1.évad 13.rész (tragédia)

Nem érdekelt, hogy itthagyott felmentem utána és amikor benyitottam ott járkált fel-alá.
-Na ide figyelj Martina Stoessel Alejandra Muzlera! Elgem van abból, hogy mindig faképnél hagysz. Bármikor próbálok elmondani akármit vagy közbeszólsz és elmész vagy a képembe vágod az ajtót. Most azért is elmondom amit akarok. Kérlek ne szakíts fél.......-fejeztem volna be a mondatot, de megint elhalgattatott, de most ennek örültem mivel megcsókolt. Éreztem ahogy beleremeg nyelveink találkozásába. Megfogtam és ahogy felkaptam ő lábait körbefonta derekamon. Elvittem az ágyig és oda lefektettem. Széttéptem a pólóját mire ő lehúzta a nadrágom. Pár másodperc alatt lekerült rólunk minden és kezdődhetett is az akció. Csodálatos volt! Már nagyon régen nem éreztem ilyet. Soha nem akarom őt elveszíteni. Nataliat sajnálom, de most már értem, hogy miért voltam vele. Eddig nem hittem el, de ma rájöttem, hogy csakis azért szerettem, mert kiköpött Tini. Nekem Martina jelenti a világot. Amióta Rasalin meghalt még nem éreztem ilyet. Miután kihancuroztuk magunkat Tinu a fejét mellkasomra hajtotta és körkörös mozdulatokat csinált ujjával a mellkasomon.
-Mi lesz most a barátnőddel?-puszilta meg az arcom.
-Szakítok vele ahogy hazaértünk. Nem akarok bunkó lenni és telefonon keresztül dobni.-szorítottam magamhoz és beszívtam az illatát.
-Rendben, de mit fogunk mondani az egész világnak mivel, hogy már énekesek vagyunk.-kérdezte.
-Figyelj Martina én ki akartam magam próbálni énekesként. Most lesz egy albumom veled, de után én vissza megyek az FBI-hoz.
-Akkor, hogy fogjuk így egymást látni ha mondjuk engem hívnak ide meg oda lemezfelvételre ha?-ült fel az ágyon.
-Szerintem a szerelmünknek nem akadáj a távolsag. Attól, hogy én Miamiban leszek te meg mondjuk itt az nem akadájoz meg minket semmiben. Én megfoglak várni. Egy éve várok rád.-keltem fel én is.
-De tuti, tuti, tuti?-nézett boci szemekkel.
-Hát persze.-mosolyogtam és megcsókoltam.
-Akkor most mit csináljunk?
-Szerintem használjuk ki ezt a pár nyugis napot. Minden percem veled akarom tölteni.-nevettem és felkaptam miközben megpörgettem. Nagyon jól indult az esténk. Xboxoztunk, kajacsatáztunk és amikor besötétedett kimentünk medencézni. Ám amikor én beugrottam a vízbe Tini nem jött utánam.
-Mi a baj kicsim?-néztem rá aggódva.
-Tudod Jorge én.....
-Te?-mosolyodtam el.
-Hát én nem tudok úszni.-hadarta el.
-Nem?
-Nem.-rázta meg a fejét.
-Ezen segithetünk.-mentem oda a medence széléhez és beemeltem vízbe.
-Kérlek ne engedj el.-csimpaszkodott a nyakamba.
-Jaj kicsi csimpánzom.-nevettem el magam.
-Héjj!-fröcskölte az arcomba a vizet.
-Oké, oké. Most szépen leraklak és próbápj úgy úszni mint egy béka.-magyaráztam és én is mutattam a kezemmel és a lábammal amennyire tudtam. Pár óra után egész jól ment neki. Aztán amikor már hajnali három volt magától uszkált, de muszáj volt lefeküdjünk, mert hulla voltam. Ahogy felértünk vettünk egy forró fürdőt és bedöltünk az ágyba, de ekkor megcsörrent a telóm. Nat hívott.
-Szia kicsim.-kaptam fel a telefont.
-Szia életem. Figyu megérkeztem és ha jövök hazafele ugye úgy volt, hogy benézek, de sajnos nem tudok.
-Semmi baj majd otthon találkozunk. Szia puszi.
-Puszi.-rakta le.
-Szi kicsim.-nyávogott mellettem Tini.
-Csak nem féltékeny valaki?-cukkoltam.
-Hát még jóhogy. Jorge Blanco az én pasim. Csak az enyém.-ült bele az ölembe kacarászva.
-Martina Stoessel meg az én kedvesem.-csókolgattam a nyakát.
-Háááát.-mosolygott ravaszúl.
-Mi az, hogy hát?-kerekedtem fölé és csikizni kezdtem. Ő meg reflexből úgy hasbarugott, hogy háttal akkorát estem mint öreganyám másnaposan.
-Jaj szerelmem ne haragudj.-pattant le mellém, de én mozdulni sem bírtam.
-Nem semmi baj.-mondtam alig halhatóan a fájdalomtól.
-Hívjak orvost?-kapkodott össze-vissza.
-Nem kell kicsim.-álltam fel és visszafeküdtem az ágyba. Alig, hogy elaludtunk megint valaki hívott.
-Mi van már?-vettem fel idegesen.
-.............
-Jaj ne haragudj Sam. Miért ilyen későn hívsz?-érdeklődtem.
-......................
-Mi miért?-pattantam fel.
-............
-De?
-...........
-Mi történt?-kezdtem aggódni.
-.............
-Tessék?-folytogatott a sírás.
-.........??
-Mi történt édesem?-térdelt mellém Tini amikor letettem a telefont. Én meg sem tudtam szólalni. Nem ez nem lehet.
-Hallod mond már Jorge!-kiáltott rám mégegyszer.
-Az anyám meg......megha.....meghalt.-jelentettem ki remegő hangon.
-Istenem kicsim. Részvétem.-ölelt át erősen, de én még mindig nem fogtam fel az elöbbieket. Vajon mi lehet most Ruggerroval? Mindig ő volt a legérzékenyebb a családban. Ezt is anyutol örökölte. Mi soha nem sírtunk apuval csak csendben szenvedtünk. Fogtam a telefonom és felhívtam.
-Szia öcsi.-hallottam a hangján, hogy már jó régóta bőghet.
-Szia báttyó. Figyelj minden rendben lesz csak gyere ide Rioba és együtt elmegyünk apuhoz. Nyugodj meg kérlek.
-Nem megy. Maghalt anyu érted? Nincs többé.-zokogott egyre hangosabban.
-Ruggerro kérlek ne csinálj hülyeséget. Ma utazz ide.-kérleltem.
-Rendben, de igérd meg, hogy most nem hagysz magamra.
-Soha nem foglak magadra hagyni. Szeretlek tesó érted?-mondtam határozottam.
-Rendben, de nekem most mennem kell szia délutánra érkezek.-rakta le.
-Nyugodtan sírj ha akarsz.-ölelt magához kedvesem.
-Nem én nem szoktam sírni.-szorítottam egyre erősebben.
-Shhhh nem lesz baj.-simogatta a fejem.
-Nem sírhatok, mert a báttyámnak most nagyobb szüksége van rám mint valha.-keltem ki az ágyból és kimentem a hatsóudvarra a boxzsákhoz majd ütlegelni kezdtem meg rugdosni. Így sikerült leveztenem a feszültséget. Mire végeztem Martina hangját hallottam.
-Szívem gyere be reggelizz valamit.-kérlelt.Már reggel nyolc óra volt mivel háromkor jöttünk fel akkor még hülyéskedtünk aztán két órát aludtunk majd én egészen eddig boxoltam.
-Nem kérek köszönöm!-eröltettem egy mosolyt az arcomra és tovább ütöttem a zsákot.
-Nem érdekel, hogy mit akarsz, mert most enni fogsz!-jött ki és behúzott a konyhába.
-Nem érted, hogy nem vagyok éhes?-förmedtem rá.
-Nem azt mondtad, hogy a testvérdnek szüksége van rád?-kérdezte.
-De, de ennek mi köze az evéshez?-értetlenkedtem.
-Az, hogy ha nem eszel elahagyod magad. Legyengülsz és nem tudsz majd lábra állni. Ha kell úgy tolom le a torkodon a kaját. Ha beleszakadok is te enni fogsz.-mondta miközben a számbagyúrt egy darab vajaspirítóst. A nap további részében a szobáb kuksoltam és a gitáromat pengettem míg végül eljött délután.

