1.évad 3.rész (leszek a piszichológusod)

Éppen hogy, de sikerült visszarántanom a kormányt. Gyorsan lefékeztem az út szélén és a lányra pillantottam.
-Martina jól vagy?-kérdeztem aggódva.
-Persze, de veled minden rendben?-nézett rám barna szemeivel.
-Most menekültél meg a halál torkából, megkínoztak meg még ki tudja és neked az a legfontosabb, hogy én jól vagyok-e?-néztem rá értetlenül.
-Mi baj van ezzel? Én mindig elöbbre tartottam mások egészségét mint az enyémet.-mondta.
-Semmi baj csak tudod különleges lány vagy. Alig ismersz és olyan jó vagy hozzám.-indultam tovább a kocsival.
-Megmentetted az életem. Tartozom neked annyival, hogy törődöm veled miután miattam halt meg a bárátnőd.-mondta lehajtott fejjel.
-Figyelj  Martina nekem ez a dolgom.-mosolyodtam el egy kicsit.
-Tini mármint ez a becenevem a barátaimnak csak Tini.
-Akkor Tini kérhetek tőled valamit?-kérdeztem.
-Persze mihelyst elmondtad a neved.-nevetett.
-A nevem Jorge Blanco.-mosolyodtam el egy picit.
-Áááá Jorge akkor mond mit szeretnél.
-Egy kis csendet ha nem baj. Semmi másra nem vágyom ezek után csak a nyugalomra.-mondtam kömnyes szemmel.
-Rendben, megértelek! Valahogy most én is így vagyok ezzel.-halgatott el és a vállamra döntötte a fejét. Én meg megpusziltam. Tiniben van valami különlegesség amit nem értek. Mindenkit magához vonz akivel csak beszél. Megértő, figyelmes, kedves. Remélem egyszer jó barátok leszünk. Az út további része csendben telt. Martina azaz Tini elaludt a vállamon, de nem állt szándékonban felkelteni. Amikor a házuk elé értünk az ölembe vettem és elvittem ah ajtóig. Épp be akartam csöngetni, de megfogta a kezem.
-Mi az?-kérdeztem.
-Itt a telefonszámom. Szeretném ha megkeresnél ha szükséged van valakire, hogy kiöntsd a szíved. Tudod pszichológusnak tanulok és tudok egyet s mást. Meg remélel, hogy barátok leszünk.-puszilta meg az arcom. Én csak bólintottam majd becsöngettem. Az egész család ott állt az ajtóban és hálálkodtak. Átadtam Tinit az apukájának én meg igyekeztem haza. Lezuhanyoztam és bementem szobába. Ahogy beértem a közös szobánkba a képeink fogadtak. Ott előjöttek az emlékek. Az együtt töltött esték, a kirándulásaink, a bújocskázások a házban. Már tervbe volt a baba is és következő honapban a szülinapján akartam megkérni a kezét. Soha, de soha nem fogok más lányt szeretni rajta kívűl. Azzal a tudattal feküdtem le aludni, hogy soha többet nem láthatom az életem értelmét. Az éjszakám borzalamas volt. Semmit nem aludtam. Talán pár órát, mert a sírás álomba nyomott. Reggel rápillantottam a telefonomra és 40 vagy 50 üzenet jött, hogy őszinte részvétem. Felöltöztem és megcsináltam a már így is tökéletes hajam. Ahogy sétáltam le a konyhába megéreztem a rántotta illatát. Amint leértem megpillantottam Tinit. Azonnal elmosolyodtam, de furcsáltam is.
-Te meg, hogy kerülsz ide?-kérdeztem, mert igen csak meglepődtem.
-Hát tegnap benézett hozzánk a báttyád és megadta a címed. Ma reggel meg ő engedett be.-mosolygott.
-Értem.
-Figyelj ne haragudj, hogy csak így rádtörtem, de annyira sajnáltam a tegnapit és most én is viszonozni szeretném a kedvességed. Nem tudom elégszer megköszönni amit értem tettél. Ráadásul meg is kedveltelek és szeretném ha egyszer barátok lennénk.-mondta mire nekem könnyek gyűltek a szemembe és átöleltem.
-Köszönöm!-mondtam és csak sírtam.
-Semmiség, de hagyd, hogy kijöjjön. Úgy sokkal könnyebb lesz minden.-símogatta a hátam.
-Te hogy vagy?-kérdeztem most már mosolyogva és leültünk az asztalhoz és reggelizni kezdtem.
-Testileg jól, de lelkileg nagyon megviselt ez a dolog, de megoldom.
-Ja persze te pszichológus leszel.-búrkoltam a kajcsit.
-Hát igen.-piszkálta a haját.
-Tudom, hogy még nem vagy az, de most a főnököm is el akar küldeni egyhez és szeretném ha te lennél az. Nem akarom egy vad idegennek kiönteni a lelkem.-fejeztem be az evést.
-Hát nem is tudom.-mondta bizonytalanul.
-Tudom, hogy képes vagy rá.
-Rendben legyen.
-Köszönöm és a reggelit is!-mosolyogtam.
-Viszont ha azt akarod, hogy én kezeljelek akkor ki kell mozdulnod innen a temetés után. Addig csak beszélgetünk.-mutatott kint a hintaágyra. Én azonnal tettem a dolgom és kimentem vele meg két pohár limonádéval. Az egész napot átbeszélgettük. Jól esett valakinek elmondani a problémáim. Örülök, hogy egy ilyen barátot szereztem. Este fele Tini is hazament én meg bementem a szobámba. Két nap múlva  lesz a temetés. Addig valahogy helyre kell hozzam magam, hogy kibírjam. Elmentem le a hátsó udvarra íjászkodni egy kicsit, hogy levezessem a feszkót. Folyamatosan éreztem valamit a mellkasomban. Valami ürességet ami egyre nagyobb és jobban fáj. Nem bírtam tovább ezért elmentem lezuhanyozni és lefeküdtem. Éjjel Rosaval álmodtam. Annyira szép és valódi volt. Egy réten voltunk és piknikeztünk, viszont amikor megcsókoltam nem éreztem. Ez szörnyen rossz érzés volt. Szép lassan véget ért az álom és már csak aludtam.