1.évad 17.rész Vajon soha nem látom már?

***Tini***
Már 4 napja nem hallottam semmit se Jorgeról se pedig Jackről. Ruggerro nem jön ki a szobájából. Fernandes úr pedig alkoholhoz nyúlt és amióta Jorge elment azóta a fotlejában ül és iszik. Én meg halálra aggódom magam mindenkiért. Elhatároztam, hogy ma kihúzom Ru-t a szobájából. Egy nagy tálca kajával kopogtattam be az ajtaján.
-Bárki vagy húzz el innen.-hallottam erőtlen hangját.
-Márpedig én most bemegyek ide.-próbáltam benyitni, de nem sok sikerrel jártam mivel zárva volt az ajtó.
-Menj már el Tini.-dobta meg az ajtót valamivel.
-Figyelj ha az ajtó közelébe vagy menj el onnan.-szóltam meg sem várva a válaszát és egy sikítással berugtam az ajtót.
-Basszus mi vagy te?-pattant fel hirtelen az ágyról.
-Semmi csak amikor Jorgeval szétváltunk 1 évig jártam karatézni. Nem csak a vérfarkasok lehetnek szupererősek.-nevettem és a tálcát a kezébenyomva leültem az ágyra.
-Annyira aranyos vagy! Honnan tudod, hogy ez a kedvencem?-harapott bele a gyrosába.
-Csak tudom.-legyintettem és tovább nézelődtem a szobába. Aztán egyszer csak a párnája alatt találtam egy gyűrött fecnit. Kivettem és belenéztem. Egy dal volt.
-Azt ne.-akarta elvenni, de én nem hagytam.
-Ezt te írtad?-mosolyogtam.
-Igen, de nagyon rossz lett. Meg a hangom se jó.-mondta és lehuppant a fotelba.
-Mindenkinek van hangja. Na gyerünk már.-nevettem és elkezdtem a dalt énekelni amit írt.

Quiero que sepas que podrás hacerlo
Ahora o nunca a vivir lo intenso
Saca tu estrella este es el momento
Hoy lo vas a alcanzar hoy vamos a cantar.-énekeltem mire ő is bekapcsolódott. Nagyon meglepődtem. Tök jó hangja van neki.

Grita fuerte que tienes el talento
Canta vas a brillar
Abre tu corazón al universo
Animate a soñar
Hoy no te detendras

Vamos tu puedes
Mira el show comienza
Tu corazíon palpita com más fuerza
Solo animate a vivir la fiesta
La luz te seguira tu sueño es real

Grita fuerte que tienes el talento
Canta vas a brillar
Abre tu corazón al universo
Animate a soñar
Hoy no te detendras

Grita fuerte que tienes el talento
Canta vas a brillar
Abre tu corazón al universo
Animate a soñar
Hoy no te detendras
Animate a soñar tu sueño es real.-fejeztük be a dalt mire én szorosan átöleltem.
-Köszönöm Tini.-puszilta meg a fejem.
-Ugyan nincs mit, de neked nagyon jó a hangod. Ez nálatok tuti családban marad.
-Igen anyu azért énekelt nekünk mindig annyit, mert az egész környéken neki volt a legszebb hangja.
-Elhiszem. Viszont most öltözz, mert megyünk és megkeressük Jorget.-dobtam oda neki a székről a ruháit majd kimentem.
-Jó reggelt, jó reggelt ki a fotelből, el a sört csodás napunk van ma.-mentem oda Fernandes úrhoz és elvettem az üveget a kezéből.
-Mi csodás ezen a napon? Mi értelme van élni ha már nincs senkim?-meredt maga elé.
-Na elég volt az önsajnálatnól. Meddig akar még itt siránkozni amikor maga hazudott a fiainak? Hagyja, hogy eltávolodjanak öntől? Az alkohol nem megoldás a problémákra. Ma elmegyünk megkeresni Jorget maga pedig Fernandes úr addigra kijózanodik, hogy tudjon beszélni a gyerekeivel. Nem minden magáról szól.-mondtam kissé kiabálva majd a piákat a mosogatóba öntöttem.
-Tini kész vagyok. Szólok a falkának és mehetünk is.-jött ki Rugg mosolyogva.
-Rendben. Fernandesúr amíg távol vagyunk legyenszíves kimenni az udvarra, mert azt hiszem valami baj van a kocsival.-kacsintottam mire ő egyből felkapta a fejét.
-Rendben és meddig lesztek el?-állt fel a fotelból.
-Nem tudom! Addig amíg meg nem találjuk a másik fiát.-ragadtam meg Ruggerro kezét és kézenfogva kisétáltunk.
-Valamit nem gondoltunk át teljesen.-vakargatta a fejét Ru miközben nézegette a hátsó udvarban áló farkasokat és engem.
-Mit?-néztem rá értetlenül.
-Hát te nem tudsz átváltozni.-jelentette ki mire én felnevettem.
-Nem gondolod, hogy csak egy farkas képes terepen menni napokig ugye?
-De pont így gondolom.
-Nem, nem ha néha tartunk egy kis pihenőt akkor én tök jól megleszek.-túrtam bele a hajába.
-Azt már nem. Jorge tuti kinyír ha valami bajod esik így.
-Akkor mit javasolsz okoskám?-tártam szét a karom mire ő ravaszul elmosolyodott.
***10percel késöbb***
-Én biztos nem ülök rá egyikőtökre sem.-tiltakoztam.
-Ugyan már Tini. Seth az egyik legkisebb mégis az egyik legyorsabb és erősebb farkas.-veszkedett velem továbbra is Rugg.
-Nem!-indultam el az erdő fele.
-Most meg hova mész?
-Megkeresem Jorget. Ha jöttök, jöttök ha nem akkor meg vakargassátok a seggetek itt nyugodtan.
-Most már értem Jorget.-mondta és mire én visszafordulhattam volnana ő már át is változott. Amikor elindultunk kicsit nehezen tartottam velük lépést ezért Ru hátulról piszkált, hogy szálljak fel rá, de én nemet intettem neki és felmásztam az egyik fára. Onnan ugráltam az egyik fáról a másikra mire ők csak hitetlenül megrázták a fejüket. Fentről a magasból csodálatos volt minden. Szinte az egész napot végigkutyagoltuk személy szerint én ugráltam míg be nem sötétedett.
-Figyelj még mehetnénk nyugodtan tovább nem fáradtam el.-másztam le és a sebes kezem a hátam mögé rejtettem.
-Nem, látom, hogy már hulla vagy.-jelentette ki Ruggerro.
-Ez nem is igaz.-emeltem fel a kezem mire ő hirtelen megragadta a levegőben.
-Milyen a kezed? Tiszta seb. Ez biztos a fáktól van.-matatott a táskámban kötszerért.
-Hol van a géz?-kérdezte.
-Útközben elhajítottam mivel tudtam, hogy el akarod majd látni a sebeim és utálom ha valaki apáskodni próbál. Komolyan 12 vérfarkassal táboroztam le az erdő közepén.-nevettem fel és leültem az egyik fa tövébe. Sam és Derek két oldalról odafeküdtek mellém farkasként, hogy melegen tartsanak a hidegben. Én kedvesen rájukmosolyogtam majd lehunytam szemem. Na jó igazság szerint amíg ők aludtak addig én gondolkoztam. Memorizáltam mindenki nevét. Sam, Quil, Derek, Liam, Embry a szürke bundájú akinek fekete foltok vannak a hátán, Paul a kezelhetetlen akinek sötétszürke a bundája, Jared, Leah, Seth Leah öccse aki az én páromat tartja példaképének, végül pedig Collin és Brady az ikrek. Miután végigmentem mindegyiken eszembe jutott Jorge. Folyamatosan az járt a fejembe, hogy ő is egy közüllük meg az, hogy az életemnél is jobban szeretem és ha nem jön vissza vagy nem találjuk meg akkor én megsemmisülök. Nem is tudtam sokáig pihenni. Hajnalban felkeltem és felébresztettem Dereket. Ő emberré változott és beszélgetni kezdtünk.
-Baj van Tini?-érdeklődött.
-Induljunk el, mert már nem bírok tovább várni. A többiek majd utolérnek.-kérleltem.
-Jó, de csak akkor ha vihetlek a hátamon. Így egyedül már nem vagy annyira biztonságban mint mikor mind együtt vagyunk.
-Jó legyen, de akkor gyorsak legyünk.-kértem mire ő bólintott egyet és átváltozott. Lefeküdt én gyorsan ráültem majd mikor felállt majdnem szívrohamot kaptam, de kibírtam Yoyi miatt. Ez az érzés nem olyan mintha lovon ülnél. Sokkal durvább. Amint ezen gondolkoztam egyszer csak azt vettem észre, hogy borulunk és Derek visszaváltozik. Láttam, hogy véres az oldala majd azt ahogy felordít.

