1.évad 18.rész A fehér farkas

***Tini***
Már két napja kutyagoltunk az erdőben, de Jorge még sehol. A srácok teljesen levoltak gyengűlve, mert nem vadásztak. Úgy döntöttem, hogy amíg mindenki alszik én fogok valamit nekik. A dobócsillagokat kivéve a táskámból felakasztottam az övemre és felmásztam egy fára. Onnan ugrándozva lestem, hogy mit találok. Miután a 12.-nyulat öltem meg végre találtam egy óriási szarvast. Komolyan akkora volt, hogy nyugodtan ehetett volna belőle akár 15 farkas is. Megfogtam magam és leugrottam a fárol egyenesen a szarvas hátára ahol a nyakába szúrtam a késemet. Azonnal meghalt. Annyira büszke voltam magamra, hogy azonnal meg akartam mutatni a többieknek. Tudtam, hogy nekik ilyen szuper hallásuk, látásuk és szaglásuk van ezért eszeveszetten kezdtem kiabálni.
-Ruggerro, Seth, Derek, Paul.-ordítoztam amikor Rugg ugrott mellém farkasként. Visszaváltozott és riadtan nézett rám.
-Te teljesen meghibbantál Martina? Azt hittem Victoria visszajött és elkapott. Komolyan nem értem Jorget....-folytatta volna, de nekivágtam egy nyulat.
-Jó étvágyat!
-Ezt komolyan te fogtad?-kerekedett el a szeme.
-Igen. Ha így folytattátok volna tovább akkor én is megtudnám védeni magam + titeket is.-ültem rá a szarvasra.
-Tini fogtál egy szarvast?-lépett elő Leah.
-Igen.-kacsintottam és odadobtam neki egy nyulat. Mindenki farkasként ott volt és ették a nyulukat én meg a szarvason ülve mosolyogva meg egy kicsit undorodva figyeltem őket. Hirtelen egy ordítást hallottam és egy puma terített le. Akkor azt hittem, hogy ott fogok meghalni, de ekkor Seth ráugrott a vadállatra én meg egy pillanat alatt kiszedtem a bicskát az övemből és ezt a fenvadat is nyakonszúrtam.
-Jól vagy?-sietett oda hozzám Seth.
-Persze. Bocsi srácok asszem lehet repetázni aki nagyon éhes.-nevettem zavartan és a fa tövébe leülve elővettem a táskámból a naplóm meg egy tollat. Elkezdtem bele írni az elmúlt 2 nap történéseit és azt, hogy mennyire hiányzik Jorge. Nélküle elveszettnek érzem magam. Alig kaptam vissza és máris elveszítettem.
-Mit csinálsz?-ült mellém Sam.
-A naplómba írok.-mutattam fel mosolyogva.
-Kitalálhatom, hogy kiről?-nevetett fel.
-Nem nagyon kell találgatnod.-csuktam be a lila fekete mintás könyvem aminek az elejébe bele volt gravírozva a nevem.
-Hiányzik?-húzódott hozzám közelebb.
-El sem tudod képzelni mennyire. Nektek milyen most alfa nélkül?-érdeklődtem.
-Már fel sem tűnik. Amikor Jorge és Ruggerro itt hagyták Mistic Falls-t Miamiért muszály volt nélkülük boldogulnunk. Mint látod megvagyunk.-lökött oldalba.
Azt elhiszem. Ahogy ez a két dilibogyó visszajött megint a feje tetejére állt minden.
-Ááááá dehogy. Itt azzal volt a baj, hogy akkor jöttek vissza amikor Jackék is. Egyébként miért mondtad azt Victoriának, hogy gondolod hova ment Jorge?
-Az csak egy hülye gondolat volt. Felejtsd el.-legyintettem.
-Na mond. Hátha még is van értelme.
-Hallottál már a fehérfarkas legendájáról?-kérdeztem.
-Nem. Miért te igen?-csodálkozott.
-Hát mondjuk inkább úgy, hogy amíg Jorget vártam, hogy visszajöjjön nem nagyon aludtam ezért kutakodni kezdtem anyukája szakácskönyvei között és ezt találtam.-húztam elő egy elég méretes, elnyűtt könyvet.
-Ezt komolyan elhoztad?
-Igen amíg ti aludtatok addig én olvastam, de most nem ez a lényeg. Azt mondják, hogy itt a Mistic Falls-i erdő egy pontjába van egy hely ahol él ez a fehérfarkas. Na Ő neki akkora hatalma van, hogy képes egy egész hadsereg vámpírt megölni egyedül, na és most jön a lényeg, képes bármely halandót átváltoztatni annélkül, hogy bármi baja esne.
-Nem értelek.-rázta a fejét.
-Figyelj megmutatom.-lapoztam tovább a könyvet.
-Mit keresel?
-Ezt. Itt pontosan az áll hogy: Bármely vérfarkasnál akinek halandó párja lesz és szeretnének gyereket a nem farkas vérűt át kell változtatni különben belehalhat a szülésbe.-mutattam neki.
-Akkor most miattunk, anyukája miatt és miattad ment el?-kerekedett el a szeme.
Pontosan. Sam mi van ha valami baja esik vagy ha már valhol ott fekszik sérülten?-estem teljesen kétségbe.
-Nyugi jó? Jorge erős, nagyon erős, ravasz és akaratos is. Nem lesz baja. Csak találjuk meg mielött.....
-Mielött mi?-kezdtem jobban aggódni.
-Mielött telihold nem lesz.-lépett oda Paul.
-Miért mi van akkor?
-Ránk is hat a telihold és mi akkor vadabbak leszünk és elvesztjük a fejünket, egymásnak akarunk majd menni, de ezt általában megoldottuk otthon, mert mindenki bezárkózott a saját kamrájába. Meg ha a fehér farkas létezik akkor.....-akadt meg Sam.
-Akkor ő is be fog vadulni és bánthatja Jorget.-esett le nekem is.
-Mi milyen farkas?-kapcsolt Paul is.
-Ezt a könyvet vidd oda Ruggerronak és ezt meg ezt az oldalt mutasd meg neki.-nyomtam a kezébe a könyvet.
-Mi ez?
-Ő tudni fogja és nektek is elmagyarázza majd.
Oké.-ment el.
-Tini nézd megnyúztam és megsütöttem neked az egyik nyulat. Biztos te is éhes vagy már.-üllt a másik oldalamra Brady.
-Ez igazán kedves tőled, de most egy falat sem menne le a torkomon.
-Jorge miatt?
-Naná, hogy miatta.-hajtottam a fejem a vállára.
-Biztos nincsen semmi baja. Ha jól hallottam most Ruggerro új irányba terel minket.
-Komolyan?
-Igen állítólag te adtál neki egy könyvet és az alapján fogunk menni.-mondta mire én felpattantam és odasiettem hozzá.
-Szerinted is a fehérfarkashoz ment?
-Nem tudom, de egy próbát megét. Jobb mintha mennénk a semmibe.-karolta át a vállam én meg szorosan átöleltem.
-Indulhatunk tovább?-mosolyogtam rá kedvesen.
-Ettél?-tért rá a szerinte fontosabb dologra.
-Persze.-bólogattam.
-Akkor indulás srácok!-kiáltotta el magát mire mindenki átváltozott és várták, hogy én most kinek a hátára ülök. Fogtam magam és oldalba löktem Ru-t aki vette a lapot és lefeküdt a földre. Mikor már teljesen biztos volt abban, hogy stabilan ülök felállt és utnak is indultunk. Útközbn eszembe jutott pár sor dalszövegnek. Gondoltam egyet és énekelni kezdtem.

Nincs más út: ki az éjből a fénybe,
minket korlát mögé senki nem zár.
Tisztán látjuk a célt, a régi módszer bevált:
élőholtaknak létet a véretek ád.
Így lépünk tovább!
Így lesz miénk a világ!-fejeztem be mire Ruggerro visszaváltozott ezáltal én a földre zuhantam.
-Ez meg mi volt?
-Nyugi csak halálra untam magam és ez jutott az eszembe. Ez csak egy dalszöveg amit most találtam ki.
-Kérdezhetek valamit?-váltott komoly témára.
-Persze.
-Őszinte leszel?
-Ruggerro komolyan ne csináld már. Bökd már ki.-oltottam le.
-Bejött Jack?
-Őszintén mondom, hogy igen. Tartottam olyan jónak mint Jorget és még most is azt gondolom, hogy néz olyan jól ki mint Ő, de gyűlölöm azért amit tett és tesz.-jelentettem ki kissé idegesen és gyorsra vettem a tempót. Mindenkit félrelökve mármint amennyire félre lehet lökni egy farkast előrehaladtam, de nem figyeltem a lábam elé és leléptem egy szakadékba.
-Tini!!!-kiáltott Rugg.
-Áhhh.-ordítottam miközben egy szikladrabba kapaszkodtam. Ruggerro azonnal ott termett és elkapta a karom majd könnyedén felhúzott. Milyen jó, hogy ilyen szupererős.
-Köszönöm!-öleltem át szorosan.
-Ne köszönd. Jól látom, hogy igen nehezen bírod már Jorge nélkül.-vette észre egyből a bajt mire belőlem kitört a sírás.
-I...ig...igen. Na...nagy...nagyon hi...ány...zik.-mondtam szaggatottan, mert nem bírtam visszatartani a sírást. Amikor kellőképp megynugodtam beszélgetni kezdtünk, de a menetelés továbbra sem állt le.
-Most jött ki rajtad minden?-kérdezte az arcom fürkészve.
-Igen. Eddig nagyon jól tartottam magam, de nem bírom tovább. Hiányzik az ölelése, az illata és Ő maga. Egyszrűen nem tudok az öcséd nélkül élni. Belebolondulnék ha bármi baja esne.-öntöttem ki a szívem.
-Hidd el, hogy nem hagyom. Tudod azt hittem, hogy olyan vagy mint Rosali, de te tényleg feltétel nélkül szereted az öcsköst és elfogadod, hogy Ő más. Bármi lennél Ő érte. Ezt nagyon tiszetlem benned.
-Nem csak Ő érte. Értetek is bármit megtennék, mert ti vagytok a családom. Nem érdekel, hogy mik vagytok. Sőt ti ugyan olyan emberek vagytok mint én csak egy kicsit felturbózva.-löktem oldalba mir Ő is engem vissza.
-Asszem hallom Jorget.-szólalt meg Seth. Igen Seth képes meghallani Jorge gondolatait ha a közelben van. Ilyen erős kapocs fűzi hozzá.
-Jézusom jól van?-szaladtam oda hozzá.
-Nem.-változott vissza és rohanni kezdett mi pedig utána. Én Ru hátán foglaltam helyet. A hely ahova érkeztünk egy barlang volt mellette egy óriási fával aminek nekifeküdve a párom volt. Próbált felállni farkas alakban, de nem ment neki, mert megsérült.

Odaszaladtam hozzá és szorsan hozzábújva puszit nyomta a fejére mire Ő visszaváltozott és mégjobban magához húzva megcsókolt. Akkor és ott én voltam a világ legboldogabb embere.
-Istenem kicsim. ilyet többet nekem ne csinálj, mert esküszöm meghalok.-türtem el a kósza tincseket a homlokából.
-Csak is miattad tettem. Azt akarom, hogy teljes életet élj és lehessenek gyerekeid.-kezdte, de én félbe szakítottam.
-Jorge én nem akarok farkas lenni. Annélkül is lehetnek gyermekeink.
-Hisz abba belehalhatsz.-makacskodott.
-Nem. Anyukád sem halt bele ezért én sem fogok.-jelentettem ki.
-Könyörgöm Tini ne tedd ezt. Nem veszíthetlek el. Soesem tudnám elfogadni ha miattam halnál meg. Szeretlek!-hajtotta le a fejét.
-Én is, de hagyd, hogy én döntsek. Gyere menjünk haza.-kérleltem kedvesen.
-Nem! Nem akarom látni az apámat!-emelte fel a hangját.
-Jorge majdnem meghalátál. Haza kell jönnöd.
-A fehér farkas nélkül nem fog elmenni sehova.-mondta Seth. Ekkor megjelent a farkas és Sethre nézett.