1.évad 12.rész (érzések egy dalban)

Nem tudtam, hogy ki lehet az ezért szóltam Tininek, hogy maradjon a szobába én majd lemegyek. Persze mintha a falnak beszélnék ő jött utánam.
-Akkor legalább mögöttem gyere.-mondtam mire mögém állt és megfogta a hátam.
-Oké, de nahyon vigyázz.-hallottam hangján az aggodalmat.
-Jó, oké vigyázok.-mondtam és elindultam lefele a lépcsőn. A második emeleten nem láttam senkit ezért gondoltam lemegyek a nappaliba is, de ahogy mentem lefele valaki elragadtam mögülöm Tinit.
-Jorge segíts.-hallottam a sikítást felfele. Elindultam felfel és közben kapcsolgattam a lámpákat, de valaki lekapcsolta a villanyórát és az pedig a padláson van. Elkezdtem rohanni nehogy Martinát megölje ez az ember. Szerncsére mindig tartok magamnál egy dobócsillagot. Csak is azért tarom ezt magamnál, mert még apám készítette. Szóval ahogy felértem hallottam egy férfinek a hangját.
-Semmi baj kicsim! Hazemegyünk szépen csak elöbb kinyírom a kis lovagod.-nevetett.
-Ne Javier kérlek!-sírt fel Tinu.
-Te rohadt fasz hagyd őt békén.-ronottam be, de ott se láttam semmit. Egyszer csak felkapcsolódtak a fények és megpillantottam őt.
-C-c-c hogy beszélünk kérem?-nevetett és közben Tinit símogatta aki csak megállás nélkül sírt.
-Figyelj ha jót akarsz megadnak eltünsz innen.-kiabáltam és előrébb mentem.
-Jaj ugyan már Yoyi cica. Vajon téged éjszakánként símogatott úgy mint engem vagy csókolt úgy? Esetleg voltatok már úgy. Olyan jó amikor megcsókol.-cukkolt és közben szájon csókolta Martinát.
-Te rohadék!-dobtam el a dobócsillagot ami egyenesen egy kellemetlen pontra talált. Odaszaladtam kihúztam belőle a csillagot és Tinitat felkapva kirohantam majd az ajtót rázártam. Leérve tárcsáztam a rendőrséget akik 10 percen belül itt is voltak. Elvitték Javiert mi meg végre megnyugodhattunk. Leülve a kanapéra felé fordultam és így szóltam.
-Tényleg ennyire szeretted?
-Az elején próbáltam, de soha nem tudtam úgy szeretni mint téged. Igyekeztem továbblépni csak sajnos rossz emberbe szerettem bele.-mondta miközben közelebb ült.
-Én is ugyan így érzek.-suttogtam mire odahajoltamh ozzá és megcsókoltam. Egyre szenvedélyesebb csókokat váltottunk, de leállítottam.
-Most meg mi van?-kérdezte.
-Az, higy ezt nem tehetem meg. Nekem barátnőm van és szeretem.-jelentettem ki mire felpofozott és elrohamt a szobájába. Na ez csodálatos. Mindent elcsesztem. Én a barátja akartam maradni, de ez nem ment. Ha a közelmben van teljesen megváltoznak az érzéseim iránta, de nem csalhatom meg Natalit. Fogtam magam és én js elemntem a szobába, hogy lepihenjek pár órára. Hát aludni nem aludtam, de a dalomat vagy tízszer elénekeltem négy különféle verzióban. Végül a lassú verziónál maradtam. Ma délután jön a két producerem, mert Facu elmondta nekik, hogy milyen csodálatos dalt írtam és meg akarják hallgatni. Felhúztam a farmerom és egy pólót, raktam magamra a kedvenc parfümömről, fogat mostam és belőttem a hajm majd lekóvájogtam a konyhába egy tál müzliért. Ő is épp lent etta a palacsintáját.
-Figyu beszélhetnénk?-ültem le mellé.
-Nem.-mondta és tovább majszolta a kajáját. Én is elkezdtem enni az enyém bár inkább őt figyeltem.
-De én ezt már nem bírom ki.-csaptam rá az asztalra.
-Akkor kerülj el.-vágta le a palcsintáját a tányérra és elviharzott. Hát ez nagyon jó lesz. Nem fogunk mi így soha együtt dolgozni. Én elindultam utana, mert szólnom kellett, hogy maj jönnek Sam-ék.
-Figyelj Tini ma jön Marco, Sam és Facu, mert írtam egy új dal és meg akarják hallgatni. Ha te is írtál valamit készülj fel.-nyitottam be.
-Nem írtam semmit, de majd lejövök.-mondta a könyvét bújva. Én is felhúzta magam ezért bementem a szobámba és a zongorához állva dühösen játszani kedtem. Van egy régebbi számom a Light your Heart na annak egy másik verzióját kezdtem játszani. Annyira átadtam magam a dalnak, hogy észre dem vettem Martinát aki az ajtomban állt.
-Mit akarsz.-néztem rá dühösen.
-Ja semmi olyat csak itt a csajod.-nevetett és kiment majd Nat lépett be. Odamentem hozzá és megpörgetve a levegőben megcsókoltam.
-Szia kedvesem.-öleltem magamhoz szorosan, de éreztem és szerintem ő is, hogy már nem az igazi ez az egész.
-Szia Jorge. Átutazóban vagyok itt, mert megyek a szüleimhez és gondoltam benézek.
-Nagyon örülök.-eröltettem egy mosolyt az arcomra.
-Tényleg nem hazudtak a srácok. Ez a csaj nagyon hasonlít rám.-mondta miközben az ölembe ült.
-Az lehet, hogy kinézetre igen, de a belsőtök teljesen más.-karoltam át derekánál.
-Ittmaradok amíg nem jönnek a többiek, mert megszeretném hallgatni a dalodat.
-Jaj hát ez tök jó.-színleltem a boldogat.
-Tudod mit?-túrt bele a hajamba.
-Na mit?
-Most szépen kimegyünk a medencébe és szórakozunk egyet.
-Rendicsek.-kacsintottam és gyorsan áthuztama ruhám egy fürdőgatyóra és Natalin is belebújt a bikiniébe. Istenem, hogy milyen jó feneke van Tininek a bikinibe. Akarom momdani Natalinak. Na mindegy. Ahogy kiértünk az udvarra egymásra pillantottunk és összekulcsolva a kezünket szaladni kezdtünk a medence fele.
-Vizíbomba!-kiáltottunk egyszerre miközben ugrottunk. A vízbe érve egyből elkezdtünk versenyezni, hogy ki ér elöbb a másik oldalra. Nataliaval nagyon jól elvagyok, de mjnt egy baráttal. Páromnak nem tudom már tekinteni, de ezt nem monhatom meg neki. Képtelen vagyok őt megbántani. Főleg azok után nem, hogy Martina után ő húzott fel a földről. A délelött viszonylag jó volt, de megérkeztek a producereim és mindenki összegyült a nappaliba. Levittem a gitárom és kezdődhetett a vallomásom egy dalban.
-Na szóval azt mondta nekünk Facundo, hogy lenne egy szám amit most írtál.-mondta
-Igen.-válaszoltam mire ő mutatott a kezével, hogy kezdjem el. Vol ott nekem egy szék, de nem kellett. A nyakamba akasztottam és már játszhattam is.


