

Éppen hogy, de sikerült visszarántanom a kormányt. Gyorsan lefékeztem az út szélén és a lányra pillantottam.
-Martina jól vagy?-kérdeztem aggódva.
-Persze, de veled minden rendben?-nézett rám barna szemeivel.
-Most menekültél meg a halál torkából, megkínoztak meg még ki tudja és neked az a legfontosabb, hogy én jól vagyok-e?-néztem rá értetlenül.
-Mi baj van ezzel? Én mindig elöbbre tartottam mások egészségét mint az enyémet.-mondta.
-Semmi baj csak tudod különleges lány vagy. Alig ismersz és olyan jó vagy hozzám.-indultam tovább a kocsival.
-Megmentetted az életem. Tartozom neked annyival, hogy törődöm veled miután miattam halt meg a bárátnőd.-mondta lehajtott fejjel.
-Figyelj  Martina nekem ez a dolgom.-mosolyodtam el egy kicsit.
-Tini mármint ez a becenevem a barátaimnak csak Tini.
-Akkor Tini kérhetek tőled valamit?-kérdeztem.
-Persze mihelyst elmondtad a neved.-nevetett.
-A nevem Jorge Blanco.-mosolyodtam el egy picit.
-Áááá Jorge akkor mond mit szeretnél.
-Egy kis csendet ha nem baj. Semmi másra nem vágyom ezek után csak a nyugalomra.-mondtam kömnyes szemmel.
-Rendben, megértelek! Valahogy most én is így vagyok ezzel.-halgatott el és a vállamra döntötte a fejét. Én meg megpusziltam. Tiniben van valami különlegesség amit nem értek. Mindenkit magához vonz akivel csak beszél. Megértő, figyelmes, kedves. Remélem egyszer jó barátok leszünk. Az út további része csendben telt. Martina azaz Tini elaludt a vállamon, de nem állt szándékonban felkelteni. Amikor a házuk elé értünk az ölembe vettem és elvittem ah ajtóig. Épp be akartam csöngetni, de megfogta a kezem.
-Mi az?-kérdeztem.
-Itt a telefonszámom. Szeretném ha megkeresnél ha szükséged van valakire, hogy kiöntsd a szíved. Tudod pszichológusnak tanulok és tudok egyet s mást. Meg remélel, hogy barátok leszünk.-puszilta meg az arcom. Én csak bólintottam majd becsöngettem. Az egész család ott állt az ajtóban és hálálkodtak. Átadtam Tinit az apukájának én meg igyekeztem haza. Lezuhanyoztam és bementem szobába. Ahogy beértem a közös szobánkba a képeink fogadtak. Ott előjöttek az emlékek. Az együtt töltött esték, a kirándulásaink, a bújocskázások a házban. Már tervbe volt a baba is és következő honapban a szülinapján akartam megkérni a kezét. Soha, de soha nem fogok más lányt szeretni rajta kívűl. Azzal a tudattal feküdtem le aludni, hogy soha többet nem láthatom az életem értelmét. Az éjszakám borzalamas volt. Semmit nem aludtam. Talán pár órát, mert a sírás álomba nyomott. Reggel rápillantottam a telefonomra és 40 vagy 50 üzenet jött, hogy őszinte részvétem. Felöltöztem és megcsináltam a már így is tökéletes hajam. Ahogy sétáltam le a konyhába megéreztem a rántotta illatát. Amint leértem megpillantottam Tinit. Azonnal elmosolyodtam, de furcsáltam is.
-Te meg, hogy kerülsz ide?-kérdeztem, mert igen csak meglepődtem.
-Hát tegnap benézett hozzánk a báttyád és megadta a címed. Ma reggel meg ő engedett be.-mosolygott.
-Értem.
-Figyelj ne haragudj, hogy csak így rádtörtem, de annyira sajnáltam a tegnapit és most én is viszonozni szeretném a kedvességed. Nem tudom elégszer megköszönni amit értem tettél. Ráadásul meg is kedveltelek és szeretném ha egyszer barátok lennénk.-mondta mire nekem könnyek gyűltek a szemembe és átöleltem.
-Köszönöm!-mondtam és csak sírtam.
-Semmiség, de hagyd, hogy kijöjjön. Úgy sokkal könnyebb lesz minden.-símogatta a hátam.
-Te hogy vagy?-kérdeztem most már mosolyogva és leültünk az asztalhoz és reggelizni kezdtem.
-Testileg jól, de lelkileg nagyon megviselt ez a dolog, de megoldom.
-Ja persze te pszichológus leszel.-búrkoltam a kajcsit.
