Annyira szeretnék megbocsájtani apámnak, de érzem belül azt a maró fájdalmat ami az anyám elvesztését érezteti velem. Mindig elgondolkozom azon, hogy mi lett volna ha..... Különböző elméletek gyártok, de tudom az időt már nem lehet visszapörgetni. Újra talpra kell állnom, megbocsájtani apának és nem utolsó sorban megmentenem a szerelmem a biztos öngyilkosságtól. Beszélnem kell Scattal is, hogy mi lesz Jackékkel mert ez így nem mehet tovább. Meg kell ölni őket. Ezek a gondolatok jártak a fejemben amíg az erdőben sétálgattam. Hazaérve beléptem a szobámba ahol Martina pihent az ágyon. Leültem mellé és csak néztem őt. Hosszú szőkésbaran fürtjei az arcába lógtak. Vékony karja a feje mellett pihent néha néha meg meg mozdulva. Ahogy őt fürkésztem rájöttem, hogy el sem tudnám már az életem nélküle képzelni. Azt mondta ha lenne gyermekünk túlélheti úgy a szülést mint édesanyám hisz Ő is halandó maradt. Tudtam mennyire szeretné ezt az egészet és minden erőmmel azon voltam, hogy valami megoldást erre az egészre. A gondolataomból a telefonom csörgése zökkentett ki. Mielött még felébredt volna a szerelmem kimentem a nappaliba majd a kijelzőre pillantottam. Marco neve állt rajta.
-Szia Marc.-vettem fel a telót.
-Szia Jorge. Mikor jöttök vissza?-tért a lényegre.
-Tudod haver....az az igazság, hogy....hát nem hiszem, hogy......-makogtam össze vissza.
-Nyögd már ki.-förmedt rám.
-Na jó. Nemt tudunk visszamenni. Súlyos családi problémák merültek fel. Nem megy.
-Jó akkor ezennel felbontom a szerődésetek. Nekem a szemem elé ne kerüljetek.-csapta le a telefont.
-Hú hát ez könnyen ment.-vágtam zsebre a készüléket és éppen indulni akartam a báttyám szobájához amikor ajtónyitódást hallottam. Mosolyogva fordultam meg és öleltem át Tinit.
-Jó reggelt szerelmem.-fonta karját a nyakam köré.
-Neked is kicsim.-kulcsoltam össza kezem dereka körül.
-Kivel beszéltél?-érdeklődött kedvesen.
-Marcoval.
-Mondtad neki mikorra terveztük a visszautat?
-Hát igazság szerint lemondtam a lemezfelvételt. Nem tudunk sokáig visszamenni és ők meg már nem tudnak várni.-húztam el a számat. Láttam a szemeiben a csalódottságot. Annyira sajnáltam, hogy engem is elöntött a szomórúság. Hirtelen sóhajtott egyet majd így szólt.
-Semmi baj. Tudom min mentél te is keresztül és sokkal több, fontosabb megoldatlan problémánk van mint a lemez.-mondta és megcsókolt. Hosszú hajába túrtam és nem engedtem, hogy elszakadjon tőlem.
-Martina Stoessel el sem tudod hinni, hogy mennyire szeretlek.-néztem nagy zöld szemeibe.
-Én téged még annál is jobban és készen vagyok a közös gyermekünket halandóként a világra hozni.
-Nem Martina ezt feljtsd el.-szakadtam el tőle azonnal.
-Jorge kibírom.-erősködött tovább.
-Nem. Ahoz, hogy megvédjelek képes vagyok elengedni téged.-ejtettem ki a nehéz szavakat.
-Mi? Jorge? Miről beszélsz?-kérdezgetett kétségbe esve.
-Nyugalom. Azt mondom, hogy ha tőlem akarsz gyereket akár el is válok tőled, mert nem bírnám elviselni ha bajod esne.
-Azt sem bánnám ha nem lenne gyerek csak had legyek veled.-csókolt meg. Annyira fájt ezt hallani tőle. Vajon tényleg ennyire szeret? Képes lenne lemondani egy kis lurkóról? A csókunkat a testvérem szakította meg.