Minden csendes,
minden nyugtalan a szívemben
Utálom ezt az érzést
A napok sötétek, amikor nem vagy a közelemben
nehézzé válik levegőt venni
Azt kívánom, bárcsak egyszerűen megőriznél
Azt kívánom, bár mehetnék aludni

 Szeretni téged öngyilkosság
Nem tudom, hogy mennem kéne vagy maradnom
Próbálom életben tartani magam
tudván, hogy meg van a lehetősége annak, hogy ehhez az egészhez túl késő lesz
De hallottam, ahogy azt mondod szerettél
Ez az a rész amit nem tudok elfelejteni
és azt kívánom bár jönnél és megmentenél
mert a szakadék szélén állok

Hagynom kéne menni
mondani magamnak a dolgokat, amikre szükségem van, hogy halljam
de az agyam rosszul van bedrótozva.
Ezért szeretlek még akkor is, mikor nem vagy itt.
Úgy érzem megfulladok minden szavadban
és minden levegővétel között.
Valamiképpen ott ragadtál meg, ahol tényleg fáj
És ez megöli az összes részem.-eddég énekeltem én, de a következő sornál meghallottam Tini hangját aki mögöttem állt és zongorázott. Felé fordultam és az utolsó részeket együtt énekeltük.

 Szeretni téged öngyilkosság
Nem tudom, hogy mennem kéne vagy maradnom
Próbálom életben tartani magam
tudván, hogy meg van a lehetősége annak, hogy ehhez az egészhez túl késő lesz
De hallottam, ahogy azt mondod szerettél
Ez az a rész amit nem tudok elfelejteni
és azt kívánom bár jönnél és megmentenél
mert a szakadék szélén állok

 Szeretni téged öngyilkosság
és a világom összetörni látszik
És én... elfogadtam, amennyit csak tudtam
és a szerelem egy hosszú út lefelé.

 Szeretni téged öngyilkosság
és minden nap nehezebbé válik.
Próbálom életben tartani magam
tudván, hogy meg van a lehetősége annak, hogy ehhez az egészhez túl késő lesz
És elszalasztottam minden pillanatot
de még mindig elszánt vagyok a harcra
És tudom, hogy kiveszi majd az összes erőmet
hogy életben tartsam az érzéseket.
Szeretni téged öngyilkosság

A dal végén mindketten eljöttünk a hangszerünktől és odasétáltunk Marcoék elé.
-Ne haragudjatok csak én jobbnak láttam így a dalt.-hajtotta le a fejét Martina.
-Semmi baj nekünk tetszett. Na és neked Jorge?-fordult mindenki egyszerre felém.
-Ami azt illeti én is zongoráskísérettel akartam eljátszani csak......-mondtam miközben a padlót fürkésztem.
-Jolvan nem baj most itthagyunk titeket mind és a két hét végeztével visszajövünk.-kacsintott Marc és ezzel elmentek. Elköszöntem a páromtól is és ezután csak a mién volt a ház. Ahogy becsukódott az ajtó Martina felrohant az emeletre és engem itthagyott a kérdéseimmel.

1.évad 11.rész (összezavarodtam)

Reggel ahogy felkeltem kiszálltam Tini mellől és átmentem az én szobámba. Nem akarok újra vele lenni. Azt hiszem nem. Még magam sem tudom. Na mindegy a lényeg az, hogy most barátok vagyunk. Ahogy átértem a szobámba bedöltem az ágyba. Annyira jó ez a víz ágy. Megláttam magam mellett Nat képét és azonnal a kezembe vettem a telefont majd tárcsáztam.
-Szia kicsim. Milyen kint Rioba?-hallottam bársonyos hangját.
-Jó, de el kell mondanom valamit.
-Mit?
-Hát az exemmel kell felvegyem a lemezt és egészen tegnapig ezt én sem tudtam.-mondtam alig halhatóan.
-Várj mi? Akkor ti most egy házban vagytok?
-Igen. Ráadásul két hétig nem mehetünk ki és be se jöhetnek hozzánk. Mivel egy nagy veszekedést levágtunk találkozásról ezért a nagyfőnök azt akarja, hogy szokjunk össze egy kicsit.
-Ezt nem hiszem el.-hallottam, hogy sír.
-Szerelmem miért pityeregsz?
-Mert el fogsz hagyni az exed miatt.
-Soha nem hagynálak el főleg nem miatta. Én csak téged szeretlek és amúgy is neki van barátja.
-Na és Sthepi úgy hallottam ő is most ment ki Rioba.
-Fujj kicsim hidd el, hogy ezzel a fruskával nem jövök össze! Utálom már egy jó ideje. Ha jó fej is vagyok velem az csak szánalom.
-Okés most megyek szeretlek.-szipogott.
-Jó nyugi én jobban szeretlek puszi!-nyomtam ki a telót. Gyorsan felkaptam magamra a ruhám ami egy szaggatott farmert és egy fekete trikót testesített meg. Na meg persze a fehér buffalo cipőm. Belőttem a hajam és siettem le reggelizni. Tini már az asztalnál turkálta a müzliét és amikor meglátott felállt az asztaltól majd kiment a kertbe. Na ennek már megint mi baja van? Gondoltam kimegyek utána és kideritem a baját. Kint ült a medence szélén és a lábát a vízbe lógatta. Odasétáltam hozzá és én is ugyan ezt tettem.
-Mi van veled?-néztem rá komolyan.
-Mit érdekel téged egy ilyen fruska?-flegmázott.
-He? Mi bajod van már?-néztem értetlenül.
-Ugyan már nem muszáj szánalomból jófej legyél velem.-folyt le egy könnycsepp az arcán.
-Most aztán igazán nem értelek.
-Nem Jorge Blanco én nem értelek. Ugyan olyan vagy mint többi srác! Én szerettelek!-pattant fel melőlem és bement a lakásba.
-Wáááá ezt nem hiszem el.-álltam fel és felborogattam a kinti napozó ágyat és az asztalt meg a székeket. Kb. egy órán keresztül tomboltam kint aztán bementem a szobába és gondolkozni kezdtem. Pár perc után rájöttem, hogy halhatta a telefonbeszélgetésem a barátnőmmel és azt hitte róla beszélek amikor Sthepiről volt szó. Megint tombolni akartam, de eszembejutott egy szöveg és gitáromat a kezembe kapva játszani kezdtem.

Minden csendes
minden nyugtalan a szívemben
Utálom ezt az érzést
A napok sötétek, amikor nem vagy a közelemben
nehézzé válik levegőt venni
Azt kívánom, bárcsak egyszerűen megőriznél
Azt kívánom, bár mehetnék aludni

 Szeretni téged öngyilkosság
Nem tudom, hogy mennem kéne vagy maradnom
Próbálom életben tartani magam
tudván, hogy meg van a lehetősége annak, hogy ehhez az egészhez túl késő lesz
De hallottam, ahogy azt mondod szerettél
Ez az a rész amit nem tudok elfelejteni
és azt kívánom bár jönnél és megmentenél
mert a szakadék szélén állok
Hagynom kéne menni
mondani magamnak a dolgokat, amikre szükségem van, hogy halljam
de az agyam rosszul van bedrótozva.
Ezért szeretlek még akkor is, mikor nem vagy itt.
Úgy érzem megfulladok minden szavadban
és minden levegővétel között.
Valamiképpen ott ragadtál meg, ahol tényleg fáj
És ez megöli az összes részem.

