Már két napja kutyagoltunk az erdőben, de Jorge még sehol. A srácok teljesen levoltak gyengűlve, mert nem vadásztak. Úgy döntöttem, hogy amíg mindenki alszik én fogok valamit nekik. A dobócsillagokat kivéve a táskámból felakasztottam az övemre és felmásztam egy fára. Onnan ugrándozva lestem, hogy mit találok. Miután a 12.-nyulat öltem meg végre találtam egy óriási szarvast. Komolyan akkora volt, hogy nyugodtan ehetett volna belőle akár 15 farkas is. Megfogtam magam és leugrottam a fárol egyenesen a szarvas hátára ahol a nyakába szúrtam a késemet. Azonnal meghalt. Annyira büszke voltam magamra, hogy azonnal meg akartam mutatni a többieknek. Tudtam, hogy nekik ilyen szuper hallásuk, látásuk és szaglásuk van ezért eszeveszetten kezdtem kiabálni.
-Ruggerro, Seth, Derek, Paul.-ordítoztam amikor Rugg ugrott mellém farkasként. Visszaváltozott és riadtan nézett rám.
-Te teljesen meghibbantál Martina? Azt hittem Victoria visszajött és elkapott. Komolyan nem értem Jorget....-folytatta volna, de nekivágtam egy nyulat.
-Jó étvágyat!
-Ezt komolyan te fogtad?-kerekedett el a szeme.
-Igen. Ha így folytattátok volna tovább akkor én is megtudnám védeni magam + titeket is.-ültem rá a szarvasra.
-Tini fogtál egy szarvast?-lépett elő Leah.
-Igen.-kacsintottam és odadobtam neki egy nyulat. Mindenki farkasként ott volt és ették a nyulukat én meg a szarvason ülve mosolyogva meg egy kicsit undorodva figyeltem őket. Hirtelen egy ordítást hallottam és egy puma terített le. Akkor azt hittem, hogy ott fogok meghalni, de ekkor Seth ráugrott a vadállatra én meg egy pillanat alatt kiszedtem a bicskát az övemből és ezt a fenvadat is nyakonszúrtam.
-Jól vagy?-sietett oda hozzám Seth.
-Persze. Bocsi srácok asszem lehet repetázni aki nagyon éhes.-nevettem zavartan és a fa tövébe leülve elővettem a táskámból a naplóm meg egy tollat. Elkezdtem bele írni az elmúlt 2 nap történéseit és azt, hogy mennyire hiányzik Jorge. Nélküle elveszettnek érzem magam. Alig kaptam vissza és máris elveszítettem.
-Mit csinálsz?-ült mellém Sam.
-A naplómba írok.-mutattam fel mosolyogva.
-Kitalálhatom, hogy kiről?-nevetett fel.
-Nem nagyon kell találgatnod.-csuktam be a lila fekete mintás könyvem aminek az elejébe bele volt gravírozva a nevem.
-Hiányzik?-húzódott hozzám közelebb.
-El sem tudod képzelni mennyire. Nektek milyen most alfa nélkül?-érdeklődtem.
-Már fel sem tűnik. Amikor Jorge és Ruggerro itt hagyták Mistic Falls-t Miamiért muszály volt nélkülük boldogulnunk. Mint látod megvagyunk.-lökött oldalba.
Azt elhiszem. Ahogy ez a két dilibogyó visszajött megint a feje tetejére állt minden.
-Ááááá dehogy. Itt azzal volt a baj, hogy akkor jöttek vissza amikor Jackék is. Egyébként miért mondtad azt Victoriának, hogy gondolod hova ment Jorge?
-Az csak egy hülye gondolat volt. Felejtsd el.-legyintettem.
-Na mond. Hátha még is van értelme.
-Hallottál már a fehérfarkas legendájáról?-kérdeztem.
-Nem. Miért te igen?-csodálkozott.
-Hát mondjuk inkább úgy, hogy amíg Jorget vártam, hogy visszajöjjön nem nagyon aludtam ezért kutakodni kezdtem anyukája szakácskönyvei között és ezt találtam.-húztam elő egy elég méretes, elnyűtt könyvet.
-Ezt komolyan elhoztad?
-Igen amíg ti aludtatok addig én olvastam, de most nem ez a lényeg. Azt mondják, hogy itt a Mistic Falls-i erdő egy pontjába van egy hely ahol él ez a fehérfarkas. Na Ő neki akkora hatalma van, hogy képes egy egész hadsereg vámpírt megölni egyedül, na és most jön a lényeg, képes bármely halandót átváltoztatni annélkül, hogy bármi baja esne.
-Nem értelek.-rázta a fejét.
-Figyelj megmutatom.-lapoztam tovább a könyvet.
-Mit keresel?
