1.évad 17.rész Vajon soha nem látom már?

***Tini***
Már 4 napja nem hallottam semmit se Jorgeról se pedig Jackről. Ruggerro nem jön ki a szobájából. Fernandes úr pedig alkoholhoz nyúlt és amióta Jorge elment azóta a fotlejában ül és iszik. Én meg halálra aggódom magam mindenkiért. Elhatároztam, hogy ma kihúzom Ru-t a szobájából. Egy nagy tálca kajával kopogtattam be az ajtaján.
-Bárki vagy húzz el innen.-hallottam erőtlen hangját.
-Márpedig én most bemegyek ide.-próbáltam benyitni, de nem sok sikerrel jártam mivel zárva volt az ajtó.
-Menj már el Tini.-dobta meg az ajtót valamivel.
-Figyelj ha az ajtó közelébe vagy menj el onnan.-szóltam meg sem várva a válaszát és egy sikítással berugtam az ajtót.
-Basszus mi vagy te?-pattant fel hirtelen az ágyról.
-Semmi csak amikor Jorgeval szétváltunk 1 évig jártam karatézni. Nem csak a vérfarkasok lehetnek szupererősek.-nevettem és a tálcát a kezébenyomva leültem az ágyra.
-Annyira aranyos vagy! Honnan tudod, hogy ez a kedvencem?-harapott bele a gyrosába.
-Csak tudom.-legyintettem és tovább nézelődtem a szobába. Aztán egyszer csak a párnája alatt találtam egy gyűrött fecnit. Kivettem és belenéztem. Egy dal volt.
-Azt ne.-akarta elvenni, de én nem hagytam.
-Ezt te írtad?-mosolyogtam.
-Igen, de nagyon rossz lett. Meg a hangom se jó.-mondta és lehuppant a fotelba.
-Mindenkinek van hangja. Na gyerünk már.-nevettem és elkezdtem a dalt énekelni amit írt.

Quiero que sepas que podrás hacerlo
Ahora o nunca a vivir lo intenso
Saca tu estrella este es el momento
Hoy lo vas a alcanzar hoy vamos a cantar.-énekeltem mire ő is bekapcsolódott. Nagyon meglepődtem. Tök jó hangja van neki.

Grita fuerte que tienes el talento
Canta vas a brillar
Abre tu corazón al universo
Animate a soñar
Hoy no te detendras

Vamos tu puedes
Mira el show comienza
Tu corazíon palpita com más fuerza
Solo animate a vivir la fiesta
La luz te seguira tu sueño es real

Grita fuerte que tienes el talento
Canta vas a brillar
Abre tu corazón al universo
Animate a soñar
Hoy no te detendras