-Mondott valamit?-kérdeztem azonnal.
-Azt mondja, hogy velünk jön, mert még szükségünk lesz rá és nem akarja, hogy vagy te vagy mi sérüljünk.-vázolta a helyzetet mire én bólintottam. Összetákoltunk fából egy nagyobb fekvőhelyet és ráfektettük a szerelmem majd egy madzaggal Sethez és Ru-hoz kötöztük.
-Egyedül nem tudja valamelyikőtök elhuzni?-csodálkoztam.
-Veled együtt már nehezebb lenne.-értette meg velem Derek.
-Mi? én nem fogok ráfeküdni.-jelentettem ki határozottan.
-Már pedig akkor én is sétálni fogok veled.-próbált felkelni Jorge. Tudtam, hogy arra megy ki az egész, hogy végre megpihenhessek.
-Gyere!-nyújtottam a kezem, de ő nem tudott felkelni.
-Tini könyörgöm. Neked is pihenned kell.-kérlelt.
-Ahogy a többieknek is.-háborodtam fel.
-Mi farkasok vagyunk. Akár hetekig is elvándorlunk és miután minden este megálltunk pihenni meg ma reggel nagy lakomát rendeztél nekünk ezért fel sem tűnik, hogy már napok óta megyünk.-jelentette ki Derek mire én sóhajtva a párom mellé feküdtem és már indultunk is.
-Martina Stoessel Alehandra Muzlera nem vagy egy könnyű eset. Ugye tudod?-mosolygott rám kedvesem mire én csak megcsókoltam.
-Hiányoztál.-bújtam hozzá mire ő felszisszent, de átkarolt.
-Sajnálom!-akartam elhúzódni, de nem hagyta. Még jobban szorított magához míg végül elaludt. Én még nem tudtam pihenni ezért csak őt tanulmányoztam miközben alszik. Sötétbarna tincsei szemébe lógtak, az arca piros volt, a teste pedig tűzforró. Izmos testén feszült a póló és szaporán vette a levegőt. Homloka verejtékezett. Na itt ijedtem meg. A homlokához nyúltam ami lángolt, de nem tudtam eldönteni, hogy mitől.
-Nincs semmi baj.-fogta meg a kezem Yoyi.
-Lázas vagy. Érzem.-pusziltam meg homlokát.
-Ilyen a testhőmérsékletem.-próbált megnyugtatni.
-Hidd el elég ideje vagyok veled ahoz, hogy tudjam milyen a testhőmérsékleted. Pláne akkor ha ideges vagy. Ez még annál is forróbb.
-Jó, de meggyógyulok csak pihennem kell.-próbálkozott tovább.
-Nem, én most szólok valakinek. Ruggerro állj meg Jorge nincs jól!-kiáltotam mire leállt a menet. Sam odajött és megnézte.
-Baj van. Nem maradsz életben mire hazaérünk ha csak nincs itt az a csepp amit anyukád készített mindig nekünk az ilyenekre.-jelentette ki idegesen én meg a számhoz kapva a kezem könnyezni kezdtem.
-Nem az nem lehet. Még csak most kaptam őt vissza. Mentsétek meg!-kiabáltam sírva.
-Kicsim nyugodj meg.-fogta meg a kezem a barátom és magához húzva megcsókolt.
-Nem hallhatsz meg.-suttogtam.
-Nem is fogok. Kibírom hazáig.-mondta, de ekkor odalépett a fehér farkas. Valószínűleg kommunikált Jorgeval, mert a következő pillanatban beleharapott egy akkorát a páromba, hogy Ő azon nyomban felordított.
-Mit csinál?-néztem elképedve.
-A harapása beindította a gyógyulásom.-nyögte fájdalmasan.
-Ki bántott téged?-kérdeztem mikor újra elindultunk.
-Nem fontos.-simogatta a kézfejem.
-Jack volt az ugye?-akadtam ki azonnal.-Meg Victoria is?-hajoltam hozzá közelebb.
-Igen, de én akkor is megvédtem Scatt-ot.-mondta.
-Ő a fehér farkas?-érdeklődtem kedvesen.
-Igen.-ölelt újra magához.
***Jorge***
Az út további része csendben telt. Csak néztem a fákat a fejem fölött és a lehulló színes leveleket. Végig azon gondolkoztam, hogy mi lesz ha Tini elhagy, mert nem lehet gyermekünk. Muszáj rávegyem, hogy Ő is olyan legyen mint mi. Persze nem kényszeríthetem rá, de nem akarom elveszíteni. Ahogy hazaértünk felálltam a fekvőhelyről és a karomba véve az alvó Tinit bevittem a szobába és betakargattam. Amint megbizonyosodtam róla, hogy már nyugodtan tud aludni visszamentem a többiekhez.
-Alszik?-kérdezték egyszerre.
-Igen.-mosolyodtam el halványan.
-Most mit tervezel öcsi?-lépett oda Ru.
-Elösszőr is kinyírom Victoriát és Jack-et aztán megszeretném győzni a barátnőmet, hogy változzon farkassá, mert belehalna ha gyermeke születik.-kezdtem bele a terveimbe.
-Martina soha nem akar farkas lenni. Ezt hidd el nekem.-tette a vállamra a kezét Collin.
-Ez a pár nap alatt eleget beszélgettünk vele mindannyian, hogy tudjuk.-szólalt meg Brady is.
-Teljesen fura neki ez a fraksosdni és egy napig emberként sétáltunk, mert teljesen furán érezte magát a látványunk miatt.-mesélte Leah.
-Én viszont nem tudok nélküle élni, de Ő egyszer biztos akar majd gyereket.-túrtam bele a hajamba idegesen.
-Ő viszont annyira szeret téged, hogy kockáztatna és halandóként szülné meg a gyereketek.-mondta Derek.
-Jó én ezt nem bírom. Mindenki menjen haza pihenni!-utasítottam őket.
-Csak akkor ha nem szöksz meg.-jelentették ki egyszerre.
-Ne aggódjatok srácok kezeskedem érte.-lépett mellém a báttyám.
-Rendeben.-mondták és elmentek. Scatt azt mondta, hogy addig Ő is meghuzza magát valahol a közelben mármint inkább a gondolataiban hallottam. Mondtam neki, hogy rendben és mi is bementünk a házba. A nappalinkban apu ült a fotelben és ahogy beléptünk odajött hozzánk.
-Fiaim sajnálom, hogy nem mondtam el mindent, de tudtam, hogy ez lesz a vége és ezt nem akartam.
-Semmi baj apu. Mármint baja az van, de nem haragszunk rád, mert te megint csak meg akartál minket védeni.-ölelte őt át Rugg, de én nem tettem.
-Jorge én nagyon sajnálom!-kezdte lehajtott fejjel, de én közbe vágtam.
-Nem! Meg tudtad volna ezt az egészet akadályozni ha időben szólsz, hogy ezek a pojácák visszajöttek. Nem érdekel a mondandód. Jelen pillanatban nem vagyok rád kíváncsi.-zártam le a témát és beviharzottam a szobába.

1.évad 17.rész Vajon soha nem látom már?

***Tini***
Már 4 napja nem hallottam semmit se Jorgeról se pedig Jackről. Ruggerro nem jön ki a szobájából. Fernandes úr pedig alkoholhoz nyúlt és amióta Jorge elment azóta a fotlejában ül és iszik. Én meg halálra aggódom magam mindenkiért. Elhatároztam, hogy ma kihúzom Ru-t a szobájából. Egy nagy tálca kajával kopogtattam be az ajtaján.
-Bárki vagy húzz el innen.-hallottam erőtlen hangját.
-Márpedig én most bemegyek ide.-próbáltam benyitni, de nem sok sikerrel jártam mivel zárva volt az ajtó.
-Menj már el Tini.-dobta meg az ajtót valamivel.
-Figyelj ha az ajtó közelébe vagy menj el onnan.-szóltam meg sem várva a válaszát és egy sikítással berugtam az ajtót.
-Basszus mi vagy te?-pattant fel hirtelen az ágyról.
-Semmi csak amikor Jorgeval szétváltunk 1 évig jártam karatézni. Nem csak a vérfarkasok lehetnek szupererősek.-nevettem és a tálcát a kezébenyomva leültem az ágyra.
-Annyira aranyos vagy! Honnan tudod, hogy ez a kedvencem?-harapott bele a gyrosába.
-Csak tudom.-legyintettem és tovább nézelődtem a szobába. Aztán egyszer csak a párnája alatt találtam egy gyűrött fecnit. Kivettem és belenéztem. Egy dal volt.
-Azt ne.-akarta elvenni, de én nem hagytam.
-Ezt te írtad?-mosolyogtam.
-Igen, de nagyon rossz lett. Meg a hangom se jó.-mondta és lehuppant a fotelba.
-Mindenkinek van hangja. Na gyerünk már.-nevettem és elkezdtem a dalt énekelni amit írt.

Quiero que sepas que podrás hacerlo
Ahora o nunca a vivir lo intenso
Saca tu estrella este es el momento
Hoy lo vas a alcanzar hoy vamos a cantar.-énekeltem mire ő is bekapcsolódott. Nagyon meglepődtem. Tök jó hangja van neki.

Grita fuerte que tienes el talento
Canta vas a brillar
Abre tu corazón al universo
Animate a soñar
Hoy no te detendras

Vamos tu puedes
Mira el show comienza
Tu corazíon palpita com más fuerza
Solo animate a vivir la fiesta
La luz te seguira tu sueño es real

Grita fuerte que tienes el talento
Canta vas a brillar
Abre tu corazón al universo
Animate a soñar
Hoy no te detendras

Grita fuerte que tienes el talento
Canta vas a brillar
Abre tu corazón al universo
Animate a soñar
Hoy no te detendras
Animate a soñar tu sueño es real.-fejeztük be a dalt mire én szorosan átöleltem.
-Köszönöm Tini.-puszilta meg a fejem.
-Ugyan nincs mit, de neked nagyon jó a hangod. Ez nálatok tuti családban marad.
-Igen anyu azért énekelt nekünk mindig annyit, mert az egész környéken neki volt a legszebb hangja.
-Elhiszem. Viszont most öltözz, mert megyünk és megkeressük Jorget.-dobtam oda neki a székről a ruháit majd kimentem.
-Jó reggelt, jó reggelt ki a fotelből, el a sört csodás napunk van ma.-mentem oda Fernandes úrhoz és elvettem az üveget a kezéből.
-Mi csodás ezen a napon? Mi értelme van élni ha már nincs senkim?-meredt maga elé.
-Na elég volt az önsajnálatnól. Meddig akar még itt siránkozni amikor maga hazudott a fiainak? Hagyja, hogy eltávolodjanak öntől? Az alkohol nem megoldás a problémákra. Ma elmegyünk megkeresni Jorget maga pedig Fernandes úr addigra kijózanodik, hogy tudjon beszélni a gyerekeivel. Nem minden magáról szól.-mondtam kissé kiabálva majd a piákat a mosogatóba öntöttem.
-Tini kész vagyok. Szólok a falkának és mehetünk is.-jött ki Rugg mosolyogva.
-Rendben. Fernandesúr amíg távol vagyunk legyenszíves kimenni az udvarra, mert azt hiszem valami baj van a kocsival.-kacsintottam mire ő egyből felkapta a fejét.
-Rendben és meddig lesztek el?-állt fel a fotelból.
-Nem tudom! Addig amíg meg nem találjuk a másik fiát.-ragadtam meg Ruggerro kezét és kézenfogva kisétáltunk.
-Valamit nem gondoltunk át teljesen.-vakargatta a fejét Ru miközben nézegette a hátsó udvarban áló farkasokat és engem.
-Mit?-néztem rá értetlenül.
-Hát te nem tudsz átváltozni.-jelentette ki mire én felnevettem.
-Nem gondolod, hogy csak egy farkas képes terepen menni napokig ugye?
-De pont így gondolom.
-Nem, nem ha néha tartunk egy kis pihenőt akkor én tök jól megleszek.-túrtam bele a hajába.
-Azt már nem. Jorge tuti kinyír ha valami bajod esik így.
-Akkor mit javasolsz okoskám?-tártam szét a karom mire ő ravaszul elmosolyodott.
***10percel késöbb***
-Én biztos nem ülök rá egyikőtökre sem.-tiltakoztam.
-Ugyan már Tini. Seth az egyik legkisebb mégis az egyik legyorsabb és erősebb farkas.-veszkedett velem továbbra is Rugg.
-Nem!-indultam el az erdő fele.
-Most meg hova mész?
-Megkeresem Jorget. Ha jöttök, jöttök ha nem akkor meg vakargassátok a seggetek itt nyugodtan.
-Most már értem Jorget.-mondta és mire én visszafordulhattam volnana ő már át is változott. Amikor elindultunk kicsit nehezen tartottam velük lépést ezért Ru hátulról piszkált, hogy szálljak fel rá, de én nemet intettem neki és felmásztam az egyik fára. Onnan ugráltam az egyik fáról a másikra mire ők csak hitetlenül megrázták a fejüket. Fentről a magasból csodálatos volt minden. Szinte az egész napot végigkutyagoltuk személy szerint én ugráltam míg be nem sötétedett.
-Figyelj még mehetnénk nyugodtan tovább nem fáradtam el.-másztam le és a sebes kezem a hátam mögé rejtettem.
-Nem, látom, hogy már hulla vagy.-jelentette ki Ruggerro.
-Ez nem is igaz.-emeltem fel a kezem mire ő hirtelen megragadta a levegőben.
-Milyen a kezed? Tiszta seb. Ez biztos a fáktól van.-matatott a táskámban kötszerért.
-Hol van a géz?-kérdezte.
-Útközben elhajítottam mivel tudtam, hogy el akarod majd látni a sebeim és utálom ha valaki apáskodni próbál. Komolyan 12 vérfarkassal táboroztam le az erdő közepén.-nevettem fel és leültem az egyik fa tövébe. Sam és Derek két oldalról odafeküdtek mellém farkasként, hogy melegen tartsanak a hidegben. Én kedvesen rájukmosolyogtam majd lehunytam szemem. Na jó igazság szerint amíg ők aludtak addig én gondolkoztam. Memorizáltam mindenki nevét. Sam, Quil, Derek, Liam, Embry a szürke bundájú akinek fekete foltok vannak a hátán, Paul a kezelhetetlen akinek sötétszürke a bundája, Jared, Leah, Seth Leah öccse aki az én páromat tartja példaképének, végül pedig Collin és Brady az ikrek. Miután végigmentem mindegyiken eszembe jutott Jorge. Folyamatosan az járt a fejembe, hogy ő is egy közüllük meg az, hogy az életemnél is jobban szeretem és ha nem jön vissza vagy nem találjuk meg akkor én megsemmisülök. Nem is tudtam sokáig pihenni. Hajnalban felkeltem és felébresztettem Dereket. Ő emberré változott és beszélgetni kezdtünk.
-Baj van Tini?-érdeklődött.
-Induljunk el, mert már nem bírok tovább várni. A többiek majd utolérnek.-kérleltem.
-Jó, de csak akkor ha vihetlek a hátamon. Így egyedül már nem vagy annyira biztonságban mint mikor mind együtt vagyunk.
-Jó legyen, de akkor gyorsak legyünk.-kértem mire ő bólintott egyet és átváltozott. Lefeküdt én gyorsan ráültem majd mikor felállt majdnem szívrohamot kaptam, de kibírtam Yoyi miatt. Ez az érzés nem olyan mintha lovon ülnél. Sokkal durvább. Amint ezen gondolkoztam egyszer csak azt vettem észre, hogy borulunk és Derek visszaváltozik. Láttam, hogy véres az oldala majd azt ahogy felordít.