-Ezt. Itt pontosan az áll hogy: Bármely vérfarkasnál akinek halandó párja lesz és szeretnének gyereket a nem farkas vérűt át kell változtatni különben belehalhat a szülésbe.-mutattam neki.
-Akkor most miattunk, anyukája miatt és miattad ment el?-kerekedett el a szeme.
Pontosan. Sam mi van ha valami baja esik vagy ha már valhol ott fekszik sérülten?-estem teljesen kétségbe.
-Nyugi jó? Jorge erős, nagyon erős, ravasz és akaratos is. Nem lesz baja. Csak találjuk meg mielött.....
-Mielött mi?-kezdtem jobban aggódni.
-Mielött telihold nem lesz.-lépett oda Paul.
-Miért mi van akkor?
-Ránk is hat a telihold és mi akkor vadabbak leszünk és elvesztjük a fejünket, egymásnak akarunk majd menni, de ezt általában megoldottuk otthon, mert mindenki bezárkózott a saját kamrájába. Meg ha a fehér farkas létezik akkor.....-akadt meg Sam.
-Akkor ő is be fog vadulni és bánthatja Jorget.-esett le nekem is.
-Mi milyen farkas?-kapcsolt Paul is.
-Ezt a könyvet vidd oda Ruggerronak és ezt meg ezt az oldalt mutasd meg neki.-nyomtam a kezébe a könyvet.
-Mi ez?
-Ő tudni fogja és nektek is elmagyarázza majd.
Oké.-ment el.
-Tini nézd megnyúztam és megsütöttem neked az egyik nyulat. Biztos te is éhes vagy már.-üllt a másik oldalamra Brady.
-Ez igazán kedves tőled, de most egy falat sem menne le a torkomon.
-Jorge miatt?
-Naná, hogy miatta.-hajtottam a fejem a vállára.
-Biztos nincsen semmi baja. Ha jól hallottam most Ruggerro új irányba terel minket.
-Komolyan?
-Igen állítólag te adtál neki egy könyvet és az alapján fogunk menni.-mondta mire én felpattantam és odasiettem hozzá.
-Szerinted is a fehérfarkashoz ment?
-Nem tudom, de egy próbát megét. Jobb mintha mennénk a semmibe.-karolta át a vállam én meg szorosan átöleltem.
-Indulhatunk tovább?-mosolyogtam rá kedvesen.
-Ettél?-tért rá a szerinte fontosabb dologra.
-Persze.-bólogattam.
-Akkor indulás srácok!-kiáltotta el magát mire mindenki átváltozott és várták, hogy én most kinek a hátára ülök. Fogtam magam és oldalba löktem Ru-t aki vette a lapot és lefeküdt a földre. Mikor már teljesen biztos volt abban, hogy stabilan ülök felállt és utnak is indultunk. Útközbn eszembe jutott pár sor dalszövegnek. Gondoltam egyet és énekelni kezdtem.
Nincs más út: ki az éjből a fénybe,
minket korlát mögé senki nem zár.
Tisztán látjuk a célt, a régi módszer bevált:
élőholtaknak létet a véretek ád.
Így lépünk tovább!
Így lesz miénk a világ!-fejeztem be mire Ruggerro visszaváltozott ezáltal én a földre zuhantam.
-Ez meg mi volt?
-Nyugi csak halálra untam magam és ez jutott az eszembe. Ez csak egy dalszöveg amit most találtam ki.
-Kérdezhetek valamit?-váltott komoly témára.
-Persze.
-Őszinte leszel?
-Ruggerro komolyan ne csináld már. Bökd már ki.-oltottam le.
-Bejött Jack?
-Őszintén mondom, hogy igen. Tartottam olyan jónak mint Jorget és még most is azt gondolom, hogy néz olyan jól ki mint Ő, de gyűlölöm azért amit tett és tesz.-jelentettem ki kissé idegesen és gyorsra vettem a tempót. Mindenkit félrelökve mármint amennyire félre lehet lökni egy farkast előrehaladtam, de nem figyeltem a lábam elé és leléptem egy szakadékba.
-Tini!!!-kiáltott Rugg.
-Áhhh.-ordítottam miközben egy szikladrabba kapaszkodtam. Ruggerro azonnal ott termett és elkapta a karom majd könnyedén felhúzott. Milyen jó, hogy ilyen szupererős.
-Köszönöm!-öleltem át szorosan.
-Ne köszönd. Jól látom, hogy igen nehezen bírod már Jorge nélkül.-vette észre egyből a bajt mire belőlem kitört a sírás.
-I...ig...igen. Na...nagy...nagyon hi...ány...zik.-mondtam szaggatottan, mert nem bírtam visszatartani a sírást. Amikor kellőképp megynugodtam beszélgetni kezdtünk, de a menetelés továbbra sem állt le.
-Most jött ki rajtad minden?-kérdezte az arcom fürkészve.