Grita fuerte que tienes el talento
Canta vas a brillar
Abre tu corazón al universo
Animate a soñar
Hoy no te detendras
Animate a soñar tu sueño es real.-fejeztük be a dalt mire én szorosan átöleltem.
-Köszönöm Tini.-puszilta meg a fejem.
-Ugyan nincs mit, de neked nagyon jó a hangod. Ez nálatok tuti családban marad.
-Igen anyu azért énekelt nekünk mindig annyit, mert az egész környéken neki volt a legszebb hangja.
-Elhiszem. Viszont most öltözz, mert megyünk és megkeressük Jorget.-dobtam oda neki a székről a ruháit majd kimentem.
-Jó reggelt, jó reggelt ki a fotelből, el a sört csodás napunk van ma.-mentem oda Fernandes úrhoz és elvettem az üveget a kezéből.
-Mi csodás ezen a napon? Mi értelme van élni ha már nincs senkim?-meredt maga elé.
-Na elég volt az önsajnálatnól. Meddig akar még itt siránkozni amikor maga hazudott a fiainak? Hagyja, hogy eltávolodjanak öntől? Az alkohol nem megoldás a problémákra. Ma elmegyünk megkeresni Jorget maga pedig Fernandes úr addigra kijózanodik, hogy tudjon beszélni a gyerekeivel. Nem minden magáról szól.-mondtam kissé kiabálva majd a piákat a mosogatóba öntöttem.
-Tini kész vagyok. Szólok a falkának és mehetünk is.-jött ki Rugg mosolyogva.
-Rendben. Fernandesúr amíg távol vagyunk legyenszíves kimenni az udvarra, mert azt hiszem valami baj van a kocsival.-kacsintottam mire ő egyből felkapta a fejét.
-Rendben és meddig lesztek el?-állt fel a fotelból.
-Nem tudom! Addig amíg meg nem találjuk a másik fiát.-ragadtam meg Ruggerro kezét és kézenfogva kisétáltunk.
-Valamit nem gondoltunk át teljesen.-vakargatta a fejét Ru miközben nézegette a hátsó udvarban áló farkasokat és engem.
-Mit?-néztem rá értetlenül.
-Hát te nem tudsz átváltozni.-jelentette ki mire én felnevettem.
-Nem gondolod, hogy csak egy farkas képes terepen menni napokig ugye?
-De pont így gondolom.
-Nem, nem ha néha tartunk egy kis pihenőt akkor én tök jól megleszek.-túrtam bele a hajába.
-Azt már nem. Jorge tuti kinyír ha valami bajod esik így.
-Akkor mit javasolsz okoskám?-tártam szét a karom mire ő ravaszul elmosolyodott.
***10percel késöbb***
-Én biztos nem ülök rá egyikőtökre sem.-tiltakoztam.
-Ugyan már Tini. Seth az egyik legkisebb mégis az egyik legyorsabb és erősebb farkas.-veszkedett velem továbbra is Rugg.
-Nem!-indultam el az erdő fele.
-Most meg hova mész?
-Megkeresem Jorget. Ha jöttök, jöttök ha nem akkor meg vakargassátok a seggetek itt nyugodtan.
-Most már értem Jorget.-mondta és mire én visszafordulhattam volnana ő már át is változott. Amikor elindultunk kicsit nehezen tartottam velük lépést ezért Ru hátulról piszkált, hogy szálljak fel rá, de én nemet intettem neki és felmásztam az egyik fára. Onnan ugráltam az egyik fáról a másikra mire ők csak hitetlenül megrázták a fejüket. Fentről a magasból csodálatos volt minden. Szinte az egész napot végigkutyagoltuk személy szerint én ugráltam míg be nem sötétedett.
-Figyelj még mehetnénk nyugodtan tovább nem fáradtam el.-másztam le és a sebes kezem a hátam mögé rejtettem.
-Nem, látom, hogy már hulla vagy.-jelentette ki Ruggerro.
-Ez nem is igaz.-emeltem fel a kezem mire ő hirtelen megragadta a levegőben.
-Milyen a kezed? Tiszta seb. Ez biztos a fáktól van.-matatott a táskámban kötszerért.
-Hol van a géz?-kérdezte.
-Útközben elhajítottam mivel tudtam, hogy el akarod majd látni a sebeim és utálom ha valaki apáskodni próbál. Komolyan 12 vérfarkassal táboroztam le az erdő közepén.-nevettem fel és leültem az egyik fa tövébe. Sam és Derek két oldalról odafeküdtek mellém farkasként, hogy melegen tartsanak a hidegben. Én kedvesen rájukmosolyogtam majd lehunytam szemem. Na jó igazság szerint amíg ők aludtak addig én gondolkoztam. Memorizáltam mindenki nevét. Sam, Quil, Derek, Liam, Embry a szürke bundájú akinek fekete foltok vannak a hátán, Paul a kezelhetetlen akinek sötétszürke a bundája, Jared, Leah, Seth Leah öccse aki az én páromat tartja példaképének, végül pedig Collin és Brady az ikrek. Miután végigmentem mindegyiken eszembe jutott Jorge. Folyamatosan az járt a fejembe, hogy ő is egy közüllük meg az, hogy az életemnél is jobban szeretem és ha nem jön vissza vagy nem találjuk meg akkor én megsemmisülök. Nem is tudtam sokáig pihenni. Hajnalban felkeltem és felébresztettem Dereket. Ő emberré változott és beszélgetni kezdtünk.
-Baj van Tini?-érdeklődött.
-Induljunk el, mert már nem bírok tovább várni. A többiek majd utolérnek.-kérleltem.
-Jó, de csak akkor ha vihetlek a hátamon. Így egyedül már nem vagy annyira biztonságban mint mikor mind együtt vagyunk.
-Jó legyen, de akkor gyorsak legyünk.-kértem mire ő bólintott egyet és átváltozott. Lefeküdt én gyorsan ráültem majd mikor felállt majdnem szívrohamot kaptam, de kibírtam Yoyi miatt. Ez az érzés nem olyan mintha lovon ülnél. Sokkal durvább. Amint ezen gondolkoztam egyszer csak azt vettem észre, hogy borulunk és Derek visszaváltozik. Láttam, hogy véres az oldala majd azt ahogy felordít.