-Szaladj!-nézett rám és meglökött, hogy induljak.
-Nem hagylak itt.-mentem vissza hozzá.
-Megfogank ölni!-kiáltotta, de már késő volt. Itt volt az a valami. Valószínűleg ez is egy vámpír. Hát eltaláltam. Azonnal letörtem egy faágat és azt vettem a kezembe.
-Micsoda meglepetés!-lépett oda hozzánk egy vöröshajú nő.
-Victoria.-mordult fel Derek és azonnal átváltozott.
-Nyugalom nincs semmi baj. Bizonyára Jorget keresitek.-mosolyodott el.
-Holvan. Mit tettél vele?-indultam felé dühösen, de Derek elém állt.
-Nyugalom picinyem. Az a baj, hogy nincs annyi erőm, hogy elkapjam a pasid, mert Ő egyedül olyan erős mint az egész falka együttvéve. Bár te nem vagy erős és ha téged elkapnálak a kis Yoyika bármit megtenne, hogy visszaszerezzen.-húzta ravasz mosolyra a száját mire Derek elémugorva elordította magát. Én elkezdtem hátrálni majd egy fának ütköztem. Victoria nekiugrott Dereknek én nekem meg fogalmam nem volt, hogy mit tehetnék. Csak arra tudtam gondolni, hogy sokkal nagyobb biztonságban érezném magam ha itt lenne Jorge. Ahogy ez eszembejutott a fák mögül kiugrott egy csapat farkas és ráugrottak a vörös szörnyetegre. Úgy éreztem, hogy nekem is tennem kell valamit. Elindultam fel a fára és a kést a csizmámból elővéve végigmásztam az egyik ágon ahol pont Victoria fölé kerültem. Gondolkodás nélkül leugrottam és a nyakába szúrtam a kést. Arra viszont már nem gondoltam, hogy ő vámpír és a késszúrás annyira nem fáj neki. A földre rogyva kihúzta magából és ahogy a seb összefort engem elkapott.
-Nem félek tőled!-kiabáltam rá.
-Óóóó nem?-szorította meg a nyakam.
-Nem, mert úgy sincs már itt akit szeretek és ha nem kapom vissza nincs értelme élni.-mondtam alig hallhatóan.
-Honnan tudod, hogy nem látod viszont?
-Onnan, hogy ha azért ment el amiért én gondolom akkor nem marad életben.-jelentettem ki könnyekkel a szememben.
-Na mit tudsz kismadárka? Csiripelj csak nekem.-fordított maga felé kíváncsian.
-Nem mondok neked semmit. Ölj csak meg nyugodtam.-vágtam hozzá nyugodtan.
-Na jó ennek így nincs értelme.-lökött el magától én meg azonnal a torkomhoz kapva köhögni kezdtem. Ruggerro odajött hozzám és segített felálni. Megkapaszkodtam a szőrében mire ő felhúzott. Belefúrtam a fejem a nyakába és onnan kukucskáltam kifele. Annyit láttam, hogy Collin és Brady visszaváltoztak és odamentek a vámpírcsajhoz.
-Figyelj menj el ha jót akarsz magadnak.-szólalt meg Collin.
-Nem, nem, ragadta meg őt és a körmeivel belevályt a nyakába.
-Ereszd el!-futottam oda.
-Na őt már félted?-nevette el magát.
-Ölj meg csak ne bántsd őt kérlek.-mondtam elfolytott hangon.
-Hihetetlen vagy. Fontosabb egy ilyen kis senki élete mint a sajátod. Nem is ismered.-nevetett fel.
-Igazad van nem ismerjük közelről egymást, de szó nélkül kockáztatta értem az életét és eljött velem, hogy megkeressük a szerelmem.
-Te teljesen hibbant vagy.
-Nem! Csak tiszta a szíve és feltétel nélkül tud szeretni.-lépett ki a fák mögül egy olyan személy akire egyáltalán nem számítottam. Jack volt az.
-Na ne már szivi. Azt ne mond, hogy ez az ártatlan pofika így elvette az eszed.-nézett rá hitetlenül Victoria majd amint kihúzta a körmét Coll-ból ő a földre rogyott. Én odarohantam és elkpatam.
-Jól vagy?-simítottam a hajába erre ő elmosolyodott és bólintott egyet én meg csak átöleltem.
-Látod? Nem érdekli, hogy kiről van szó. Ő mindenkit szeret és ezt imádom benne én is. Bárkinek megbocsájt kivéve nekem, mert amit én tettem az tényleg elfogadhatatlan.
-Ne játszd itt meg magad. Nem zavarod össze ezzel Tinit.-változott vissza Rugg.
-Nem is akarom csak a drága Vikit jöttem leállítani, mert lemészárol nekem itt mindenkit és nem akarom, hogy Martinát bántsa. Ti már nem érdekltek.-mondta majd a lány kezét megragadva eltűntek.
-Martina mégis mi a francot képzelsz magadról? Meg te is Derek mit csinálsz? Ha nem szakadtok el tőlünk akkor nem történik ez.-mutatott körbe Ruggerro mire én lehajtottam a fejem és bűntudatot éreztem.
-Ne bántsd őt! Érthető, hogy meg akarta keresni a báttyádat hisz szereti.-szólalt meg Collin.
-Nem hagyd csak. Igaza van. Már az hülyeség volt, hogy elindultunk. Nem is tudom mit képzeltem. Hogy majd magammal rángatlak titeket csak, mert eszembe jutott valami? Menjetek vissza és majd én megkeresem Jorget. Nem akarom, hogy bajotok legyen.-mondtam és elindultam.
-Raplis csaj állj meg! Mi egy falka vagyunk aminek te is a része vagy. Mindig arra megyünk amerre a másik. Mindannyiunknak vannak hülyeségei és mi ezt a hülyeséget akartuk. Mi is bennevoltunk. Ha már együtt kezdtünk bele akkor együtt hajtsuk is végre.-hallottam meg Brady hangját.
-Igaza van a tesómnak.-szólalt meg Collin is majd a többiek visszaváltozva mind helyeseltek én meg könnyekkel a szememben csak mosolyogtam.
-Köszönöm, de még egy kérésem lenne.-nevettem fel.
-Na mond.-mondták egyszerre.
-Mehetnénk mindannyian emberi alakban, mert kicsit feszélyezve érzem magam.-kértem őket mire mind felnevettek és bólogattak, hogy rendben. Így folytattuk tovább utunkat.

1.évad 16.rész Egy rémes nap

Egy hét teltel a temetés óta. Tini még mindig nem tudja az igazat, de ma mindent el fogok neki mondani. Reggel amikor felkeltem már nem volt mellettem. Gondoltam már biztos elment megint focizni. Hát eltaláltam. Az asztalon volt hagyva egy cetli, hogy a pályán van és ha felkeltem menjek én is oda. Felöltöztem és miután belőttem az így is tökéletes hajamat az asztalról felvéve a slusszkulcsot kimentem a kocsimhoz. Beültem és már indultam is a pályára. Nagyon ideges vagyok mostanában, mert Martina egyre jobban kedveli Jackat és félek, hogy elveszítem. Útközben csak ezen kattogott az agyam. Mikor megérkeztem azonnal a kapun belülre mentem és intettem a barátnőmnek mire leállt a foci.
-Te már megint itt vagy?-kérdezte a kis vámpírtöltelék.
-Naná. Ahol a csajom van ott vagyok én is. Különben is ő hívott.-kacsintottam jelezve, hogy Tini az enyém és száljon le róla.
-Ja ismerjük a témát. Elhívom a barátom, mert már utálom a folytonos féltékenykedéseit ami miatt állandóan veszekszünk.-mondta unottan.
-Mi?-akadtam ki és láttam, hogy a barátnőm zavartan kapkodja köztünk a fejét.
-Ez nem egészen igaz. Basszus Jack ezt nem kellett volna.-akadt ki.
-Te komolyan megbeszélted a mi problémáinkat ezekkel a.......-szorult ökölbe a kezem és a testem felforrósodott.
-A kikkel?-nevetett Jack.
-Vámpírokkal.-húztam gúnyos mosolyra a szám. A kijelentésem hallatán meghült bennük a vér ha egyáltalán lehet ilyet mondani egy vámpírról.
-Ezt most nem értem.-kezdett könnyezni Tini. Hirtelen csak annyit láttam, hogy a fiúk a fogukat kiöltve közeldnek mire Martina elkezdett felém menekülni. Én hirtelen átugrottam felette és még a levegőben átváltoztam.

Mivel röptében változtam át nagyobb esélyem volt életben maradni. Egy nagyot ordítottam ami annyit jelentett, hogy most tünjenek el.
-Még nem végeztünk.-emelte fel az ujját Jack és e lsuhantak vagy mi. Azonnal vissza változtam és a barátnőm felé indultam.
-Ne gyere közelebb.-sírt.
-Martina ezt én nem így akartam.-hajtottam le a fejem.

-Mit? Meddig akartál nekem hazudni? Ráadásul ilyen történhet? Ez normális dolog?-potyogtak a könnyei.
-Csak hagyd, hogy megmagyarázzam.-nyúltam felé, de elütötte a kezem.
-Nem nincs mit emegyarázz. Elmegyek méghozzá most.-jelentette ki mire bennem egy világ dőlt össze.
-Nem nem mehetsz el! Még csak most kaptalak vissza. Nem fogom kibírni nélküled.-mentem oda hozzá.
-Nem Jorge ennek itt a vége. Ha esetleg az elején tudom akkor talán meghallgatnálak és veled maradnék, de én mindvégig bíztam benned. Azt hittem mindent elmondasz. Én szeretlek nagyon és nem hiszem, hogy valah elfelejtelek vagy tovább lépek, de nem tudom így folytatni veled.-mondta remegő kezekkel és térdel.
-Hazaviszlek, hogy összeszedd a cuccod.-indultam el a kocsihoz.
-Köszönöm!-mondta erőtlen hangon. Beültünk az autóba, de egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. A ház elé érve a báttyám dühös tekintete fogadott plussz apukám aggódó arca. Tini félve szállt ki a kocsiból és ahogy én is kiszálltam Ru azonnal átváltozott és morogni kezdett. Erre követtem én is és átváltoztam. Apu hirtelen félrehúzta Tinit aki szinte levegőt venni se mert nem, hogy megmozdulni.
-Mi a szart képzelsz?-morogta és felém hajolt miközben én egyre lejebb vittem a fejem.
-Semmi közöd hozzá! Itt minden az én döntésem.-dobbantottam és fölékerekedtem.

 
 A báttyám alkalmak adtán képes olyanra, hogy alfa stílusba menjen, de én ezt nem sokáig hagytam.
-Fiúk elég.-ordította a apám miközben a zokogó Tinit ölelte. Nem hallgattunk rá és egymásnak mentünk. Téptük, haraptuk egymást. Szinte vérbe úsztunk amikor meghallottam egy hangot.
-Jorge elég! Így teljesen el fogsz veszíteni.-szólt a bártnőm\volt barátnőm. Én azonnal visszaváltoztam és nem érdekelt, hogy a báttyám mindjárt megöl én ott álltam véresen lehajtott fejjel.
-Én szeretlek.-nyögtem ki a szavakat, de a tekintetem még mindig a földre szegeztem. Egyszer csak azt éreztem, hogy megfogja a vállam és megcsókól.

Azonnal megamhoz szorítottam és én mégjobban csókoltam.
-Én is szeretlek.-motyogta két csók között. Amikor elváltunk egymástol már az egész falka dühös tekintete fogadott amitől Martina megijedt és a hátam mögé bújt.
-Ez a lány miatt kockáztatod az életünket?-kiabált Sam.
-Ő érte oda adnám az életem is.-emeltem fel a hangom.
-Mi még nem állunk készen a harcara, de azzal, hogy ma ott elöttük átváltoztál és ezzel őket is leleplezted lehúztad a fehér zászlót. Elkezdődik a harc.-üvöltötte a képembe.
-Most azonnal fejezzétek ezt be!-mordultam rájuk mire mindenki hátrébb lépett egyszerre.
-Jorge a srácoknak igaza van. Ez az én hibám. Megyek és beszélek a fiúkkal.-tette a vállamra a kezét.
-Felfogtad, hogy most mit mondtál?-fordultam meg.
-Igen,fel.
-Be akarsz menni egy vámpírokkal hemzsegő házba?-akadtam ki.
-Igen.
-Nem mehetsz oda! Bajod esik és én ezt nem akarom.-fogtam az arcát két kezem közé.
-Engem soha nem bántanának.-mondtam határozottan.
-Miért?-érdeklődtem.
-Mert Jack szerelmes belém.-vette lejebb a hangját.
-Mi van?-akadtam ki.
-Ez igaz. Múltkor meg akart csókolni, de én nem hagytam.
-Na jólvan én személyesen fogom kinyírni ezt a buzigyereket.-indultam meg, de Tini elkapta a vállam.
-Könyörgöm ne menj.-kérlelt.
-De elmegyek és megölöm ezt a vámpírpojácát.-kezdtem dühöngeni.
-Ha elmész én is elmegyek, de örökre.-csuklott el a hangja. Én visszafordúltam megcsókoltam majd átváltoztam persze tőle távolabb.
-Jorge ne csináld ezt. Bajod esik.-szóltak a srácok, de én rájuk üvöltöttem és elmentem. Abban a pillanatban nem érdekel semmi és senki csak az, hogy holtan lássam azt az izét. Útközben hallottam egy vonyítást. Ezt csak akkor használjuk ha vámpírok vannak a területünkön. Tudtam, hogy ezzel a fiúk nem viccelnének ezért azonnal visszafordultam. A ház hátsó területére érve megpillantottam őt és azonnal megtámadtam. Azaz csak meg akartam, de ő elkapta Satt nyakát és bennem akkor meghült a vér.
-Változz vissza és elengedem.-mosolyodott el ravaszul. Én engedelmeskedtem neki és azonnal visszaváltoztam mire ő is elengedte a falkánk legfiatabb, de majdnem legerősebb tagját.
-Meg akartad csókolni a barátnőmet!-rohamoztam le.
-Hidd el ő is akarta.-nevetett.
-Fiúk elég!-rontott közénk Tini aminek az eredménye az lett, hogy a nekem szánt pofon őt találta el.

-Te rohadék!-változtam át és beleharaptam Jackbe. Azonnal nagy harc tört ki. Szó szerint hemperegtünk a földön nekem pedig véres volt a bundám mivel rendesen megsebzett. Kizártam mindent a külvilágból és csak arra koncetráltam, hogy megöljem őt. Végig gurultunk a sárban miközben ő mégegyszer beleharapott a nyakamba. A fájdalomtól felemeltem a fejem és a többi vámpírt pillantottam meg. Döntenem kellett. Meg volt a lehetőségem, hogy leherapjam Jack fejét, de ha ezt megteszem a falkám egy része meghal. Talán még Tini és apám is. Leszálltam az ellenségemről és hátravonultam a falkámhoz akik addigra már át voltak változva. Tini mögénk jött és hozzámbújva figyelte az eseményeket.
-Helyesen döntöttél.-szólalt meg az egyik mire én csak morogtam egyet.
-Menjetek el és ne is gyertek vissza.-szólalt meg édesapám mire Jack odament elé és elkapta az állánál fogva. Oda a akartam menni, de apu felemelte a kézét, hogy hagyjam.
-Mond milyen érzés volt amikor meghalt a feleséged? Amikor darabokra szedtem? Milyen volt végignézni ahogy el kell hamvaszd, hogy a fiai ne lássák mi történt vele?-kérdezte majd mosolyogva rámnézett és kacsintott egyet. Én a könnyeimtől és a dühtől nem láttam semmit. Ruggerroval egyszerre rontottunk neki és kezdtük szétmarcangolni. Tini csak sikított, mert elkpaták őt. A falka többi tagja is vonyított, mert megsebződtek. Mi tudtuk mit kell tennünk ezért leálltunk ezáltal a többi kis pojáca is visszavonult. Sőt azonnal elmentek. Mindenki visszaváltozott csak én nem. Mindent lassítva láttam. Azt ahogy Ruggerro sírva rogy a földre, ahogy apám lehajtja a fejét a fiúkkal együtt és amikor Tini szomórúan néz rám. Annyira haragudtam apámra, a falkára és magamra. Fogtam magam és rohanni kezdtem. Nem tudtam hova csak el a többiek elöl. Nem akartam senkiről tudni. Nem akartam emberként itt lenni. Pár napig csak farkas akartam lenni.