-Bocsi drága gerlécskéim, hogy megszakítom ezt a édes szerelmeskedést, de ha nem rémlene egy csapatnyi vámpír szomjazik a kiscsaj vérére.-mutatott a barátnőmre majd a husosszendvicsébe beleharpva továbbsétált. Igaza volt. Ha nem is az összes vámpírt, de Jack-et meg kell ölni. Ehez viszont apa is kell. Fogtam magam és amíg Tini elment zuhanyozni én kimentem a nappaliba. Apa a tévé elött ült ezért én is arra vettem az irányt.
-Nemsokára telihold és utána lesz a csata, rád is szükség lesz szóval ami történt, megtörtént, de nem hagyhatjuk ennyibe. Rendezzük le férfiak módjára.-vettem le a pólóm és a földre dobtam.
-Fiam te megőrűltél? Tudod, hogy miért nem változtam át már évek óta.
-Nem érdekel!-ordítottam és fellöktem a fotellal együtt.
-Öcsi mi a francot művelsz?-jött ki a tesóm.
-Ezt egyszer és mindenkorra le kell zárnunk.-mondtam és rávetettem magam az apámra.
-Fiam te teljesen bolond vagy. Ha átváltozom akár meg is ölhetlek főleg így pár órával telihold elött.
-Miattad halt meg anya! A te hibád!-ordítottam aztán már csak annyit vettem észre, hogy apám átváltozik.
-Jézusom!-hallottam kedvesem hangját.
-Martina menj innen, menekülj!-kiabálta Ruggerro és pedig átváltoztam. Apa az udvarra rohant én pedig utána. Abban a pillantban nem számított semmi, rávetettem magam és megharptam a nyakát, de Ő elfeküdt és végiggurult a földön így én távolabb kerültem tőle. Éreztem ahogy az oldalamba kap és nem ereszt. Elkezdtem hátrafele menni majd kitéptem magam a fogai közül és a földre szorítottam. Morogtam, haraptam és ordítottam, de még mindig alig volt rajta pár seb, ellenben én televoltam hegekkel és a bundám tiszta vér volt. Aztán éreztem ahogy én kerülök alulra és már teljesen kezdtem elveszíteni az eszméletem amikor Tini jelent meg az ajtóban és ordítozni kezdett, hogy elég. Apa megindult felé vicsorogva én nekem pedig össze kellett szednem minden erőm, hogy nehogy megölje őt. Feltápászkodtam a földröl és épp az utolsó pillanatban odaértem és lecsaptam rá, de a barátnőm túl közel volt és az oldalába karmoltam. Megijedtem, de elösszőr más dolgom volt. Újra támadásba lendültem és addig szorítottam apa nyakát míg vissza nem változott. Én is követtem majd azonnal szerelmemhez szaladtam.
-Kicsim annyira sajnálom!-öleltem át.
-Mond te teljesen megőrűltél?-förmedt rám.
-Én csak....
-Te csak kishíjján megöltél engem és az apádat is. Ez a seb örökre megmarad.-mutatott a mély karmolásra. Erősnek kellett lennem és visszatartani a könnyeim. Amíg a báttyám bevitte Tinit a lakásba én felhívtam Dereket mivel Ő ért az ilyen sebekhez és kértem, hogy varja neki össze. Pár perc múlva már ott is volt és munkának látott. Martina elküldött engem maga melől ezért jobbnak éreztem ha távozom a házból. Arra a helyre igyekeztem ahol kiskoromban a legtöbbet játszottam, a kuckómba a fa tetejére. Épp próbáltam bebújni amikor megpillantottam a fa alatt egy idegen srácot. Nem gondolkoztam azonnal leugrottam egyenesen a hátára.
-Ki a franc vagy?-kérdeztem miközben karom a nyakát ölelte körbe.
-Scatt, Scatt vagyok, esküszöm!-mondta folytott hangon.
-Te át tudsz változni emberré?-néztem rá értetlenül.
-Egy időben én is az voltam dinka.-lökött oldalba én meg neki nevetve vissza.
-Te ma hol húzod meg magad teliholdkor?-tértem a komolyabb részre.
-Hát a srácaid felajánlották az egyik boxot lent a pincében ahol mind szoktatok lenni.
-Várj ott csak egy üres box van és az az enyém.-néztem rá értetlenül.
-Akkor ne haragudj majd keresek valami mást.-nevette el magát kínosan.