-Szaladj!-nézett rám és meglökött, hogy induljak.
-Nem hagylak itt.-mentem vissza hozzá.
-Megfogank ölni!-kiáltotta, de már késő volt. Itt volt az a valami. Valószínűleg ez is egy vámpír. Hát eltaláltam. Azonnal letörtem egy faágat és azt vettem a kezembe.
-Micsoda meglepetés!-lépett oda hozzánk egy vöröshajú nő.
-Victoria.-mordult fel Derek és azonnal átváltozott.
-Nyugalom nincs semmi baj. Bizonyára Jorget keresitek.-mosolyodott el.
-Holvan. Mit tettél vele?-indultam felé dühösen, de Derek elém állt.
-Nyugalom picinyem. Az a baj, hogy nincs annyi erőm, hogy elkapjam a pasid, mert Ő egyedül olyan erős mint az egész falka együttvéve. Bár te nem vagy erős és ha téged elkapnálak a kis Yoyika bármit megtenne, hogy visszaszerezzen.-húzta ravasz mosolyra a száját mire Derek elémugorva elordította magát. Én elkezdtem hátrálni majd egy fának ütköztem. Victoria nekiugrott Dereknek én nekem meg fogalmam nem volt, hogy mit tehetnék. Csak arra tudtam gondolni, hogy sokkal nagyobb biztonságban érezném magam ha itt lenne Jorge. Ahogy ez eszembejutott a fák mögül kiugrott egy csapat farkas és ráugrottak a vörös szörnyetegre. Úgy éreztem, hogy nekem is tennem kell valamit. Elindultam fel a fára és a kést a csizmámból elővéve végigmásztam az egyik ágon ahol pont Victoria fölé kerültem. Gondolkodás nélkül leugrottam és a nyakába szúrtam a kést. Arra viszont már nem gondoltam, hogy ő vámpír és a késszúrás annyira nem fáj neki. A földre rogyva kihúzta magából és ahogy a seb összefort engem elkapott.
-Nem félek tőled!-kiabáltam rá.
-Óóóó nem?-szorította meg a nyakam.
-Nem, mert úgy sincs már itt akit szeretek és ha nem kapom vissza nincs értelme élni.-mondtam alig hallhatóan.
-Honnan tudod, hogy nem látod viszont?
-Onnan, hogy ha azért ment el amiért én gondolom akkor nem marad életben.-jelentettem ki könnyekkel a szememben.
-Na mit tudsz kismadárka? Csiripelj csak nekem.-fordított maga felé kíváncsian.
-Nem mondok neked semmit. Ölj csak meg nyugodtam.-vágtam hozzá nyugodtan.
-Na jó ennek így nincs értelme.-lökött el magától én meg azonnal a torkomhoz kapva köhögni kezdtem. Ruggerro odajött hozzám és segített felálni. Megkapaszkodtam a szőrében mire ő felhúzott. Belefúrtam a fejem a nyakába és onnan kukucskáltam kifele. Annyit láttam, hogy Collin és Brady visszaváltoztak és odamentek a vámpírcsajhoz.
-Figyelj menj el ha jót akarsz magadnak.-szólalt meg Collin.
-Nem, nem, ragadta meg őt és a körmeivel belevályt a nyakába.
-Ereszd el!-futottam oda.
-Na őt már félted?-nevette el magát.
-Ölj meg csak ne bántsd őt kérlek.-mondtam elfolytott hangon.
-Hihetetlen vagy. Fontosabb egy ilyen kis senki élete mint a sajátod. Nem is ismered.-nevetett fel.
-Igazad van nem ismerjük közelről egymást, de szó nélkül kockáztatta értem az életét és eljött velem, hogy megkeressük a szerelmem.
-Te teljesen hibbant vagy.
-Nem! Csak tiszta a szíve és feltétel nélkül tud szeretni.-lépett ki a fák mögül egy olyan személy akire egyáltalán nem számítottam. Jack volt az.
-Na ne már szivi. Azt ne mond, hogy ez az ártatlan pofika így elvette az eszed.-nézett rá hitetlenül Victoria majd amint kihúzta a körmét Coll-ból ő a földre rogyott. Én odarohantam és elkpatam.
-Jól vagy?-simítottam a hajába erre ő elmosolyodott és bólintott egyet én meg csak átöleltem.
-Látod? Nem érdekli, hogy kiről van szó. Ő mindenkit szeret és ezt imádom benne én is. Bárkinek megbocsájt kivéve nekem, mert amit én tettem az tényleg elfogadhatatlan.
-Ne játszd itt meg magad. Nem zavarod össze ezzel Tinit.-változott vissza Rugg.
-Nem is akarom csak a drága Vikit jöttem leállítani, mert lemészárol nekem itt mindenkit és nem akarom, hogy Martinát bántsa. Ti már nem érdekltek.-mondta majd a lány kezét megragadva eltűntek.
-Martina mégis mi a francot képzelsz magadról? Meg te is Derek mit csinálsz? Ha nem szakadtok el tőlünk akkor nem történik ez.-mutatott körbe Ruggerro mire én lehajtottam a fejem és bűntudatot éreztem.
-Ne bántsd őt! Érthető, hogy meg akarta keresni a báttyádat hisz szereti.-szólalt meg Collin.
-Nem hagyd csak. Igaza van. Már az hülyeség volt, hogy elindultunk. Nem is tudom mit képzeltem. Hogy majd magammal rángatlak titeket csak, mert eszembe jutott valami? Menjetek vissza és majd én megkeresem Jorget. Nem akarom, hogy bajotok legyen.-mondtam és elindultam.
-Raplis csaj állj meg! Mi egy falka vagyunk aminek te is a része vagy. Mindig arra megyünk amerre a másik. Mindannyiunknak vannak hülyeségei és mi ezt a hülyeséget akartuk. Mi is bennevoltunk. Ha már együtt kezdtünk bele akkor együtt hajtsuk is végre.-hallottam meg Brady hangját.
-Igaza van a tesómnak.-szólalt meg Collin is majd a többiek visszaváltozva mind helyeseltek én meg könnyekkel a szememben csak mosolyogtam.
-Köszönöm, de még egy kérésem lenne.-nevettem fel.
-Na mond.-mondták egyszerre.
-Mehetnénk mindannyian emberi alakban, mert kicsit feszélyezve érzem magam.-kértem őket mire mind felnevettek és bólogattak, hogy rendben. Így folytattuk tovább utunkat.