-Hát igen.-piszkálta a haját.
-Tudom, hogy még nem vagy az, de most a főnököm is el akar küldeni egyhez és szeretném ha te lennél az. Nem akarom egy vad idegennek kiönteni a lelkem.-fejeztem be az evést.
-Hát nem is tudom.-mondta bizonytalanul.
-Tudom, hogy képes vagy rá.
-Rendben legyen.
-Köszönöm és a reggelit is!-mosolyogtam.
-Viszont ha azt akarod, hogy én kezeljelek akkor ki kell mozdulnod innen a temetés után. Addig csak beszélgetünk.-mutatott kint a hintaágyra. Én azonnal tettem a dolgom és kimentem vele meg két pohár limonádéval. Az egész napot átbeszélgettük. Jól esett valakinek elmondani a problémáim. Örülök, hogy egy ilyen barátot szereztem. Este fele Tini is hazament én meg bementem a szobámba. Két nap múlva  lesz a temetés. Addig valahogy helyre kell hozzam magam, hogy kibírjam. Elmentem le a hátsó udvarra íjászkodni egy kicsit, hogy levezessem a feszkót. Folyamatosan éreztem valamit a mellkasomban. Valami ürességet ami egyre nagyobb és jobban fáj. Nem bírtam tovább ezért elmentem lezuhanyozni és lefeküdtem. Éjjel Rosaval álmodtam. Annyira szép és valódi volt. Egy réten voltunk és piknikeztünk, viszont amikor megcsókoltam nem éreztem. Ez szörnyen rossz érzés volt. Szép lassan véget ért az álom és már csak aludtam.

1.évad 2.rész (A mentő akció)

Este nagy nyomozásba kezdtem és sikerült kiderítenem, hogy ki ez a hentes Rob és, hogy hol tartózkodik. Az igazi neve Weis Roberto. A világon az egyik legnagyobb szervkereskedő. Mint tudni illik nem kíméletes. Gondolkodás nélkül képes végezni bárkivel. Ha pénzről van szó akkor egy családtgját is megölné. Ezt azért mondom, mert az édesapját már megölte a pénz miatt. Rengeteget drogozki és kisgyerekeket erőszakol. Nem számít neki, hogy fiú vagy lány. Nagyon félek, hogy nem érek oda időben. Mi van ha nem tudom megmenteni. Nem is értem rá nagyon ezzel foglalkozni, mert mennem kellett. Kaptam egy címet és csak reménykedni tudok, hogy ott lesz a lány. Beültem a fekete BMW-be és útnak indultam. Az út egy órát vett igénybe. A megadott címtől jóval messzebb parkoltam le. A füst bomba meg a pisztoly be volt készítve az övemen. A kés a bakancsomba minden esetre. Odamentem a helyszínre ami egy sikátor volt. Bementem és ennek az oldalába volt egy ajtó. Azt berugtam és tovább haladtam. Megint egy ajtó tárult elém, de onnan már hangokat hallottam.
-Ne kérlek ne csináld.-hallottam egy kiáltást. Biztosan Martina az.
-Nyugalom csak játszadozunk aztán öllek meg.-nevett. Egyszer csak ostor csapást hallottam és sikítást. Én azon nyomban berontottam.
-Fel a kezeket FBI.-üvöltöttem.
-Jajj most meg kellett volna ijedjek?-röhögött még mindig.
-Még nem, de ha a saját kezemmel tépem ki a gigád akkor félhetsz.
-Fuuu te kezded felhúzni az agyam.-húzott be nekem egyet a lány meg csak sírt.
-Na megállj te rohadék.-mentem neki én is. Csak ütöttük egymást. Már véreztünk, de engem nem érdekelt semmi. Meg akartam leckéztetni ezt a szemetet. Martinát csak úgy kikötözte egy székre meztelenül és korbácsolta. Nem tudom min mehetett keresztül ebben a pár napban, de lehet nem is akarom tudni. Valhogy sikerült megszereznie a bakancsomból a kést és megvágta vele az arcom. Hirtelen fordult a kocka, mert most ő szorított engem a földre és próbált leszurni. Ha nem szerzem vissza a kést megöl engem is és azt az ártatlan lányt. Nagyon sokáig tartott, de visszaszereztem a kést és én voltam fölénybe, de ő hirtelen Martina mögé ment és elkapta a nyakát.
-Egytelen egy muzdulat és eltöröm a nyakát.
-Ne, ne hagyja neki kérem!-sírt a lány én meg hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Eszembe jutott a füst gránát.