-Maradj ott nyugodtan, igazság szerint már nekem is van egy másik helyem a házban.-kacsintottam.
-Ki csinálta?
-Anyukám, nem sokkal a halála elött csinálta apuval együtt.-mondtam a hajamba túrva.
-Értem, hát akkor szép éjszakát meg minden. Én lépek mert nemsokára feljön a hold.-jelentette ki és miután adtunk egymásnak egy-két tockost távozott. Igaza volt alig fél óra kellett, hogy feljöjjön a hold. Az irányt egyenesen a házba vettem ahol összefutottam Ru-val.
-Mész a pincébe?-kérdeztem tőle.
-Hagyj békén, nem ismerlek. Derek jössz?
-Tudod mit? Akkor ne beszéljünk többet.-löktem neki az ajtónak és bementem a szobámba és becsaptam az ajtóm. Alig telt el 10 másodperc a bolond testvérem már ott volt.
-Jorge nem úgy gondoltam. Nem akarom, hogy haragba váljunk el, az öcsém vagy és bármit megtennék érted.-ült oda mellém és átkarolta a vállam.
-Fordított esetben ugyan ez báttyus.-öleltem át és nevetve megveregedtük egymás hátát.
-Na megyek mert nem érek oda időben. Vígyázz magadra lökött!-borzolta össze a hajam és már ott sem volt. Én fogtam magam és bementem az acélajtós szobába amit anyu készített apuval. Bezárkoztam és vártam a holdtöltét. Ilyenkor nem tudunk akkor átváltozni amikor akarunk csak a megfelelő időben. A fejemet a falnak támasztva újra belemerültem a gondolataimba. Minden hónapban egyszer vérengző vadállatokká válunk és le akarjuk mészárolni egymást és a várost. Ezt tudjuk kezelni ha elzárjuk magunkat. Persze így mi sérülünk hisz kárt teszünk magunkba, de inkább így legyen minthogy ártatlan embereket öljünk meg. Az viszont az előnyünkre válna ha tudnánk ezt az egészet irányítani mert ilyenkor vagyunk a legerősebbek a vámpírok meg ebben az időszakban a legsebezhetőbbek. Most rájuk tudnánk támadni és megölnénk őket. Ezen méláztam amikor elkezdődött az átváltozás. Éreztem ahogy a fogamból agyarak lesznek és a körmeim késekké válnak majd erős szőrzet jelent meg az arcomon és egész testemen. Már majdnem megtörtént a teljes átváltozás amikor valaki eszeveszetten ütni kezdte az ajtót.
-Jorge segíts!!! Itt van Victoria!-kiabálta én nekem pedig azonnal félelem villant meg a szememben.
-Ne aggódj megkereslek!-hörögtem hangosan. Minden erőmmel azon voltam, hogy ki tudjm törni az ajtót. Tudtam mekkora veszélyel járt mert ha nem tudom kontrolálni magam akkor mindenki meghal, de nem akartam Martinát is elveszíteni. Összeszedtem minden energiám és nekifutásból kitörtem az acél ajtón. Láttam ahogy apukám rémülten áll a konyhaasztal mellett és várja mi fog történni.
-Jorge nyugodj meg. Tinivel minden rendben lesz.-emelte fel a kezét. Én csak morogtam egyet és kirontottam az ajtón. Egy nagyot üvöltöttem, hogy a srácok is tudják mi van és azonnal elindultam a szag alapján.
***Tini***
Victoria elragadott és elvitt valami furcsa helyre. Annyira féltem, tudták, hogy telihold lesz és ilyenkor nem tud senki megvédeni. Annyira csalódott voltam, azt tudtam, hogy a többiek rosszak, de Jack-ben valamiért megbíztam. Ő soha nem próbált meg úgy bántani erre elraboltatott. Egy székre voltam kikötözve ami elött az a ribanc fel-alá járkált.
-Nem tudom hogyan is kezdjem elösszőr szét vagdossalak vagy akasszak beléd kicsi kanpókat míg el nem vérzel. A lényeg a lényeg, hogy lassú és fájdalmas legyen.-mosolygott és a hosszú körmét végig húzta az államon.
-Te mocskos ribanc!-köptem őt szembe amit utána meg is bántam. Akkorát behúzott nekem, hogy úgy éreztem kilökte a fogamat. Erősebben meghúzta a szíjjakat a kezemen, lábamon is. Annyira, hogy már véreztem is ezáltal pedig felordítottam.