 Szeretni téged öngyilkosság
Nem tudom, hogy mennem kéne vagy maradnom
Próbálom életben tartani magam
tudván, hogy meg van a lehetősége annak, hogy ehhez az egészhez túl késő lesz
De hallottam, ahogy azt mondod szerettél
Ez az a rész amit nem tudok elfelejteni
és azt kívánom bár jönnél és megmentenél
mert a szakadék szélén állok

 Szeretni téged öngyilkosság
és a világom összetörni látszik
És én... elfogadtam, amennyit csak tudtam
és a szerelem egy hosszú út lefelé.

 Szeretni téged öngyilkosság
és minden nap nehezebbé válik.
Próbálom életben tartani magam
tudván, hogy meg van a lehetősége annak, hogy ehhez az egészhez túl késő lesz
És elszalasztottam minden pillanatot
de még mindig elszánt vagyok a harcra
És tudom, hogy kiveszi majd az összes erőmet
hogy életben tartsam az érzéseket.
Szeretni téged öngyilkosság

Azt hiszem siekresen megírtam egy ujabb dalt. Komolyan csak arra volt szükségem, hogy Martina kimondja, hogy én szerettelek? Én is szerettem, de minden más lett mióta az apja elvitte tőlem. Még egy annyi üzit sem küldött, hogy sajnálom vagy, hogy te barom ne aggódj én szeretlek csak apám makacs, de várj meg kérlek. Esküszöm megvártam volnem, mert szeretem. Még most is. Ő olyan nekem mint Rosalin. Minden héten kijárok a sírjához és most, hogy nem vagyok otthon megkértem a srácokat, hogy addig ők vigyenek neki virágot. Egész délelött Martinán agyaltam, de végül arra jutottam, hogy én is haragszom rá, mert hallgatózott. Nem érdekel már. Levetkőztem majd magmrahúztam egy fürdőnacit és kimentem úszkálni a medencébe. Közben vittem a kamerám is és csináltam videót a Youtub csatornámra.
-Auu! Üdvözöllek a mai videómban! Mivel két hétre bezártak egy luxusházba, hogy jobban kijöjjek a munkatársammal lesz időm nektek videót csinálni. Mondjuk rátok mindig van időm. Imádlak titeket! Szóval ma megmuatom nektek a házat, de elötte uszkáljunk egy kicsit.-mondtam majd lebuktam a víz alá. Pár percig bekapcsolva hagytam a kamerát aztán megállítottam én meg még fürödtem egy kicsit. Eztán újra bekapcsoltam a videót.
-Na szóval nézzük is meg az udvart. Itt a medence amiben az elöbb pancsiztam és a többit hagyjuk, mert most van egy kis kupi. Menjünk is be a házba. Itt van az első szoba ami a zenész tárasamé. Halihó Martina.-nyitottam be hozzá mire nekem vágta a párnát.
-Menj ki innen!-mondta duzzogva.
-Milyen kedves fogadtatás. Igen Tini most durcikirálynőt játszik mivel nem kapta meg a napi csokiadagját.-nevettem mire ő is felkuncogott, de utána újra mérges arcra váltott.
-Na jó srácok menjünk most az én szobámba az jobb.-indultam fel a harmadik emeletre. Benyitottam a hálomba és körbevittem a kamerát.
-Igen itt a víz ágyam, zongora, gitár, xbox és minden ami kell. Köszönöm, hogy velem tartottatok. Ha tetszett iratkozzatok fel! Puszi srácok.-tettem a kezem a lencsére majd véget vetettem a felvételnek.
-Hallod minek kellett bejönni a szobámba? Az csak az enyém.-rontott be a szentélyembe Martina.
-Nyugi durcis kislány.-borzoltam össz a haját.
-Haggyál engem békén te varangyosbéka.-ütött meg.
-Egészen jók a beszólásaid, de he én vagyok a béka és te a durcishercegnő akkor egy csókot kell adni a békucinak, hogy királyfi legyen és boldogan éljenek míg meg nem halnak.-cukkoltam a lányt.
-Na azt várhatod Blancito. Elöbb veretem magam halálba mint, hogy te legyél a hercegem.-mondta mérgesen és becsapta maga után az ajtót.
-Ez a híres Stoessel távozás?-kiáltottam utána, de már nem kaptam választ. Röhögcsélve, de mégis bánatosan lehuppantam a földre és a dalomat finomítgattam míg nem tökéletesnek éreztem. Kicsit Xboxoztam és utána felhívtam Facundot.
-Na haver beszéltetek?
-Persze és az estét a karomban töltötte, mert rémálmai voltak az idiota pasija miatt. Reggel átosontam a szobámba, hogy beszéljek Nattal, de ő meg az ajtónál halgatózott és amikor Sthepiről beszéltünk azt hitte róla van szó ezért mérges lett, kiosztott én meg ezáltal sikeresen írtam egy dalt.
-Na mutasd.-mondta mire én kihangosítottam őt letettem magam mellé a telefont és a gitárt a kezembe véve eljátszottam a szerzeményem.
-Nekem tetszik, de jobb lenne ha zongorakíséret lenne hozzá.
-Lehet, de nincs senki akivel előadhatnám.
-Ott van Tini is.
-Akkor egyből rájönne, hogy ezt a dalt róla avagy neki írtam és én nem akarom hitegetni.
-Miért nem őt szereted?-kérdezte komolyan.
-De, de Natalit jobban azt hiszem.-mondtam bizonytalanul.
-Nem hiszem én azt. Ha jobbam szeretnéd róla írnál dalt. Meg már vesztetek volna össze. Szerinted Marinával miért veszekedsz? Azért, mert szeretitek egymást csak már az érzéseiteket vitába folytjátok. Ha megnézem azokat a dalokat amit az elmúlt egy évben írtál akkor mindegyik valamilyen formában hozzá fűződik.
-Na jo most felejtsük ezt el. Inkább azt mond el, hogy te hogy érzed magad.
-Hát nagyon jól. Marcoval meg Sam-el minden nap elmegyünk vamai új helyre.-áradozott mire én csak ennyit mondtam.
-Én itt rohadok te meg körbejárod egész Riot. Nagyon jó, de én még Marcot kinyírom egyszer.-mérgelődtem. Nem sokkal később elköszöntünk és én elmentem le vacsizni. Ettem egy banánt és egy csokisgofrit. Ahogy végeztem mentem fogatmosni, fürdeni és döltem be az ágyba. Mára élg volt nekem ennyi. Olyan éjfél körül kopogást hallottam az ajtómon és ki is nyílt én pedig Tinit pillantottam meg egy kis trikóba meg cicanaciba.
-Könyörgöm Jorge ne haragudj, de nem tudok aludni. Had maradjak itt.
-Ilyenkor jó a varangyosbéka mi?
-Ne haragidj, de te is igen durvákat mondtál rám.
-Igen csak annyi, hogy azt Sthepiről mondtam a telefonba mivel állítólag itt vam Rioba és Nat kicsit féltékeny.-mondtam komor arcal.
-Annyira sajnálom én csak....
-Semmi baj gyere bujj ide nehogy megfázz.
-Köszönöm!-feküdt le mellém és a fejét a mellkasomra rakta mire én átöleltem. Annyira jó őt újra a kezembe tartani és olyan gyönyőrű ahogy alszik. Pár órával később mind a ketten zörgésre lettünk figyelmesek. Csodálkoztunk is mivel rajtunk kívűl nincs más a házban. Vajon ki lehet az?

1.évad 10.rész (vele biztos nem! Vagy még is?)