-Rendben, renben oda adom az összes fegyverem csak ne bántsd.-mondtam és közben a farzsbembe nyúltam. Előkaptam a paprika sprét és a szeméba fújtam majd eldobtam a füst gránátot is. Gyorsan eloldoztam a lányt és a kabátomat ráteritve a kezembe vettem. Egészen a kocsiig futottam ahol már a fél csapat várt. Beraktam a lányt majd visszamentem a hapsikámhoz. Megláttam és azonnal rávetettem magam. Megbilincsletem és ütlegelni kezdtem.
-Ááá hagyd már abba.-ordított.
-Megérdemled te mocsok. Mit tettél ezzel a lánnyal?-kiabáltam.
-Csak érj haza akkor már nem leszel ilyen nagy menő. Tudod szemet szemért.-mondta én meg nem értettem, hogy ezt miért mondja.
-Miről beszélsz?-kérdeztem.
-Csak kérdezd meg az FBI-os haverjaid, hogy van a barátnőd Rosali.-nevetett. Bennem egyből megjelent a félelem és az aggodalom. Éreztem, hogy valaki elránt Rob-tól. Facu volt az a legjobb barátom.
-Mi történt Rosaval?-kérdeztem aggódva.
-Tudod valaki felrobbantotta a labort és ő pont bent volt és….-mondta lehajtott fejjel.
-Meghalt?-gyűltek könnyek a szemembe.
-Igen.-bólogatott és a karját ölelésre tárta.
-Ne most hagyj nekem még haza kell vinnem Martinat.
-Majd én hazaviszem.-mondtam és odamentem a kocsihoz könnyes szemmel. Láttam, hogy a srácok oda akarnak jönni, de én csak intettem, hogy ne. Beültem autóba és elinditottam.
-Köszönöm, hogy megmentett.-mondta a mellettem ülő lány.
-Ugyan nincs mit, de nyugodtan tegezz.-mondtam remegő hangal.
-Baj van?-kérdezte miközben a kezét az én kezemre tette ami a kuplungon pihent.
-Ez az ember megölte a barátnőm.-mondtam már szinte sírva.
-Istenem ez az én hibám! Nekem kellett volna meghalnom.-mondta szomórúan.
-Ne hülyéskedj. Ez a munkánkal jár, de ez a rohadék még megbánja.-szorítottam rá a kormányra. Annyira eleredtek a könnyeim, hogy nem láttam az utat és áttértem a szembe jövő sávba. Ha most nem tudom visszarántani a kormányt meghalunk.

1.évad 1.rész (Az FBI-nál)

Jorge Blanco vagyok rendőr. Kiskorom óta rendőr akartam lenni. Láttam, hogy mennyi ártatlan embert rabolnak el és ölnek meg. Nekem ez nagyon megrázó volt akkoriba. Még most is az. Na a lényeg az, hogy én védelmezni akarom az embereket. Most kerültem be az FBI-hoz és máris kaptam egy ügyet. Egy szervkereskedő elrabolt egy lányt Martina Stoesselt. Szegény alig 18 éves. Pár napom van rá, hogy megmentsem különben meghal és soha nem láthaja viszonta családját és a családja se őt. Azonnal átnéztema papirjait és kezdetét vette a nyomozás. A báttyám Ruggerro Blanco is az FBI-nál van ezért vele csinálom meg ezt az ügyet.
-Figyelj báttyó ugye megtudjuk menteni ezt a lányt?-kérdeztem aggódva, mert eléggé tetszik nekem ez a lány meg nem akartam, hogy bárki életét veszítse. Na jó én is férfiból vagyok nekem is tetszhet egy lány még akkor is ha barátnőm van. Hűséget fogadtam nem vakságot.
-Nem tudom öcskös. Szerintem egy a millióhoz.-lapozgatta Martina papírjait.
-Hát engem nem érdekel én megmentem.-mondtam és elviharzottam. Egész napi nyomozás után sikerült kerítenem egy címet. Itt Miamiba csak egy hely van amit így hívnak: A GETTO. Mármint sok getto van, de A Getto na abból csak egy van. El sem tudom képzelni, hogy min mehet keresztül ez a lány. Azonnal kocsiba ülltem és elkezdtem egy Jack Wilson nevű embert keresni. Mivel nem egyenruhába voltam igen segítőkész volt pár gyerek. Felnőtteket nem kérdezek, mert lehet megpróbálnának lepuffantani. Amikor megérkeztem a házhoz jól szemügyre vettem és láttam, hogy van egy oldalsó kamrája. Benéztemaz ablakon és televolt minden féle kinzó eszközökkel. Azonnal bekopogtam és már nyílt is az ajtó.
-Jack Wilson?