-Szaladj!-nézett rám és meglökött, hogy induljak.
-Nem hagylak itt.-mentem vissza hozzá.
-Megfogank ölni!-kiáltotta, de már késő volt. Itt volt az a valami. Valószínűleg ez is egy vámpír. Hát eltaláltam. Azonnal letörtem egy faágat és azt vettem a kezembe.
-Micsoda meglepetés!-lépett oda hozzánk egy vöröshajú nő.
-Victoria.-mordult fel Derek és azonnal átváltozott.
-Nyugalom nincs semmi baj. Bizonyára Jorget keresitek.-mosolyodott el.
-Holvan. Mit tettél vele?-indultam felé dühösen, de Derek elém állt.
-Nyugalom picinyem. Az a baj, hogy nincs annyi erőm, hogy elkapjam a pasid, mert Ő egyedül olyan erős mint az egész falka együttvéve. Bár te nem vagy erős és ha téged elkapnálak a kis Yoyika bármit megtenne, hogy visszaszerezzen.-húzta ravasz mosolyra a száját mire Derek elémugorva elordította magát. Én elkezdtem hátrálni majd egy fának ütköztem. Victoria nekiugrott Dereknek én nekem meg fogalmam nem volt, hogy mit tehetnék. Csak arra tudtam gondolni, hogy sokkal nagyobb biztonságban érezném magam ha itt lenne Jorge. Ahogy ez eszembejutott a fák mögül kiugrott egy csapat farkas és ráugrottak a vörös szörnyetegre. Úgy éreztem, hogy nekem is tennem kell valamit. Elindultam fel a fára és a kést a csizmámból elővéve végigmásztam az egyik ágon ahol pont Victoria fölé kerültem. Gondolkodás nélkül leugrottam és a nyakába szúrtam a kést. Arra viszont már nem gondoltam, hogy ő vámpír és a késszúrás annyira nem fáj neki. A földre rogyva kihúzta magából és ahogy a seb összefort engem elkapott.
-Nem félek tőled!-kiabáltam rá.
-Óóóó nem?-szorította meg a nyakam.
-Nem, mert úgy sincs már itt akit szeretek és ha nem kapom vissza nincs értelme élni.-mondtam alig hallhatóan.
-Honnan tudod, hogy nem látod viszont?
-Onnan, hogy ha azért ment el amiért én gondolom akkor nem marad életben.-jelentettem ki könnyekkel a szememben.
-Na mit tudsz kismadárka? Csiripelj csak nekem.-fordított maga felé kíváncsian.
-Nem mondok neked semmit. Ölj csak meg nyugodtam.-vágtam hozzá nyugodtan.
-Na jó ennek így nincs értelme.-lökött el magától én meg azonnal a torkomhoz kapva köhögni kezdtem. Ruggerro odajött hozzám és segített felálni. Megkapaszkodtam a szőrében mire ő felhúzott. Belefúrtam a fejem a nyakába és onnan kukucskáltam kifele. Annyit láttam, hogy Collin és Brady visszaváltoztak és odamentek a vámpírcsajhoz.
-Figyelj menj el ha jót akarsz magadnak.-szólalt meg Collin.
-Nem, nem, ragadta meg őt és a körmeivel belevályt a nyakába.
-Ereszd el!-futottam oda.
-Na őt már félted?-nevette el magát.
-Ölj meg csak ne bántsd őt kérlek.-mondtam elfolytott hangon.
-Hihetetlen vagy. Fontosabb egy ilyen kis senki élete mint a sajátod. Nem is ismered.-nevetett fel.
-Igazad van nem ismerjük közelről egymást, de szó nélkül kockáztatta értem az életét és eljött velem, hogy megkeressük a szerelmem.
-Te teljesen hibbant vagy.
-Nem! Csak tiszta a szíve és feltétel nélkül tud szeretni.-lépett ki a fák mögül egy olyan személy akire egyáltalán nem számítottam. Jack volt az.
-Na ne már szivi. Azt ne mond, hogy ez az ártatlan pofika így elvette az eszed.-nézett rá hitetlenül Victoria majd amint kihúzta a körmét Coll-ból ő a földre rogyott. Én odarohantam és elkpatam.
-Jól vagy?-simítottam a hajába erre ő elmosolyodott és bólintott egyet én meg csak átöleltem.
-Látod? Nem érdekli, hogy kiről van szó. Ő mindenkit szeret és ezt imádom benne én is. Bárkinek megbocsájt kivéve nekem, mert amit én tettem az tényleg elfogadhatatlan.
-Ne játszd itt meg magad. Nem zavarod össze ezzel Tinit.-változott vissza Rugg.
-Nem is akarom csak a drága Vikit jöttem leállítani, mert lemészárol nekem itt mindenkit és nem akarom, hogy Martinát bántsa. Ti már nem érdekltek.-mondta majd a lány kezét megragadva eltűntek.
-Martina mégis mi a francot képzelsz magadról? Meg te is Derek mit csinálsz? Ha nem szakadtok el tőlünk akkor nem történik ez.-mutatott körbe Ruggerro mire én lehajtottam a fejem és bűntudatot éreztem.
-Ne bántsd őt! Érthető, hogy meg akarta keresni a báttyádat hisz szereti.-szólalt meg Collin.
-Nem hagyd csak. Igaza van. Már az hülyeség volt, hogy elindultunk. Nem is tudom mit képzeltem. Hogy majd magammal rángatlak titeket csak, mert eszembe jutott valami? Menjetek vissza és majd én megkeresem Jorget. Nem akarom, hogy bajotok legyen.-mondtam és elindultam.
-Raplis csaj állj meg! Mi egy falka vagyunk aminek te is a része vagy. Mindig arra megyünk amerre a másik. Mindannyiunknak vannak hülyeségei és mi ezt a hülyeséget akartuk. Mi is bennevoltunk. Ha már együtt kezdtünk bele akkor együtt hajtsuk is végre.-hallottam meg Brady hangját.
-Igaza van a tesómnak.-szólalt meg Collin is majd a többiek visszaváltozva mind helyeseltek én meg könnyekkel a szememben csak mosolyogtam.
-Köszönöm, de még egy kérésem lenne.-nevettem fel.
-Na mond.-mondták egyszerre.
-Mehetnénk mindannyian emberi alakban, mert kicsit feszélyezve érzem magam.-kértem őket mire mind felnevettek és bólogattak, hogy rendben. Így folytattuk tovább utunkat.

1.évad 16.rész Egy rémes nap

Egy hét teltel a temetés óta. Tini még mindig nem tudja az igazat, de ma mindent el fogok neki mondani. Reggel amikor felkeltem már nem volt mellettem. Gondoltam már biztos elment megint focizni. Hát eltaláltam. Az asztalon volt hagyva egy cetli, hogy a pályán van és ha felkeltem menjek én is oda. Felöltöztem és miután belőttem az így is tökéletes hajamat az asztalról felvéve a slusszkulcsot kimentem a kocsimhoz. Beültem és már indultam is a pályára. Nagyon ideges vagyok mostanában, mert Martina egyre jobban kedveli Jackat és félek, hogy elveszítem. Útközben csak ezen kattogott az agyam. Mikor megérkeztem azonnal a kapun belülre mentem és intettem a barátnőmnek mire leállt a foci.
-Te már megint itt vagy?-kérdezte a kis vámpírtöltelék.
-Naná. Ahol a csajom van ott vagyok én is. Különben is ő hívott.-kacsintottam jelezve, hogy Tini az enyém és száljon le róla.
-Ja ismerjük a témát. Elhívom a barátom, mert már utálom a folytonos féltékenykedéseit ami miatt állandóan veszekszünk.-mondta unottan.
-Mi?-akadtam ki és láttam, hogy a barátnőm zavartan kapkodja köztünk a fejét.
-Ez nem egészen igaz. Basszus Jack ezt nem kellett volna.-akadt ki.
-Te komolyan megbeszélted a mi problémáinkat ezekkel a.......-szorult ökölbe a kezem és a testem felforrósodott.
-A kikkel?-nevetett Jack.
-Vámpírokkal.-húztam gúnyos mosolyra a szám. A kijelentésem hallatán meghült bennük a vér ha egyáltalán lehet ilyet mondani egy vámpírról.
-Ezt most nem értem.-kezdett könnyezni Tini. Hirtelen csak annyit láttam, hogy a fiúk a fogukat kiöltve közeldnek mire Martina elkezdett felém menekülni. Én hirtelen átugrottam felette és még a levegőben átváltoztam.

Mivel röptében változtam át nagyobb esélyem volt életben maradni. Egy nagyot ordítottam ami annyit jelentett, hogy most tünjenek el.
-Még nem végeztünk.-emelte fel az ujját Jack és e lsuhantak vagy mi. Azonnal vissza változtam és a barátnőm felé indultam.
-Ne gyere közelebb.-sírt.
-Martina ezt én nem így akartam.-hajtottam le a fejem.

-Mit? Meddig akartál nekem hazudni? Ráadásul ilyen történhet? Ez normális dolog?-potyogtak a könnyei.
-Csak hagyd, hogy megmagyarázzam.-nyúltam felé, de elütötte a kezem.
-Nem nincs mit emegyarázz. Elmegyek méghozzá most.-jelentette ki mire bennem egy világ dőlt össze.
-Nem nem mehetsz el! Még csak most kaptalak vissza. Nem fogom kibírni nélküled.-mentem oda hozzá.
-Nem Jorge ennek itt a vége. Ha esetleg az elején tudom akkor talán meghallgatnálak és veled maradnék, de én mindvégig bíztam benned. Azt hittem mindent elmondasz. Én szeretlek nagyon és nem hiszem, hogy valah elfelejtelek vagy tovább lépek, de nem tudom így folytatni veled.-mondta remegő kezekkel és térdel.
-Hazaviszlek, hogy összeszedd a cuccod.-indultam el a kocsihoz.
-Köszönöm!-mondta erőtlen hangon. Beültünk az autóba, de egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. A ház elé érve a báttyám dühös tekintete fogadott plussz apukám aggódó arca. Tini félve szállt ki a kocsiból és ahogy én is kiszálltam Ru azonnal átváltozott és morogni kezdett. Erre követtem én is és átváltoztam. Apu hirtelen félrehúzta Tinit aki szinte levegőt venni se mert nem, hogy megmozdulni.
-Mi a szart képzelsz?-morogta és felém hajolt miközben én egyre lejebb vittem a fejem.
-Semmi közöd hozzá! Itt minden az én döntésem.-dobbantottam és fölékerekedtem.

 
 A báttyám alkalmak adtán képes olyanra, hogy alfa stílusba menjen, de én ezt nem sokáig hagytam.
-Fiúk elég.-ordította a apám miközben a zokogó Tinit ölelte. Nem hallgattunk rá és egymásnak mentünk. Téptük, haraptuk egymást. Szinte vérbe úsztunk amikor meghallottam egy hangot.
-Jorge elég! Így teljesen el fogsz veszíteni.-szólt a bártnőm\volt barátnőm. Én azonnal visszaváltoztam és nem érdekelt, hogy a báttyám mindjárt megöl én ott álltam véresen lehajtott fejjel.
-Én szeretlek.-nyögtem ki a szavakat, de a tekintetem még mindig a földre szegeztem. Egyszer csak azt éreztem, hogy megfogja a vállam és megcsókól.