-Van nevem is bunkókám!-flegmázott.
-Tudom Martina nyávogó hercegnő Stoessel aki még mindig álomvilágban él!-grimaszoltam.
-Jaj te meg a Mr.tökély Jorge Blanco aki nem tud betelni magával és a szarul bezselézett hajával.
-Oké, oké elég! Azt hiszem ti már ismeritek egymást.-állt közénk Sam. Marco csak mérgesen rámnézett és intett  a fejével.
-Mi van?-mentem oda hozzá.
-Ekkora lehetőséget kapsz itt Rioban és máris el akarod rontani?-modta dühösen én meg csak lehajtottam a fejem.
-Bocsánat, de nincsenek jó emlékeim Martinaról.
-Jó hadjuk, de igyekezz normális lenni.
-Redben!-puffogtam.
-Na jó srácok, hogy egy kicsit oldjuk a feszültséget két hétig ti ketten otthon lesztek úgy, hogy a kapunk kívűl sehova nem mehettek! Értietek?-mutogatott Sam mire én a fejemet a falba vertem.
-Jorge, Tini mondjatok már valamit.-mosolygott Marco miközben magához szorított minekt. Mi csak egy vigyort erőltettünk magunkra és ekkor én így szóltam.
-Rendben főni. Ez remek alkalom lesz, hogy egy időre félretegyük a nézeteltéréseinket. Nem Martina?-nevettem kínomban.
-De Jorge ez remek ötlet.-nevetett és kiment velem együtt az ajtón.
-Jaj ne aggódj Sam biztos jól kifognak jönni egymással.-hallottam Marc hangját.
-Én is attól félek.-szólalt meg a nagyfőnök. Hát rosszul érzi Marco, mert ezzel a csajjal én többet soha! Ahogy az új házhoz értünk a kapunk bezáródtak mögöttünk és minden kijárathoz két őr állt. Hát ez remek. Remélem van videójáték ebben a házban. Mindkettőnk akart keresni magának egy szobát csak volt egy kis bibi. Ugyan azt a hálót akartuk mindketten.
-Na jó akkor legyen ez a szoba a tiéd én majd megyek a harmadik emeletre.-nevettem és otthagytam. Megláttam a legfelső szobát és azonnal szerelmes lettem. Vízágy, Xbox, zongora, gitár meg minden. Már is imádtam. Berendezkedtem elhelyeztem a barátnőmről egy képet az éjjeliszekrényen majd leültem Xboxozni. Épp Fifáztam amikor kopogást hallottam. Tinin kívűl más nem lehetett.
-Gyere!-ordítottam mire ő benyitott.
-Szia....-kezdett bele, de hirtelen megállt.
-Mi van?-kérdeztem miközben a képernyőt bámultam.
-Neked van Xboxod és rajta van a Fifa16?-huppant le mellém mire én nevetni kezdtem.
-Te szereted?
-Ez hülye kérdés volt. Naná, hogy szeretem sőt imádom.-vett fel egy konzolt és beállitott egy meccset. Látszik, hogy ért hozzá mivel pár perc alatt beállított mindent. Nem mellesleg nekem a Real Madridot állította be ő meg a Barcaval volt.
-Honnan tudod, hogy Realos vagyok.-néztem rá kérdőn.
-Hát még is csak együtt voltunk egy kis ideig és pár hónapja ismertelek szóval tudok egy két dolot.
-Ja értem.-meredtem újra a tévére és elkezdtem játszani. Majdnem le is győztem, de egyenlített így hát döntetlen lett.
-Ezaz!-kiáltott fel és ugrándozni kezdett, de közben leverete Naty képét.
-Most nézd meg mit csináltál!-emeltem fel a hangom.
-Ne haragudj! Nem direkt volt.-hajolt le és felvette a képet ami be volt törve. Láttam, hogy elsápadt az arca, de hírtelen egy erőltetett mosoly jelent meg az arcán.
-Ő a barátnőd?
-Igen Natalianak hívják.-mondtam dühösen és kitépetem a kezéből a fotót.
-Szép! Nagyon hasonlít valakire.-kuncogott halkan.
-Hát rád biztos nem! Ő nem egy kis ribi.-jelentettem ki flegmán.
-Ribi az idióta testvéred bár ő jobban csókol mint te sőt mindenben jobb nálad. Te mire megtaláltál egy eltüntet halott volt ő meg még élve visszahozta őket.-gúnyolódott.
-Tényleg? Akkor te is halott vagy? Mivel ha rajta múlik meg is rohadhatsz ott ahol vagy. Én voltam az egyetlen aki elindult megkeresni. Nekem volt eszem és meg is találtalak.
-Ó valoban? Nem inkább a farkad vezetett?-kezdett el ordítozni.
-Na hagyjuk már. Egy újjal sem érnék hozzád nem, hogy mással. Még a végén lerohad.-kezdtem egyre hangosabban kiabálni.
-Na menj ahova én gondolom.
-Jó menj te is ki a szobámból te büdös kurva!-toltam ki az ajtón mire ő elrohant. Lehet, hogy messzire mentem, de nehogy már azt hidje, hogy körülötte forog a világ. Gyorsan felhívtam Facut mivel ez a két hét alatt neki szállodába kell mennie.
-Szia Jorge na mizu.?
-Hát az elöbb majdnem kinyírtuk egymást, de minden rendben.-nevettem kínomban.
-Na miért?-kíváncsiskodott.
-Ja csak leverte Nat képét és utána megnézte és elkezdte, hogy ugyan úgy néz ki mint ő és úgy állított be mindent mintha körülötte forogna a világ.-meséltem miközben idegesen fel alá járkáltam a szobában.
-Ja értem. Akkor gondolom te meg elhortad minden kurvának.
-Hát igen.-vakartam a fejem.
-Szerintem menj és beszélj vele. Azért elég durva lehettél. Már ahogy ismerlek tuti.-hallottam a hangján az aggódást.
-Igazad lehet. Inkább megyek és dumálok vele. Szia.-jelentettem ki, mert most már tényleg bánom.
-Menj csak! Szia!-mondta és lerakta. Én azonnal elindultam Tini szobája felé. Kopogtam, de semmi válasz. Elkezdtem kiabálni, de még mindig semmi.
-Jolvan ha így nam akkor berugom az ajtót.-kiabáltam választ nem várva és kidöntöttem az bejáratot. Amikor beléptem a háloba Martina egy vodkásüveg mellett feküdt kiütve. Odarohantam hozzá és felvettem a kezembe. Be mentem vele a fürdőbe és ruhástól beraktam a kádba. Megfogtam a zuhanyzót elindítottam a hideg vizet és azonnal a fejéhez irányítottam a zuhanyfejet. Hirtelen felugrott és menekülni akart, de én visszaszorítottam. Addig engedtem rá a vizet míg úgy nem éreztem, hogy most már mondjuk kijózanodott. Megfogtam átöltöztettem pizsibe majd 2,5 liter vizet itattam meg vele.
-Mond Jorge miért csinálod ezt?-nézett rám kérdőn.
-Azért, mert bármi történt én szeretlek és nem akarom elveszíteni a barátságod.-hajtottam le a fejem mire ő  megölelt és az ölembe feküdt majd így aludtunk el. Közben énekeltem neki az új dalunkat. Az éjszakánk nem volt valami fényes, mert valami Javier nevét kiabálva ugrott fel.
-Jorge én ezt nem bírom.-bújt hozzám sírva.
-Mi a baj? Ki az a Javier?-simogattam a hátát miközben a fejét puszilgattam.
-Javier a barátom, de folyton bánt engem. Teljesen olyan mint Adrian volt. Nem akarok élni.-zokogott tovább.

-Nyugodj meg jó?-csitítgattam és el kezdtem énekelni a Te Creo-t. Szép lassan álomra hajtotta fejét és kisebb mocorgásokkal átvészeltük az estét.