1.évad 15.rész Elöbb utobb el kell mondanom

3 nap múlva...
Már egy jó ideje nem találkoztam a srácokkal, de ma délelött kaptam egy üzit Jacktől. Figyu másolom.
Jack: Szia focis csajszi. Jössz ma is? ;)
Én: Hali hát nem tudom. :\
Jack: Na ne kéresd már magad. :*
Én: Jó figyu 10 perc múlva a pályán vagyok. Oki?
Jack: Várunk. <3
Annyira aranyos ez a srác. Figyelmes és szívdöglesztő. Persze Yoyi is az, de szerintem most elösször gondolom azt egy csávóról, hogy ugyan olyan jól néz ki mint ő. Megígértem neki, hogy ő is velem jöhet, de most nincs itthon ezért íratm neki egy sms-t, hogy hol leszek. Gyorsan felhúztam egy rövidnadrágot, Jorge egyik pólóját, azt egy kicsit betürtem a nacimba nem teljesen csak egy kicsit na és belebújtam a tornacipőmbe is. Amikor elkészültem ki akartam surranni a házból, mert Rugg és az apjuk itthon van. Nem jártam sikerrel mivel Ruggerro pont az ajtóban kapott el.
-Hova lesz a menet?-érdeklődött.
-A srácokhoz a pályára. Már Jorgenak is írtam.
-Oké akkor jövök én is.-vette le a kabátját.
-Na idefigyelj. Nem kell nekem felügyelő. Felnőtt nő vagyok és én is el tudom dönteni, hogy nekem mi a jó.-keltem ki magamból és elmentem. Nem jött utánam szóval gondolom megértett. Amikor megérkeztem már mindenki ott volt. Köszöntöttem mindenkit egy pacsival, de Jack puszit akart így hát azt adtam neki.
-Na akkor kezdjüka játékot.-kiáltotta el magát. Most olyan meccset játszottunk ami 90 perces volt. Én a vége fele megbotlottam és ráestem Jack-re. Az arcunkat alig pár centi választott el, de egy ismerős hang felébresztett.
-Te meg mi a francot csinálsz a barátnőmmel?-kiabált a párom.
-Nyugi már megbotlott és rámesett, de te mi a francot keresel itt?-állt fel vele szembe.
-Jöttem a barátnőmhöz.-léptek kicsit közelebb egymáshoz.
-Kicsim ne csináld.-tettem a kezem a mellkasára, de ő elhúzódott.
-Jézusom te tűzforró vagy.-kaptam a szám elé a kezem.
-Nincs semmi bajom.-nyugtatgatott.
-Ez biztos?-érdeklődött.
-Hát persze a pasidnak mindig ilyen a testhőmérséklete ha nagyon ideges.
***Jorge***
Most aztán kurvára felhúzt az agyamat ez a srác, de majd én megmutatom neki.
-Fiúk ti miért vagytok ennyire rosszban?-kérdezte Tini.
-Ezt egyszer elmesélem, de ennek nem most van itt az ideje.-néztem rá komolyan.
-Na jó én szeretném folytatni a játékot. Tini ha akarsz maradsz, ha nem akkor mész.-kacsintott rá Jack.
-Én inkább hazamennék. Túl sok volt ez nekem mára és túl sok mindent nem értek.-fordult meg és elindult.
-Kicsim várj már meg.-szaladtam oda hozzá.
-Most hagyj békén.-mérgelődött.
-Nem hagylak, mert szertlek és nem akarom, hogy megint miattuk vitázzunk.-fordítottam magam felé még a pálya elött.
-Ugye tudod mennyire szeretlek?
-Nem mennyire?-mosolyodtam el.
-Nagyon, nagyon, nagyon.-simítottam meg az arcom.
-Én még annál is jobban.-csókoltam meg. Amikor a nyelvünk találkozott éreztem, hogy a teste kicsit beleremeg.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Mehetünk, de még nem haza.-mosolyogtam sejetelmesen.
-Hova megyünk?
-Meglepi.-nevettem majd beszálltunk a kocsiba. Tini egész úton a vállamnak volt dőlve és a kezemet simogatta ami a lábamon pihent. Én néha néha pár csókot leheltem az ajkaira meg szorosan magamhoz húztam. Persze amikor váltani kellett akkor elhajolt. Nagyon szeretem őt, de félek, hogy ha megtudja rólam az igazat nem bocsát majd meg és azt nem élem túl. Bár annak a gondoltától, hogy beleszerethet abba a kis vámpírpojácába na attól rettegek. Amikor megérkeztünk már nem volt semmi feszültség köztünk. Boldogan kulcsoltam újjaimat az övére és így mentünk be abba a házba. A srácok már bent ültek és tévéztek.
-Szevasztok.-pacsiztam le mindegyikkel majd üdvözölték a szerelmem.
-Sokat hallottunk rólad csajszi.-kacsintott Liam.
-Hé haver.-néztem rá komolyan mire ő mint egy kiskutya elslisszolt erre persze mindenki nevetni kezdett. Igazság szerint én vagyok a falkavezér ezért már a nézésem is tekintélyt parancsoló.
-Na szóval a haverunkat már hallottuk énekelni, de téged még nem.-jelentette ki Sat.
-Mi most azt akarjátok, hogy énekljek?-pirult el.
-Naná. Hé nyugi itt nincs mitől félned.-mosolygott Sam.
-Hát jó.- állt fel mire mindenki vele szembe leült. Én bátorítóan rámosolygtam mire elkezdett énekelni.

Heart beats fast
Colors and promises
How to be brave?
How can I love when I'm afraid to fall?
But watching you stand alone,
All of my doubt suddenly goes away somehow.

One step closer

[Chorus:]
I have died every day waiting for you
Darling, don't be afraid I have loved you
For a thousand years
I'll love you for a thousand more

Time stands still
Beauty in all she is
I will be brave
I will not let anything take away
What's standing in front of me
Every breath
Every hour has come to this

One step closer

[Chorus:]
I have died every day waiting for you
Darling, don't be afraid I have loved you
For a thousand years
I'll love you for a thousand more

And all along I believed I would find you
Time has brought your heart to me
I have loved you for a thousand years
I'll love you for a thousand more

One step closer
One step closer

[Chorus:]
I have died every day waiting for you
Darling don't be afraid I have loved you
For a thousand years
I'll love you for a thousand more

And all along I believed I would find you
Time has brought your heart to me
I have loved you for a thousand years
I'll love you for a thousand more

Miközben énekelt én visszaemlékeztem a megismerkedésünktől az összejövetelünkig. Első csók, veszekedés, nevetés, sírás, dalok megszületése. A mai napig amikor rámnéz elönt a melegség. Imádom minden mozdulatát és érintését. Nem hazudhatok neki tovább. El kell mondanom az igazságot. A dal végén mindenki állva tapsolt.
-Csodálatos voltál kicsim.-csókoltam meg.
-Köszönöm.-fúrta fejét a vállamba.
-Basszus ti mind a ketten másnak tanultatok, de ugyan az lett a hivatásotok. Jorge az FBI-nál volt, te pszichológus voltál erre miután megismertétek egymást egy évre rá mind a ketten énekesek lettetek.
-Hát én igazság szerint azért lettem énekes, mert miután apám meghalt és odaköltözött hozzánk nagybáttyám aki egy producer és egyszer a szobámba énekelve meghallotta a hangom ezért beajánlott Rioba.-mondta aranyosan Martina.
-Én meg azért, mert miután már nem találkoztunk túl akartam tenni magam rajtad. Lett is egy barátnőm aki a hasonmásod volt, de én nem tudtam otthon maradni, mert minden percben te jártál a fejemben. Elkezdtem dalokat gyártani amiket felraktam a youtube csatornámra. Ezáltal megtalált egy producer és így kerültem én is Rioba.
-Lattam ám az összes dalod.-mosolyodott el aranyosan mire elvesztünk egymás tekintetében.
-Jaj ez annyira romi, de ne itt essetek egymásnak ha lehet.
-Nyugi már megyünk is haza ugye Jorge?-fordult felém a barátnőm.
-Persze.-pusziltam meg a homlokát. Már tudtam előre, hogy a mai este más lesz mint a többi. Ma csak élvezzük egymás közelségét, ölelését esetleg csókjait, de semmi több. Amikor hazaértünk leültünk vacsizni.
-Gyerekek holnap reggel temetés.-szólt apám mire mindannyian elszomrodtunk.
-Tini vacsora után beszélhetnénk?-kérdezte Ruggerro.
-Persze.-kortyolt a vizébe. Ezután a vacsora további része szótlanúl telt. Kaja után elmentem zuhanyozni amig Tina beszél a báttyámmal. Pont amikor belépett  a szobába akkor csörrent meg a telefonom. Nat hívott amitől kicsit megriadtam.
-Szia kicsim.-vettem fel a telefont rémülten.
-...........
-Igen értem.
-.........
-Nem már apámnál vagyok.
-...........
-Köszönöm és igen egyedül, viszont most nekem mennem kell, mert nincs nagyon jó hangulat és holnap temetés.-mondtam és egy gombóc keletkezett a torkomba
-..........
-Én is szeretlek.-tettem le a telefont, de Tini már könnyezett.
-Natalia volt az?-érdeklődött.
-Hé, hé nyugi.-türtem egy tincset a füle mögé és megcsókoltam.
-Szereted őt?-szipogott
-Persze, hogy nem, de nem tudnék vele telefonon keresztül szakítani. Az nem én vagyok.-húztam magamhoz a derekánál fogva.
-Tudod ez az egyik ok amiért ennyire szeretlek.-kúszott egy mosoly az arcára.
-Pontosabban?
-Azért, mert ennyire tisztességes és korrekt vagy.-furta fejét a vállamba.
-És mi a másik?-érdeklődtem.
-Még nagyon sok van, de az is, hogy mindig őszinte vagy. Tudom, hogy soha nem hazudnál pláne nekem nem.-kezdett átöltözni pizsomába én meg csak azon agyaltam, hogy most is hazudok. Aztán amikor jött egy sms éjjel, hogy szükségük van a srácoknak rám és Rugg-ra. Kiosontam a barátnőm melől és farkas alakot öltve útnak indultunk.

Az én szőröm rozsdabarna színű a báttyámé viszont gyönyőrű fekte.

Mindig irigykedem rá, de ő aztmondta, hogy ez semmi az én 2m 38cm-hez hasonlítva. Arra gondoltam, hogy itt vannak a vámpírok, de nem. Ők ott voltak farkas alakba és valakik verekedtek. Ahogy közelebb mentem megpillanottam, hogy kik is azok. Sam és Liam. Azonnal közéük rontottam és morogva csattogtattam a fogaimat míg nem sikerült szétválasztanom őket.

 Fülüket, farkukat behúzva mentek el. Visszaváltozott mindenki én meg belekeztem a lecseszésbe.
-Nem hiszem el, hogy folyton csak verekeni tudtok. Régen is mindig én szedtelek szét titeket. El sem tudom képzelni mi volt amikor én nem voltam itt. Komolyan mint a dedóban. Ahelyett, hogy egymást ölnétek felkészülhetnétek. Az, hogy én hazajöttem annyit jelent, hogy Jackékenk hadat üzentem. Nemsokára eljönnek és akkor szembe kell néznünk velük.
-Na és mi lesz Martinával?-érdeklődött Tayler.
-Azt még sajnos én sem tudom, de meg kell védenem etől az egésztől, mert már Jack megpróbálta behálózni.-fogtam a fejemt.
-Hé tesó nyugi.-fogta meg a vállam Ru.
-Nincs nyugi. Ma azaz tegnap majdnem csókolóztak.-keltem ki magamból mire mindenki döbbenten nézett rám.
-Ezt miért nem mondtad?-szólaltak meg egyszerre.
-Azért, mert ő állította, hogy mennyire szeret és szerintem észre se vette, hogy mit csinál.-tűnödtem el.
-Jorge figyelj oda, mert tudod van ez az izé a vámpíroknál.
-Igen tudom. Az illatuk, a nézésúk sőt még az érintésük is elbűvől mindenkit.
-Öcsi én nem akarok ilyet mondani, de szerintem a csajodnak tetszik Jack.-mondta Ruggerro elszontyolodva.
-Ne csak őt ne.-néztem a többiekre aggódva.
-Mondj el neki mindent hátha majd más szemmel látja a dolgot.-kántálták egyszerre.
-Értsétek meg nem akarom, hogy belekeveredjen ebbe az egészbe.-emeltem fel a hangom mire a többiek elhallgattak.
-Akkor meg ne vágj ilyen bánatos bébifóka képet hanem csinálj valamit.-förmedt rám a testvérem. Igen nála nem hat ez a farkasosdi.
-Elmondok neki mindet. Nem inkább megmutatok neki mindet.-határoztam el magam és visszaváltoztam majd egy nagy morgással "ami annyirt jelentett, hogy mégegyszer ne forduljon elő ilyen" elmentem. Hazaérve besomfordáltam Tini mellé és szorosan hozzá bújtam.
-Kicsim.-fordult felém?
-Igen?
-Jack hívott, hogy elmegyek-e ma délelött focizni?
-És?
-Hát igent mondtam, de csak akkorha te is belegyezel és eljössz velem.
-Oké.-eröltettem az arcomra egy vigyort.
-Tudod mit? A mai napot inkább veled töltöm.-mosolyodott el aranyosan.
-Akkor majd este mutatnék neked valamit.-türtem egy kósza tincset a füle mögé.
-De miért csak este?
-Hát, mert csak.-nevettem fel.
-Redben, de aludjunk különben még este se kelünk fel.-bújt oda hozzám én meg a fejebúbjára nyomtam egy puszit és visszaaludtunk.