Azonnal megamhoz szorítottam és én mégjobban csókoltam.
-Én is szeretlek.-motyogta két csók között. Amikor elváltunk egymástol már az egész falka dühös tekintete fogadott amitől Martina megijedt és a hátam mögé bújt.
-Ez a lány miatt kockáztatod az életünket?-kiabált Sam.
-Ő érte oda adnám az életem is.-emeltem fel a hangom.
-Mi még nem állunk készen a harcara, de azzal, hogy ma ott elöttük átváltoztál és ezzel őket is leleplezted lehúztad a fehér zászlót. Elkezdődik a harc.-üvöltötte a képembe.
-Most azonnal fejezzétek ezt be!-mordultam rájuk mire mindenki hátrébb lépett egyszerre.
-Jorge a srácoknak igaza van. Ez az én hibám. Megyek és beszélek a fiúkkal.-tette a vállamra a kezét.
-Felfogtad, hogy most mit mondtál?-fordultam meg.
-Igen,fel.
-Be akarsz menni egy vámpírokkal hemzsegő házba?-akadtam ki.
-Igen.
-Nem mehetsz oda! Bajod esik és én ezt nem akarom.-fogtam az arcát két kezem közé.
-Engem soha nem bántanának.-mondtam határozottan.
-Miért?-érdeklődtem.
-Mert Jack szerelmes belém.-vette lejebb a hangját.
-Mi van?-akadtam ki.
-Ez igaz. Múltkor meg akart csókolni, de én nem hagytam.
-Na jólvan én személyesen fogom kinyírni ezt a buzigyereket.-indultam meg, de Tini elkapta a vállam.
-Könyörgöm ne menj.-kérlelt.
-De elmegyek és megölöm ezt a vámpírpojácát.-kezdtem dühöngeni.
-Ha elmész én is elmegyek, de örökre.-csuklott el a hangja. Én visszafordúltam megcsókoltam majd átváltoztam persze tőle távolabb.
-Jorge ne csináld ezt. Bajod esik.-szóltak a srácok, de én rájuk üvöltöttem és elmentem. Abban a pillanatban nem érdekel semmi és senki csak az, hogy holtan lássam azt az izét. Útközben hallottam egy vonyítást. Ezt csak akkor használjuk ha vámpírok vannak a területünkön. Tudtam, hogy ezzel a fiúk nem viccelnének ezért azonnal visszafordultam. A ház hátsó területére érve megpillantottam őt és azonnal megtámadtam. Azaz csak meg akartam, de ő elkapta Satt nyakát és bennem akkor meghült a vér.
-Változz vissza és elengedem.-mosolyodott el ravaszul. Én engedelmeskedtem neki és azonnal visszaváltoztam mire ő is elengedte a falkánk legfiatabb, de majdnem legerősebb tagját.
-Meg akartad csókolni a barátnőmet!-rohamoztam le.
-Hidd el ő is akarta.-nevetett.
-Fiúk elég!-rontott közénk Tini aminek az eredménye az lett, hogy a nekem szánt pofon őt találta el.

-Te rohadék!-változtam át és beleharaptam Jackbe. Azonnal nagy harc tört ki. Szó szerint hemperegtünk a földön nekem pedig véres volt a bundám mivel rendesen megsebzett. Kizártam mindent a külvilágból és csak arra koncetráltam, hogy megöljem őt. Végig gurultunk a sárban miközben ő mégegyszer beleharapott a nyakamba. A fájdalomtól felemeltem a fejem és a többi vámpírt pillantottam meg. Döntenem kellett. Meg volt a lehetőségem, hogy leherapjam Jack fejét, de ha ezt megteszem a falkám egy része meghal. Talán még Tini és apám is. Leszálltam az ellenségemről és hátravonultam a falkámhoz akik addigra már át voltak változva. Tini mögénk jött és hozzámbújva figyelte az eseményeket.
-Helyesen döntöttél.-szólalt meg az egyik mire én csak morogtam egyet.
-Menjetek el és ne is gyertek vissza.-szólalt meg édesapám mire Jack odament elé és elkapta az állánál fogva. Oda a akartam menni, de apu felemelte a kézét, hogy hagyjam.
-Mond milyen érzés volt amikor meghalt a feleséged? Amikor darabokra szedtem? Milyen volt végignézni ahogy el kell hamvaszd, hogy a fiai ne lássák mi történt vele?-kérdezte majd mosolyogva rámnézett és kacsintott egyet. Én a könnyeimtől és a dühtől nem láttam semmit. Ruggerroval egyszerre rontottunk neki és kezdtük szétmarcangolni. Tini csak sikított, mert elkpaták őt. A falka többi tagja is vonyított, mert megsebződtek. Mi tudtuk mit kell tennünk ezért leálltunk ezáltal a többi kis pojáca is visszavonult. Sőt azonnal elmentek. Mindenki visszaváltozott csak én nem. Mindent lassítva láttam. Azt ahogy Ruggerro sírva rogy a földre, ahogy apám lehajtja a fejét a fiúkkal együtt és amikor Tini szomórúan néz rám. Annyira haragudtam apámra, a falkára és magamra. Fogtam magam és rohanni kezdtem. Nem tudtam hova csak el a többiek elöl. Nem akartam senkiről tudni. Nem akartam emberként itt lenni. Pár napig csak farkas akartam lenni.

1.évad 15.rész Elöbb utobb el kell mondanom

3 nap múlva...
Már egy jó ideje nem találkoztam a srácokkal, de ma délelött kaptam egy üzit Jacktől. Figyu másolom.
Jack: Szia focis csajszi. Jössz ma is? ;)
Én: Hali hát nem tudom. :\
Jack: Na ne kéresd már magad. :*
Én: Jó figyu 10 perc múlva a pályán vagyok. Oki?
Jack: Várunk. <3
Annyira aranyos ez a srác. Figyelmes és szívdöglesztő. Persze Yoyi is az, de szerintem most elösször gondolom azt egy csávóról, hogy ugyan olyan jól néz ki mint ő. Megígértem neki, hogy ő is velem jöhet, de most nincs itthon ezért íratm neki egy sms-t, hogy hol leszek. Gyorsan felhúztam egy rövidnadrágot, Jorge egyik pólóját, azt egy kicsit betürtem a nacimba nem teljesen csak egy kicsit na és belebújtam a tornacipőmbe is. Amikor elkészültem ki akartam surranni a házból, mert Rugg és az apjuk itthon van. Nem jártam sikerrel mivel Ruggerro pont az ajtóban kapott el.
-Hova lesz a menet?-érdeklődött.
-A srácokhoz a pályára. Már Jorgenak is írtam.
-Oké akkor jövök én is.-vette le a kabátját.
-Na idefigyelj. Nem kell nekem felügyelő. Felnőtt nő vagyok és én is el tudom dönteni, hogy nekem mi a jó.-keltem ki magamból és elmentem. Nem jött utánam szóval gondolom megértett. Amikor megérkeztem már mindenki ott volt. Köszöntöttem mindenkit egy pacsival, de Jack puszit akart így hát azt adtam neki.
-Na akkor kezdjüka játékot.-kiáltotta el magát. Most olyan meccset játszottunk ami 90 perces volt. Én a vége fele megbotlottam és ráestem Jack-re. Az arcunkat alig pár centi választott el, de egy ismerős hang felébresztett.
-Te meg mi a francot csinálsz a barátnőmmel?-kiabált a párom.
-Nyugi már megbotlott és rámesett, de te mi a francot keresel itt?-állt fel vele szembe.
-Jöttem a barátnőmhöz.-léptek kicsit közelebb egymáshoz.
-Kicsim ne csináld.-tettem a kezem a mellkasára, de ő elhúzódott.
-Jézusom te tűzforró vagy.-kaptam a szám elé a kezem.
-Nincs semmi bajom.-nyugtatgatott.
-Ez biztos?-érdeklődött.
-Hát persze a pasidnak mindig ilyen a testhőmérséklete ha nagyon ideges.
***Jorge***
Most aztán kurvára felhúzt az agyamat ez a srác, de majd én megmutatom neki.
-Fiúk ti miért vagytok ennyire rosszban?-kérdezte Tini.
-Ezt egyszer elmesélem, de ennek nem most van itt az ideje.-néztem rá komolyan.
-Na jó én szeretném folytatni a játékot. Tini ha akarsz maradsz, ha nem akkor mész.-kacsintott rá Jack.
-Én inkább hazamennék. Túl sok volt ez nekem mára és túl sok mindent nem értek.-fordult meg és elindult.
-Kicsim várj már meg.-szaladtam oda hozzá.
-Most hagyj békén.-mérgelődött.
-Nem hagylak, mert szertlek és nem akarom, hogy megint miattuk vitázzunk.-fordítottam magam felé még a pálya elött.
-Ugye tudod mennyire szeretlek?
-Nem mennyire?-mosolyodtam el.
-Nagyon, nagyon, nagyon.-simítottam meg az arcom.
-Én még annál is jobban.-csókoltam meg. Amikor a nyelvünk találkozott éreztem, hogy a teste kicsit beleremeg.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Mehetünk, de még nem haza.-mosolyogtam sejetelmesen.
-Hova megyünk?
-Meglepi.-nevettem majd beszálltunk a kocsiba. Tini egész úton a vállamnak volt dőlve és a kezemet simogatta ami a lábamon pihent. Én néha néha pár csókot leheltem az ajkaira meg szorosan magamhoz húztam. Persze amikor váltani kellett akkor elhajolt. Nagyon szeretem őt, de félek, hogy ha megtudja rólam az igazat nem bocsát majd meg és azt nem élem túl. Bár annak a gondoltától, hogy beleszerethet abba a kis vámpírpojácába na attól rettegek. Amikor megérkeztünk már nem volt semmi feszültség köztünk. Boldogan kulcsoltam újjaimat az övére és így mentünk be abba a házba. A srácok már bent ültek és tévéztek.
-Szevasztok.-pacsiztam le mindegyikkel majd üdvözölték a szerelmem.
-Sokat hallottunk rólad csajszi.-kacsintott Liam.
-Hé haver.-néztem rá komolyan mire ő mint egy kiskutya elslisszolt erre persze mindenki nevetni kezdett. Igazság szerint én vagyok a falkavezér ezért már a nézésem is tekintélyt parancsoló.
-Na szóval a haverunkat már hallottuk énekelni, de téged még nem.-jelentette ki Sat.
-Mi most azt akarjátok, hogy énekljek?-pirult el.
-Naná. Hé nyugi itt nincs mitől félned.-mosolygott Sam.
-Hát jó.- állt fel mire mindenki vele szembe leült. Én bátorítóan rámosolygtam mire elkezdett énekelni.