1.évad 9.rész (az új élet)

Már egy év is eltelt amióta Tini eltünt az életemből. Ahogy mondtam megváltoztam. Rájöttem, hogy a zenének akarok élni. Éppen ezért ebben az évben leszerződtem egy híres studionál. A pruducerem pedig Marco Heal. Nagyon jóban vagyok vele és engedtem, hogy keressen mellém egy másik embert akivel felvesszük a dalaim. Még nem tudom, hogy ki lesz az, de ma este kiderül mivel 4 hónapra ketten össze leszünk zárva egy luxusházba Rioban. Azért Rioban, mert ott vesszük fel az új lemezem. Aról volt szó, hogy pörgős számok lesznek ezért fiú partnerem lesz. Van egy csodálatos barátnőm is Naty. Imádom! Lassan 2 hónapja, hogy együtt vagyunk. Szöges ellentéte Tininek. Legalábbis szerintem igen. Nézzük Naty olyan cuki kislányos Tinu meg na jó ő is az. Akkor Natalia különleges a cuccai és a szobálya ő maga! Martina na igen ő ugyan ez, viszont Nat olyan kislányos hisz még fiatal, de akkor is. Mondjuk Tini is ilyen. Nem, nem hiszem el, hogy Tini hasonmásával vagyok együtt. Bár nem teljesen mivel Naty hűségesebb.
-Elég!-kiabáltam hangosan a nappalimba ahol a barátaimmal vagyok és ők épp felelsz vagy merszeznek.
-Mi a baj Yoyi?-kérdezte Facu.
-Semmi folytassuk.-mondtam feszülten.
-Jó amúgy is te jössz! Felelsz vagy mersz?-kérdezte a báttyám.
-Felelek.-mondtam higgadtam mostmár.
-Tinin gondolkodtál ugye?-kérdezte Alba.
-Naná, hogy rajta. Ti nem gondoljátok, hogy Tinu hasonmásával jöttem össze?-mondtam és elővettem egy képet amin Nat volt és rámutattam.

-Ja csak az exed mindent megtett volna érted és nem a pénzedért.-mondta Samu.
-Igen és a volt csajodnak nem lila haja volt.-nevetett Nico.
-Na jó elég Natalia szeret engem és én is őt!-vágtam hozzájuk az üveget.
-De a csaj akkor is olyan mint Tini.-mondták egyszerre majd felálltak és a szobámba mentek. Nem értettem semmit ezért mentem is utánuk. Bent előkapták a bőröndöm és pakolni kezdték a ruháimat.
-Hát ti meg mi a francot csináltok?-idegeskedtem.
-Hát ma mész az új sráccal felvenni a lemezeket. 4 hónapra elmész és kéne valami ruha is.-mondta Diego.
-Srácok majd én megoldom.-flegmáskodtam.
-Mi van veled Blanco? Amióta Martina elment nem vagy önmagad.-tette a kezét a vállamra Rugg.
-Változik az ember. Hagyjatok békén!-emeltem fel a hangom.
-Rsdben! Gyertek skacok ez az ember nem a mi barátunk.-jelentette ki Facu és elmentek. Fájt amit most mondott Facundo. Amióta az eszemet tudom a legjobb barátom. Együtt jártunk oviba, általánosba, gimibe, föiskolára és még egyetemre is. Aztán egy helyre mentünk dolgozni. Most meg elvesztettem. Senkim nincs rajta kívűl akivel ilyen szoros kapcsolatot ápolok. Jó igen ott vannak a srácok, de őket csak a munkahelyemen ismertem meg. Nem úgy mint Rosalint vagy Facut. Amíg a bőröndömet pakolásztam az agyamban végígfutott a gyerekkorom. Emlékszem, hogy kiskoromban apukám épített nekem az egyik fára egy kis kuckót. Minden délután ott játszottam fent. Amikor meg beesteledett édesanyám mindig a nagy tölgy alatt kiabált, hogy menjek be. Persze én soha nem engedelmeskedtem. Mindig ott akartam aludni. Édesapám meg mondta anyukámnak, hogy haggyad majd úgy is bejön. Mindig úgy sikerült lecsalogatni a bunkimból, hogy apa kitalált valami játékot amit a lakásban is tudtunk játszani. Egyszer kommanduztunk máskor meg anyu hozzávalóit csentük el amit a vacsorához készített ki. Anyával is sokat játszottam, de benne azt szerettem a legjobban, hogy minden este énekelt nekem meg mesét olvasott. Amikor meg idősebb lettem mindig mindent vele beszéltem meg. Azt is amikor Rosali másik fiúba volt szerelmes meg azt amikor Facundo mindig piszkált. Igen Facuval nem mindig voltunk jóba, de ez minden barátnál előfordul. Na és amikor felnőttem akkor jöttek a nehézségek. Ahoz, hogy itt dolgozhassak Miamiban el kellett hagyjam a szeretett városomat Guadalajarat. Ezáltal édesanyukámtól és édesapámtól is el kellett búcsúznom, de minden héten háromszor beszélünk telefonon. Anyuka most kicsit betegeskedik ezért a lemezfelvétel alatt elutazok hozzájuk Ruggal, hogy lássuk őket. Hát igen a báttyámról és rólam nem is meséltem. Állítólag amikor megszülettem nagyon utált engem, mert mindig velem foglalkoztak többet. Ez érthető hisz baba voltam ő meg már oviba járt. Aztán ahogy kezdtem felcsperedni ő is megszerett. Én mindig tiszteltem őt és büszke voltam, hogy nekem van egy idős báttyám aki megvéd bármi áron. Sokszor hencegtem is vele az osztályba ezért minden fiú át akart hozzánk jönni, hogy együtt menjünk focizni. Mindig én akartam lenni a legmenőbb, de amikor Ros, Facu és még a báttyám sem beszélt velem, mert állítólag túl nagyképű lettem na akkor már nem érdekelt a csillogás. Annyit akartam, hogy visszakapjam a barátaim és a testvérem. Dióhéjban ennyi lenne a gyerekkorom története. Ahogy végeztem a pakolódással megérkezett a párom.
-Szia kicsim megjöttem.-kiabált lentről Naty.
-Szia szerelmem.-sétáltam le a lépcsőn majd lágy csókot hintettem a szájára.
-Már mész is?-nézett rám szomórú szemekkel.
-Igen kicsim. Tudod még sokmindent el kell intéznem, de 4 hónap múlva találkozunk.
-Jó de ugye nem fogsz más lányba beleszeretni addig?-hajtotta le a fejét miközben hozzámbújt.
-Soha nem tudnék mást szeretni rajtad kívűl, de te se vess szemet más srácokra!-tettem fel a mutatóujjamat.
-Én soha!-puszilta meg az arcom.
-Redben, de nekem most mennem kell! Szia nyuszi ha megérkeztem hívlak.-kiabáltam vissza már az ajtóból. Fájt őt itthagyni, de ha visszajövök akkor újra csak ő fog létezni senki más. Még mielött a reptérre mennék benézek Facuhoz, hogy bocsánatot kérjek és, hogy elhívjam magammal. Amint odaértem a házához futottam is az ajtóhoz és csöngettem. Pár percre rá nyílt is a bejárat, de amint meglátott rám is akarta csapni az ajtót, de én odaraktam a lábam.
-Beszélnünk kell!-mondtam lehajtott fejjel.
-Miről?-flegmáskodott.
-A barátságunkról, mert ez így nem mehet.
-Milyen barátságunkról? Nekem nincs barátom. Hol van az a Jorge Blanco akit kiskoromban megismertem? Én ugyan bizony nem látom.-vágta a fejemhez a dolgokat.
-Igazad van! Ez nem én vagyok, de amióta Tinu elment......-mondtam, de Facundo közbevágott.
-Nem, ne fogd Martinára! Nem miatta van hanem miattad! Egyszerűen próbálod magadbafolytani az érzéseket és egy zsémbes emberré váltál.-mondta mérgesen.
-Igazad van, de nem bírom ha veszekszünk. Hidd el megváltozom csak béküljünk ki és gyere velem Rioba.-fogtam meg a vállát.
-Semmi baj, de hova? Rioba.?
-Naná szükségem van egy barátra. Szükségem van a testvéremre.-mondtam könnyes szemmel.
-Huhh Jorge te tényleg depis vagy. Ha ezt Rugg hallaná. Na gyere ide elmegyek veled, de csak egy feltétellel.-mondta miközben átölelt és megveregette a hátam.
-Mi az?-néztem rá kíváncsian.
-Ha megérkeztünk az új ideiglenes otthonunkba akkor felhívod Tinit és tisztáztok mindent.
-Jó legyen.-ráztam vele kezet majd elindultunk a reptérre. Amikor megérkeztünk Marco már ott várt minket.
-Szia Jorge látom Facut is elhoztad.-öklözött le velem.
-Ja, de hol van a srác akivel fel fogom venni a lemezt?-néztem körbe értetlenül.
-Az ottani producer azt mondta, hogy ő már a házban van.-Mondta Marc.
-Hát jó akkor menjünk.-intettem a gép felé majd felszálltunk rá. Az út pár órát vett igénybe. Igazából nem tudom, mert nem számoltam. Ahogy leszállt a repülő én már szaladtam is a csomagokért és alig vártam, hogy megismerhessem a pertnerem. Elmentünk az új studioba és vártuk a producerem főnökét avagy a másik producert.
-Sziasztok a nevem Sam Olson. Szia Haver.-köszönt majd lepacsizott Marcoval.
-Jó napot uram!-mondtam határozottan.
-Kérlek tegezödjünk srácok.-nevetett.
-Rendben!-mondtuk egyszerre.
-Szóval Jorge hallom már nagyon szeretnéd látni a partneredet.-mosolygott Sam.
-Igen már nagyon kíváncsi vagyok rá.
-Redben. Akkor itt is van a partnered.-mondta majd az egyik ajtó felé mutatott ahonnan kisétált a társam.
-Ezzel fogok dolgozni............?
 