1.évad 14.rész (régi ellenség)

-Figyu kicsim én majd elmegyek a báttyádért addig te nyugodtan pihenj.-jött be a szobába Martina.
-Nem mert már megvannak a repjegyek és már szállunk is át a másik gépre.-mondtam és felvettem a bőröndjeinket.
-Akkor indulás.
-Indulás.-nyeltem le a gombócot a torkomba. Beültünk a taxiba és mentünk is a reptérre. Rugg már ott várakozott. Ahogy kiszálltam a karomat ölelésre tártam mire ő sírva a vállamra borult.
-Nem történhetett ez meg.
-Ruggerro figyelj rám! Semmi baj. Ezt is átvészeljük mint minden mást oké?-támasztottam a homlokom az övének.
-Oké.-szipogott. Megfogtuk a bőröndjeinket és már mentünk is a gépünkhöz.
-Jorge én külön ülök, hogy tudjatok a báttyáddal beszélgetni.-jelentette ki Tinu.
-Ne Tini nem kell. Szeretnék egy kicsit egyedül lenni, de azért köszi.-mosolygott Rugg, de nem tudott úgy igazán mosolyogni.
-Rendben akkor üljünk ide hátra.-mondtam a szerelmemnek mire mindketten lehuppantunk a leghátsó székekre. Az út egyik fele csendben telt, de láttam, hogy Tininek csak úgy gyülnek a könnyei. Hirtelen letörölte majd felém fordult és mellkasomra hajtotta fejét.
-Szeretlek!-suttogta.
-Én is, de mi a baj?-emeltem fel a fejét, hogy szemeibe tudjak nézni.
-Csak meghatott ez az egész, mert apu halálára emlékeztet.
-Neked meghalt az édesapád?-csodálkoztam.
-Igen.-bólogatott.
-Őszinte részvétem.-öleltem magamhoz. Pár perc múlva addig sírt, hogy elaludt. Egészen addig pihent míg le nem szállt a repülő. El sem tudom képzelni, hogy min mehetett keresztül ez a kislány. Bár az éltkorához képest egy felelőségteljes felnőtt nő.
-Megérkeztünk?-nézett körbe kisírt szemeivel.
-Igen.-pusziltam meg a fejét. Ahogy leszálltunk apukánk már ott várt minket.
-Apa!-szaladt oda a báttyám sírva. Ő átölelte és magához szorította mintha soha nem akarná elengedni.
-Szia.-mentem oda én is és engem is magához húzott. Így álltunk pár percig, de aztán apu megszólalt.
-Na és ő kicsoda?-nézett a páromra.
-Martina Stoessel.-nyujtotta a kezét.
-Fernandes Blanco. Na és melyik fiamnak hódítottad meg a szívét?-nevetett.
-Az enyémet édesapám.-léptem oda Tini mellé.
-Hát igazán szerencsések lehettek egymással. Ugyan Martinát nem ismerem, de ha őt választottad biztos olyan aranyos lány mint Rosalin volt.-mondta apu lelkesen.
-Köszönöm apa.
-Na, de menjünk, mert az élet nem állhat meg Mystic Falls-ban.-jegyezte meg apa és elindultunk. Hazaérve megpillantottam a szép faházunkat és rögtön elöntöttek az emlékek.
-Végre itthon.-szólaltunk meg egyszerre a tesómmal.
-Pontosan, de anyátok a halála elött befejeztette a szobákat amit mindig is akartatok és az volt a kérése, hogy amikor idejöttök azt nézzétek meg elösször.-kezdte a mondandóját az apánk.
-Rendben.-bólintottunk és elindultunk befele. Ahogy beértem a régi hálomba egyszerüen csodás volt. Nem olyan mint régen. Felkavarta az érzéseim és sírva a benti kanapémra ültem.
Egyszer csak Tini lépett be és ő is elsírta magát majd mellém ült.
-Nyugodj meg kérlek. Hallod?-puszilta meg a vállam.
-Nincs baj.-eröltettem egy vigyort az arcomra.
-Én itt leszek és segítek neked.-simogatta a hátam.
-Tudom.-csókoltam meg gyengéden.
-Elnézést fiatalok nem szeretnék zavarni, de Tini nem lenne baj ha váltanék pár szót a fiammal?-jött be  apu.
-Persze.-állt fel a barátnőm és kiment.
-Valami baj van?-álltam fel.
-Nem. Vagyis igen, de....
-Ugye nem az a dolog?
-Sajnos, de fiam.
-Apa én már megmondtam, hogy felhagytam a farkasosdival.-fogtam a fejem.
-Igen, de újra itt van.
-Ki Jack?-csodálkoztam.
-Igen.-hajtotta le a fejét.
-És hozta a többi vérszívó haverját is?-vettem halkabbra a hangom.
-Vannak vagy 8-an.-számolgatott az újján.
-Nem és nem és nem! Szerinted mit gondolna a barátnőm ha megtudná, hogy vérfarkas vér csordogál az ereimben?
-Csak addig maradj itt amíg ezek el nem tűnnek. Jorge a falkának szüksége van rád!
-Jó, de Martinának egy szót se!-emeltem fel a mutató újjam.
-Ez csak természetes. Akkor szólok is a báttyádnak, hogy te is benne vagy.-ment ki.
***Martina***
Ahogy Fernandes úr távozott rögtön visszamentem kedvesemhez. Igen feszültnek látszott ezért rá is kérdeztem, hogy mi történ.
-Semmi szerelmem csak családi dolgok. Meg tudsz érteni igaz?-húzott magához a derekamnál fogva.
-Hát persze.-mosolyodtam el.
-Köszönöm.-csókolt meg.
-Most ahogy így megfogtam a hátad és a vállad borzasztó erős lehetsz. Olyan izmos vagy mint egy farkas.-nevettem.
-Nem ez nem igaz. Pont olyan vagyok mint egy normális ember.-mondta én meg nem szóltam semmit csak hozzá bújtam.
-Kicsim amíg te elintézed itthon a dolgaid én elmennék pár dologért a városba meg kicsit körülnéznék.
-Persze menj csak.
-Oké egy óra múlva itthon vagyok.-pusziltam meg és elmentem. Nagyon szerettem volna körbenézni a városba meg egy két dolgot is kellett vegyek ezért elmentem. Ahogy sétáltam az utcákban elöntött a nyugodság. Minden annyira csendes és szép volt. A házak után az út egyik oldalán volt egy játszótér a másikon pedig egy focipálya ahol volt pár srác. 8-an vagy 10-en játszottak. Egy ideig néztem őket amíg az egyik srác meg nem szólított.
-Hé te ott.-kiabálta.
-Ki én?-néztem értetlenül.
-Igen te, gyere.-intett mire odamentem hozzájuk.
-Hello.-intettem.
-Új vagy itt?-kezdett kérdezősködni.
-A párommal jöttünk ide egy kis időre, mert itt élnek a szülei és nem rég halt meg az édesanyja.
-Ki a barátod?
-Jorge Blanco.
-Értem és te ki vagy?
-Martina Stoessel.-nyújtottam a kezem.
-Jack Pasquarelli.-mosolygott. Igazán helyes srác.

-Hát örültem a találkozásnak én mos inkább.....-indultam volna el, de közbe szólt.
-Szoktál focizni?
-Igen régen rengeteget. Már egészen kicsi korom óta focizok.
-Akkor azért néztél minket ennyire.
-Bevallom igen, mert már nagyon rég játszottam és már magát a focit nézni is jó.-ábrándoztam.
-Van kedved játszani? Kilencen vagyunk és kéne egy plussz ember amúgy is.
-Persze.-nevettem.
-Jó akkor velem leszel. Gyerünk.-passzolta le a labdát és kezdődhetett is a játék. Szerintem több mint egy órán keresztül játszottunk és mi nyertünk 4-1-re.
-Ez szép volt Tina. Igazán jól játszól.-dícsért meg Josh.
-Köszi.-pacsiztam le vele.
-Még egy menet?-kérdezték.
-Van még időm szóval mehet.-jelentettem ki és már kezdtük is. Pár perc elteltével Jorget pillantottam meg a pálya szélén egy csapat sráccal mögötte.
-Állj!-intettek a fiúk.
-Ti meg mit csináltok itt?-lépett oda Jack.
-A barátnőmért jöttem.-nézett dühösen.
-Itt játszott csak velünk.
-Oké, de én most elkérném ha lehet.
-Csak tessék.-mutatott felém.
-Kicsim mi a baj?-mentem oda hozzá.
-Talán csak annyi, hogy azt montad egy órára mész el ehelyett már 3 órája sehol sem vagy.
-Ne haragudj, de találkoztam velük és tök jó fejek voltak meg már rég fociztam úgyhogy itt maradtam egy kicsit.
-Nem baj, de máskor kérlek szólj, mert egy kicsit megijedtem.-karolt át.
-Rendben.-pusziltam meg.
-Akkor szia Tinu.-kántálták egyszerre.
-Sziasztok.-integettem és leléptem a többiekkel. Útközben láttam, hogy Jorge igen ideges ezért meg is kérdeztem, hogy történt-e valami vagy haragszik-e rám.
-Nem haragszok csak akikkel most voltál nem jó emberek.-mérgelődött.
-Te ismered őket vagy mi? Nem ártottak nekem semmit.
-Még nem. Martina egy idegen helyen vagy, nem ismersz senkit velem ellentétben. Halgass rám.-állt meg és maga felé fordított.-Ők nem jók ezt jegyezd meg.-indult el én meg utána sietve megfogtam a kezét. Haza érve ledobtam a cipőmet és már indultam is fürdeni. Szépen lezuhanyoztam, hajat mostam és felöltöztem pizsomába. Yoyi elmondta Ruggerroéknak is, hogy merre voltam és ők is rosszul fogadták. Vacsora közben tapintható volt a feszültség ami engem igazán zavart.
-Na jó elmondaná valaki, hogy mi rossz van Jackben és a többiekben?-idegeskedtem.
-Rossz emberek és kész. Főleg Jack.-csapott az asztalra Rugg.
-Ezt úgy mondjátok mintha egy kicsikével beszélnétek. Nem adtok rá indokot.
-Egyszer majd rájössz.-mondta az apjuk.
-Na jó én elmentem lefeküdni.-álltam fel és elmentem fogat mosni majd be a szobába ahol már várt a pasim.
-Ne legyél ilyen. Mi csak jót akarunk neked.-jött oda hozzám.
-Akkor hagyjátok, hogy találkozzak velük.
-Rendben, de csak akkor ha veled mehetek.
-Gyere nyugodtan.-húztam vigyorra a szám.
-Oké, de most ne veszekedjünk. Van jobb ötletem is.-csókolgatta a nyakam. Akkor már tudtam mi következik ezért azonnal levettem a pólóját ő meg letépte rólam. Mire minden ruha lekerült rólunk már égtem a vágytól. Csókolózva az ágyra döltünk és egymást kényeztettük.

Úgy gondoltam erre az egészre mint egy békülős este ami csodálatos.

1.évad 13.rész (tragédia)