1.évad 16.rész Egy rémes nap

Egy hét teltel a temetés óta. Tini még mindig nem tudja az igazat, de ma mindent el fogok neki mondani. Reggel amikor felkeltem már nem volt mellettem. Gondoltam már biztos elment megint focizni. Hát eltaláltam. Az asztalon volt hagyva egy cetli, hogy a pályán van és ha felkeltem menjek én is oda. Felöltöztem és miután belőttem az így is tökéletes hajamat az asztalról felvéve a slusszkulcsot kimentem a kocsimhoz. Beültem és már indultam is a pályára. Nagyon ideges vagyok mostanában, mert Martina egyre jobban kedveli Jackat és félek, hogy elveszítem. Útközben csak ezen kattogott az agyam. Mikor megérkeztem azonnal a kapun belülre mentem és intettem a barátnőmnek mire leállt a foci.
-Te már megint itt vagy?-kérdezte a kis vámpírtöltelék.
-Naná. Ahol a csajom van ott vagyok én is. Különben is ő hívott.-kacsintottam jelezve, hogy Tini az enyém és száljon le róla.
-Ja ismerjük a témát. Elhívom a barátom, mert már utálom a folytonos féltékenykedéseit ami miatt állandóan veszekszünk.-mondta unottan.
-Mi?-akadtam ki és láttam, hogy a barátnőm zavartan kapkodja köztünk a fejét.
-Ez nem egészen igaz. Basszus Jack ezt nem kellett volna.-akadt ki.
-Te komolyan megbeszélted a mi problémáinkat ezekkel a.......-szorult ökölbe a kezem és a testem felforrósodott.
-A kikkel?-nevetett Jack.
-Vámpírokkal.-húztam gúnyos mosolyra a szám. A kijelentésem hallatán meghült bennük a vér ha egyáltalán lehet ilyet mondani egy vámpírról.
-Ezt most nem értem.-kezdett könnyezni Tini. Hirtelen csak annyit láttam, hogy a fiúk a fogukat kiöltve közeldnek mire Martina elkezdett felém menekülni. Én hirtelen átugrottam felette és még a levegőben átváltoztam.

