1.évad 8.rész (Minden rendben vagy mégsem?)

-Én persze, hogy igen.-ugrott a nyakamba és megcsókolt. Leon addigra már elment, mert még csak most jön a meglepetés kezdete. Azt terveztem, hogy Tinit elviszem egy gyönyörű szigetre ahol ki van bérelve nekünk egy óriási ház. Ott még sok meglepetés fogja várni.
-Nagyon szeretlek! Ugye tudod?-simítottam végig az arcán majd még egy szenvedélyes csókot váltottunk. Éreztem ahogy beleremeg mikor nyelvünk találkozik.
-Tudom, de most mi lesz?-nézett rám azokkal a gyönyőrű nagy szemekkel.
-Most lesz egy kis meglepetés a számodra, de ahoz hosszú időre be kell kössem a szemed. Annyit elmondok, hogy repülővel megyünk valahova. Viszont ahogy leszálltunk a gépről egyből bekötöm a szemed.-mondtam selytelmes mosolyal.
-Igazán nem kéne Jorge.-bújt oda hozzám.
-Ne kezd kicsim! Megérdemled!-pusziltam meg a buksiját.
-Tudod, hogy én vagyok most a világ legboldogabb embere?-szorított olyan erősen, hogy alig kaptam levegőt.
-Elhiszem, de ne szoríts ennyire, mert meghalok!-nevettem mire ő azonnal elengedett. Átkaroltam a derekánál és ültünk is be a kocsiba.
-Várj szívem ruha nem kell?-ragadta meg a kezem.
-A szőke barbi és a vöröske elintézte.-mondtam és beültem a kocsiba, de ő visszarántott a kormánytól.
-Meg fogok haragudni Yoyi.-próbált komoly maradni, de nem ment neki.
-Most meg miért?-néztem rá értetlenül és a derakánál fogva magamhoz húztam.
-Nem piszkálod Mechit és Candelitát!-miközben ezt mondta megpróbált komoly maradni nem sok sikerrel. Én megfogtam felemeltem és megcsókoltam majd szaladgálni kezdtem vele. Hallottam hangos nevetését és, hogy azt kiabálja: Tegyél le Jorge! Tegyél le! Beraktam a kocsiba becsatoltam mint a kigyereket és én is beültem mellé. Elindultunk a reptérre. Miután felszálltunk a gépre bekötöttem a szemét. Egész uton csak kíváncsiskodott.
-Martina Stoessel Alehandra Muzlera ha nem hagyod abba a szád is bekötöm.-szóltam rá miközben megcsikiztem.
-Jó jó befejeztem.-kacagott. Nem sokkal később az ölelmbe ülve elaludt. Amikor megérkeztünk csókokat hintettem piros ajkára és így ébrezgettem.
-Kicsim itt vagyunk.-simogattam.
-Redben, redben megyek már.-nyafogott. A kezmbe vettem és levittem a gépről. Taxiba ültünk és mentünk is a tengerpartra. Egy szép nagy szigetre vittem a víz mellé. A homokba volt egy kis asztal napernyővel és az az asztal körül gyertyák szív alakban.

Levettem a kendőt és halottam ahogy szipog. Zokogva a nyakamba borúlt és sírt majd hosszasan megcsókoltam. Annyira szép volt minden. Olyan hangulatos főleg, hogy naplememte volt.
-Tetszik?-kérdeztem miközben az asztalhoz ültünk. Volt ott egy üveg pezsgő és kis szendvicskék.
-Hogy tetszik-e? Imádom!-ült az ölembe majd szép lassan elfogyasztóttuk a szendvicseket a naplementét nézve. Ez után mondtam neki, hogy menjünk be a vízbe fürdeni. Egy szót sem szólt és levetette a ruháját. Meglepődtem, hogy már fürdőruha volt alatta. Én is kibujtam a ruhámból. Gyönyőrű, formás fenekét megmarkoltam majd felemeltem és a vízbe rohantam vele. Amikor már alig láttunk valamit újra bekötöttem a szemét és tovább mentem vele. Elvittema házhoz és bevittem a szobánkba. Segítettem neki levetkőzni, mert mondtam, hogy fürdeni megyünk. Befeküdtünk mind a ketten a kádba és én eperrel etettem őt.