1.évad 8.rész (Minden rendben vagy mégsem?)

-Én persze, hogy igen.-ugrott a nyakamba és megcsókolt. Leon addigra már elment, mert még csak most jön a meglepetés kezdete. Azt terveztem, hogy Tinit elviszem egy gyönyörű szigetre ahol ki van bérelve nekünk egy óriási ház. Ott még sok meglepetés fogja várni.
-Nagyon szeretlek! Ugye tudod?-simítottam végig az arcán majd még egy szenvedélyes csókot váltottunk. Éreztem ahogy beleremeg mikor nyelvünk találkozik.
-Tudom, de most mi lesz?-nézett rám azokkal a gyönyőrű nagy szemekkel.
-Most lesz egy kis meglepetés a számodra, de ahoz hosszú időre be kell kössem a szemed. Annyit elmondok, hogy repülővel megyünk valahova. Viszont ahogy leszálltunk a gépről egyből bekötöm a szemed.-mondtam selytelmes mosolyal.
-Igazán nem kéne Jorge.-bújt oda hozzám.
-Ne kezd kicsim! Megérdemled!-pusziltam meg a buksiját.
-Tudod, hogy én vagyok most a világ legboldogabb embere?-szorított olyan erősen, hogy alig kaptam levegőt.
-Elhiszem, de ne szoríts ennyire, mert meghalok!-nevettem mire ő azonnal elengedett. Átkaroltam a derekánál és ültünk is be a kocsiba.
-Várj szívem ruha nem kell?-ragadta meg a kezem.
-A szőke barbi és a vöröske elintézte.-mondtam és beültem a kocsiba, de ő visszarántott a kormánytól.
-Meg fogok haragudni Yoyi.-próbált komoly maradni, de nem ment neki.
-Most meg miért?-néztem rá értetlenül és a derakánál fogva magamhoz húztam.
-Nem piszkálod Mechit és Candelitát!-miközben ezt mondta megpróbált komoly maradni nem sok sikerrel. Én megfogtam felemeltem és megcsókoltam majd szaladgálni kezdtem vele. Hallottam hangos nevetését és, hogy azt kiabálja: Tegyél le Jorge! Tegyél le! Beraktam a kocsiba becsatoltam mint a kigyereket és én is beültem mellé. Elindultunk a reptérre. Miután felszálltunk a gépre bekötöttem a szemét. Egész uton csak kíváncsiskodott.
-Martina Stoessel Alehandra Muzlera ha nem hagyod abba a szád is bekötöm.-szóltam rá miközben megcsikiztem.
-Jó jó befejeztem.-kacagott. Nem sokkal később az ölelmbe ülve elaludt. Amikor megérkeztünk csókokat hintettem piros ajkára és így ébrezgettem.
-Kicsim itt vagyunk.-simogattam.
-Redben, redben megyek már.-nyafogott. A kezmbe vettem és levittem a gépről. Taxiba ültünk és mentünk is a tengerpartra. Egy szép nagy szigetre vittem a víz mellé. A homokba volt egy kis asztal napernyővel és az az asztal körül gyertyák szív alakban.

Levettem a kendőt és halottam ahogy szipog. Zokogva a nyakamba borúlt és sírt majd hosszasan megcsókoltam. Annyira szép volt minden. Olyan hangulatos főleg, hogy naplememte volt.
-Tetszik?-kérdeztem miközben az asztalhoz ültünk. Volt ott egy üveg pezsgő és kis szendvicskék.
-Hogy tetszik-e? Imádom!-ült az ölembe majd szép lassan elfogyasztóttuk a szendvicseket a naplementét nézve. Ez után mondtam neki, hogy menjünk be a vízbe fürdeni. Egy szót sem szólt és levetette a ruháját. Meglepődtem, hogy már fürdőruha volt alatta. Én is kibujtam a ruhámból. Gyönyőrű, formás fenekét megmarkoltam majd felemeltem és a vízbe rohantam vele. Amikor már alig láttunk valamit újra bekötöttem a szemét és tovább mentem vele. Elvittema házhoz és bevittem a szobánkba. Segítettem neki levetkőzni, mert mondtam, hogy fürdeni megyünk. Befeküdtünk mind a ketten a kádba és én eperrel etettem őt.


-Jorge ez olyan jó és gyönyőrű!-mondta és megcsókolt.
-Te gyönyörűbb vagy!-mondtam és vadul csókoltam. Már a dologra akartam térni amikor leállított.
-Ne még ne! Nem akarom elsieteni!-hajtotta le a fejét.
-Semmi baj! Megértelek! Nem rég jöttünk össze hidd el megértem.-csókoltam meg mire ő hozzám bújt. Pár órán keresztül így feküdtünk majd miután végeztünk jött az utolsó meglepi. Az ágy. Ahogy bementünk Tininek újra megláttam a könnyeket a szemébe.