Nem érdekelt, hogy itthagyott felmentem utána és amikor benyitottam ott járkált fel-alá.
-Na ide figyelj Martina Stoessel Alejandra Muzlera! Elgem van abból, hogy mindig faképnél hagysz. Bármikor próbálok elmondani akármit vagy közbeszólsz és elmész vagy a képembe vágod az ajtót. Most azért is elmondom amit akarok. Kérlek ne szakíts fél.......-fejeztem volna be a mondatot, de megint elhalgattatott, de most ennek örültem mivel megcsókolt. Éreztem ahogy beleremeg nyelveink találkozásába. Megfogtam és ahogy felkaptam ő lábait körbefonta derekamon. Elvittem az ágyig és oda lefektettem. Széttéptem a pólóját mire ő lehúzta a nadrágom. Pár másodperc alatt lekerült rólunk minden és kezdődhetett is az akció. Csodálatos volt! Már nagyon régen nem éreztem ilyet. Soha nem akarom őt elveszíteni. Nataliat sajnálom, de most már értem, hogy miért voltam vele. Eddig nem hittem el, de ma rájöttem, hogy csakis azért szerettem, mert kiköpött Tini. Nekem Martina jelenti a világot. Amióta Rasalin meghalt még nem éreztem ilyet. Miután kihancuroztuk magunkat Tinu a fejét mellkasomra hajtotta és körkörös mozdulatokat csinált ujjával a mellkasomon.
-Mi lesz most a barátnőddel?-puszilta meg az arcom.
-Szakítok vele ahogy hazaértünk. Nem akarok bunkó lenni és telefonon keresztül dobni.-szorítottam magamhoz és beszívtam az illatát.
-Rendben, de mit fogunk mondani az egész világnak mivel, hogy már énekesek vagyunk.-kérdezte.
-Figyelj Martina én ki akartam magam próbálni énekesként. Most lesz egy albumom veled, de után én vissza megyek az FBI-hoz.
-Akkor, hogy fogjuk így egymást látni ha mondjuk engem hívnak ide meg oda lemezfelvételre ha?-ült fel az ágyon.
-Szerintem a szerelmünknek nem akadáj a távolsag. Attól, hogy én Miamiban leszek te meg mondjuk itt az nem akadájoz meg minket semmiben. Én megfoglak várni. Egy éve várok rád.-keltem fel én is.
-De tuti, tuti, tuti?-nézett boci szemekkel.
-Hát persze.-mosolyogtam és megcsókoltam.
-Akkor most mit csináljunk?
-Szerintem használjuk ki ezt a pár nyugis napot. Minden percem veled akarom tölteni.-nevettem és felkaptam miközben megpörgettem. Nagyon jól indult az esténk. Xboxoztunk, kajacsatáztunk és amikor besötétedett kimentünk medencézni. Ám amikor én beugrottam a vízbe Tini nem jött utánam.
-Mi a baj kicsim?-néztem rá aggódva.
-Tudod Jorge én.....
-Te?-mosolyodtam el.
-Hát én nem tudok úszni.-hadarta el.
-Nem?
-Nem.-rázta meg a fejét.
-Ezen segithetünk.-mentem oda a medence széléhez és beemeltem vízbe.
-Kérlek ne engedj el.-csimpaszkodott a nyakamba.
-Jaj kicsi csimpánzom.-nevettem el magam.
-Héjj!-fröcskölte az arcomba a vizet.
-Oké, oké. Most szépen leraklak és próbápj úgy úszni mint egy béka.-magyaráztam és én is mutattam a kezemmel és a lábammal amennyire tudtam. Pár óra után egész jól ment neki. Aztán amikor már hajnali három volt magától uszkált, de muszáj volt lefeküdjünk, mert hulla voltam. Ahogy felértünk vettünk egy forró fürdőt és bedöltünk az ágyba, de ekkor megcsörrent a telóm. Nat hívott.
-Szia kicsim.-kaptam fel a telefont.
-Szia életem. Figyu megérkeztem és ha jövök hazafele ugye úgy volt, hogy benézek, de sajnos nem tudok.
-Semmi baj majd otthon találkozunk. Szia puszi.
-Puszi.-rakta le.
-Szi kicsim.-nyávogott mellettem Tini.
-Csak nem féltékeny valaki?-cukkoltam.
-Hát még jóhogy. Jorge Blanco az én pasim. Csak az enyém.-ült bele az ölembe kacarászva.
-Martina Stoessel meg az én kedvesem.-csókolgattam a nyakát.
-Háááát.-mosolygott ravaszúl.
-Mi az, hogy hát?-kerekedtem fölé és csikizni kezdtem. Ő meg reflexből úgy hasbarugott, hogy háttal akkorát estem mint öreganyám másnaposan.
-Jaj szerelmem ne haragudj.-pattant le mellém, de én mozdulni sem bírtam.
-Nem semmi baj.-mondtam alig halhatóan a fájdalomtól.
-Hívjak orvost?-kapkodott össze-vissza.
-Nem kell kicsim.-álltam fel és visszafeküdtem az ágyba. Alig, hogy elaludtunk megint valaki hívott.
-Mi van már?-vettem fel idegesen.
-.............
-Jaj ne haragudj Sam. Miért ilyen későn hívsz?-érdeklődtem.
-......................
-Mi miért?-pattantam fel.
-............
-De?
-...........
-Mi történt?-kezdtem aggódni.
-.............
-Tessék?-folytogatott a sírás.
-.........??
-Mi történt édesem?-térdelt mellém Tini amikor letettem a telefont. Én meg sem tudtam szólalni. Nem ez nem lehet.
-Hallod mond már Jorge!-kiáltott rám mégegyszer.
-Az anyám meg......megha.....meghalt.-jelentettem ki remegő hangon.
-Istenem kicsim. Részvétem.-ölelt át erősen, de én még mindig nem fogtam fel az elöbbieket. Vajon mi lehet most Ruggerroval? Mindig ő volt a legérzékenyebb a családban. Ezt is anyutol örökölte. Mi soha nem sírtunk apuval csak csendben szenvedtünk. Fogtam a telefonom és felhívtam.
-Szia öcsi.-hallottam a hangján, hogy már jó régóta bőghet.
-Szia báttyó. Figyelj minden rendben lesz csak gyere ide Rioba és együtt elmegyünk apuhoz. Nyugodj meg kérlek.
-Nem megy. Maghalt anyu érted? Nincs többé.-zokogott egyre hangosabban.
-Ruggerro kérlek ne csinálj hülyeséget. Ma utazz ide.-kérleltem.
-Rendben, de igérd meg, hogy most nem hagysz magamra.
-Soha nem foglak magadra hagyni. Szeretlek tesó érted?-mondtam határozottam.
-Rendben, de nekem most mennem kell szia délutánra érkezek.-rakta le.
-Nyugodtan sírj ha akarsz.-ölelt magához kedvesem.
-Nem én nem szoktam sírni.-szorítottam egyre erősebben.
-Shhhh nem lesz baj.-simogatta a fejem.
-Nem sírhatok, mert a báttyámnak most nagyobb szüksége van rám mint valha.-keltem ki az ágyból és kimentem a hatsóudvarra a boxzsákhoz majd ütlegelni kezdtem meg rugdosni. Így sikerült leveztenem a feszültséget. Mire végeztem Martina hangját hallottam.
-Szívem gyere be reggelizz valamit.-kérlelt.Már reggel nyolc óra volt mivel háromkor jöttünk fel akkor még hülyéskedtünk aztán két órát aludtunk majd én egészen eddig boxoltam.
-Nem kérek köszönöm!-eröltettem egy mosolyt az arcomra és tovább ütöttem a zsákot.
-Nem érdekel, hogy mit akarsz, mert most enni fogsz!-jött ki és behúzott a konyhába.
-Nem érted, hogy nem vagyok éhes?-förmedtem rá.
-Nem azt mondtad, hogy a testvérdnek szüksége van rád?-kérdezte.
-De, de ennek mi köze az evéshez?-értetlenkedtem.
-Az, hogy ha nem eszel elahagyod magad. Legyengülsz és nem tudsz majd lábra állni. Ha kell úgy tolom le a torkodon a kaját. Ha beleszakadok is te enni fogsz.-mondta miközben a számbagyúrt egy darab vajaspirítóst. A nap további részében a szobáb kuksoltam és a gitáromat pengettem míg végül eljött délután.

1.évad 12.rész (érzések egy dalban)

Nem tudtam, hogy ki lehet az ezért szóltam Tininek, hogy maradjon a szobába én majd lemegyek. Persze mintha a falnak beszélnék ő jött utánam.
-Akkor legalább mögöttem gyere.-mondtam mire mögém állt és megfogta a hátam.
-Oké, de nahyon vigyázz.-hallottam hangján az aggodalmat.
-Jó, oké vigyázok.-mondtam és elindultam lefele a lépcsőn. A második emeleten nem láttam senkit ezért gondoltam lemegyek a nappaliba is, de ahogy mentem lefele valaki elragadtam mögülöm Tinit.
-Jorge segíts.-hallottam a sikítást felfele. Elindultam felfel és közben kapcsolgattam a lámpákat, de valaki lekapcsolta a villanyórát és az pedig a padláson van. Elkezdtem rohanni nehogy Martinát megölje ez az ember. Szerncsére mindig tartok magamnál egy dobócsillagot. Csak is azért tarom ezt magamnál, mert még apám készítette. Szóval ahogy felértem hallottam egy férfinek a hangját.
-Semmi baj kicsim! Hazemegyünk szépen csak elöbb kinyírom a kis lovagod.-nevetett.
-Ne Javier kérlek!-sírt fel Tinu.
-Te rohadt fasz hagyd őt békén.-ronottam be, de ott se láttam semmit. Egyszer csak felkapcsolódtak a fények és megpillantottam őt.
-C-c-c hogy beszélünk kérem?-nevetett és közben Tinit símogatta aki csak megállás nélkül sírt.
-Figyelj ha jót akarsz megadnak eltünsz innen.-kiabáltam és előrébb mentem.
-Jaj ugyan már Yoyi cica. Vajon téged éjszakánként símogatott úgy mint engem vagy csókolt úgy? Esetleg voltatok már úgy. Olyan jó amikor megcsókol.-cukkolt és közben szájon csókolta Martinát.
-Te rohadék!-dobtam el a dobócsillagot ami egyenesen egy kellemetlen pontra talált. Odaszaladtam kihúztam belőle a csillagot és Tinitat felkapva kirohantam majd az ajtót rázártam. Leérve tárcsáztam a rendőrséget akik 10 percen belül itt is voltak. Elvitték Javiert mi meg végre megnyugodhattunk. Leülve a kanapéra felé fordultam és így szóltam.
-Tényleg ennyire szeretted?
-Az elején próbáltam, de soha nem tudtam úgy szeretni mint téged. Igyekeztem továbblépni csak sajnos rossz emberbe szerettem bele.-mondta miközben közelebb ült.
-Én is ugyan így érzek.-suttogtam mire odahajoltamh ozzá és megcsókoltam. Egyre szenvedélyesebb csókokat váltottunk, de leállítottam.
-Most meg mi van?-kérdezte.
-Az, higy ezt nem tehetem meg. Nekem barátnőm van és szeretem.-jelentettem ki mire felpofozott és elrohamt a szobájába. Na ez csodálatos. Mindent elcsesztem. Én a barátja akartam maradni, de ez nem ment. Ha a közelmben van teljesen megváltoznak az érzéseim iránta, de nem csalhatom meg Natalit. Fogtam magam és én js elemntem a szobába, hogy lepihenjek pár órára. Hát aludni nem aludtam, de a dalomat vagy tízszer elénekeltem négy különféle verzióban. Végül a lassú verziónál maradtam. Ma délután jön a két producerem, mert Facu elmondta nekik, hogy milyen csodálatos dalt írtam és meg akarják hallgatni. Felhúztam a farmerom és egy pólót, raktam magamra a kedvenc parfümömről, fogat mostam és belőttem a hajm majd lekóvájogtam a konyhába egy tál müzliért. Ő is épp lent etta a palacsintáját.
-Figyu beszélhetnénk?-ültem le mellé.
-Nem.-mondta és tovább majszolta a kajáját. Én is elkezdtem enni az enyém bár inkább őt figyeltem.
-De én ezt már nem bírom ki.-csaptam rá az asztalra.
-Akkor kerülj el.-vágta le a palcsintáját a tányérra és elviharzott. Hát ez nagyon jó lesz. Nem fogunk mi így soha együtt dolgozni. Én elindultam utana, mert szólnom kellett, hogy maj jönnek Sam-ék.
-Figyelj Tini ma jön Marco, Sam és Facu, mert írtam egy új dal és meg akarják hallgatni. Ha te is írtál valamit készülj fel.-nyitottam be.
-Nem írtam semmit, de majd lejövök.-mondta a könyvét bújva. Én is felhúzta magam ezért bementem a szobámba és a zongorához állva dühösen játszani kedtem. Van egy régebbi számom a Light your Heart na annak egy másik verzióját kezdtem játszani. Annyira átadtam magam a dalnak, hogy észre dem vettem Martinát aki az ajtomban állt.
-Mit akarsz.-néztem rá dühösen.
-Ja semmi olyat csak itt a csajod.-nevetett és kiment majd Nat lépett be. Odamentem hozzá és megpörgetve a levegőben megcsókoltam.
-Szia kedvesem.-öleltem magamhoz szorosan, de éreztem és szerintem ő is, hogy már nem az igazi ez az egész.
-Szia Jorge. Átutazóban vagyok itt, mert megyek a szüleimhez és gondoltam benézek.
-Nagyon örülök.-eröltettem egy mosolyt az arcomra.
-Tényleg nem hazudtak a srácok. Ez a csaj nagyon hasonlít rám.-mondta miközben az ölembe ült.
-Az lehet, hogy kinézetre igen, de a belsőtök teljesen más.-karoltam át derekánál.
-Ittmaradok amíg nem jönnek a többiek, mert megszeretném hallgatni a dalodat.
-Jaj hát ez tök jó.-színleltem a boldogat.
-Tudod mit?-túrt bele a hajamba.
-Na mit?
-Most szépen kimegyünk a medencébe és szórakozunk egyet.
-Rendicsek.-kacsintottam és gyorsan áthuztama ruhám egy fürdőgatyóra és Natalin is belebújt a bikiniébe. Istenem, hogy milyen jó feneke van Tininek a bikinibe. Akarom momdani Natalinak. Na mindegy. Ahogy kiértünk az udvarra egymásra pillantottunk és összekulcsolva a kezünket szaladni kezdtünk a medence fele.
-Vizíbomba!-kiáltottunk egyszerre miközben ugrottunk. A vízbe érve egyből elkezdtünk versenyezni, hogy ki ér elöbb a másik oldalra. Nataliaval nagyon jól elvagyok, de mjnt egy baráttal. Páromnak nem tudom már tekinteni, de ezt nem monhatom meg neki. Képtelen vagyok őt megbántani. Főleg azok után nem, hogy Martina után ő húzott fel a földről. A délelött viszonylag jó volt, de megérkeztek a producereim és mindenki összegyült a nappaliba. Levittem a gitárom és kezdődhetett a vallomásom egy dalban.
-Na szóval azt mondta nekünk Facundo, hogy lenne egy szám amit most írtál.-mondta
-Igen.-válaszoltam mire ő mutatott a kezével, hogy kezdjem el. Vol ott nekem egy szék, de nem kellett. A nyakamba akasztottam és már játszhattam is.


Minden csendes,
minden nyugtalan a szívemben
Utálom ezt az érzést
A napok sötétek, amikor nem vagy a közelemben
nehézzé válik levegőt venni
Azt kívánom, bárcsak egyszerűen megőriznél
Azt kívánom, bár mehetnék aludni

 Szeretni téged öngyilkosság
Nem tudom, hogy mennem kéne vagy maradnom
Próbálom életben tartani magam
tudván, hogy meg van a lehetősége annak, hogy ehhez az egészhez túl késő lesz
De hallottam, ahogy azt mondod szerettél
Ez az a rész amit nem tudok elfelejteni
és azt kívánom bár jönnél és megmentenél
mert a szakadék szélén állok

Hagynom kéne menni
mondani magamnak a dolgokat, amikre szükségem van, hogy halljam
de az agyam rosszul van bedrótozva.
Ezért szeretlek még akkor is, mikor nem vagy itt.
Úgy érzem megfulladok minden szavadban
és minden levegővétel között.
Valamiképpen ott ragadtál meg, ahol tényleg fáj
És ez megöli az összes részem.-eddég énekeltem én, de a következő sornál meghallottam Tini hangját aki mögöttem állt és zongorázott. Felé fordultam és az utolsó részeket együtt énekeltük.

 Szeretni téged öngyilkosság
Nem tudom, hogy mennem kéne vagy maradnom
Próbálom életben tartani magam
tudván, hogy meg van a lehetősége annak, hogy ehhez az egészhez túl késő lesz
De hallottam, ahogy azt mondod szerettél
Ez az a rész amit nem tudok elfelejteni
és azt kívánom bár jönnél és megmentenél
mert a szakadék szélén állok

 Szeretni téged öngyilkosság
és a világom összetörni látszik
És én... elfogadtam, amennyit csak tudtam
és a szerelem egy hosszú út lefelé.

 Szeretni téged öngyilkosság
és minden nap nehezebbé válik.
Próbálom életben tartani magam
tudván, hogy meg van a lehetősége annak, hogy ehhez az egészhez túl késő lesz
És elszalasztottam minden pillanatot
de még mindig elszánt vagyok a harcra
És tudom, hogy kiveszi majd az összes erőmet
hogy életben tartsam az érzéseket.
Szeretni téged öngyilkosság

A dal végén mindketten eljöttünk a hangszerünktől és odasétáltunk Marcoék elé.
-Ne haragudjatok csak én jobbnak láttam így a dalt.-hajtotta le a fejét Martina.
-Semmi baj nekünk tetszett. Na és neked Jorge?-fordult mindenki egyszerre felém.
-Ami azt illeti én is zongoráskísérettel akartam eljátszani csak......-mondtam miközben a padlót fürkésztem.
-Jolvan nem baj most itthagyunk titeket mind és a két hét végeztével visszajövünk.-kacsintott Marc és ezzel elmentek. Elköszöntem a páromtól is és ezután csak a mién volt a ház. Ahogy becsukódott az ajtó Martina felrohant az emeletre és engem itthagyott a kérdéseimmel.