-Igen. Eddig nagyon jól tartottam magam, de nem bírom tovább. Hiányzik az ölelése, az illata és Ő maga. Egyszrűen nem tudok az öcséd nélkül élni. Belebolondulnék ha bármi baja esne.-öntöttem ki a szívem.
-Hidd el, hogy nem hagyom. Tudod azt hittem, hogy olyan vagy mint Rosali, de te tényleg feltétel nélkül szereted az öcsköst és elfogadod, hogy Ő más. Bármi lennél Ő érte. Ezt nagyon tiszetlem benned.
-Nem csak Ő érte. Értetek is bármit megtennék, mert ti vagytok a családom. Nem érdekel, hogy mik vagytok. Sőt ti ugyan olyan emberek vagytok mint én csak egy kicsit felturbózva.-löktem oldalba mir Ő is engem vissza.
-Asszem hallom Jorget.-szólalt meg Seth. Igen Seth képes meghallani Jorge gondolatait ha a közelben van. Ilyen erős kapocs fűzi hozzá.
-Jézusom jól van?-szaladtam oda hozzá.
-Nem.-változott vissza és rohanni kezdett mi pedig utána. Én Ru hátán foglaltam helyet. A hely ahova érkeztünk egy barlang volt mellette egy óriási fával aminek nekifeküdve a párom volt. Próbált felállni farkas alakban, de nem ment neki, mert megsérült.
-Istenem kicsim. ilyet többet nekem ne csinálj, mert esküszöm meghalok.-türtem el a kósza tincseket a homlokából.
-Csak is miattad tettem. Azt akarom, hogy teljes életet élj és lehessenek gyerekeid.-kezdte, de én félbe szakítottam.
-Jorge én nem akarok farkas lenni. Annélkül is lehetnek gyermekeink.
-Hisz abba belehalhatsz.-makacskodott.
-Nem. Anyukád sem halt bele ezért én sem fogok.-jelentettem ki.
-Könyörgöm Tini ne tedd ezt. Nem veszíthetlek el. Soesem tudnám elfogadni ha miattam halnál meg. Szeretlek!-hajtotta le a fejét.
-Én is, de hagyd, hogy én döntsek. Gyere menjünk haza.-kérleltem kedvesen.
-Nem! Nem akarom látni az apámat!-emelte fel a hangját.
-Jorge majdnem meghalátál. Haza kell jönnöd.
-A fehér farkas nélkül nem fog elmenni sehova.-mondta Seth. Ekkor megjelent a farkas és Sethre nézett.
-Azt mondja, hogy velünk jön, mert még szükségünk lesz rá és nem akarja, hogy vagy te vagy mi sérüljünk.-vázolta a helyzetet mire én bólintottam. Összetákoltunk fából egy nagyobb fekvőhelyet és ráfektettük a szerelmem majd egy madzaggal Sethez és Ru-hoz kötöztük.
-Egyedül nem tudja valamelyikőtök elhuzni?-csodálkoztam.
-Veled együtt már nehezebb lenne.-értette meg velem Derek.
-Mi? én nem fogok ráfeküdni.-jelentettem ki határozottan.
-Már pedig akkor én is sétálni fogok veled.-próbált felkelni Jorge. Tudtam, hogy arra megy ki az egész, hogy végre megpihenhessek.
-Gyere!-nyújtottam a kezem, de ő nem tudott felkelni.
-Tini könyörgöm. Neked is pihenned kell.-kérlelt.
-Ahogy a többieknek is.-háborodtam fel.
-Mi farkasok vagyunk. Akár hetekig is elvándorlunk és miután minden este megálltunk pihenni meg ma reggel nagy lakomát rendeztél nekünk ezért fel sem tűnik, hogy már napok óta megyünk.-jelentette ki Derek mire én sóhajtva a párom mellé feküdtem és már indultunk is.
-Martina Stoessel Alehandra Muzlera nem vagy egy könnyű eset. Ugye tudod?-mosolygott rám kedvesem mire én csak megcsókoltam.
-Hiányoztál.-bújtam hozzá mire ő felszisszent, de átkarolt.
-Sajnálom!-akartam elhúzódni, de nem hagyta. Még jobban szorított magához míg végül elaludt. Én még nem tudtam pihenni ezért csak őt tanulmányoztam miközben alszik. Sötétbarna tincsei szemébe lógtak, az arca piros volt, a teste pedig tűzforró. Izmos testén feszült a póló és szaporán vette a levegőt. Homloka verejtékezett. Na itt ijedtem meg. A homlokához nyúltam ami lángolt, de nem tudtam eldönteni, hogy mitől.
-Nincs semmi baj.-fogta meg a kezem Yoyi.
-Lázas vagy. Érzem.-pusziltam meg homlokát.