-Istenem kicsim ezt csak miattam csináltad?-nézett rám boldogan.
-Nem ezt Rosalianak terveztem már előre le volt foglalva minden, de mivel ő nincs gondoltam elhozlak téged.-hazudtam és vártam a hatást. Egyszer csak megpofozott.
-Te utolsó szemétláda! Nem hiszem el, hogy ezt csinálod velem! Mond meg ha még őt szereted!-sírt egyre jobban. Hát nem épp ezt vártam, de gondolhattam volna mivel amúgy is ő volt a vita tárgya.
-Szerelmem figyelj rám.-ragadtam meg a kezét.
-Nem akarok eressz!-kiabált és rugdosott.
-Nem gondoltam komolyan csak téged akartalak megviccelni. Soha nem csinálnék ilyet, mert szeretlek.
-Tuti, tuti tuti?-nézett rám kisírt szemekkel.
-Tuti, tuti!-csókoltam meg mire rám ugrott és az ágyra borultunk. Hosszú csókcstákat váltottunk. Imádok minden egyes vele töltött percet. Viszont azt már nem tudom, hogy az apukája mit fog mondani, mert még nem tudja, hogy együtt vagyok a lányával.
-Min gondolkodsz annyira kicsim?-simogatta a mellkasom Tini.
-Azon, hogy vajon apukád nem fogja ellenezni a kapcsolatunk.-pusziltam a hajába.
-Nem érdekel! Az se érdekelne ha a világon mindenki ellenezné! Az a lényeg, hogy most boldog vagyok a te oldaladon és ezt nem hagyom, hogy bárki tönkre tegye!-ült fel az ágyon.
-Igazad van.-húztam oda magamhoz.
-Most foglalkozzunk kettőnkel és azzal, hogy vajon meddig maradunk itt.-kuncogott halkan.
-Hát nem is tudom te meddig akarsz?-nevettem.
-Hát nekem csak 2 nap szabim van szóval...?
-Akkor holnap este hazautazunk.-ültettem az ölemeb és egy epret raktam a szájába.
-Az nem olyan biztos, hogy csak holnap mentek haza!-lépett be az ajtón egy férfi akire egyikünk sem számított.
-Apa?-kiáltott fel Tini.
-Martina Stoessel most azonnal hazajössz!-ordított.
-Nem apa nem megyek sehová. Eddig se érdekeltelek!-kiabált torka szakattából mire az apja megpofozta. Na ezt már én sem hagyhattam szó nélkül.
-Ezt fejezze be.-ragadtam meg a kezét.
-Mit képzelsz te taknyos.-üvöltött velem.
-Nem vagyok taknyos 24 éves vagyok és ha mégegyszer így megüti a lányát lecsukom.-emeltem fel a hangom majd Tini mögém bújva megfogta a vállam. Egyszer csak megláttam az apukánál a pisztolyt.
-Nem Jorge ezt te fejezd be! Igaza van apukámnak. Nem vagyunk egymásnak valók! Szeretlek, de ez így nem mehet.-csókolt meg és apukájával kézenfogva elment. Nekem abban a pillanatban összetört minden. Itthagyott csak úgy és nem értem miért. Elegem van! Össze se kellett volna jöjjek vele! Nem érdekel mától megváltozok és még most hazautazok.

1.évad 7.rész (ezt elcsesztem)

4 napja vagyok együtt Tinivel és imádjuk egymást. Olyan mintha Rosalinnal lennék. Nem mégsem olyan. Martina más ő különleges. Valami megfogott benne. Annyira jószívű és képes lenne az életét feláldozni csak azért, hogy egy idegent megmentsen. Ezt tapasztalatból tudom. Tegnap este itt aludt nálam ezért jelen pillanatban itt alszik mellettem. Vele szembe fordultam és néztem ahogy alszik. Egy tincs belelógott az arcába ezért a füle mögé tűrtem, de erre ő felébredt.
-Ne haragudj!-pusziltam meg.
-Semmi baj!-mosolyodott el és megcsókolt. Tini tiszta szívből szeret. Tegnap este azt mondta, hogy mindenét oda adná azért, hogy örökké együtt lehessünk. Ezen gondolkozva mentem le a konyhába, hogy reggelit csináljak amig Tinu készülődik. Ahogy készítettem az omlettet, mert ugye bár én olyat is tudok megpillantottam Ros-ról egy képet. A kezembe vettem és ezt néztem.
-Soha nem fogok senkit úgy szeretni mint téged.-gondolokodtam hangosan. Eközben nem vettem észere, hogy Tini a hátam mögött áll már könnyes szemekkel.
-Megértettem Jorge. Azt hiszem én most mennék is. Rohant ki a házból. Hát ezt jól el csesztem. Nem hiszem el. Nem úgy gondoltam ezt az egészet. Tinit kezdem ugyan úgy szeretni mint Ros-t, de négy nap alatt nem tudom csak úgy pikk pakk ugyan úgy szeretni. Fáj az elvesztése és még nem tudtam teljesen feldolgozni.
3óra múlva.....
Tini még mindig nem beszél velem és azt mondta, hogy szakítani akar. Azt nem bírnám ki. Martina is a részemmé vált már és soha nem tudnám elengedni. Helyre kell hoznom ezt valahogy. Összeszedtem magam és felhívtam a a srácokat, hogy segítsenek. Telefonáltam Tini anyukájának is és megkérdeztem,  hogy miket szeret Martina. Van is egy nagyon jó ötletem. Azonnal nekiláttam a készülődésnek
***Tini***
Nem hiszem el, hogy Jorge képes volt így megbántani. Most a szobánban vagyok és zongorázok. Egyszer csak valaki kopogtatott.
-Bejöhetek?-hallottam anyu hangját.
-Gyere!-mondtam elcsukló hangon.
-Jaj kicsikém ne sírj! Hoztam valamit Jorgetol. Nagyon fontos.-adott a kezembe egy cetlit.
Ez állt rajta: "Kicsim
Köszönöm, hogy vagy!
Minden veled töltött perc öröm és boldogság.
Köszönöm, hogy szerethetlek…
Ui:Jorge. Csókollak és várlak! Első állomás a barátnőd Cande háza.
Amikor ezt megláttam egyből mosoly ült aza rcomra, de még haragudtam. Gyorsan felöltöztem valami csini ruhába és utnak indultam. Fogalmam nem volt, hogy Jorge honnan ismeri Candelariat. Amikor megérkeztem a vörös barátnőmnek a kezébe egy csokor fehér rózsa volt. A kedvencem.
-Szia csajszi. Helyes a pasid!-adta át a virágokat és lenyomott egy puszit. A csokorban egy kártya volt és valami írás is volt rajta.
"Egy szavamat se gondoltam komolyan, de ezt ráérünk megbeszélni.
Szeretlek és azt szeretném ha boldog életet élj mellettem!
Ui: a következő állomásod egy divatbarbinál lesz. Akármilyen divat mániás imádod a kis szöszit. Csók!
Itt már tudtam, hogy Mercedesről van szó. Fogtam magam és tovább mentem. Az úton végig virágszírmok voltak lerakva és zenészek kísértek. Körülöttem mindenki videózott. Ahogy megérkeztem Mechihez ott egy kis vacsora fogadott. Szívalakú gofrik voltak és a nevem kirakva eperből. Ettem belőlel egy kicsit és olvastam is a következő kártyát.
"Remélem ízlett az étel.
Következzék az utolsó állomás!
Számodra ez egy kedves hely volt mindig.
A báttyáddal jártál oda kisgyermekkorodban.
Ui:Szertlek! Remélem meg tudsz majd bocsájtani.
Nekem a levél után könnyek gyűltek a szemembe és mentem is tovább. Tudtam, hogy hova kell mennem. Leonnal kicsi korunkban mindig egy nagy tisztáson játszottunk. Csak úgy szaladtam a hely felé, hogy újra láthassam. Érkezésemkor körbenéztem és előtörtek a régi emlékek. Láttam a közös családi piknikünket és azt amikor Leonnal fogocskáztunk a nagy fűbe. A sírás kerülgetett amikor megláttam a báttyám aki ölelésre tárta a karjait. Én odaszaladtam hozzá és olyan szorosan öleltem mint még soha.
-Ne haragudj hugi! Nagyon szeretlek!-puszilt meg.
-Semmi baj!-sírtam tovább. Egyszer csak megjelent Jorge egy hintóban ami tel volt szivecskés lufikkal. Leszállt róla és odasétált hozzám. Én még nem voltam teljesen tisztában az érzéseimmel, de most döntést kell hoznom.
-Jorge én.....-kezdtem bele de közbe vágott.
-Martina most ne mondj semmit csak annyit, hogy meg tudsz-e nekem bocsájtani.-gyűltek könnyek a szemében.
-Én...........

Na és itt lenne a vége. Külön megszerteném köszönni Vanda segítségét! Nélküled nem lett volna ichletem! Köszi drága! Imádlak!💗💖😘😍💓