Heart beats fast
Colors and promises
How to be brave?
How can I love when I'm afraid to fall?
But watching you stand alone,
All of my doubt suddenly goes away somehow.

One step closer

[Chorus:]
I have died every day waiting for you
Darling, don't be afraid I have loved you
For a thousand years
I'll love you for a thousand more

Time stands still
Beauty in all she is
I will be brave
I will not let anything take away
What's standing in front of me
Every breath
Every hour has come to this

One step closer

[Chorus:]
I have died every day waiting for you
Darling, don't be afraid I have loved you
For a thousand years
I'll love you for a thousand more

And all along I believed I would find you
Time has brought your heart to me
I have loved you for a thousand years
I'll love you for a thousand more

One step closer
One step closer

[Chorus:]
I have died every day waiting for you
Darling don't be afraid I have loved you
For a thousand years
I'll love you for a thousand more

And all along I believed I would find you
Time has brought your heart to me
I have loved you for a thousand years
I'll love you for a thousand more

Miközben énekelt én visszaemlékeztem a megismerkedésünktől az összejövetelünkig. Első csók, veszekedés, nevetés, sírás, dalok megszületése. A mai napig amikor rámnéz elönt a melegség. Imádom minden mozdulatát és érintését. Nem hazudhatok neki tovább. El kell mondanom az igazságot. A dal végén mindenki állva tapsolt.
-Csodálatos voltál kicsim.-csókoltam meg.
-Köszönöm.-fúrta fejét a vállamba.
-Basszus ti mind a ketten másnak tanultatok, de ugyan az lett a hivatásotok. Jorge az FBI-nál volt, te pszichológus voltál erre miután megismertétek egymást egy évre rá mind a ketten énekesek lettetek.
-Hát én igazság szerint azért lettem énekes, mert miután apám meghalt és odaköltözött hozzánk nagybáttyám aki egy producer és egyszer a szobámba énekelve meghallotta a hangom ezért beajánlott Rioba.-mondta aranyosan Martina.
-Én meg azért, mert miután már nem találkoztunk túl akartam tenni magam rajtad. Lett is egy barátnőm aki a hasonmásod volt, de én nem tudtam otthon maradni, mert minden percben te jártál a fejemben. Elkezdtem dalokat gyártani amiket felraktam a youtube csatornámra. Ezáltal megtalált egy producer és így kerültem én is Rioba.
-Lattam ám az összes dalod.-mosolyodott el aranyosan mire elvesztünk egymás tekintetében.
-Jaj ez annyira romi, de ne itt essetek egymásnak ha lehet.
-Nyugi már megyünk is haza ugye Jorge?-fordult felém a barátnőm.
-Persze.-pusziltam meg a homlokát. Már tudtam előre, hogy a mai este más lesz mint a többi. Ma csak élvezzük egymás közelségét, ölelését esetleg csókjait, de semmi több. Amikor hazaértünk leültünk vacsizni.
-Gyerekek holnap reggel temetés.-szólt apám mire mindannyian elszomrodtunk.
-Tini vacsora után beszélhetnénk?-kérdezte Ruggerro.
-Persze.-kortyolt a vizébe. Ezután a vacsora további része szótlanúl telt. Kaja után elmentem zuhanyozni amig Tina beszél a báttyámmal. Pont amikor belépett  a szobába akkor csörrent meg a telefonom. Nat hívott amitől kicsit megriadtam.
-Szia kicsim.-vettem fel a telefont rémülten.
-...........
-Igen értem.
-.........
-Nem már apámnál vagyok.
-...........
-Köszönöm és igen egyedül, viszont most nekem mennem kell, mert nincs nagyon jó hangulat és holnap temetés.-mondtam és egy gombóc keletkezett a torkomba
-..........
-Én is szeretlek.-tettem le a telefont, de Tini már könnyezett.
-Natalia volt az?-érdeklődött.
-Hé, hé nyugi.-türtem egy tincset a füle mögé és megcsókoltam.
-Szereted őt?-szipogott
-Persze, hogy nem, de nem tudnék vele telefonon keresztül szakítani. Az nem én vagyok.-húztam magamhoz a derekánál fogva.
-Tudod ez az egyik ok amiért ennyire szeretlek.-kúszott egy mosoly az arcára.
-Pontosabban?
-Azért, mert ennyire tisztességes és korrekt vagy.-furta fejét a vállamba.
-És mi a másik?-érdeklődtem.
-Még nagyon sok van, de az is, hogy mindig őszinte vagy. Tudom, hogy soha nem hazudnál pláne nekem nem.-kezdett átöltözni pizsomába én meg csak azon agyaltam, hogy most is hazudok. Aztán amikor jött egy sms éjjel, hogy szükségük van a srácoknak rám és Rugg-ra. Kiosontam a barátnőm melől és farkas alakot öltve útnak indultunk.

Az én szőröm rozsdabarna színű a báttyámé viszont gyönyőrű fekte.

Mindig irigykedem rá, de ő aztmondta, hogy ez semmi az én 2m 38cm-hez hasonlítva. Arra gondoltam, hogy itt vannak a vámpírok, de nem. Ők ott voltak farkas alakba és valakik verekedtek. Ahogy közelebb mentem megpillanottam, hogy kik is azok. Sam és Liam. Azonnal közéük rontottam és morogva csattogtattam a fogaimat míg nem sikerült szétválasztanom őket.

 Fülüket, farkukat behúzva mentek el. Visszaváltozott mindenki én meg belekeztem a lecseszésbe.
-Nem hiszem el, hogy folyton csak verekeni tudtok. Régen is mindig én szedtelek szét titeket. El sem tudom képzelni mi volt amikor én nem voltam itt. Komolyan mint a dedóban. Ahelyett, hogy egymást ölnétek felkészülhetnétek. Az, hogy én hazajöttem annyit jelent, hogy Jackékenk hadat üzentem. Nemsokára eljönnek és akkor szembe kell néznünk velük.
-Na és mi lesz Martinával?-érdeklődött Tayler.
-Azt még sajnos én sem tudom, de meg kell védenem etől az egésztől, mert már Jack megpróbálta behálózni.-fogtam a fejemt.
-Hé tesó nyugi.-fogta meg a vállam Ru.
-Nincs nyugi. Ma azaz tegnap majdnem csókolóztak.-keltem ki magamból mire mindenki döbbenten nézett rám.
-Ezt miért nem mondtad?-szólaltak meg egyszerre.
-Azért, mert ő állította, hogy mennyire szeret és szerintem észre se vette, hogy mit csinál.-tűnödtem el.
-Jorge figyelj oda, mert tudod van ez az izé a vámpíroknál.
-Igen tudom. Az illatuk, a nézésúk sőt még az érintésük is elbűvől mindenkit.
-Öcsi én nem akarok ilyet mondani, de szerintem a csajodnak tetszik Jack.-mondta Ruggerro elszontyolodva.
-Ne csak őt ne.-néztem a többiekre aggódva.
-Mondj el neki mindent hátha majd más szemmel látja a dolgot.-kántálták egyszerre.
-Értsétek meg nem akarom, hogy belekeveredjen ebbe az egészbe.-emeltem fel a hangom mire a többiek elhallgattak.
-Akkor meg ne vágj ilyen bánatos bébifóka képet hanem csinálj valamit.-förmedt rám a testvérem. Igen nála nem hat ez a farkasosdi.
-Elmondok neki mindet. Nem inkább megmutatok neki mindet.-határoztam el magam és visszaváltoztam majd egy nagy morgással "ami annyirt jelentett, hogy mégegyszer ne forduljon elő ilyen" elmentem. Hazaérve besomfordáltam Tini mellé és szorosan hozzá bújtam.
-Kicsim.-fordult felém?
-Igen?
-Jack hívott, hogy elmegyek-e ma délelött focizni?
-És?
-Hát igent mondtam, de csak akkorha te is belegyezel és eljössz velem.
-Oké.-eröltettem az arcomra egy vigyort.
-Tudod mit? A mai napot inkább veled töltöm.-mosolyodott el aranyosan.
-Akkor majd este mutatnék neked valamit.-türtem egy kósza tincset a füle mögé.
-De miért csak este?
-Hát, mert csak.-nevettem fel.
-Redben, de aludjunk különben még este se kelünk fel.-bújt oda hozzám én meg a fejebúbjára nyomtam egy puszit és visszaaludtunk.