-Szóval akkor tudunk egyezkedni?-kérdezte miközben elővett egy kis szikét.
-Egyezkedhetünk ha nem bántod Jorget.-adtam be a derekamat.
-Édesem én Jorget nem is tudnám bántani, őt maximum Jack sebesítheti meg csak a drága exem ezt nem teszi meg mivel teljesen belédzúgott.-kelt ki magából és újra erősen megpofozott.
-Akkor azt mondod, hogy neki ehez az egészhez semmi köze?-kérdeztem teljesen lefagyva.
-Pontosan ezt mondom, de lássunk is hozzá a munkálatokhoz.-nevetett és a számat egy erős, széles bőrszíjjal letapasztotta. A kis szikét felvéve a nyakamhoz tartotta és szép lassan végighúzta rajta. Éreztem az első fájdalmat és tudtam, hogy ez még csak a kezdet. Egyre lassaban csináltam és egyre mélyebben vágta belém a kést különböző helyeken, aztán egy idő után kezdett minden halványulni. Talán a sok vérveszteség miatt vagy csak szimplán leküzdötte a fájdalmat, de lehetett száz másik oka másra nem tudtam gondolni csak arra, hogy Jorge halálra aggódja magát és, hogy Jacknek ehez semmi köze. Egy kis idő után teljesen elvesztettem az eszémeletem és már csak arra emlékszem, hogy Jack áll velem szemben.
-Istenem Martina jól vagy?-kérdezte miközben kioldozott a székből. Amint jobban szemügyre vettem őt teljesen megrémültem. A szeme alatt fekete erek futottak és a szemei könnyektől csillogtak.
-Megijesztelek igaz? Bocsáss meg.-lépett hátra pár lépést.
-Jajj nem csak tudod nekem még furcsák ezek a dolgok.-mentegetőztem.
-Tudom, de nem mindig ilyen a szemem csak ha érezem a vér illatát és ilyenkor vissza kell fognom magam, de már egész jól megy.-mosolygott kedvesen.
-El kell tünnöm innen mielött Victoria visszatér.-akartam felállni a székből, de visszaestem.
-Óvatosan, sok vért veszítettél.-kapta el a derekam és maga mellé állítva erősen megtartott.
-Miért csinálja ezt velem?-kérdeztem a fájdalommal küszködve.
-Nagyon egyszerű a válasz. Az én hibám. Mielött megkérdeznéd, hogy miért elmondom, beléd szerettem és igy elhagytam őt. Nem bírja elviselni, hogy létezik nekem más rajta kívűl, ráadásul, hogy halandó is vagy.-magyarázta el az egészet.
-Mi az amit szeretsz bennem?
-Inkább mi az amit nem? Nekem te egyszerűen annyira varázsos vagy. Nem véletlenül csavartad el az én vámpírjaim meg Jorge farkasai fejét is. Nem vetted észre, hogy mindenki a tenyeredből eszik? Csak azért nem öltem meg a pasid apját is mert te ott voltál és sajnáltalak.-simította meg az arcom, de én elhúztam a fejem.
-Jack én kedvellek, de semmi több. Nekem Jorge az igazi, mindig is Ő volt és Ő lesz.-hajtottam le a fejem szomorúan.
-Nem tudom mit eszel rajta. Mond elmondod mi az?-nézett rám könyörgőn.
-Magam sem tudom. Ez egy megmagyarázhatatlan dolog amit én érzek iránta. Olyan mintha egy fontos részem lenne, mondjuk a szívem és a szívem nélkül nem tudok élni. Ha Ő nincs akkor én sem tudok létezni. Szeretem őt. Érted már?-kérdeztem miközben megpróbáltam egyedül tenni pár lépést.
-Hidd el Jorge nagyon szerencsés srác és bármennyire gyűlölöm és akármennyire kinyírnám valamit jól csinál ha te ennyire szereted.-jelentette ki és abban a pillanatban Victoria jött vissza és a nyakamnál fogva megragadott.
-Ne gyere közelebb vagy kitöröm a nyakát.-kiabált rá Jackre.
-Ne kérlek ne bánts, ha nem is miattam a baba miatt...........................................