1.évad 11.rész (összezavarodtam)

Reggel ahogy felkeltem kiszálltam Tini mellől és átmentem az én szobámba. Nem akarok újra vele lenni. Azt hiszem nem. Még magam sem tudom. Na mindegy a lényeg az, hogy most barátok vagyunk. Ahogy átértem a szobámba bedöltem az ágyba. Annyira jó ez a víz ágy. Megláttam magam mellett Nat képét és azonnal a kezembe vettem a telefont majd tárcsáztam.
-Szia kicsim. Milyen kint Rioba?-hallottam bársonyos hangját.
-Jó, de el kell mondanom valamit.
-Mit?
-Hát az exemmel kell felvegyem a lemezt és egészen tegnapig ezt én sem tudtam.-mondtam alig halhatóan.
-Várj mi? Akkor ti most egy házban vagytok?
-Igen. Ráadásul két hétig nem mehetünk ki és be se jöhetnek hozzánk. Mivel egy nagy veszekedést levágtunk találkozásról ezért a nagyfőnök azt akarja, hogy szokjunk össze egy kicsit.
-Ezt nem hiszem el.-hallottam, hogy sír.
-Szerelmem miért pityeregsz?
-Mert el fogsz hagyni az exed miatt.
-Soha nem hagynálak el főleg nem miatta. Én csak téged szeretlek és amúgy is neki van barátja.
-Na és Sthepi úgy hallottam ő is most ment ki Rioba.
-Fujj kicsim hidd el, hogy ezzel a fruskával nem jövök össze! Utálom már egy jó ideje. Ha jó fej is vagyok velem az csak szánalom.
-Okés most megyek szeretlek.-szipogott.
-Jó nyugi én jobban szeretlek puszi!-nyomtam ki a telót. Gyorsan felkaptam magamra a ruhám ami egy szaggatott farmert és egy fekete trikót testesített meg. Na meg persze a fehér buffalo cipőm. Belőttem a hajam és siettem le reggelizni. Tini már az asztalnál turkálta a müzliét és amikor meglátott felállt az asztaltól majd kiment a kertbe. Na ennek már megint mi baja van? Gondoltam kimegyek utána és kideritem a baját. Kint ült a medence szélén és a lábát a vízbe lógatta. Odasétáltam hozzá és én is ugyan ezt tettem.
-Mi van veled?-néztem rá komolyan.
-Mit érdekel téged egy ilyen fruska?-flegmázott.
-He? Mi bajod van már?-néztem értetlenül.
-Ugyan már nem muszáj szánalomból jófej legyél velem.-folyt le egy könnycsepp az arcán.
-Most aztán igazán nem értelek.
-Nem Jorge Blanco én nem értelek. Ugyan olyan vagy mint többi srác! Én szerettelek!-pattant fel melőlem és bement a lakásba.
-Wáááá ezt nem hiszem el.-álltam fel és felborogattam a kinti napozó ágyat és az asztalt meg a székeket. Kb. egy órán keresztül tomboltam kint aztán bementem a szobába és gondolkozni kezdtem. Pár perc után rájöttem, hogy halhatta a telefonbeszélgetésem a barátnőmmel és azt hitte róla beszélek amikor Sthepiről volt szó. Megint tombolni akartam, de eszembejutott egy szöveg és gitáromat a kezembe kapva játszani kezdtem.

Minden csendes
minden nyugtalan a szívemben
Utálom ezt az érzést
A napok sötétek, amikor nem vagy a közelemben
nehézzé válik levegőt venni
Azt kívánom, bárcsak egyszerűen megőriznél
Azt kívánom, bár mehetnék aludni

 Szeretni téged öngyilkosság
Nem tudom, hogy mennem kéne vagy maradnom
Próbálom életben tartani magam
tudván, hogy meg van a lehetősége annak, hogy ehhez az egészhez túl késő lesz
De hallottam, ahogy azt mondod szerettél
Ez az a rész amit nem tudok elfelejteni
és azt kívánom bár jönnél és megmentenél
mert a szakadék szélén állok
Hagynom kéne menni
mondani magamnak a dolgokat, amikre szükségem van, hogy halljam
de az agyam rosszul van bedrótozva.
Ezért szeretlek még akkor is, mikor nem vagy itt.
Úgy érzem megfulladok minden szavadban
és minden levegővétel között.
Valamiképpen ott ragadtál meg, ahol tényleg fáj
És ez megöli az összes részem.

 Szeretni téged öngyilkosság
Nem tudom, hogy mennem kéne vagy maradnom
Próbálom életben tartani magam
tudván, hogy meg van a lehetősége annak, hogy ehhez az egészhez túl késő lesz
De hallottam, ahogy azt mondod szerettél
Ez az a rész amit nem tudok elfelejteni
és azt kívánom bár jönnél és megmentenél
mert a szakadék szélén állok

 Szeretni téged öngyilkosság
és a világom összetörni látszik
És én... elfogadtam, amennyit csak tudtam
és a szerelem egy hosszú út lefelé.

 Szeretni téged öngyilkosság
és minden nap nehezebbé válik.
Próbálom életben tartani magam
tudván, hogy meg van a lehetősége annak, hogy ehhez az egészhez túl késő lesz
És elszalasztottam minden pillanatot
de még mindig elszánt vagyok a harcra
És tudom, hogy kiveszi majd az összes erőmet
hogy életben tartsam az érzéseket.
Szeretni téged öngyilkosság

Azt hiszem siekresen megírtam egy ujabb dalt. Komolyan csak arra volt szükségem, hogy Martina kimondja, hogy én szerettelek? Én is szerettem, de minden más lett mióta az apja elvitte tőlem. Még egy annyi üzit sem küldött, hogy sajnálom vagy, hogy te barom ne aggódj én szeretlek csak apám makacs, de várj meg kérlek. Esküszöm megvártam volnem, mert szeretem. Még most is. Ő olyan nekem mint Rosalin. Minden héten kijárok a sírjához és most, hogy nem vagyok otthon megkértem a srácokat, hogy addig ők vigyenek neki virágot. Egész délelött Martinán agyaltam, de végül arra jutottam, hogy én is haragszom rá, mert hallgatózott. Nem érdekel már. Levetkőztem majd magmrahúztam egy fürdőnacit és kimentem úszkálni a medencébe. Közben vittem a kamerám is és csináltam videót a Youtub csatornámra.
-Auu! Üdvözöllek a mai videómban! Mivel két hétre bezártak egy luxusházba, hogy jobban kijöjjek a munkatársammal lesz időm nektek videót csinálni. Mondjuk rátok mindig van időm. Imádlak titeket! Szóval ma megmuatom nektek a házat, de elötte uszkáljunk egy kicsit.-mondtam majd lebuktam a víz alá. Pár percig bekapcsolva hagytam a kamerát aztán megállítottam én meg még fürödtem egy kicsit. Eztán újra bekapcsoltam a videót.
-Na szóval nézzük is meg az udvart. Itt a medence amiben az elöbb pancsiztam és a többit hagyjuk, mert most van egy kis kupi. Menjünk is be a házba. Itt van az első szoba ami a zenész tárasamé. Halihó Martina.-nyitottam be hozzá mire nekem vágta a párnát.
-Menj ki innen!-mondta duzzogva.
-Milyen kedves fogadtatás. Igen Tini most durcikirálynőt játszik mivel nem kapta meg a napi csokiadagját.-nevettem mire ő is felkuncogott, de utána újra mérges arcra váltott.
-Na jó srácok menjünk most az én szobámba az jobb.-indultam fel a harmadik emeletre. Benyitottam a hálomba és körbevittem a kamerát.
-Igen itt a víz ágyam, zongora, gitár, xbox és minden ami kell. Köszönöm, hogy velem tartottatok. Ha tetszett iratkozzatok fel! Puszi srácok.-tettem a kezem a lencsére majd véget vetettem a felvételnek.
-Hallod minek kellett bejönni a szobámba? Az csak az enyém.-rontott be a szentélyembe Martina.
-Nyugi durcis kislány.-borzoltam össz a haját.
-Haggyál engem békén te varangyosbéka.-ütött meg.
-Egészen jók a beszólásaid, de he én vagyok a béka és te a durcishercegnő akkor egy csókot kell adni a békucinak, hogy királyfi legyen és boldogan éljenek míg meg nem halnak.-cukkoltam a lányt.
-Na azt várhatod Blancito. Elöbb veretem magam halálba mint, hogy te legyél a hercegem.-mondta mérgesen és becsapta maga után az ajtót.
-Ez a híres Stoessel távozás?-kiáltottam utána, de már nem kaptam választ. Röhögcsélve, de mégis bánatosan lehuppantam a földre és a dalomat finomítgattam míg nem tökéletesnek éreztem. Kicsit Xboxoztam és utána felhívtam Facundot.
-Na haver beszéltetek?
-Persze és az estét a karomban töltötte, mert rémálmai voltak az idiota pasija miatt. Reggel átosontam a szobámba, hogy beszéljek Nattal, de ő meg az ajtónál halgatózott és amikor Sthepiről beszéltünk azt hitte róla van szó ezért mérges lett, kiosztott én meg ezáltal sikeresen írtam egy dalt.
-Na mutasd.-mondta mire én kihangosítottam őt letettem magam mellé a telefont és a gitárt a kezembe véve eljátszottam a szerzeményem.
-Nekem tetszik, de jobb lenne ha zongorakíséret lenne hozzá.
-Lehet, de nincs senki akivel előadhatnám.
-Ott van Tini is.
-Akkor egyből rájönne, hogy ezt a dalt róla avagy neki írtam és én nem akarom hitegetni.
-Miért nem őt szereted?-kérdezte komolyan.
-De, de Natalit jobban azt hiszem.-mondtam bizonytalanul.
-Nem hiszem én azt. Ha jobbam szeretnéd róla írnál dalt. Meg már vesztetek volna össze. Szerinted Marinával miért veszekedsz? Azért, mert szeretitek egymást csak már az érzéseiteket vitába folytjátok. Ha megnézem azokat a dalokat amit az elmúlt egy évben írtál akkor mindegyik valamilyen formában hozzá fűződik.
-Na jo most felejtsük ezt el. Inkább azt mond el, hogy te hogy érzed magad.
-Hát nagyon jól. Marcoval meg Sam-el minden nap elmegyünk vamai új helyre.-áradozott mire én csak ennyit mondtam.
-Én itt rohadok te meg körbejárod egész Riot. Nagyon jó, de én még Marcot kinyírom egyszer.-mérgelődtem. Nem sokkal később elköszöntünk és én elmentem le vacsizni. Ettem egy banánt és egy csokisgofrit. Ahogy végeztem mentem fogatmosni, fürdeni és döltem be az ágyba. Mára élg volt nekem ennyi. Olyan éjfél körül kopogást hallottam az ajtómon és ki is nyílt én pedig Tinit pillantottam meg egy kis trikóba meg cicanaciba.
-Könyörgöm Jorge ne haragudj, de nem tudok aludni. Had maradjak itt.
-Ilyenkor jó a varangyosbéka mi?
-Ne haragidj, de te is igen durvákat mondtál rám.
-Igen csak annyi, hogy azt Sthepiről mondtam a telefonba mivel állítólag itt vam Rioba és Nat kicsit féltékeny.-mondtam komor arcal.
-Annyira sajnálom én csak....
-Semmi baj gyere bujj ide nehogy megfázz.
-Köszönöm!-feküdt le mellém és a fejét a mellkasomra rakta mire én átöleltem. Annyira jó őt újra a kezembe tartani és olyan gyönyőrű ahogy alszik. Pár órával később mind a ketten zörgésre lettünk figyelmesek. Csodálkoztunk is mivel rajtunk kívűl nincs más a házban. Vajon ki lehet az?

1.évad 10.rész (vele biztos nem! Vagy még is?)