1.évad 14.rész (régi ellenség)

-Figyu kicsim én majd elmegyek a báttyádért addig te nyugodtan pihenj.-jött be a szobába Martina.
-Nem mert már megvannak a repjegyek és már szállunk is át a másik gépre.-mondtam és felvettem a bőröndjeinket.
-Akkor indulás.
-Indulás.-nyeltem le a gombócot a torkomba. Beültünk a taxiba és mentünk is a reptérre. Rugg már ott várakozott. Ahogy kiszálltam a karomat ölelésre tártam mire ő sírva a vállamra borult.
-Nem történhetett ez meg.
-Ruggerro figyelj rám! Semmi baj. Ezt is átvészeljük mint minden mást oké?-támasztottam a homlokom az övének.
-Oké.-szipogott. Megfogtuk a bőröndjeinket és már mentünk is a gépünkhöz.
-Jorge én külön ülök, hogy tudjatok a báttyáddal beszélgetni.-jelentette ki Tinu.
-Ne Tini nem kell. Szeretnék egy kicsit egyedül lenni, de azért köszi.-mosolygott Rugg, de nem tudott úgy igazán mosolyogni.
-Rendben akkor üljünk ide hátra.-mondtam a szerelmemnek mire mindketten lehuppantunk a leghátsó székekre. Az út egyik fele csendben telt, de láttam, hogy Tininek csak úgy gyülnek a könnyei. Hirtelen letörölte majd felém fordult és mellkasomra hajtotta fejét.
-Szeretlek!-suttogta.
-Én is, de mi a baj?-emeltem fel a fejét, hogy szemeibe tudjak nézni.
-Csak meghatott ez az egész, mert apu halálára emlékeztet.
-Neked meghalt az édesapád?-csodálkoztam.
-Igen.-bólogatott.
-Őszinte részvétem.-öleltem magamhoz. Pár perc múlva addig sírt, hogy elaludt. Egészen addig pihent míg le nem szállt a repülő. El sem tudom képzelni, hogy min mehetett keresztül ez a kislány. Bár az éltkorához képest egy felelőségteljes felnőtt nő.
-Megérkeztünk?-nézett körbe kisírt szemeivel.
-Igen.-pusziltam meg a fejét. Ahogy leszálltunk apukánk már ott várt minket.
-Apa!-szaladt oda a báttyám sírva. Ő átölelte és magához szorította mintha soha nem akarná elengedni.
-Szia.-mentem oda én is és engem is magához húzott. Így álltunk pár percig, de aztán apu megszólalt.
-Na és ő kicsoda?-nézett a páromra.
-Martina Stoessel.-nyujtotta a kezét.
-Fernandes Blanco. Na és melyik fiamnak hódítottad meg a szívét?-nevetett.
-Az enyémet édesapám.-léptem oda Tini mellé.
-Hát igazán szerencsések lehettek egymással. Ugyan Martinát nem ismerem, de ha őt választottad biztos olyan aranyos lány mint Rosalin volt.-mondta apu lelkesen.
-Köszönöm apa.
-Na, de menjünk, mert az élet nem állhat meg Mystic Falls-ban.-jegyezte meg apa és elindultunk. Hazaérve megpillantottam a szép faházunkat és rögtön elöntöttek az emlékek.
-Végre itthon.-szólaltunk meg egyszerre a tesómmal.
-Pontosan, de anyátok a halála elött befejeztette a szobákat amit mindig is akartatok és az volt a kérése, hogy amikor idejöttök azt nézzétek meg elösször.-kezdte a mondandóját az apánk.
-Rendben.-bólintottunk és elindultunk befele. Ahogy beértem a régi hálomba egyszerüen csodás volt. Nem olyan mint régen. Felkavarta az érzéseim és sírva a benti kanapémra ültem.
Egyszer csak Tini lépett be és ő is elsírta magát majd mellém ült.
-Nyugodj meg kérlek. Hallod?-puszilta meg a vállam.
-Nincs baj.-eröltettem egy vigyort az arcomra.
-Én itt leszek és segítek neked.-simogatta a hátam.
-Tudom.-csókoltam meg gyengéden.
-Elnézést fiatalok nem szeretnék zavarni, de Tini nem lenne baj ha váltanék pár szót a fiammal?-jött be  apu.
-Persze.-állt fel a barátnőm és kiment.
-Valami baj van?-álltam fel.
-Nem. Vagyis igen, de....
-Ugye nem az a dolog?
-Sajnos, de fiam.
-Apa én már megmondtam, hogy felhagytam a farkasosdival.-fogtam a fejem.
-Igen, de újra itt van.
-Ki Jack?-csodálkoztam.
-Igen.-hajtotta le a fejét.
-És hozta a többi vérszívó haverját is?-vettem halkabbra a hangom.
-Vannak vagy 8-an.-számolgatott az újján.
-Nem és nem és nem! Szerinted mit gondolna a barátnőm ha megtudná, hogy vérfarkas vér csordogál az ereimben?
-Csak addig maradj itt amíg ezek el nem tűnnek. Jorge a falkának szüksége van rád!
-Jó, de Martinának egy szót se!-emeltem fel a mutató újjam.
-Ez csak természetes. Akkor szólok is a báttyádnak, hogy te is benne vagy.-ment ki.
***Martina***
Ahogy Fernandes úr távozott rögtön visszamentem kedvesemhez. Igen feszültnek látszott ezért rá is kérdeztem, hogy mi történ.
-Semmi szerelmem csak családi dolgok. Meg tudsz érteni igaz?-húzott magához a derekamnál fogva.
-Hát persze.-mosolyodtam el.
-Köszönöm.-csókolt meg.
-Most ahogy így megfogtam a hátad és a vállad borzasztó erős lehetsz. Olyan izmos vagy mint egy farkas.-nevettem.
-Nem ez nem igaz. Pont olyan vagyok mint egy normális ember.-mondta én meg nem szóltam semmit csak hozzá bújtam.
-Kicsim amíg te elintézed itthon a dolgaid én elmennék pár dologért a városba meg kicsit körülnéznék.
-Persze menj csak.
-Oké egy óra múlva itthon vagyok.-pusziltam meg és elmentem. Nagyon szerettem volna körbenézni a városba meg egy két dolgot is kellett vegyek ezért elmentem. Ahogy sétáltam az utcákban elöntött a nyugodság. Minden annyira csendes és szép volt. A házak után az út egyik oldalán volt egy játszótér a másikon pedig egy focipálya ahol volt pár srác. 8-an vagy 10-en játszottak. Egy ideig néztem őket amíg az egyik srác meg nem szólított.
-Hé te ott.-kiabálta.
-Ki én?-néztem értetlenül.
-Igen te, gyere.-intett mire odamentem hozzájuk.
-Hello.-intettem.
-Új vagy itt?-kezdett kérdezősködni.
-A párommal jöttünk ide egy kis időre, mert itt élnek a szülei és nem rég halt meg az édesanyja.
-Ki a barátod?
-Jorge Blanco.
-Értem és te ki vagy?
-Martina Stoessel.-nyújtottam a kezem.
-Jack Pasquarelli.-mosolygott. Igazán helyes srác.

-Hát örültem a találkozásnak én mos inkább.....-indultam volna el, de közbe szólt.
-Szoktál focizni?
-Igen régen rengeteget. Már egészen kicsi korom óta focizok.
-Akkor azért néztél minket ennyire.
-Bevallom igen, mert már nagyon rég játszottam és már magát a focit nézni is jó.-ábrándoztam.
-Van kedved játszani? Kilencen vagyunk és kéne egy plussz ember amúgy is.
-Persze.-nevettem.
-Jó akkor velem leszel. Gyerünk.-passzolta le a labdát és kezdődhetett is a játék. Szerintem több mint egy órán keresztül játszottunk és mi nyertünk 4-1-re.
-Ez szép volt Tina. Igazán jól játszól.-dícsért meg Josh.
-Köszi.-pacsiztam le vele.
-Még egy menet?-kérdezték.
-Van még időm szóval mehet.-jelentettem ki és már kezdtük is. Pár perc elteltével Jorget pillantottam meg a pálya szélén egy csapat sráccal mögötte.
-Állj!-intettek a fiúk.
-Ti meg mit csináltok itt?-lépett oda Jack.
-A barátnőmért jöttem.-nézett dühösen.
-Itt játszott csak velünk.
-Oké, de én most elkérném ha lehet.
-Csak tessék.-mutatott felém.
-Kicsim mi a baj?-mentem oda hozzá.
-Talán csak annyi, hogy azt montad egy órára mész el ehelyett már 3 órája sehol sem vagy.
-Ne haragudj, de találkoztam velük és tök jó fejek voltak meg már rég fociztam úgyhogy itt maradtam egy kicsit.
-Nem baj, de máskor kérlek szólj, mert egy kicsit megijedtem.-karolt át.
-Rendben.-pusziltam meg.
-Akkor szia Tinu.-kántálták egyszerre.
-Sziasztok.-integettem és leléptem a többiekkel. Útközben láttam, hogy Jorge igen ideges ezért meg is kérdeztem, hogy történt-e valami vagy haragszik-e rám.
-Nem haragszok csak akikkel most voltál nem jó emberek.-mérgelődött.
-Te ismered őket vagy mi? Nem ártottak nekem semmit.
-Még nem. Martina egy idegen helyen vagy, nem ismersz senkit velem ellentétben. Halgass rám.-állt meg és maga felé fordított.-Ők nem jók ezt jegyezd meg.-indult el én meg utána sietve megfogtam a kezét. Haza érve ledobtam a cipőmet és már indultam is fürdeni. Szépen lezuhanyoztam, hajat mostam és felöltöztem pizsomába. Yoyi elmondta Ruggerroéknak is, hogy merre voltam és ők is rosszul fogadták. Vacsora közben tapintható volt a feszültség ami engem igazán zavart.
-Na jó elmondaná valaki, hogy mi rossz van Jackben és a többiekben?-idegeskedtem.
-Rossz emberek és kész. Főleg Jack.-csapott az asztalra Rugg.
-Ezt úgy mondjátok mintha egy kicsikével beszélnétek. Nem adtok rá indokot.
-Egyszer majd rájössz.-mondta az apjuk.
-Na jó én elmentem lefeküdni.-álltam fel és elmentem fogat mosni majd be a szobába ahol már várt a pasim.
-Ne legyél ilyen. Mi csak jót akarunk neked.-jött oda hozzám.
-Akkor hagyjátok, hogy találkozzak velük.
-Rendben, de csak akkor ha veled mehetek.
-Gyere nyugodtan.-húztam vigyorra a szám.
-Oké, de most ne veszekedjünk. Van jobb ötletem is.-csókolgatta a nyakam. Akkor már tudtam mi következik ezért azonnal levettem a pólóját ő meg letépte rólam. Mire minden ruha lekerült rólunk már égtem a vágytól. Csókolózva az ágyra döltünk és egymást kényeztettük.

Úgy gondoltam erre az egészre mint egy békülős este ami csodálatos.