-Ilyen a testhőmérsékletem.-próbált megnyugtatni.
-Hidd el elég ideje vagyok veled ahoz, hogy tudjam milyen a testhőmérsékleted. Pláne akkor ha ideges vagy. Ez még annál is forróbb.
-Jó, de meggyógyulok csak pihennem kell.-próbálkozott tovább.
-Nem, én most szólok valakinek. Ruggerro állj meg Jorge nincs jól!-kiáltotam mire leállt a menet. Sam odajött és megnézte.
-Baj van. Nem maradsz életben mire hazaérünk ha csak nincs itt az a csepp amit anyukád készített mindig nekünk az ilyenekre.-jelentette ki idegesen én meg a számhoz kapva a kezem könnyezni kezdtem.
-Nem az nem lehet. Még csak most kaptam őt vissza. Mentsétek meg!-kiabáltam sírva.
-Kicsim nyugodj meg.-fogta meg a kezem a barátom és magához húzva megcsókolt.
-Nem hallhatsz meg.-suttogtam.
-Nem is fogok. Kibírom hazáig.-mondta, de ekkor odalépett a fehér farkas. Valószínűleg kommunikált Jorgeval, mert a következő pillanatban beleharapott egy akkorát a páromba, hogy Ő azon nyomban felordított.
-Mit csinál?-néztem elképedve.
-A harapása beindította a gyógyulásom.-nyögte fájdalmasan.
-Ki bántott téged?-kérdeztem mikor újra elindultunk.
-Nem fontos.-simogatta a kézfejem.
-Jack volt az ugye?-akadtam ki azonnal.-Meg Victoria is?-hajoltam hozzá közelebb.
-Igen, de én akkor is megvédtem Scatt-ot.-mondta.
-Ő a fehér farkas?-érdeklődtem kedvesen.
-Igen.-ölelt újra magához.
***Jorge***
Az út további része csendben telt. Csak néztem a fákat a fejem fölött és a lehulló színes leveleket. Végig azon gondolkoztam, hogy mi lesz ha Tini elhagy, mert nem lehet gyermekünk. Muszáj rávegyem, hogy Ő is olyan legyen mint mi. Persze nem kényszeríthetem rá, de nem akarom elveszíteni. Ahogy hazaértünk felálltam a fekvőhelyről és a karomba véve az alvó Tinit bevittem a szobába és betakargattam. Amint megbizonyosodtam róla, hogy már nyugodtan tud aludni visszamentem a többiekhez.
-Alszik?-kérdezték egyszerre.
-Igen.-mosolyodtam el halványan.
-Most mit tervezel öcsi?-lépett oda Ru.
-Elösszőr is kinyírom Victoriát és Jack-et aztán megszeretném győzni a barátnőmet, hogy változzon farkassá, mert belehalna ha gyermeke születik.-kezdtem bele a terveimbe.
-Martina soha nem akar farkas lenni. Ezt hidd el nekem.-tette a vállamra a kezét Collin.
-Ez a pár nap alatt eleget beszélgettünk vele mindannyian, hogy tudjuk.-szólalt meg Brady is.
-Teljesen fura neki ez a fraksosdni és egy napig emberként sétáltunk, mert teljesen furán érezte magát a látványunk miatt.-mesélte Leah.
-Én viszont nem tudok nélküle élni, de Ő egyszer biztos akar majd gyereket.-túrtam bele a hajamba idegesen.
-Ő viszont annyira szeret téged, hogy kockáztatna és halandóként szülné meg a gyereketek.-mondta Derek.
-Jó én ezt nem bírom. Mindenki menjen haza pihenni!-utasítottam őket.
-Csak akkor ha nem szöksz meg.-jelentették ki egyszerre.
-Ne aggódjatok srácok kezeskedem érte.-lépett mellém a báttyám.
-Rendeben.-mondták és elmentek. Scatt azt mondta, hogy addig Ő is meghuzza magát valahol a közelben mármint inkább a gondolataiban hallottam. Mondtam neki, hogy rendben és mi is bementünk a házba. A nappalinkban apu ült a fotelben és ahogy beléptünk odajött hozzánk.
-Fiaim sajnálom, hogy nem mondtam el mindent, de tudtam, hogy ez lesz a vége és ezt nem akartam.
-Semmi baj apu. Mármint baja az van, de nem haragszunk rád, mert te megint csak meg akartál minket védeni.-ölelte őt át Rugg, de én nem tettem.
-Jorge én nagyon sajnálom!-kezdte lehajtott fejjel, de én közbe vágtam.
-Nem! Meg tudtad volna ezt az egészet akadályozni ha időben szólsz, hogy ezek a pojácák visszajöttek. Nem érdekel a mondandód. Jelen pillanatban nem vagyok rád kíváncsi.-zártam le a témát és beviharzottam a szobába.