Mivel röptében változtam át nagyobb esélyem volt életben maradni. Egy nagyot ordítottam ami annyit jelentett, hogy most tünjenek el.
-Még nem végeztünk.-emelte fel az ujját Jack és e lsuhantak vagy mi. Azonnal vissza változtam és a barátnőm felé indultam.
-Ne gyere közelebb.-sírt.
-Martina ezt én nem így akartam.-hajtottam le a fejem.

-Mit? Meddig akartál nekem hazudni? Ráadásul ilyen történhet? Ez normális dolog?-potyogtak a könnyei.
-Csak hagyd, hogy megmagyarázzam.-nyúltam felé, de elütötte a kezem.
-Nem nincs mit emegyarázz. Elmegyek méghozzá most.-jelentette ki mire bennem egy világ dőlt össze.
-Nem nem mehetsz el! Még csak most kaptalak vissza. Nem fogom kibírni nélküled.-mentem oda hozzá.
-Nem Jorge ennek itt a vége. Ha esetleg az elején tudom akkor talán meghallgatnálak és veled maradnék, de én mindvégig bíztam benned. Azt hittem mindent elmondasz. Én szeretlek nagyon és nem hiszem, hogy valah elfelejtelek vagy tovább lépek, de nem tudom így folytatni veled.-mondta remegő kezekkel és térdel.
-Hazaviszlek, hogy összeszedd a cuccod.-indultam el a kocsihoz.
-Köszönöm!-mondta erőtlen hangon. Beültünk az autóba, de egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. A ház elé érve a báttyám dühös tekintete fogadott plussz apukám aggódó arca. Tini félve szállt ki a kocsiból és ahogy én is kiszálltam Ru azonnal átváltozott és morogni kezdett. Erre követtem én is és átváltoztam. Apu hirtelen félrehúzta Tinit aki szinte levegőt venni se mert nem, hogy megmozdulni.
-Mi a szart képzelsz?-morogta és felém hajolt miközben én egyre lejebb vittem a fejem.
-Semmi közöd hozzá! Itt minden az én döntésem.-dobbantottam és fölékerekedtem.

 
 A báttyám alkalmak adtán képes olyanra, hogy alfa stílusba menjen, de én ezt nem sokáig hagytam.
-Fiúk elég.-ordította a apám miközben a zokogó Tinit ölelte. Nem hallgattunk rá és egymásnak mentünk. Téptük, haraptuk egymást. Szinte vérbe úsztunk amikor meghallottam egy hangot.
-Jorge elég! Így teljesen el fogsz veszíteni.-szólt a bártnőm\volt barátnőm. Én azonnal visszaváltoztam és nem érdekelt, hogy a báttyám mindjárt megöl én ott álltam véresen lehajtott fejjel.
-Én szeretlek.-nyögtem ki a szavakat, de a tekintetem még mindig a földre szegeztem. Egyszer csak azt éreztem, hogy megfogja a vállam és megcsókól.