1.évad 13.rész (tragédia)

Nem érdekelt, hogy itthagyott felmentem utána és amikor benyitottam ott járkált fel-alá.
-Na ide figyelj Martina Stoessel Alejandra Muzlera! Elgem van abból, hogy mindig faképnél hagysz. Bármikor próbálok elmondani akármit vagy közbeszólsz és elmész vagy a képembe vágod az ajtót. Most azért is elmondom amit akarok. Kérlek ne szakíts fél.......-fejeztem volna be a mondatot, de megint elhalgattatott, de most ennek örültem mivel megcsókolt. Éreztem ahogy beleremeg nyelveink találkozásába. Megfogtam és ahogy felkaptam ő lábait körbefonta derekamon. Elvittem az ágyig és oda lefektettem. Széttéptem a pólóját mire ő lehúzta a nadrágom. Pár másodperc alatt lekerült rólunk minden és kezdődhetett is az akció. Csodálatos volt! Már nagyon régen nem éreztem ilyet. Soha nem akarom őt elveszíteni. Nataliat sajnálom, de most már értem, hogy miért voltam vele. Eddig nem hittem el, de ma rájöttem, hogy csakis azért szerettem, mert kiköpött Tini. Nekem Martina jelenti a világot. Amióta Rasalin meghalt még nem éreztem ilyet. Miután kihancuroztuk magunkat Tinu a fejét mellkasomra hajtotta és körkörös mozdulatokat csinált ujjával a mellkasomon.
-Mi lesz most a barátnőddel?-puszilta meg az arcom.
-Szakítok vele ahogy hazaértünk. Nem akarok bunkó lenni és telefonon keresztül dobni.-szorítottam magamhoz és beszívtam az illatát.
-Rendben, de mit fogunk mondani az egész világnak mivel, hogy már énekesek vagyunk.-kérdezte.
-Figyelj Martina én ki akartam magam próbálni énekesként. Most lesz egy albumom veled, de után én vissza megyek az FBI-hoz.
-Akkor, hogy fogjuk így egymást látni ha mondjuk engem hívnak ide meg oda lemezfelvételre ha?-ült fel az ágyon.
-Szerintem a szerelmünknek nem akadáj a távolsag. Attól, hogy én Miamiban leszek te meg mondjuk itt az nem akadájoz meg minket semmiben. Én megfoglak várni. Egy éve várok rád.-keltem fel én is.
-De tuti, tuti, tuti?-nézett boci szemekkel.
-Hát persze.-mosolyogtam és megcsókoltam.
-Akkor most mit csináljunk?
-Szerintem használjuk ki ezt a pár nyugis napot. Minden percem veled akarom tölteni.-nevettem és felkaptam miközben megpörgettem. Nagyon jól indult az esténk. Xboxoztunk, kajacsatáztunk és amikor besötétedett kimentünk medencézni. Ám amikor én beugrottam a vízbe Tini nem jött utánam.
-Mi a baj kicsim?-néztem rá aggódva.
-Tudod Jorge én.....
-Te?-mosolyodtam el.
-Hát én nem tudok úszni.-hadarta el.
-Nem?
-Nem.-rázta meg a fejét.
-Ezen segithetünk.-mentem oda a medence széléhez és beemeltem vízbe.
-Kérlek ne engedj el.-csimpaszkodott a nyakamba.
-Jaj kicsi csimpánzom.-nevettem el magam.
-Héjj!-fröcskölte az arcomba a vizet.
-Oké, oké. Most szépen leraklak és próbápj úgy úszni mint egy béka.-magyaráztam és én is mutattam a kezemmel és a lábammal amennyire tudtam. Pár óra után egész jól ment neki. Aztán amikor már hajnali három volt magától uszkált, de muszáj volt lefeküdjünk, mert hulla voltam. Ahogy felértünk vettünk egy forró fürdőt és bedöltünk az ágyba, de ekkor megcsörrent a telóm. Nat hívott.
-Szia kicsim.-kaptam fel a telefont.
-Szia életem. Figyu megérkeztem és ha jövök hazafele ugye úgy volt, hogy benézek, de sajnos nem tudok.
-Semmi baj majd otthon találkozunk. Szia puszi.
-Puszi.-rakta le.
-Szi kicsim.-nyávogott mellettem Tini.
-Csak nem féltékeny valaki?-cukkoltam.
-Hát még jóhogy. Jorge Blanco az én pasim. Csak az enyém.-ült bele az ölembe kacarászva.
-Martina Stoessel meg az én kedvesem.-csókolgattam a nyakát.
-Háááát.-mosolygott ravaszúl.
-Mi az, hogy hát?-kerekedtem fölé és csikizni kezdtem. Ő meg reflexből úgy hasbarugott, hogy háttal akkorát estem mint öreganyám másnaposan.
-Jaj szerelmem ne haragudj.-pattant le mellém, de én mozdulni sem bírtam.
-Nem semmi baj.-mondtam alig halhatóan a fájdalomtól.
-Hívjak orvost?-kapkodott össze-vissza.
-Nem kell kicsim.-álltam fel és visszafeküdtem az ágyba. Alig, hogy elaludtunk megint valaki hívott.
-Mi van már?-vettem fel idegesen.
-.............
-Jaj ne haragudj Sam. Miért ilyen későn hívsz?-érdeklődtem.
-......................
-Mi miért?-pattantam fel.
-............
-De?
-...........
-Mi történt?-kezdtem aggódni.
-.............
-Tessék?-folytogatott a sírás.
-.........??
-Mi történt édesem?-térdelt mellém Tini amikor letettem a telefont. Én meg sem tudtam szólalni. Nem ez nem lehet.
-Hallod mond már Jorge!-kiáltott rám mégegyszer.
-Az anyám meg......megha.....meghalt.-jelentettem ki remegő hangon.
-Istenem kicsim. Részvétem.-ölelt át erősen, de én még mindig nem fogtam fel az elöbbieket. Vajon mi lehet most Ruggerroval? Mindig ő volt a legérzékenyebb a családban. Ezt is anyutol örökölte. Mi soha nem sírtunk apuval csak csendben szenvedtünk. Fogtam a telefonom és felhívtam.
-Szia öcsi.-hallottam a hangján, hogy már jó régóta bőghet.
-Szia báttyó. Figyelj minden rendben lesz csak gyere ide Rioba és együtt elmegyünk apuhoz. Nyugodj meg kérlek.
-Nem megy. Maghalt anyu érted? Nincs többé.-zokogott egyre hangosabban.
-Ruggerro kérlek ne csinálj hülyeséget. Ma utazz ide.-kérleltem.
-Rendben, de igérd meg, hogy most nem hagysz magamra.
-Soha nem foglak magadra hagyni. Szeretlek tesó érted?-mondtam határozottam.
-Rendben, de nekem most mennem kell szia délutánra érkezek.-rakta le.
-Nyugodtan sírj ha akarsz.-ölelt magához kedvesem.
-Nem én nem szoktam sírni.-szorítottam egyre erősebben.
-Shhhh nem lesz baj.-simogatta a fejem.
-Nem sírhatok, mert a báttyámnak most nagyobb szüksége van rám mint valha.-keltem ki az ágyból és kimentem a hatsóudvarra a boxzsákhoz majd ütlegelni kezdtem meg rugdosni. Így sikerült leveztenem a feszültséget. Mire végeztem Martina hangját hallottam.
-Szívem gyere be reggelizz valamit.-kérlelt.Már reggel nyolc óra volt mivel háromkor jöttünk fel akkor még hülyéskedtünk aztán két órát aludtunk majd én egészen eddig boxoltam.
-Nem kérek köszönöm!-eröltettem egy mosolyt az arcomra és tovább ütöttem a zsákot.
-Nem érdekel, hogy mit akarsz, mert most enni fogsz!-jött ki és behúzott a konyhába.
-Nem érted, hogy nem vagyok éhes?-förmedtem rá.
-Nem azt mondtad, hogy a testvérdnek szüksége van rád?-kérdezte.
-De, de ennek mi köze az evéshez?-értetlenkedtem.
-Az, hogy ha nem eszel elahagyod magad. Legyengülsz és nem tudsz majd lábra állni. Ha kell úgy tolom le a torkodon a kaját. Ha beleszakadok is te enni fogsz.-mondta miközben a számbagyúrt egy darab vajaspirítóst. A nap további részében a szobáb kuksoltam és a gitáromat pengettem míg végül eljött délután.

1.évad 12.rész (érzések egy dalban)