-Igen ki keresi?
-FBI mutattam fel a jelvényem.
-Mit akar?-nyúlt a hátsó zsebéhez.
-Elösször is azt, hogy adja oda a pisztolyát.-mondtam miközben ő szép lassan átadta nekem.
-Nem csináltam semmit.
-Az majd mindjárt kiderül. Ismeri ezt a lányt?-mutattam fel a képet.
-Nem!-mondta határozottan.
-Ne akarja, hogy kényszerítsem.-mondtam miközben a falhoz nyomtam.
-Jó, jó talán tudok valamit.
-Akkor mondja.
-Hentes Rob.
-Ki a fene az a Hentes Rob?
-Nem tudok mást csak azt, hogy neki adták át a lányt.
-Ki?
-Azt nem tudom.-lökött el magától mérgesen.
-Akkor most beviszem addig amíg le nem megy ez az ügy.-akartam megbilincselni, de ő fejbevágott én meg eléggé megszédültem. Elkezdtem utána rohanni, mert sikerült meglógnia. Már majdnem megvolt, de ahogy nyúltam utána egy késsel felhasította az egész karom. Tudtam, hogy nem fogom tudni elkapni, de hirtelen a báttyám jelent meg és megbilincselte.
-Minden rendben Jorge?-jött oda hozzám.
-Persze csak nem ártana egy sebész.-nevettem föl, de iszonyatosan fáj a karom.
-Téged bedoblak a kórházba ezt meg a főnökhöz, hogy kihalgassák.-ültünk be a kocsiba.
-Próbáljatok meg kiszedni belőle mindent nagyon fontos. Meg menjetek el a házához és nézzétek meg a kamrát. Az valami kínzó kamra.-mondtam nyögve a fájdalomtól.
-Rendben!-bólintott. Ahogy megérkeztünk a kórházhoz Rugg már ment is tovább. Én bementem és azonnal vittek a sebészetre. Összavartáka kezem a csuklomtól egészen a könyökömig. Amikor végeztek kiirtak nekem valami gyógyszert meg kenőcsöt, hogy váltsam ki és használjam. Nincs nekem ilyenekre időm. Meg kell találnom Martinat. Mentem is be az örsre majd Horatio irodájához. Bekopogtam és vártam.
-Gyere csak.-kiabált mire én benyítottam és Ruggerrot meg őt találtam ott.
-Sikerült kiszedni belőle valamit?-kérdeztem.
-Hát azt mondta, hogy ő adta oda Hentes Robnak a lányt, de nem ő rabolta el. Neki csak leszállították, hogy át tudja adni ennek a Robnak.-mondta Horatio.
-Mit ajánlottatok neki föl, hogy ezt elmondta?-csaptam idegesen az asztalra.
-Nyugi tesó!-fogta meg a vállam a báttyám.
-Mit mondtatok neki?-förmedtem rá Ruggra.
-Csak, hogy elengednénk pár évet és, hogy keresnénk neki egy jó ügyvédet amit persze nem tartunk be.
-Biztos?-néztem Horatiora mire ő bólintott.
-Igen biztos, de téged leveszünk eről az ügyről túl nagy falat neked.-mondta.
-Nem! Én még ma elmegyek és holnapra visszahozom a lányt.-mondtam.
-Figyelj az se biztos, hogy életben van.-mondta Rugg.
-Ezt honnan veszed?-kérdeztem.
-Onnan, hogy most találták meg ennél a Jacknél a véres karkötőjét és most azt is beismerte, hogy megerőszakolta a lányt.
-Még mit mondott?-kérdeztem dühösen ökölbeszorított kézzel.
-Azt, hogy holnap megölik a lányt valószínűleg és a szerveit eladják.
-Hát én azt nem hagyom.-mentem ki az ajtón és a felszerelésem felé vettem az irányt. Közbe beugrottam a laborba Rosalihoz a barátnőmhöz.

El kell köszönjek tőle, mert lehet nem térek vissza.
-Szia kicsim.-csókoltam meg.
-Szia életem! Hova mész?-simított végig az arcomon.
-El kell mennem, mert egy lánynak veszélyben van az élete és meg akarom menteni.
-Az én hős hercegem!-csókolt meg amit egyre szenvedélyesebb csókok követtek. Rázárta a labor ajataját és még mielött elmentem volna lefeküdtünk.
-Nekem mennem kell, mert meg fog halni Martina.
-Menj csak de ígérd meg, hogy vigyázol magadra!-túrt bele a hajamba.
-Ígérem.-pusziltam meg és már mentem is, hogy megmentsem Martina Stoesselt.