1.évad 7.rész (ezt elcsesztem)

4 napja vagyok együtt Tinivel és imádjuk egymást. Olyan mintha Rosalinnal lennék. Nem mégsem olyan. Martina más ő különleges. Valami megfogott benne. Annyira jószívű és képes lenne az életét feláldozni csak azért, hogy egy idegent megmentsen. Ezt tapasztalatból tudom. Tegnap este itt aludt nálam ezért jelen pillanatban itt alszik mellettem. Vele szembe fordultam és néztem ahogy alszik. Egy tincs belelógott az arcába ezért a füle mögé tűrtem, de erre ő felébredt.
-Ne haragudj!-pusziltam meg.
-Semmi baj!-mosolyodott el és megcsókolt. Tini tiszta szívből szeret. Tegnap este azt mondta, hogy mindenét oda adná azért, hogy örökké együtt lehessünk. Ezen gondolkozva mentem le a konyhába, hogy reggelit csináljak amig Tinu készülődik. Ahogy készítettem az omlettet, mert ugye bár én olyat is tudok megpillantottam Ros-ról egy képet. A kezembe vettem és ezt néztem.
-Soha nem fogok senkit úgy szeretni mint téged.-gondolokodtam hangosan. Eközben nem vettem észere, hogy Tini a hátam mögött áll már könnyes szemekkel.
-Megértettem Jorge. Azt hiszem én most mennék is. Rohant ki a házból. Hát ezt jól el csesztem. Nem hiszem el. Nem úgy gondoltam ezt az egészet. Tinit kezdem ugyan úgy szeretni mint Ros-t, de négy nap alatt nem tudom csak úgy pikk pakk ugyan úgy szeretni. Fáj az elvesztése és még nem tudtam teljesen feldolgozni.
3óra múlva.....
Tini még mindig nem beszél velem és azt mondta, hogy szakítani akar. Azt nem bírnám ki. Martina is a részemmé vált már és soha nem tudnám elengedni. Helyre kell hoznom ezt valahogy. Összeszedtem magam és felhívtam a a srácokat, hogy segítsenek. Telefonáltam Tini anyukájának is és megkérdeztem,  hogy miket szeret Martina. Van is egy nagyon jó ötletem. Azonnal nekiláttam a készülődésnek
***Tini***
Nem hiszem el, hogy Jorge képes volt így megbántani. Most a szobánban vagyok és zongorázok. Egyszer csak valaki kopogtatott.
-Bejöhetek?-hallottam anyu hangját.
-Gyere!-mondtam elcsukló hangon.
-Jaj kicsikém ne sírj! Hoztam valamit Jorgetol. Nagyon fontos.-adott a kezembe egy cetlit.
Ez állt rajta: "Kicsim
Köszönöm, hogy vagy!
Minden veled töltött perc öröm és boldogság.
Köszönöm, hogy szerethetlek…
Ui:Jorge. Csókollak és várlak! Első állomás a barátnőd Cande háza.
Amikor ezt megláttam egyből mosoly ült aza rcomra, de még haragudtam. Gyorsan felöltöztem valami csini ruhába és utnak indultam. Fogalmam nem volt, hogy Jorge honnan ismeri Candelariat. Amikor megérkeztem a vörös barátnőmnek a kezébe egy csokor fehér rózsa volt. A kedvencem.
-Szia csajszi. Helyes a pasid!-adta át a virágokat és lenyomott egy puszit. A csokorban egy kártya volt és valami írás is volt rajta.
"Egy szavamat se gondoltam komolyan, de ezt ráérünk megbeszélni.
Szeretlek és azt szeretném ha boldog életet élj mellettem!
Ui: a következő állomásod egy divatbarbinál lesz. Akármilyen divat mániás imádod a kis szöszit. Csók!
Itt már tudtam, hogy Mercedesről van szó. Fogtam magam és tovább mentem. Az úton végig virágszírmok voltak lerakva és zenészek kísértek. Körülöttem mindenki videózott. Ahogy megérkeztem Mechihez ott egy kis vacsora fogadott. Szívalakú gofrik voltak és a nevem kirakva eperből. Ettem belőlel egy kicsit és olvastam is a következő kártyát.
"Remélem ízlett az étel.
Következzék az utolsó állomás!
Számodra ez egy kedves hely volt mindig.
A báttyáddal jártál oda kisgyermekkorodban.
Ui:Szertlek! Remélem meg tudsz majd bocsájtani.
Nekem a levél után könnyek gyűltek a szemembe és mentem is tovább. Tudtam, hogy hova kell mennem. Leonnal kicsi korunkban mindig egy nagy tisztáson játszottunk. Csak úgy szaladtam a hely felé, hogy újra láthassam. Érkezésemkor körbenéztem és előtörtek a régi emlékek. Láttam a közös családi piknikünket és azt amikor Leonnal fogocskáztunk a nagy fűbe. A sírás kerülgetett amikor megláttam a báttyám aki ölelésre tárta a karjait. Én odaszaladtam hozzá és olyan szorosan öleltem mint még soha.
-Ne haragudj hugi! Nagyon szeretlek!-puszilt meg.
-Semmi baj!-sírtam tovább. Egyszer csak megjelent Jorge egy hintóban ami tel volt szivecskés lufikkal. Leszállt róla és odasétált hozzám. Én még nem voltam teljesen tisztában az érzéseimmel, de most döntést kell hoznom.
-Jorge én.....-kezdtem bele de közbe vágott.
-Martina most ne mondj semmit csak annyit, hogy meg tudsz-e nekem bocsájtani.-gyűltek könnyek a szemében.
-Én...........

Na és itt lenne a vége. Külön megszerteném köszönni Vanda segítségét! Nélküled nem lett volna ichletem! Köszi drága! Imádlak!💗💖😘😍💓