Nem tudtam, hogy ki lehet az ezért szóltam Tininek, hogy maradjon a szobába én majd lemegyek. Persze mintha a falnak beszélnék ő jött utánam.
-Akkor legalább mögöttem gyere.-mondtam mire mögém állt és megfogta a hátam.
-Oké, de nahyon vigyázz.-hallottam hangján az aggodalmat.
-Jó, oké vigyázok.-mondtam és elindultam lefele a lépcsőn. A második emeleten nem láttam senkit ezért gondoltam lemegyek a nappaliba is, de ahogy mentem lefele valaki elragadtam mögülöm Tinit.
-Jorge segíts.-hallottam a sikítást felfele. Elindultam felfel és közben kapcsolgattam a lámpákat, de valaki lekapcsolta a villanyórát és az pedig a padláson van. Elkezdtem rohanni nehogy Martinát megölje ez az ember. Szerncsére mindig tartok magamnál egy dobócsillagot. Csak is azért tarom ezt magamnál, mert még apám készítette. Szóval ahogy felértem hallottam egy férfinek a hangját.
-Semmi baj kicsim! Hazemegyünk szépen csak elöbb kinyírom a kis lovagod.-nevetett.
-Ne Javier kérlek!-sírt fel Tinu.
-Te rohadt fasz hagyd őt békén.-ronottam be, de ott se láttam semmit. Egyszer csak felkapcsolódtak a fények és megpillantottam őt.
-C-c-c hogy beszélünk kérem?-nevetett és közben Tinit símogatta aki csak megállás nélkül sírt.
-Figyelj ha jót akarsz megadnak eltünsz innen.-kiabáltam és előrébb mentem.
-Jaj ugyan már Yoyi cica. Vajon téged éjszakánként símogatott úgy mint engem vagy csókolt úgy? Esetleg voltatok már úgy. Olyan jó amikor megcsókol.-cukkolt és közben szájon csókolta Martinát.
-Te rohadék!-dobtam el a dobócsillagot ami egyenesen egy kellemetlen pontra talált. Odaszaladtam kihúztam belőle a csillagot és Tinitat felkapva kirohantam majd az ajtót rázártam. Leérve tárcsáztam a rendőrséget akik 10 percen belül itt is voltak. Elvitték Javiert mi meg végre megnyugodhattunk. Leülve a kanapéra felé fordultam és így szóltam.
-Tényleg ennyire szeretted?
-Az elején próbáltam, de soha nem tudtam úgy szeretni mint téged. Igyekeztem továbblépni csak sajnos rossz emberbe szerettem bele.-mondta miközben közelebb ült.
-Én is ugyan így érzek.-suttogtam mire odahajoltamh ozzá és megcsókoltam. Egyre szenvedélyesebb csókokat váltottunk, de leállítottam.
-Most meg mi van?-kérdezte.
-Az, higy ezt nem tehetem meg. Nekem barátnőm van és szeretem.-jelentettem ki mire felpofozott és elrohamt a szobájába. Na ez csodálatos. Mindent elcsesztem. Én a barátja akartam maradni, de ez nem ment. Ha a közelmben van teljesen megváltoznak az érzéseim iránta, de nem csalhatom meg Natalit. Fogtam magam és én js elemntem a szobába, hogy lepihenjek pár órára. Hát aludni nem aludtam, de a dalomat vagy tízszer elénekeltem négy különféle verzióban. Végül a lassú verziónál maradtam. Ma délután jön a két producerem, mert Facu elmondta nekik, hogy milyen csodálatos dalt írtam és meg akarják hallgatni. Felhúztam a farmerom és egy pólót, raktam magamra a kedvenc parfümömről, fogat mostam és belőttem a hajm majd lekóvájogtam a konyhába egy tál müzliért. Ő is épp lent etta a palacsintáját.
-Figyu beszélhetnénk?-ültem le mellé.
-Nem.-mondta és tovább majszolta a kajáját. Én is elkezdtem enni az enyém bár inkább őt figyeltem.
-De én ezt már nem bírom ki.-csaptam rá az asztalra.
-Akkor kerülj el.-vágta le a palcsintáját a tányérra és elviharzott. Hát ez nagyon jó lesz. Nem fogunk mi így soha együtt dolgozni. Én elindultam utana, mert szólnom kellett, hogy maj jönnek Sam-ék.
-Figyelj Tini ma jön Marco, Sam és Facu, mert írtam egy új dal és meg akarják hallgatni. Ha te is írtál valamit készülj fel.-nyitottam be.
-Nem írtam semmit, de majd lejövök.-mondta a könyvét bújva. Én is felhúzta magam ezért bementem a szobámba és a zongorához állva dühösen játszani kedtem. Van egy régebbi számom a Light your Heart na annak egy másik verzióját kezdtem játszani. Annyira átadtam magam a dalnak, hogy észre dem vettem Martinát aki az ajtomban állt.
-Mit akarsz.-néztem rá dühösen.
-Ja semmi olyat csak itt a csajod.-nevetett és kiment majd Nat lépett be. Odamentem hozzá és megpörgetve a levegőben megcsókoltam.
-Szia kedvesem.-öleltem magamhoz szorosan, de éreztem és szerintem ő is, hogy már nem az igazi ez az egész.
-Szia Jorge. Átutazóban vagyok itt, mert megyek a szüleimhez és gondoltam benézek.
-Nagyon örülök.-eröltettem egy mosolyt az arcomra.
-Tényleg nem hazudtak a srácok. Ez a csaj nagyon hasonlít rám.-mondta miközben az ölembe ült.
-Az lehet, hogy kinézetre igen, de a belsőtök teljesen más.-karoltam át derekánál.
-Ittmaradok amíg nem jönnek a többiek, mert megszeretném hallgatni a dalodat.
-Jaj hát ez tök jó.-színleltem a boldogat.
-Tudod mit?-túrt bele a hajamba.
-Na mit?
-Most szépen kimegyünk a medencébe és szórakozunk egyet.
-Rendicsek.-kacsintottam és gyorsan áthuztama ruhám egy fürdőgatyóra és Natalin is belebújt a bikiniébe. Istenem, hogy milyen jó feneke van Tininek a bikinibe. Akarom momdani Natalinak. Na mindegy. Ahogy kiértünk az udvarra egymásra pillantottunk és összekulcsolva a kezünket szaladni kezdtünk a medence fele.
-Vizíbomba!-kiáltottunk egyszerre miközben ugrottunk. A vízbe érve egyből elkezdtünk versenyezni, hogy ki ér elöbb a másik oldalra. Nataliaval nagyon jól elvagyok, de mjnt egy baráttal. Páromnak nem tudom már tekinteni, de ezt nem monhatom meg neki. Képtelen vagyok őt megbántani. Főleg azok után nem, hogy Martina után ő húzott fel a földről. A délelött viszonylag jó volt, de megérkeztek a producereim és mindenki összegyült a nappaliba. Levittem a gitárom és kezdődhetett a vallomásom egy dalban.
-Na szóval azt mondta nekünk Facundo, hogy lenne egy szám amit most írtál.-mondta
-Igen.-válaszoltam mire ő mutatott a kezével, hogy kezdjem el. Vol ott nekem egy szék, de nem kellett. A nyakamba akasztottam és már játszhattam is.


Minden csendes,
minden nyugtalan a szívemben
Utálom ezt az érzést
A napok sötétek, amikor nem vagy a közelemben
nehézzé válik levegőt venni
Azt kívánom, bárcsak egyszerűen megőriznél
Azt kívánom, bár mehetnék aludni

 Szeretni téged öngyilkosság
Nem tudom, hogy mennem kéne vagy maradnom
Próbálom életben tartani magam
tudván, hogy meg van a lehetősége annak, hogy ehhez az egészhez túl késő lesz
De hallottam, ahogy azt mondod szerettél
Ez az a rész amit nem tudok elfelejteni
és azt kívánom bár jönnél és megmentenél
mert a szakadék szélén állok

Hagynom kéne menni
mondani magamnak a dolgokat, amikre szükségem van, hogy halljam
de az agyam rosszul van bedrótozva.
Ezért szeretlek még akkor is, mikor nem vagy itt.
Úgy érzem megfulladok minden szavadban
és minden levegővétel között.
Valamiképpen ott ragadtál meg, ahol tényleg fáj
És ez megöli az összes részem.-eddég énekeltem én, de a következő sornál meghallottam Tini hangját aki mögöttem állt és zongorázott. Felé fordultam és az utolsó részeket együtt énekeltük.

 Szeretni téged öngyilkosság
Nem tudom, hogy mennem kéne vagy maradnom
Próbálom életben tartani magam
tudván, hogy meg van a lehetősége annak, hogy ehhez az egészhez túl késő lesz
De hallottam, ahogy azt mondod szerettél
Ez az a rész amit nem tudok elfelejteni
és azt kívánom bár jönnél és megmentenél
mert a szakadék szélén állok

 Szeretni téged öngyilkosság
és a világom összetörni látszik
És én... elfogadtam, amennyit csak tudtam
és a szerelem egy hosszú út lefelé.

 Szeretni téged öngyilkosság
és minden nap nehezebbé válik.
Próbálom életben tartani magam
tudván, hogy meg van a lehetősége annak, hogy ehhez az egészhez túl késő lesz
És elszalasztottam minden pillanatot
de még mindig elszánt vagyok a harcra
És tudom, hogy kiveszi majd az összes erőmet
hogy életben tartsam az érzéseket.
Szeretni téged öngyilkosság

A dal végén mindketten eljöttünk a hangszerünktől és odasétáltunk Marcoék elé.
-Ne haragudjatok csak én jobbnak láttam így a dalt.-hajtotta le a fejét Martina.
-Semmi baj nekünk tetszett. Na és neked Jorge?-fordult mindenki egyszerre felém.
-Ami azt illeti én is zongoráskísérettel akartam eljátszani csak......-mondtam miközben a padlót fürkésztem.
-Jolvan nem baj most itthagyunk titeket mind és a két hét végeztével visszajövünk.-kacsintott Marc és ezzel elmentek. Elköszöntem a páromtól is és ezután csak a mién volt a ház. Ahogy becsukódott az ajtó Martina felrohant az emeletre és engem itthagyott a kérdéseimmel.

1.évad 11.rész (összezavarodtam)

Reggel ahogy felkeltem kiszálltam Tini mellől és átmentem az én szobámba. Nem akarok újra vele lenni. Azt hiszem nem. Még magam sem tudom. Na mindegy a lényeg az, hogy most barátok vagyunk. Ahogy átértem a szobámba bedöltem az ágyba. Annyira jó ez a víz ágy. Megláttam magam mellett Nat képét és azonnal a kezembe vettem a telefont majd tárcsáztam.
-Szia kicsim. Milyen kint Rioba?-hallottam bársonyos hangját.
-Jó, de el kell mondanom valamit.
-Mit?
-Hát az exemmel kell felvegyem a lemezt és egészen tegnapig ezt én sem tudtam.-mondtam alig halhatóan.
-Várj mi? Akkor ti most egy házban vagytok?
-Igen. Ráadásul két hétig nem mehetünk ki és be se jöhetnek hozzánk. Mivel egy nagy veszekedést levágtunk találkozásról ezért a nagyfőnök azt akarja, hogy szokjunk össze egy kicsit.
-Ezt nem hiszem el.-hallottam, hogy sír.
-Szerelmem miért pityeregsz?
-Mert el fogsz hagyni az exed miatt.
-Soha nem hagynálak el főleg nem miatta. Én csak téged szeretlek és amúgy is neki van barátja.
-Na és Sthepi úgy hallottam ő is most ment ki Rioba.
-Fujj kicsim hidd el, hogy ezzel a fruskával nem jövök össze! Utálom már egy jó ideje. Ha jó fej is vagyok velem az csak szánalom.
-Okés most megyek szeretlek.-szipogott.
-Jó nyugi én jobban szeretlek puszi!-nyomtam ki a telót. Gyorsan felkaptam magamra a ruhám ami egy szaggatott farmert és egy fekete trikót testesített meg. Na meg persze a fehér buffalo cipőm. Belőttem a hajam és siettem le reggelizni. Tini már az asztalnál turkálta a müzliét és amikor meglátott felállt az asztaltól majd kiment a kertbe. Na ennek már megint mi baja van? Gondoltam kimegyek utána és kideritem a baját. Kint ült a medence szélén és a lábát a vízbe lógatta. Odasétáltam hozzá és én is ugyan ezt tettem.
-Mi van veled?-néztem rá komolyan.
-Mit érdekel téged egy ilyen fruska?-flegmázott.
-He? Mi bajod van már?-néztem értetlenül.
-Ugyan már nem muszáj szánalomból jófej legyél velem.-folyt le egy könnycsepp az arcán.
-Most aztán igazán nem értelek.
-Nem Jorge Blanco én nem értelek. Ugyan olyan vagy mint többi srác! Én szerettelek!-pattant fel melőlem és bement a lakásba.
-Wáááá ezt nem hiszem el.-álltam fel és felborogattam a kinti napozó ágyat és az asztalt meg a székeket. Kb. egy órán keresztül tomboltam kint aztán bementem a szobába és gondolkozni kezdtem. Pár perc után rájöttem, hogy halhatta a telefonbeszélgetésem a barátnőmmel és azt hitte róla beszélek amikor Sthepiről volt szó. Megint tombolni akartam, de eszembejutott egy szöveg és gitáromat a kezembe kapva játszani kezdtem.