Azonnal megamhoz szorítottam és én mégjobban csókoltam.
-Én is szeretlek.-motyogta két csók között. Amikor elváltunk egymástol már az egész falka dühös tekintete fogadott amitől Martina megijedt és a hátam mögé bújt.
-Ez a lány miatt kockáztatod az életünket?-kiabált Sam.
-Ő érte oda adnám az életem is.-emeltem fel a hangom.
-Mi még nem állunk készen a harcara, de azzal, hogy ma ott elöttük átváltoztál és ezzel őket is leleplezted lehúztad a fehér zászlót. Elkezdődik a harc.-üvöltötte a képembe.
-Most azonnal fejezzétek ezt be!-mordultam rájuk mire mindenki hátrébb lépett egyszerre.
-Jorge a srácoknak igaza van. Ez az én hibám. Megyek és beszélek a fiúkkal.-tette a vállamra a kezét.
-Felfogtad, hogy most mit mondtál?-fordultam meg.
-Igen,fel.
-Be akarsz menni egy vámpírokkal hemzsegő házba?-akadtam ki.
-Igen.
-Nem mehetsz oda! Bajod esik és én ezt nem akarom.-fogtam az arcát két kezem közé.
-Engem soha nem bántanának.-mondtam határozottan.
-Miért?-érdeklődtem.
-Mert Jack szerelmes belém.-vette lejebb a hangját.
-Mi van?-akadtam ki.
-Ez igaz. Múltkor meg akart csókolni, de én nem hagytam.
-Na jólvan én személyesen fogom kinyírni ezt a buzigyereket.-indultam meg, de Tini elkapta a vállam.
-Könyörgöm ne menj.-kérlelt.
-De elmegyek és megölöm ezt a vámpírpojácát.-kezdtem dühöngeni.
-Ha elmész én is elmegyek, de örökre.-csuklott el a hangja. Én visszafordúltam megcsókoltam majd átváltoztam persze tőle távolabb.
-Jorge ne csináld ezt. Bajod esik.-szóltak a srácok, de én rájuk üvöltöttem és elmentem. Abban a pillanatban nem érdekel semmi és senki csak az, hogy holtan lássam azt az izét. Útközben hallottam egy vonyítást. Ezt csak akkor használjuk ha vámpírok vannak a területünkön. Tudtam, hogy ezzel a fiúk nem viccelnének ezért azonnal visszafordultam. A ház hátsó területére érve megpillantottam őt és azonnal megtámadtam. Azaz csak meg akartam, de ő elkapta Satt nyakát és bennem akkor meghült a vér.
-Változz vissza és elengedem.-mosolyodott el ravaszul. Én engedelmeskedtem neki és azonnal visszaváltoztam mire ő is elengedte a falkánk legfiatabb, de majdnem legerősebb tagját.
-Meg akartad csókolni a barátnőmet!-rohamoztam le.
-Hidd el ő is akarta.-nevetett.
-Fiúk elég!-rontott közénk Tini aminek az eredménye az lett, hogy a nekem szánt pofon őt találta el.

-Te rohadék!-változtam át és beleharaptam Jackbe. Azonnal nagy harc tört ki. Szó szerint hemperegtünk a földön nekem pedig véres volt a bundám mivel rendesen megsebzett. Kizártam mindent a külvilágból és csak arra koncetráltam, hogy megöljem őt. Végig gurultunk a sárban miközben ő mégegyszer beleharapott a nyakamba. A fájdalomtól felemeltem a fejem és a többi vámpírt pillantottam meg. Döntenem kellett. Meg volt a lehetőségem, hogy leherapjam Jack fejét, de ha ezt megteszem a falkám egy része meghal. Talán még Tini és apám is. Leszálltam az ellenségemről és hátravonultam a falkámhoz akik addigra már át voltak változva. Tini mögénk jött és hozzámbújva figyelte az eseményeket.
-Helyesen döntöttél.-szólalt meg az egyik mire én csak morogtam egyet.
-Menjetek el és ne is gyertek vissza.-szólalt meg édesapám mire Jack odament elé és elkapta az állánál fogva. Oda a akartam menni, de apu felemelte a kézét, hogy hagyjam.
-Mond milyen érzés volt amikor meghalt a feleséged? Amikor darabokra szedtem? Milyen volt végignézni ahogy el kell hamvaszd, hogy a fiai ne lássák mi történt vele?-kérdezte majd mosolyogva rámnézett és kacsintott egyet. Én a könnyeimtől és a dühtől nem láttam semmit. Ruggerroval egyszerre rontottunk neki és kezdtük szétmarcangolni. Tini csak sikított, mert elkpaták őt. A falka többi tagja is vonyított, mert megsebződtek. Mi tudtuk mit kell tennünk ezért leálltunk ezáltal a többi kis pojáca is visszavonult. Sőt azonnal elmentek. Mindenki visszaváltozott csak én nem. Mindent lassítva láttam. Azt ahogy Ruggerro sírva rogy a földre, ahogy apám lehajtja a fejét a fiúkkal együtt és amikor Tini szomórúan néz rám. Annyira haragudtam apámra, a falkára és magamra. Fogtam magam és rohanni kezdtem. Nem tudtam hova csak el a többiek elöl. Nem akartam senkiről tudni. Nem akartam emberként itt lenni. Pár napig csak farkas akartam lenni.