-Van nevem is bunkókám!-flegmázott.
-Tudom Martina nyávogó hercegnő Stoessel aki még mindig álomvilágban él!-grimaszoltam.
-Jaj te meg a Mr.tökély Jorge Blanco aki nem tud betelni magával és a szarul bezselézett hajával.
-Oké, oké elég! Azt hiszem ti már ismeritek egymást.-állt közénk Sam. Marco csak mérgesen rámnézett és intett  a fejével.
-Mi van?-mentem oda hozzá.
-Ekkora lehetőséget kapsz itt Rioban és máris el akarod rontani?-modta dühösen én meg csak lehajtottam a fejem.
-Bocsánat, de nincsenek jó emlékeim Martinaról.
-Jó hadjuk, de igyekezz normális lenni.
-Redben!-puffogtam.
-Na jó srácok, hogy egy kicsit oldjuk a feszültséget két hétig ti ketten otthon lesztek úgy, hogy a kapunk kívűl sehova nem mehettek! Értietek?-mutogatott Sam mire én a fejemet a falba vertem.
-Jorge, Tini mondjatok már valamit.-mosolygott Marco miközben magához szorított minekt. Mi csak egy vigyort erőltettünk magunkra és ekkor én így szóltam.
-Rendben főni. Ez remek alkalom lesz, hogy egy időre félretegyük a nézeteltéréseinket. Nem Martina?-nevettem kínomban.
-De Jorge ez remek ötlet.-nevetett és kiment velem együtt az ajtón.
-Jaj ne aggódj Sam biztos jól kifognak jönni egymással.-hallottam Marc hangját.
-Én is attól félek.-szólalt meg a nagyfőnök. Hát rosszul érzi Marco, mert ezzel a csajjal én többet soha! Ahogy az új házhoz értünk a kapunk bezáródtak mögöttünk és minden kijárathoz két őr állt. Hát ez remek. Remélem van videójáték ebben a házban. Mindkettőnk akart keresni magának egy szobát csak volt egy kis bibi. Ugyan azt a hálót akartuk mindketten.
-Na jó akkor legyen ez a szoba a tiéd én majd megyek a harmadik emeletre.-nevettem és otthagytam. Megláttam a legfelső szobát és azonnal szerelmes lettem. Vízágy, Xbox, zongora, gitár meg minden. Már is imádtam. Berendezkedtem elhelyeztem a barátnőmről egy képet az éjjeliszekrényen majd leültem Xboxozni. Épp Fifáztam amikor kopogást hallottam. Tinin kívűl más nem lehetett.
-Gyere!-ordítottam mire ő benyitott.
-Szia....-kezdett bele, de hirtelen megállt.
-Mi van?-kérdeztem miközben a képernyőt bámultam.
-Neked van Xboxod és rajta van a Fifa16?-huppant le mellém mire én nevetni kezdtem.
-Te szereted?
-Ez hülye kérdés volt. Naná, hogy szeretem sőt imádom.-vett fel egy konzolt és beállitott egy meccset. Látszik, hogy ért hozzá mivel pár perc alatt beállított mindent. Nem mellesleg nekem a Real Madridot állította be ő meg a Barcaval volt.
-Honnan tudod, hogy Realos vagyok.-néztem rá kérdőn.
-Hát még is csak együtt voltunk egy kis ideig és pár hónapja ismertelek szóval tudok egy két dolot.
-Ja értem.-meredtem újra a tévére és elkezdtem játszani. Majdnem le is győztem, de egyenlített így hát döntetlen lett.
-Ezaz!-kiáltott fel és ugrándozni kezdett, de közben leverete Naty képét.
-Most nézd meg mit csináltál!-emeltem fel a hangom.
-Ne haragudj! Nem direkt volt.-hajolt le és felvette a képet ami be volt törve. Láttam, hogy elsápadt az arca, de hírtelen egy erőltetett mosoly jelent meg az arcán.
-Ő a barátnőd?
-Igen Natalianak hívják.-mondtam dühösen és kitépetem a kezéből a fotót.
-Szép! Nagyon hasonlít valakire.-kuncogott halkan.
-Hát rád biztos nem! Ő nem egy kis ribi.-jelentettem ki flegmán.
-Ribi az idióta testvéred bár ő jobban csókol mint te sőt mindenben jobb nálad. Te mire megtaláltál egy eltüntet halott volt ő meg még élve visszahozta őket.-gúnyolódott.
-Tényleg? Akkor te is halott vagy? Mivel ha rajta múlik meg is rohadhatsz ott ahol vagy. Én voltam az egyetlen aki elindult megkeresni. Nekem volt eszem és meg is találtalak.
-Ó valoban? Nem inkább a farkad vezetett?-kezdett el ordítozni.
-Na hagyjuk már. Egy újjal sem érnék hozzád nem, hogy mással. Még a végén lerohad.-kezdtem egyre hangosabban kiabálni.
-Na menj ahova én gondolom.
-Jó menj te is ki a szobámból te büdös kurva!-toltam ki az ajtón mire ő elrohant. Lehet, hogy messzire mentem, de nehogy már azt hidje, hogy körülötte forog a világ. Gyorsan felhívtam Facut mivel ez a két hét alatt neki szállodába kell mennie.
-Szia Jorge na mizu.?
-Hát az elöbb majdnem kinyírtuk egymást, de minden rendben.-nevettem kínomban.
-Na miért?-kíváncsiskodott.
-Ja csak leverte Nat képét és utána megnézte és elkezdte, hogy ugyan úgy néz ki mint ő és úgy állított be mindent mintha körülötte forogna a világ.-meséltem miközben idegesen fel alá járkáltam a szobában.
-Ja értem. Akkor gondolom te meg elhortad minden kurvának.
-Hát igen.-vakartam a fejem.
-Szerintem menj és beszélj vele. Azért elég durva lehettél. Már ahogy ismerlek tuti.-hallottam a hangján az aggódást.
-Igazad lehet. Inkább megyek és dumálok vele. Szia.-jelentettem ki, mert most már tényleg bánom.
-Menj csak! Szia!-mondta és lerakta. Én azonnal elindultam Tini szobája felé. Kopogtam, de semmi válasz. Elkezdtem kiabálni, de még mindig semmi.
-Jolvan ha így nam akkor berugom az ajtót.-kiabáltam választ nem várva és kidöntöttem az bejáratot. Amikor beléptem a háloba Martina egy vodkásüveg mellett feküdt kiütve. Odarohantam hozzá és felvettem a kezembe. Be mentem vele a fürdőbe és ruhástól beraktam a kádba. Megfogtam a zuhanyzót elindítottam a hideg vizet és azonnal a fejéhez irányítottam a zuhanyfejet. Hirtelen felugrott és menekülni akart, de én visszaszorítottam. Addig engedtem rá a vizet míg úgy nem éreztem, hogy most már mondjuk kijózanodott. Megfogtam átöltöztettem pizsibe majd 2,5 liter vizet itattam meg vele.
-Mond Jorge miért csinálod ezt?-nézett rám kérdőn.
-Azért, mert bármi történt én szeretlek és nem akarom elveszíteni a barátságod.-hajtottam le a fejem mire ő  megölelt és az ölembe feküdt majd így aludtunk el. Közben énekeltem neki az új dalunkat. Az éjszakánk nem volt valami fényes, mert valami Javier nevét kiabálva ugrott fel.
-Jorge én ezt nem bírom.-bújt hozzám sírva.
-Mi a baj? Ki az a Javier?-simogattam a hátát miközben a fejét puszilgattam.
-Javier a barátom, de folyton bánt engem. Teljesen olyan mint Adrian volt. Nem akarok élni.-zokogott tovább.

-Nyugodj meg jó?-csitítgattam és el kezdtem énekelni a Te Creo-t. Szép lassan álomra hajtotta fejét és kisebb mocorgásokkal átvészeltük az estét.

1.évad 9.rész (az új élet)

Már egy év is eltelt amióta Tini eltünt az életemből. Ahogy mondtam megváltoztam. Rájöttem, hogy a zenének akarok élni. Éppen ezért ebben az évben leszerződtem egy híres studionál. A pruducerem pedig Marco Heal. Nagyon jóban vagyok vele és engedtem, hogy keressen mellém egy másik embert akivel felvesszük a dalaim. Még nem tudom, hogy ki lesz az, de ma este kiderül mivel 4 hónapra ketten össze leszünk zárva egy luxusházba Rioban. Azért Rioban, mert ott vesszük fel az új lemezem. Aról volt szó, hogy pörgős számok lesznek ezért fiú partnerem lesz. Van egy csodálatos barátnőm is Naty. Imádom! Lassan 2 hónapja, hogy együtt vagyunk. Szöges ellentéte Tininek. Legalábbis szerintem igen. Nézzük Naty olyan cuki kislányos Tinu meg na jó ő is az. Akkor Natalia különleges a cuccai és a szobálya ő maga! Martina na igen ő ugyan ez, viszont Nat olyan kislányos hisz még fiatal, de akkor is. Mondjuk Tini is ilyen. Nem, nem hiszem el, hogy Tini hasonmásával vagyok együtt. Bár nem teljesen mivel Naty hűségesebb.
-Elég!-kiabáltam hangosan a nappalimba ahol a barátaimmal vagyok és ők épp felelsz vagy merszeznek.
-Mi a baj Yoyi?-kérdezte Facu.
-Semmi folytassuk.-mondtam feszülten.
-Jó amúgy is te jössz! Felelsz vagy mersz?-kérdezte a báttyám.
-Felelek.-mondtam higgadtam mostmár.
-Tinin gondolkodtál ugye?-kérdezte Alba.
-Naná, hogy rajta. Ti nem gondoljátok, hogy Tinu hasonmásával jöttem össze?-mondtam és elővettem egy képet amin Nat volt és rámutattam.

-Ja csak az exed mindent megtett volna érted és nem a pénzedért.-mondta Samu.
-Igen és a volt csajodnak nem lila haja volt.-nevetett Nico.
-Na jó elég Natalia szeret engem és én is őt!-vágtam hozzájuk az üveget.
-De a csaj akkor is olyan mint Tini.-mondták egyszerre majd felálltak és a szobámba mentek. Nem értettem semmit ezért mentem is utánuk. Bent előkapták a bőröndöm és pakolni kezdték a ruháimat.
-Hát ti meg mi a francot csináltok?-idegeskedtem.
-Hát ma mész az új sráccal felvenni a lemezeket. 4 hónapra elmész és kéne valami ruha is.-mondta Diego.
-Srácok majd én megoldom.-flegmáskodtam.
-Mi van veled Blanco? Amióta Martina elment nem vagy önmagad.-tette a kezét a vállamra Rugg.
-Változik az ember. Hagyjatok békén!-emeltem fel a hangom.
-Rsdben! Gyertek skacok ez az ember nem a mi barátunk.-jelentette ki Facu és elmentek. Fájt amit most mondott Facundo. Amióta az eszemet tudom a legjobb barátom. Együtt jártunk oviba, általánosba, gimibe, föiskolára és még egyetemre is. Aztán egy helyre mentünk dolgozni. Most meg elvesztettem. Senkim nincs rajta kívűl akivel ilyen szoros kapcsolatot ápolok. Jó igen ott vannak a srácok, de őket csak a munkahelyemen ismertem meg. Nem úgy mint Rosalint vagy Facut. Amíg a bőröndömet pakolásztam az agyamban végígfutott a gyerekkorom. Emlékszem, hogy kiskoromban apukám épített nekem az egyik fára egy kis kuckót. Minden délután ott játszottam fent. Amikor meg beesteledett édesanyám mindig a nagy tölgy alatt kiabált, hogy menjek be. Persze én soha nem engedelmeskedtem. Mindig ott akartam aludni. Édesapám meg mondta anyukámnak, hogy haggyad majd úgy is bejön. Mindig úgy sikerült lecsalogatni a bunkimból, hogy apa kitalált valami játékot amit a lakásban is tudtunk játszani. Egyszer kommanduztunk máskor meg anyu hozzávalóit csentük el amit a vacsorához készített ki. Anyával is sokat játszottam, de benne azt szerettem a legjobban, hogy minden este énekelt nekem meg mesét olvasott. Amikor meg idősebb lettem mindig mindent vele beszéltem meg. Azt is amikor Rosali másik fiúba volt szerelmes meg azt amikor Facundo mindig piszkált. Igen Facuval nem mindig voltunk jóba, de ez minden barátnál előfordul. Na és amikor felnőttem akkor jöttek a nehézségek. Ahoz, hogy itt dolgozhassak Miamiban el kellett hagyjam a szeretett városomat Guadalajarat. Ezáltal édesanyukámtól és édesapámtól is el kellett búcsúznom, de minden héten háromszor beszélünk telefonon. Anyuka most kicsit betegeskedik ezért a lemezfelvétel alatt elutazok hozzájuk Ruggal, hogy lássuk őket. Hát igen a báttyámról és rólam nem is meséltem. Állítólag amikor megszülettem nagyon utált engem, mert mindig velem foglalkoztak többet. Ez érthető hisz baba voltam ő meg már oviba járt. Aztán ahogy kezdtem felcsperedni ő is megszerett. Én mindig tiszteltem őt és büszke voltam, hogy nekem van egy idős báttyám aki megvéd bármi áron. Sokszor hencegtem is vele az osztályba ezért minden fiú át akart hozzánk jönni, hogy együtt menjünk focizni. Mindig én akartam lenni a legmenőbb, de amikor Ros, Facu és még a báttyám sem beszélt velem, mert állítólag túl nagyképű lettem na akkor már nem érdekelt a csillogás. Annyit akartam, hogy visszakapjam a barátaim és a testvérem. Dióhéjban ennyi lenne a gyerekkorom története. Ahogy végeztem a pakolódással megérkezett a párom.
-Szia kicsim megjöttem.-kiabált lentről Naty.
-Szia szerelmem.-sétáltam le a lépcsőn majd lágy csókot hintettem a szájára.
-Már mész is?-nézett rám szomórú szemekkel.
-Igen kicsim. Tudod még sokmindent el kell intéznem, de 4 hónap múlva találkozunk.
-Jó de ugye nem fogsz más lányba beleszeretni addig?-hajtotta le a fejét miközben hozzámbújt.
-Soha nem tudnék mást szeretni rajtad kívűl, de te se vess szemet más srácokra!-tettem fel a mutatóujjamat.
-Én soha!-puszilta meg az arcom.
-Redben, de nekem most mennem kell! Szia nyuszi ha megérkeztem hívlak.-kiabáltam vissza már az ajtóból. Fájt őt itthagyni, de ha visszajövök akkor újra csak ő fog létezni senki más. Még mielött a reptérre mennék benézek Facuhoz, hogy bocsánatot kérjek és, hogy elhívjam magammal. Amint odaértem a házához futottam is az ajtóhoz és csöngettem. Pár percre rá nyílt is a bejárat, de amint meglátott rám is akarta csapni az ajtót, de én odaraktam a lábam.
-Beszélnünk kell!-mondtam lehajtott fejjel.
-Miről?-flegmáskodott.
-A barátságunkról, mert ez így nem mehet.
-Milyen barátságunkról? Nekem nincs barátom. Hol van az a Jorge Blanco akit kiskoromban megismertem? Én ugyan bizony nem látom.-vágta a fejemhez a dolgokat.
-Igazad van! Ez nem én vagyok, de amióta Tinu elment......-mondtam, de Facundo közbevágott.
-Nem, ne fogd Martinára! Nem miatta van hanem miattad! Egyszerűen próbálod magadbafolytani az érzéseket és egy zsémbes emberré váltál.-mondta mérgesen.
-Igazad van, de nem bírom ha veszekszünk. Hidd el megváltozom csak béküljünk ki és gyere velem Rioba.-fogtam meg a vállát.
-Semmi baj, de hova? Rioba.?
-Naná szükségem van egy barátra. Szükségem van a testvéremre.-mondtam könnyes szemmel.
-Huhh Jorge te tényleg depis vagy. Ha ezt Rugg hallaná. Na gyere ide elmegyek veled, de csak egy feltétellel.-mondta miközben átölelt és megveregette a hátam.
-Mi az?-néztem rá kíváncsian.
-Ha megérkeztünk az új ideiglenes otthonunkba akkor felhívod Tinit és tisztáztok mindent.
-Jó legyen.-ráztam vele kezet majd elindultunk a reptérre. Amikor megérkeztünk Marco már ott várt minket.
-Szia Jorge látom Facut is elhoztad.-öklözött le velem.
-Ja, de hol van a srác akivel fel fogom venni a lemezt?-néztem körbe értetlenül.
-Az ottani producer azt mondta, hogy ő már a házban van.-Mondta Marc.
-Hát jó akkor menjünk.-intettem a gép felé majd felszálltunk rá. Az út pár órát vett igénybe. Igazából nem tudom, mert nem számoltam. Ahogy leszállt a repülő én már szaladtam is a csomagokért és alig vártam, hogy megismerhessem a pertnerem. Elmentünk az új studioba és vártuk a producerem főnökét avagy a másik producert.
-Sziasztok a nevem Sam Olson. Szia Haver.-köszönt majd lepacsizott Marcoval.
-Jó napot uram!-mondtam határozottan.
-Kérlek tegezödjünk srácok.-nevetett.
-Rendben!-mondtuk egyszerre.
-Szóval Jorge hallom már nagyon szeretnéd látni a partneredet.-mosolygott Sam.
-Igen már nagyon kíváncsi vagyok rá.
-Redben. Akkor itt is van a partnered.-mondta majd az egyik ajtó felé mutatott ahonnan kisétált a társam.
-Ezzel fogok dolgozni............?