-Jorge ez olyan jó és gyönyőrű!-mondta és megcsókolt.
-Te gyönyörűbb vagy!-mondtam és vadul csókoltam. Már a dologra akartam térni amikor leállított.
-Ne még ne! Nem akarom elsieteni!-hajtotta le a fejét.
-Semmi baj! Megértelek! Nem rég jöttünk össze hidd el megértem.-csókoltam meg mire ő hozzám bújt. Pár órán keresztül így feküdtünk majd miután végeztünk jött az utolsó meglepi. Az ágy. Ahogy bementünk Tininek újra megláttam a könnyeket a szemébe.

-Istenem kicsim ezt csak miattam csináltad?-nézett rám boldogan.
-Nem ezt Rosalianak terveztem már előre le volt foglalva minden, de mivel ő nincs gondoltam elhozlak téged.-hazudtam és vártam a hatást. Egyszer csak megpofozott.
-Te utolsó szemétláda! Nem hiszem el, hogy ezt csinálod velem! Mond meg ha még őt szereted!-sírt egyre jobban. Hát nem épp ezt vártam, de gondolhattam volna mivel amúgy is ő volt a vita tárgya.
-Szerelmem figyelj rám.-ragadtam meg a kezét.
-Nem akarok eressz!-kiabált és rugdosott.
-Nem gondoltam komolyan csak téged akartalak megviccelni. Soha nem csinálnék ilyet, mert szeretlek.
-Tuti, tuti tuti?-nézett rám kisírt szemekkel.
-Tuti, tuti!-csókoltam meg mire rám ugrott és az ágyra borultunk. Hosszú csókcstákat váltottunk. Imádok minden egyes vele töltött percet. Viszont azt már nem tudom, hogy az apukája mit fog mondani, mert még nem tudja, hogy együtt vagyok a lányával.
-Min gondolkodsz annyira kicsim?-simogatta a mellkasom Tini.
-Azon, hogy vajon apukád nem fogja ellenezni a kapcsolatunk.-pusziltam a hajába.
-Nem érdekel! Az se érdekelne ha a világon mindenki ellenezné! Az a lényeg, hogy most boldog vagyok a te oldaladon és ezt nem hagyom, hogy bárki tönkre tegye!-ült fel az ágyon.
-Igazad van.-húztam oda magamhoz.
-Most foglalkozzunk kettőnkel és azzal, hogy vajon meddig maradunk itt.-kuncogott halkan.
-Hát nem is tudom te meddig akarsz?-nevettem.
-Hát nekem csak 2 nap szabim van szóval...?
-Akkor holnap este hazautazunk.-ültettem az ölemeb és egy epret raktam a szájába.
-Az nem olyan biztos, hogy csak holnap mentek haza!-lépett be az ajtón egy férfi akire egyikünk sem számított.
-Apa?-kiáltott fel Tini.
-Martina Stoessel most azonnal hazajössz!-ordított.
-Nem apa nem megyek sehová. Eddig se érdekeltelek!-kiabált torka szakattából mire az apja megpofozta. Na ezt már én sem hagyhattam szó nélkül.
-Ezt fejezze be.-ragadtam meg a kezét.
-Mit képzelsz te taknyos.-üvöltött velem.
-Nem vagyok taknyos 24 éves vagyok és ha mégegyszer így megüti a lányát lecsukom.-emeltem fel a hangom majd Tini mögém bújva megfogta a vállam. Egyszer csak megláttam az apukánál a pisztolyt.
-Nem Jorge ezt te fejezd be! Igaza van apukámnak. Nem vagyunk egymásnak valók! Szeretlek, de ez így nem mehet.-csókolt meg és apukájával kézenfogva elment. Nekem abban a pillanatban összetört minden. Itthagyott csak úgy és nem értem miért. Elegem van! Össze se kellett volna jöjjek vele! Nem érdekel mától megváltozok és még most hazautazok.