Minden csendes
minden nyugtalan a szívemben
Utálom ezt az érzést
A napok sötétek, amikor nem vagy a közelemben
nehézzé válik levegőt venni
Azt kívánom, bárcsak egyszerűen megőriznél
Azt kívánom, bár mehetnék aludni

 Szeretni téged öngyilkosság
Nem tudom, hogy mennem kéne vagy maradnom
Próbálom életben tartani magam
tudván, hogy meg van a lehetősége annak, hogy ehhez az egészhez túl késő lesz
De hallottam, ahogy azt mondod szerettél
Ez az a rész amit nem tudok elfelejteni
és azt kívánom bár jönnél és megmentenél
mert a szakadék szélén állok
Hagynom kéne menni
mondani magamnak a dolgokat, amikre szükségem van, hogy halljam
de az agyam rosszul van bedrótozva.
Ezért szeretlek még akkor is, mikor nem vagy itt.
Úgy érzem megfulladok minden szavadban
és minden levegővétel között.
Valamiképpen ott ragadtál meg, ahol tényleg fáj
És ez megöli az összes részem.

 Szeretni téged öngyilkosság
Nem tudom, hogy mennem kéne vagy maradnom
Próbálom életben tartani magam
tudván, hogy meg van a lehetősége annak, hogy ehhez az egészhez túl késő lesz
De hallottam, ahogy azt mondod szerettél
Ez az a rész amit nem tudok elfelejteni
és azt kívánom bár jönnél és megmentenél
mert a szakadék szélén állok

 Szeretni téged öngyilkosság
és a világom összetörni látszik
És én... elfogadtam, amennyit csak tudtam
és a szerelem egy hosszú út lefelé.

 Szeretni téged öngyilkosság
és minden nap nehezebbé válik.
Próbálom életben tartani magam
tudván, hogy meg van a lehetősége annak, hogy ehhez az egészhez túl késő lesz
És elszalasztottam minden pillanatot
de még mindig elszánt vagyok a harcra
És tudom, hogy kiveszi majd az összes erőmet
hogy életben tartsam az érzéseket.
Szeretni téged öngyilkosság

Azt hiszem siekresen megírtam egy ujabb dalt. Komolyan csak arra volt szükségem, hogy Martina kimondja, hogy én szerettelek? Én is szerettem, de minden más lett mióta az apja elvitte tőlem. Még egy annyi üzit sem küldött, hogy sajnálom vagy, hogy te barom ne aggódj én szeretlek csak apám makacs, de várj meg kérlek. Esküszöm megvártam volnem, mert szeretem. Még most is. Ő olyan nekem mint Rosalin. Minden héten kijárok a sírjához és most, hogy nem vagyok otthon megkértem a srácokat, hogy addig ők vigyenek neki virágot. Egész délelött Martinán agyaltam, de végül arra jutottam, hogy én is haragszom rá, mert hallgatózott. Nem érdekel már. Levetkőztem majd magmrahúztam egy fürdőnacit és kimentem úszkálni a medencébe. Közben vittem a kamerám is és csináltam videót a Youtub csatornámra.
-Auu! Üdvözöllek a mai videómban! Mivel két hétre bezártak egy luxusházba, hogy jobban kijöjjek a munkatársammal lesz időm nektek videót csinálni. Mondjuk rátok mindig van időm. Imádlak titeket! Szóval ma megmuatom nektek a házat, de elötte uszkáljunk egy kicsit.-mondtam majd lebuktam a víz alá. Pár percig bekapcsolva hagytam a kamerát aztán megállítottam én meg még fürödtem egy kicsit. Eztán újra bekapcsoltam a videót.
-Na szóval nézzük is meg az udvart. Itt a medence amiben az elöbb pancsiztam és a többit hagyjuk, mert most van egy kis kupi. Menjünk is be a házba. Itt van az első szoba ami a zenész tárasamé. Halihó Martina.-nyitottam be hozzá mire nekem vágta a párnát.
-Menj ki innen!-mondta duzzogva.
-Milyen kedves fogadtatás. Igen Tini most durcikirálynőt játszik mivel nem kapta meg a napi csokiadagját.-nevettem mire ő is felkuncogott, de utána újra mérges arcra váltott.
-Na jó srácok menjünk most az én szobámba az jobb.-indultam fel a harmadik emeletre. Benyitottam a hálomba és körbevittem a kamerát.
-Igen itt a víz ágyam, zongora, gitár, xbox és minden ami kell. Köszönöm, hogy velem tartottatok. Ha tetszett iratkozzatok fel! Puszi srácok.-tettem a kezem a lencsére majd véget vetettem a felvételnek.
-Hallod minek kellett bejönni a szobámba? Az csak az enyém.-rontott be a szentélyembe Martina.
-Nyugi durcis kislány.-borzoltam össz a haját.
-Haggyál engem békén te varangyosbéka.-ütött meg.
-Egészen jók a beszólásaid, de he én vagyok a béka és te a durcishercegnő akkor egy csókot kell adni a békucinak, hogy királyfi legyen és boldogan éljenek míg meg nem halnak.-cukkoltam a lányt.
-Na azt várhatod Blancito. Elöbb veretem magam halálba mint, hogy te legyél a hercegem.-mondta mérgesen és becsapta maga után az ajtót.
-Ez a híres Stoessel távozás?-kiáltottam utána, de már nem kaptam választ. Röhögcsélve, de mégis bánatosan lehuppantam a földre és a dalomat finomítgattam míg nem tökéletesnek éreztem. Kicsit Xboxoztam és utána felhívtam Facundot.
-Na haver beszéltetek?
-Persze és az estét a karomban töltötte, mert rémálmai voltak az idiota pasija miatt. Reggel átosontam a szobámba, hogy beszéljek Nattal, de ő meg az ajtónál halgatózott és amikor Sthepiről beszéltünk azt hitte róla van szó ezért mérges lett, kiosztott én meg ezáltal sikeresen írtam egy dalt.
-Na mutasd.-mondta mire én kihangosítottam őt letettem magam mellé a telefont és a gitárt a kezembe véve eljátszottam a szerzeményem.
-Nekem tetszik, de jobb lenne ha zongorakíséret lenne hozzá.
-Lehet, de nincs senki akivel előadhatnám.
-Ott van Tini is.
-Akkor egyből rájönne, hogy ezt a dalt róla avagy neki írtam és én nem akarom hitegetni.
-Miért nem őt szereted?-kérdezte komolyan.
-De, de Natalit jobban azt hiszem.-mondtam bizonytalanul.
-Nem hiszem én azt. Ha jobbam szeretnéd róla írnál dalt. Meg már vesztetek volna össze. Szerinted Marinával miért veszekedsz? Azért, mert szeretitek egymást csak már az érzéseiteket vitába folytjátok. Ha megnézem azokat a dalokat amit az elmúlt egy évben írtál akkor mindegyik valamilyen formában hozzá fűződik.
-Na jo most felejtsük ezt el. Inkább azt mond el, hogy te hogy érzed magad.
-Hát nagyon jól. Marcoval meg Sam-el minden nap elmegyünk vamai új helyre.-áradozott mire én csak ennyit mondtam.
-Én itt rohadok te meg körbejárod egész Riot. Nagyon jó, de én még Marcot kinyírom egyszer.-mérgelődtem. Nem sokkal később elköszöntünk és én elmentem le vacsizni. Ettem egy banánt és egy csokisgofrit. Ahogy végeztem mentem fogatmosni, fürdeni és döltem be az ágyba. Mára élg volt nekem ennyi. Olyan éjfél körül kopogást hallottam az ajtómon és ki is nyílt én pedig Tinit pillantottam meg egy kis trikóba meg cicanaciba.
-Könyörgöm Jorge ne haragudj, de nem tudok aludni. Had maradjak itt.
-Ilyenkor jó a varangyosbéka mi?
-Ne haragidj, de te is igen durvákat mondtál rám.
-Igen csak annyi, hogy azt Sthepiről mondtam a telefonba mivel állítólag itt vam Rioba és Nat kicsit féltékeny.-mondtam komor arcal.
-Annyira sajnálom én csak....
-Semmi baj gyere bujj ide nehogy megfázz.
-Köszönöm!-feküdt le mellém és a fejét a mellkasomra rakta mire én átöleltem. Annyira jó őt újra a kezembe tartani és olyan gyönyőrű ahogy alszik. Pár órával később mind a ketten zörgésre lettünk figyelmesek. Csodálkoztunk is mivel rajtunk kívűl nincs más a házban. Vajon ki lehet az?